Krónika, 1946 (3. évfolyam, 2-10. szám)
1946-07-15 / 7. szám
\ “KRÓNIKA 5-IK OLDAL 1946 julius 15. Otto trónörökös már 1942-ben óvott a béke-alkotás régi hibáitól OTTÓ SZABAD, TESTVÉRI FEDERÁCIÓJA HELYETT BOLSEVIKIEK JÁRMÁBAN A DUNA VÖLGY... “Ha újból csak megismétlik az összes régi hibákat, Középeurópa 20—25 év múlva a harmadik világháború kiindulópontja lesz”, jósolta meg Ottó trónörökös még 1942-ben, ama beszédében, melyet arról tartott, milyen legyen a Dunavölgy uj béke-elrendezése s amelyet 'hon. Pete Jarman alabamai képviselő egész terjedelmében ismertetett a2 Egyesült Államok képviselőházával. A “Congressional Record”-ban megörökített angol beszédet lapunk élén teljes terjedelmében közöljük, mert meggyőződésünk, hogy a mai tragikus békekilátások mellett a tanácstalan reménytelenségből kivezető Útmutatásul fogják elgondolásai igazságát magukévá tenni a legjobb magyarok is. A közeli hetekben, a párisi békevéleményező konferencián végleg kimondják Magyarországra a második Trianon uj juszticmord ítéletét. Forrón áhitjuk, hogy még az utolsó pillanatban sikerüljön enyhítéseket elérni, de mindenkép tisztában kell lennünk azzal, hogy a dunai kérdésben, sajnos süket fülekre talált Ottó főherceg bölcs terve a dunai federációról, amelyet e beszédében Amerika elé tárt. A győztesek újból elkövetik a régi hibákat s mint Ottó trónörökös e beszéde pz 1919-es békecsinálókról oly gyászos igazsággal állapította meg, elvesztik a békét. A magyarságot újra sokfelé sakgattják, idegen jármok plá. Ismét minden kődobásra uj a vámhatár, ismét balkanizálják a Duna-medencét. Kiújulnak a vitéz magyar nemzet régi sebei, — de kiújulnak egész Középeurópa és a bolsevizmustól fenyegetett világ sebei is. .. * * * Találóan állapítja meg a főherceg beszéde, hogy mily bűnösek Voltak a békealkotók, amikor Ausztria-Magyarország erőteljes, virágzó politikai és gazdasági egységének helyére őt kis nemzetiségi keverék-államot tettek, amelyek legtöbbjében olyan nemzetiségi elnyomás állott be, amelynek nyoma sem volt a régi monarchiában, ahol minden (dolgos polgár egyforma politikai jogokat élvezett. A mai utódállamokban a nemzetiségi elnyomás soha nem tapasztalt barbarizmusa dühöng úgy a magyarokkal, mint más nemzetiségekkel szemben, amelyek ellen a kisállami sovinizmus a hitleri kollektiv felelősség elméletét alkalmazza, kifosztja és elűzi őket az ősi rögről. Ottó beszéde már 1942-ben lángszavakkal bélyegezte meg a lakosság-transzferálások jogtalanságát és embertelenségét, mint hitlerizmust s a Felvidék magyarságának tragédiája azóta a legborzalmasabb martiriummal igazolja a trónörökös aggályait és szabadelvű felfogásának államvezetői géniuszát. Erdélyben is kinszenvedéses a magyarok, székelyek helyzete, mert amíg a jelenlegi miniszterelnök kifelé jóindulatú nemzetiségi politikát hangoztat, addig a román közhatóságok túladóztatással és egyéb »módszerekkel exisztenciájában teszik tönkre őket. De ezenkívül félő, hogy ha Benesnek sikerül a felvidéki magyarság teljes kiűzése, a ro- Imánojr is gusztust kapnak reá. Mindezek tetejében pedig a nemzetiségi leinyomás mellé most az osztályelnyomás párosult a dunai országokban. A Szovjetunió akar az igazi ur lenni a Dunavölgyben s ennek ez országok polgári rétegei, mindenekelőtt a magyarok és más nemzetiségek külön is megadják az árát. Ottó federációja helyett szovjet-csatlósság szakad a dunai népekre a nazi satellite-sors keservei után. Csöbörből vödörbe jutottak S nem szenved kétséget, hogy ha szivük szerinti szabad választásra Volna módjuk, Ottó szabad federációja, vagy Sztálin szabadságfosztó, bolsevizáló érdekszféra-diktatúrája között, már az eddigi szomorú tapasztalatok alapján is két kézzel kapnának Ottó felszabadító terve után. Ennek a tervnek nem utolsósorban erénye, hogy a nyugati civilizáció, az évezredes európai kultúra légkörében tartaná meg a dunai népeket, ahová mindig is tartoztak és a hagyomány ezer szálával fűződnek ma is. Ottó a nyugati demokrácia szabadságait, jogállami rendjét és biztonságát jelentené a Szovjet és ügynökei kommunizmusával ps pánszláv uralmi hajlamával szemben. Ottó federációjában minden pemzet egyenlő volna a jogokban, a Szovjet bolsevik politikai terve azonban az, hogy minden nemzetet egyenlővé tegyen a jogtalanságban és szolgaságban, * * * A hadműveletek tartama alatt a Szovjet kipresszionálta magának a nyugati szövetségesektől az előjogot a Duno-medence feletti dominációra. Most szeretnék visszacsinálni a Sztálin által furfangosan kikényszeritett lépést, de egyelőre még csak a megszálló orosz csapatok kivonulását sürgetik s a világ feszült figyelemmel lesi, megfog-e valósulni és mikor? De ez csak az első lépés lehet a dunai népek igazi felszabadulásához, a csöbör után a vödörből is kijutáshoz és a népek egyenjogúsága a soknemzetiségű Dunavölgyben, az igazság, Szabadság, demokratikus egyéni életrendszer és szociális haladás csak akkor valósítható meg és biztosítható minden szélsőség ellen, ha a további lépések Ottó federációjának valóraváltása irányába fognak vezetni. Csak igy volnának jóvátehetők a régi és most újra megismételt hibák, mégpedig magyar szempontból, annál inkább, mert Ottó már az 1942-iki beszédben nagy reálpolitikai érzékkel az Atlantic Charter szerinti demokratikus néprajzi önrendelkezést követelte s ezt a “Króniká”-hoz intézett történelmi nevezetességű 1946 húsvéti levelében kiegészítette akként, hogy ezáltal "békés utón újra összekerülnének egymással a régi Magyarország sokfelé szakított részei...” Vajha a nyugati hatalmak a Dunavölgy általuk sem jószemmel nézett szovjetrabságával szemben végre megértenék és a dunai népek üdvére felkarolnák Ottó demokratikus federációja minden problémát megoldó nagy eszméjét! A New York Times junius hó 30-iki számában Albion Ross, a lap tudósítója irta Budapestről: "Nagy Ferenc miniszterelnök Washingtonból visszatérve, junius 25-én este a parlamentben fogadta a sajtó és rádió munkatársait és két irányú figyelmeztetést adott ki. “Egyik részről közölte a magyar nyilvánossággal, hogy a nyugati hatalmak elismerték, hogy a Szovjet Uniónak kiváltságos helyzete volt a dunai körzet problémáinak rendezése körül. Másrészről hideg zuhanyt adott az újra jelentkező revizionista agitációnak. Intette a nemzetet, hogy teljes határozottsággal el kell felejteni az utolsó huszonöt év magyar politikáját. "Minden, amit a magyar delegáció a határok kérdésében megpróbált a párisi külügyi konferenciánál, -*— mondotta— abban állt, hogy azok újbóli tárgyalását elérje. Figyelmeztetően tette hozzá, hogy a külügyi konferencia anynyira túl volt halmozva mindenfajta problémákkal, hogy kevés valószínűsége volt annak, hogy visszatérjen a magyar-román határkérdésre, amelyet egyszer már tárgyalt. "Nagy Ferenc azonban megígérte, hogy amennyiben a konferencia nem teszi újabb megfontolás tárgyává a magyar-román határt, a magyar kormány kezdeményezni fogja, hogy ez a kérdés a békekonferencia élé kerüljön. “Nagy Ferenc nyilatkozatából és a feltett kérdésekre adott válasszaiból az a benyomás alakult ki, hogy a miniszterelnök és társai, akik meglátogatták a négy fő-nagyhatalom fővárosait, harcolnak a revíziós érzület ellen, amely nem akar megszűnni. “Nagy Ferenc láthatólag komoly erőfeszítést tett, hogy kihangsúlyozza a veszélyt, ha nem fordítanak hátat a revizionista agitációnak, amelynek nagy szerepe volt Magyarországnak Németország oldalán történt háboruba-lépésében s az azt követő katasztrofális vereségben. “A csehszlovákiai magyar kisebbségek kérdésénél Nagy Ferenc kijelentette, hogy az "angolszászok", miként az oroszok, nagy megértést mutattak a probléma iránt és kifejezte reményét, hogy a kisebbségi jogok szoros védelmét minden jövőbeli békeszerződésbe fel fogják venni. “Nagy Ferenc lehütötte egyes magyarok azon hajlamát is, hogy Angliához forduljanak segítségért- Kijelentette, hogy az angolok most szegény nemzetnek érzik magukat s lencsének abban a helyzetben, hogy sok segítséget adhassanak. “A kép optimista oldalára térve. Nagy Ferenc közölte, hogy egy magyar szakértő már elutazott Ausztria amerikai zónájába, hogy a magyar nemzeti bank aranykészletének visszaállítása iránt intézkedjék s hogy a most az amerikai zónában levő dunai hajóknak megengedik, hogy magyar zászló alatt működjenek. Elismerést keltett az a határozat is, amely az 1945 január 1-e után az amerikai, angol és francia zónában levő magyar javak és gépek vissza adására vonatkozik." EZÓPUS MESÉJE Az OROSZlán része. Vadászni ment egyszer az OROSZlán a rókával, a sakállal és a farkassal. Addig vadászgattak, amig egy szarvast elejtettek. Azután osztozkodásra került a sor és az OROSZlán kiadta a parancsot vadasztársainak: “Négyesetek fel a szarvast", mire a másik három nagysietve megnyuzta, megtisztította és felnégyelte a hadizsákmányt. Mikor a munkával készen ^yoltak, az OROSZlán igy szólt: "Az első negyedrész az enyém, mert én vagyok az állatok királya: a második rész engem illet, mert én vagyok a zsákmány felosztója. A harmadik rész is az enyém, mert én is résztvettem a vadászatban. A negyedik rész. igen, a negyedik rész? Nahát szeretném látni, kinek van bátorsága a lábát rátenni? Nagy Ferenc beszámolója
