Krónika, 1946 (3. évfolyam, 2-10. szám)

1946-06-15 / 6. szám

1946 junius 15.

"KRÓNIK A”

9-IK OLDAL

Crime Against Hungary

, PHILIP MARSHALL BROWN, BRILLIANT AMERICAN

JURIST, PROFESSOR AND DIPLOMAT PROTESTS , AGAINST THE NEW PARTITION OF HUNGARY

j Philip Marshall Brown, eminent American diplomat and one of the leading American authorities on international law, former professor of Yale and Harvard believes that the worst feature of the 1919 peace settlement was the summary dissolution of the Austro-Hungarian monarchy and the partition of Hungary at Trianon was a crime which no argument can ever justify.

In a letter to the editor of the Washington Post, Philip Marshall Brown warns the United States against permitting the new partition of Hungary. The Washington Post — leading newspaper of the American capital — recently carried on a lively debate on the Hungarian peace problem. In an editorial, entitled “Ethics and Ethnics” the Washington Post condemned the decision of the Big Four's Foreign Ministers on Transylvania. This editorial evoked great controversary. Discusssing this debate, the eminent American diplomat wrote the following article which we reprint from the May 31st issue of the Washington Post:

CRIME AGAINST HUNGARY

One of the worst features of the peace settlement at Paris in 1919 was the summary dissolution of the Austro-Hungarian Empire, which constituted a veritable league of nations, somewhat like the British Commonwealth of Nations. This seemed all the more indefensible at a time when the great international idea was to unite peoples and not to separate them.

The fission of these diverse racial elements proved to be a highpowered explosive placed in the very heart of Europe. The hatreds engendered between Germans, Czechs, Slovaks, Hungarians, Romanians, Slavs, Croats and Moslems, which have been grossly accentuated during the war, are too hideous to contemplate. The mutual recriminations concerning boundaries and transfers of populations are all the more shocking when one watches the shadow of the Soviet Union creeping over the Balkans and central Europe.

The irredentist type of argument is always plausible but often futile. There is one argument, however, which seems to me irrefutable, especially in an era when the logic of events would seem to point to a closer integration of peoples and emphasis is no longer placed on the relationships of governments and States. This argument is to the effect that in the slow evolution of peoples a nation like a living organism, may become a vital entity having natural resources and communal interests that transcend mere differences of language and customs.

Such a nation was Hungary which, within the empire, was richly endowed with raw materials and with a marvelous arterial system of communications by rail and water that guaranteed a healthy circulation of trade and intercourse. The Trianon Treaty virtually amputated Hungary in a crude and brutal manner. Sections of territory containing essential resources, blocks of peoples, and intercommunications were hacked off in such a manner as to leave that unhappy nation very much as a man bereft of an arm, a leg, a lung, and other members. It was a crime which no argument can ever justify.

I cannot escape the conclusion that the correspondence evoked by your able editorial, “Ethics and Ethnics,” was on the whole regrettable and served no good purpose. It is most painful to see the representatives of peoples, with whom we may have generous sympathies, engaged in fruitless controversies and recriminations. Our great task is to unite and not to separate peoples. Evil forces are now at work to accelerate human miseries and hates. Our Christian civilization has much to answer for but we still have time for repentance and regeneration. We can forgive and forget. We can be tolerant and charitable. We can yet build a better civilization. But we cannot do it by perpetuating grievances and inflaming national hatreds.

Philip Marshall Brown, Washington.

VÁGJA KI! SZELVÉNY KÜLDJE BE!

A KRÓNIKA kiadóhivatalához

307—5th Avenue, New York 16, N. Y.

Mellékelek $1.00-t, amelynek fejében kérem a KRÓNIKA cimii képes havilapot egy évig az alanti cimre küldeni:

Név: ...................................................................................................................................

Utca .........................................................................................................................

Város...................................................................... Állam..............................................

(Csekket, money ordert közönséges levélben, készpénzt CSAK ajánlott levélben küldjön.)

Krónikás a Krónikának

Népszavazás volt Olaszországban és FranciaorsZfigban. Két oly országban, ahol látszólag a szélsőbaloldal ellenállhatatlan előretörésben van. Mindkét országban csalhatatlanul megmutatkozott, hogy a vörös mumus talán sohasem volt olyan erős, mint amilyennek mutatta magát, vagy talán ha valamikor erős volt, a saját és még inkább a szomszéd országokban szerzett tapasztalatok a szavazók tömegét eltávolították tőle. A látszat szerint ez Olaszországban kevésbbé következett be, mint latin szomszédjánál, valójában azonban éppen ott a legnagyobb az eltávolodás, vagy kiábrándulás a moszkva eszmékből. Franciaország a végén mégis győztes állam maradt, diktálhat, oktalan módon kis olasz területeket ’S követelhet, mindenütt ott lehet a győztesek között s- láthatta azt is, hogy 1939 ben mit kapott belföldi kommunistáitól.

Olaszország azonban a levert, lekoldusodott megalázott-ál.amok !közé tartozik, ami a kommunizmus .melegágya. Késhegynyire kell küzdjön legtisztább olasz területek megtartásáért., könyörögni hadisarc leengedéséért, gyomra a külföld kefében van, mindez pedig mindenütt, nem a jobboldal felé .vezet. Ha ezután a a monarchiára másfél millióval kevesebb esett, mint a köztársaságra, de a jobboldali.pártokra meg éppen abszolút többség jutott, akkor ebben még a monarchia vereségét sem lehet látni és pedig két okból. Az egyik az, hogy a monarchia mellett nyilatkoztak azok, akik a legfiatalabb alattvalói a savojai dinasztiának, a déTolaszok, akik között alig volt fasiszta, ellene pedig a fasiszmus északi területei, amelyek most átállottak a kommunizmus és a köztársaság mellé, sokan talán személy szerint is azok, akik Mussolinit előbb követték a szélsőbaloldali felforgass, majd a fasizmus mellett. Az olasz nép verdiktje, nem a monarchista eszme ellen irányult, hanem ama nagyravágyó montenegrói hercegnő férje és fia ellen, aki a cárizmus és Szerbia mellett vitte harcba minden parancsoló szükség nélkül férjét. Amikor Olaszország kiheveri borzalmas vereségét, kiismeri azokat, akik a vereség nyomában vezérekké akarták magukat feltolni, ismét uj életre éled a monarchia, de nem a bűnös monarchia eszméje. A másik az, hogy Tito barátai, Trieszt, Fiume, Zára Gorc igénylőinek a barátai, nem számíthatnak az olasz nemzet szavazataira, épugy, mint igazi tisztességes magyar ember nem adhatta le szavazatát azok mellett, akik folyton csak Magyarország bűnösségéről szavaltak és könnyű szivvel mondtak le ősmagyar, tiszta magyar területekről. Még akkor sem szavazhat, ha a jelöltet és programmját másfél millió orosz szurony támogatja. Akkor annál kevésbbé.

Kisantant demokrácia.

Olvashatunk a cseh választásokról. Oh ott demokrácia van, de

olyan, hogy olyat még a világ sem látott. Olyan, hogy a csehszlovák-nép nevű koholmány istenben boldogult szerzője — illetve nem Istenben boldogult, mert bevallottan Istentagadó volt ^ megfordulna talán a sírjában, különösen ha arra gondol, hogy ezt a választásnak nevezett valamit oly kormány rendezte, amelynek az ő kedves fia egyik főoszlopa, oly államfő mellett, akit ugyancsak eme módszer szerint már előre ‘ egyhangulak” fognak államfővé kikiáltani. Néhai Wilson elnök bizonyára igy gondolta, amikor Massaryk és Benes statisztikáinak és ígéreteinek bedőlt, ilyennek képzelte a kisebbségi jogokat. Olyannak tudniillik, ahol a milliós főnyi magyarságnak, másoknak még szavazatuk sincs. Ez a csehszlovák demokrácia, államilag előirt, szuronyokkal támogatott szavazási módszer, megjavítva előzetesen már kellőkép preparált listákkal, sulyosbbitva kiutasításokkal, népkicserékkel, helyesebben mondva vagyonelrablással. A cseh választások itteni vegyelemzőinek ez a csekélység fel sem tűnt, még említésre méltónak sem találták. Hja'h, aki magát demokratának nevezi, különösen ha .cseh, annak mindent szabad. — Küldjünk nekik élelmet, pénzt, minderíféle jót, unitárius orvosi missziót, ezek azután alaposan megérdemlik.

Apropós népkicserélés. Ki és .mikor és mily jogon engedte meg Gyöngyösi János magyar külügyminiszter urnák, hogy "fájó szivvel” beleegyezzen a felvidéki magyarság kicserélésébe, amely több mint egy évezred óta ott lakik?

Olasz népgyülés.

Igazságot, jogot kérnek. Nagy tiltakozó gyűlésen voltak jelen. Az állam kormányzója, az állam .szenátora, a város polgármestere, munkásvezérek, magas külügyi hivatalnokok, a Népek Szövetsége szervének igazgatója, amely az éhező Népek felsegitését célozza. Mindenki jelen volt, aki New Yorkban számit, olaszok és angolok, mindenki felemelte szavát, latba vetette, messzehangzó tekintélyét, az ellen, hogy a jugoszláv sakál elvegye a színtiszta olasz Triesztet, amely azonban csak 1919 óta tartozik Olaszországhoz. Igazuk van. amikor arra hivatkoznak, hogy Olaszország átáilott a szövetségesek mellé és nagy szolgálatokat tett és nem azoknak van igazuk, akik azt mondanák, vagy mondják is, hogy az átállás előtt Olaszország olyasmit is tett, ami éppen Amerikára nézve nem volt olyan kedvező. Igazuk van, egyrészt azért is, mert Trieszt tényleg színtiszta olasz és igazuk van. amikor igazságot kérnek szülőföldjük részére, mert az igazságért folytaott háború csakis akkor lehetett eredményes, ha mindenkinek igazságot szolgáltat egy .formán. És végül igazuk van nekik, amikor igazságot kérnek népük, az olasz nép számára nem •csak Triesztnél és másütt és nem azt kiabálják, ordítják szemérmet-