Krónika, 1946 (3. évfolyam, 2-10. szám)

1946-06-15 / 6. szám

* 84K OLDAL ‘•KRÓNIK A”. 1946 junius 15. milyen messzemenő oltalmat és védelmet nyújtottak számára, még saját hatalmasai ellenében is. Csak most kívánja vissza igazán a magyar nép a királyság nemzet­védő és népvédő tisztét, mert csak most nyílt ki a szeme és most lát­ja, mennyire félrevezették, micso­da hamis tanokkal fertőzték, mi­kor a király nélküli életet akarták elfogadtatni vele. A magyar ki­rályság évszázadokon át mindig csak alkotott, épített. De a párt­viszály' pár év alatt mindent le­rombolt és összetört. De bár minden összetört, a re­ménység még sem törhetett össze és a magyar nép még találkozni fog királyával a közös építésben. Ha pedig igy leszen, a ma még romboló jellegű, ma még harácso­ló és önzőén hatalmaskodásra törekvő pártok is vissza fognak térni ahoz az alkotmányos idő­szakhoz, amikor a királyi eskü és főhatalom figyelmeztette őket kö­telességeikre az egész nemzettel, a nép összességével szemben. Mert a pártok igazi építése is csak a királyság atmoszférájában fog csakugyan kivirágozni. Churchill most is figyelmeztet... Irta: KRÓNIKÁS Az angol világbirodalom látszó­lag visszavonulóban van minden területen. Egyiptomot kiüríti, In­dia függetlensége küszöbön áll. Ceylon dominiumi státus kap, ami a teljes függetlenséggel egyenlő. |A burmai fejedelmek egyre köze­lebb állanak ehhez, Transjordánia már meg is kapta a tökéletes füg­getlenségét, Cyprus szigetet egy­re hangosabban követelik a törö­kök, Palesztinában az egész világ megosztott közvéleménye, vagy a zsidók, vagy az arabok mellett van, de mindkettő egyforma éles­séggel az angol.k ellen és még Argentina is vett magának bátor­ságot, hogy igen erélyesen magá­nak követelje a Falkland sziget­­csoportot, amelynek korlátlan uralmát egy évszázad alatt soha senki sem merte kétségbe vonni. De ezek még csak a kézzelfog­ható, szemmel látható szimpto­­mák, holott az igazi orvos a diag­­nazist a szemmel nem látható iszimptomákból még előbb és még könnyebben meg tudja állapítani és ennél elég utalnunk Oroszor­szágra, akár Lengyelországot, akár a dunai tartományokat, akár ia Balkánjt, akár pedig Ázsiának mohamedán tartományait illetően. Az orosz pánszlávizmus, amely a Icárok alatt annyi vereséget ka­pott előretörése közben, most a nemzetközi bolsevizmus eléggé át­látszó leplében törekszik, minden jel szerint sikeresen, kettős vég­célja felé. Az egyik Konstantiná­poly, ezzel együtt uralom egész Ázsia fölött, a másik, ami nélkül az elsőt sc'hsem élvezhetné zavar­talanul, aZ angol világbirodalom teljes felszámolása. Ebben a vészterhes pillanatban megharsan magában Angliában :egy hang, egy idős, de nem öreg ember hangja, egy törődött, de a harctól vissza nem rettenő férfi,, egy avatott hadvezér hangja, oly hadvezéré, aki nélkül talán ma Hitler zavartalanul nyomhatná el Európát, gyilkolhatná halomra az embereket annak ellenében, hogy ő viszont Angliát hagyja békében, de Stalin, Molotov s társai Orosz­országban, bámulói, vagy megfi­zetett ügynökei a világ minden országában nagyon meghúznák magukat, ha ugyan életben vol­nának egyáltalán. Winston Chur­chill, az angol ellenzék idős vezé­re, beszélt az angol parlamentben és, drámai hatású beszédében, ;amely gyónásnak ép úgy beillett volna, mint szemrehányásnak, fi­gyelmeztette Angliát, hogy itt az ideje erélyesen beszélni, kilépni a síkra, leszámolni, ha szükség van a leszámolásra és bebizonyítani, hogy az angol oroszlán még nem vesztette el erejét, karjai erősek még, karmai és fogai élesek, jaj annak, aki azokkal szembeszáll. A hullarablásra még nem érkezett el az idő, aki megtámadja, az ma­ga könnyen juthat a hullasirba. Gyónt Churchill, minden hábo­rús idők legnagyobb szervezője, minden angol államférfi között a legtapasztaltabb, a legbölcsebb, a legbátrabb, aki valósággal meg­mentette hazáját a végpusztulás­tól, megmentette szövetségeseit, megmentette az egész világot at­tól, hogy Hitler borzalmas rend­szere megmaradjon, aki ezáltal megszerezte magának továbbra azt a jogot, hogy szavaira felfi­gyeljenek mindenütt, mégszivlel­­jék azt külföldön és otthon, amig nem késő, amint meg kellett vol­na »szívleljék a mostani háborút megelőző időkben is és akkor nem történhetett meg volna mindaz a borzalom, amit többé a történelem lapjairól letörölni nem lehet. Meg­­igyónta Churchill az előző békék minden korlátolt, ostoba, bosszú­vágyát, meggyónta rövidlátó zsákmányolási vágyukat, saját magát is günösnek mondta ki ab­ban, hogy cserben hagyta az At­lantic Chartert, szive szülöttjét, amelyre a másik szülő, Roosevelt hirtelen ‘halála után neki egyedül kellett volna gondot viselni. Ha­mut hintett fejére, hogy a béke kedvéért leghűségesebb harctár­sát, akiért síkra szállt, Lengyel­­országot annak idején eladta az oroszoknak — ezzel döntő csa­pást is intézett az Oscar Lange és egyébb urak által képviselt len­gyel vezetőség törvényességére — valamennyi volt és jelenlegi szö­vetségesére mért súlyos erkölcsi vágásokat az előbbi békeszerző­désekben általuk jóváhagyott te­rületrablásokra, ezzel tehát a mos­tani indokolatlan területszerzési kívánságokra is s szavai nem han­gozhattak el nyomtalanul. Mert aki azokat kimondta, ahol, azokat 'elmondták, az még mindig az an­gol nemzet igazi vezére belföldön, az angol nemzeti igazi képviselője a külföld szemében, habár egy el­sietett szavazás a felelős pozíció­ból el is mozdította és az angol parlamentben mondta él mindazt, amit az orosz imperializmusról, az orosz imperializmus mellé szegő­dött. segédcsapatokról mondott, abban a parlamentben, amely minden hiányossága mellett is nem csak az angol nemzet szabad­ságának, jogainak, kívánságainak az elsőrendű képviselője volt, ha­nem a világ ama rendjének, amelyben az emberiség oly roha­mos fejlődést érhetett el nem a bombák, hanem a békés alkotó munka, a minden fajtájú emberek respektálása terén. Churchill sohasem barátkozott Hitlerrel, róla nincsenek meg nem hamisítható fényképek, hogy ba­rátságosan mosolyogva, boldogan szőrit kezett Hitlerrel (ilyenek csupán Molotovról vannak, akit* a világ úgynevezett "demokratái” a vörösre festett ötödik hadoszlop ingyenes és fizetett katonái Chur­­chillal szemben paizsra emelnek). Churchill nem kötött Hitlerrel Örök barátsági szerződést, nem kötött akkor sem, amikor ereje lett volna hozzá, hogy megtagad­ja, nem kötött .akkor sem, amikor ezzel látszólag a végveszélyből menekülhetett meg olcsó, sőt még bizonyos zsákmányrészesedéssel (is. Még szóba sem állott a hitler­­izmussal, amely már a háború előtt benne látta, nyíltan névvel ki is jelölte, legerősebb, meg nem alkuvó ellenségét. Churchill nem alkudott meg a koncra, jóelőre, nem gyújtott ezzel zöld lámpást a legborzalmasabb világpusztulás felé, joga van tehát, hogy meg­szólaljon, hogy figyelmeztessen, 'hogy vádoljon, joga van ahhoz, hogy leüsse azt a kezet, amely az általa sikeresen megoperált nehéz beteg^ sebeit felszakgatja, hogy a kicsorgó vérből habzsoljon, ha a beteg bele is pusztul. A vilá.g lelkiismerete szólalt meg az idős harcos ajkairól. Még idő van a bűnös múlt mulasztásai ki­korrigálni, még idő van áz 1919 és 1920-as békék bűnös intézke­déseit helyrepótolni, ha elakarjuk kerülni az újabb világtüzvészt, benne a fehér faj és a nyugati ke­resztény civilizáció biztos buká­sát. Még van idő a belső ötödik kolumna . leküzdésére, még van idő erélyesen is ha kell figyelmez­tetni a világ uralmára törekvő oroszokat, saját érdekükben, hogy világuralmat még senkinek sem sikerült erőszakkal megtartani. Örök barátsági szerződések csakis kölcsönös barátságon alapulhat­­hatnak, amelyben egyik bízik a másikban, egyik segítségére megy a másiknak, nem pedig, hogy a másikat saját hazájában és minde­nütt hátba támadja, ha úgy látja, hogy uj darab zsákmányra le­lhet kilátása. Olyan örökbarátsági .szerződés mint a Stalin-Molotov között egyrészt, másrészt Hitler' és Ribbentropp között, oly bor­zasztóan megbosszulja magát mindkét félen, mint amilyen er­kölcstelen szándékkal és erkölcs­telen módon az nemződött. Churchill megszólalt, tanulni kell hHőle barátnak és ellenség­nek, Angliának, Amerikának, Európa minden úgynevezett “fel­szabadított” országnak, zsákmá­nyoló, kirabló áldemokrata cseh­­nek, élelmes aljas oláhnak, brutá­lisan erőszakos Titonak, aki már nyíltan hiszi, hogy a moszkvai vörös csillag kedvéért oldalba rúghatja a hazája felszabadítás érdekében elvérzett angol és ame­rikai hősöket. Na hagyjuk ezt a történeli je­lentőségű beszédet nyom nélkül elmondani. Az ősz vezér nem ok nélkül veri félre a harangokat egykori harctársai ellen. A MAGYAR TESTVÉR­SZERETET ORSZÁGOS NAGY ÜNNEPE. Pittsburghban^ 1946 május 30-án és junius 1-én ünnepelték a Ver­hovay Segély Egylet 60 éves jubileumát. Hatvan esztendős jubilumán házat szentelt a Verhovay. Há­zat-e vagy palotát? Akárminek lát ja is a dicsérő szó, elégedjünk meg azzal, hogy hivatásához és rendel­tetéséhez minden tekintetben mél­tó OTTHONT. E nagy ország széltében-hosz­­szában temérdek munkáscsalád­nak megbecsült tagja, sok esetben pedig -már régebb idők éta a “va­gyonos nagybácsi” szerepét ön­zetlen szeretettel betöltő áldozat­kész patronusa is a Verhovay. A tömeges magyar bevándor­lás kezdetén a bányászmunka ve­rejtékéből kelt ki a magja és a be­vándorlás megszorítása folytán az amerikai magyarság legnemesebb értelemben vett “mindenese” lett. Két világháború próbálta ki az erkölcsét és a szülőföld legször­­nyübb megpróbáltatásában alka­lom adatott neki arra, hogy az anya és testvér-szeretet gyakorlá­sában ország-világ előtt kipróbál­­tassék Amerikában a magyar vir­tus: Mikor a szülőföld felett legsö­tétebb az ég a Verhovay országra szóló ünnepe innen, Napnyugatról akkor virrasztja a beborult Nap­kelet felé a reménység hatalmas .sugárkévéjét. .. Az Igazság isteni arculatát igy mutatja meg önmagán a demok­rácia szabadságával élő magyar kiváltság és kiválóság! Az európai izmusok forgatagá­ban és fergetegében az emberiség felett rendelkező hatalmi rendszer a béke utn ide-oda kapkod. Itt pe­piig az emberi szabadság leghatár­­talanabb birodalma ma is azt hir­deti és gyakorolja: Legyőztük az ellenséget, magunkhoz kell emel­nünk az emberiséget! Szövetkezeti életünk segítségé­vel, két szörnyű háború megpró­­báltatása közben az amerikai ma­gyarság felépítette önmagát. Az emberi boldogulás otthoni sejtel­me a demokrácia szellemében .megfogható valósággá vált. Anyagi tehetsége az árendának ,már régebben felmondhatott vol­na, de az európai helyzet diktan­­dója mégis a legalkalmasabb időt erre most választotta ki. , A bányász lámpából 60 év alatt p magyar testvérszeretet legfé­­pyesebb őrtornya lett és az ame­rikai megértés is megtanulta tisz­telni a nevét! , Lélekben a meg nem hívottak ,is ott voltak a magyar építés szép ünnepén és szívből kívánnak to­vábbi sikert, virágzást az amerikai magyarság üdvére és örömére!

Next

/
Thumbnails
Contents