Krónika, 1946 (3. évfolyam, 2-10. szám)
1946-06-15 / 6. szám
1946 junius 15. “KRÓNIK A” 7-IK OLDAL a hibáknak feszegetését hódítási, vagy elszakadási intrikák középpontjává tudta volna tenni. S ha mégis volt, az Egyesült Államok nem tétovázott, hanem hadat Üzent az ilyen ellenségnek és fegyveresen -kényszeritette, hogy veszteg maradjon. Európában azonban bezzeg másként áll a helyzet. Európa országai nagy és kis hatalmakra bomlanak és olyan ellenséges ^lakkokat formálnak, amelyek Jegfeljebb csak akkor tudnak egymás mellett békében élni, ha a .szomszéd is épolyan erővel rendelkezik mint ők. Európa, sőt az „egész nemzetközi világ idáig tulajdonképen még mindig a hadijog alapján állt, a nemzetek között C9ak az erősnek volt létjogosultsága, a gyengébb nemzetet saját pomszédai igyekeztek felfalni. Csak a világháború óta láttunk kísérleteket a nemzetek közötti jogbiztonság létesítésére, de mostanáig még mindig kétes, hogy ez a kollektiv biztonság csakugyan érvényesülbet-e? Ilyen fegyverekre támaszkodó békerendszerben a köztársaság Európában túlságosan laza s erőtlen államformát képvisel. Európa összes köztársaságait az ucca forradalmai hozták létre és az ucca hangulatváltozásai sorozatosan meg is buktatták őket. Ritka köztársaság az amelyik több emberöltőt tudott átvészelni zavarok nélkül. S még a köztársasági államforma klasszikus földrészén, az amerikai kontinensen is, a latin-amerikai köztársaságok életében egymást érik a puccsok és diktatúrák. Ugyanekkor azonban a királyságok évszázados állandó rendet és fejlődést biztosítottak országaiknak és egyáltalán nem nyomták pl a demokratikus haladást. Sőt. Az újkori demokrácia, épigy mint az újkori szabadelvüség és szabad yerseny elvei is királyság alatt Angliában születtek meg és az angol politikai rendszert mindmáig, is az egyenletes és okos haladás mintájaként lehet tekinteni. Legutóbb pedig a munkáspárt abszolút többsége a szocializmus békés bevezetését is Angliában teszi lehetővé, de mindezt a királyság jogvédő és rendvédő alkotmányos .berendezése mellett viszik keresztül. Mindez tehát azt bizonyítja, hogy nemcsak a demokrácia talál biztos védelmet a királyság rendszerében, hanem még a szocializmus is, ha ezt a korszakalkotó óriási átváltást az államrend fentarfása, a jog s törvénytisztelet szellemében, szóval nem szervezett banditizmus és pártgarázdálkodás formájában és a nemzet érdekében pkarják megvalósítani. * * * MIÉRT SZÜKSÉGES tehát a királyság mindenhol, ahol a pártok marakodása, az osztályok érdekharca és a folytonos polgárháborúk veszedelme a nemzet javainak, rendjének, emberkincsének és erkölcsének elvesztésével, elprédálásával fenyegetnek? Mert pártatlan alkotmányos főhatalom nélkül épen a nép legvitálisabb érdekei, vagyis az. hogy az egyének, családok, lakosság fenmaradhassanak és békében, nyugodtan gyarapodhassanak, veszendőbe kerül az újkori hatalmasságok, a modern oligarchák rivalizálása, villongása, sőt élet-halál harca következtében. Mérkőzéseiket tulajdonképen pártmottók, hangzatos hazafias vagy szociális jelszavak örve alatt vívják, de a jelszónak vajmi kevés fontossága van, mikor igy is úgy is az ország értékei., vagyonállománya, emberanyaga és területe kerül az ebek harmincadjára. Nem az a katasztrófa az emberi életben, hogy a nemzeti és állami alakulatok, sőt az egész egyetemes emberiség is csoportokra oszlik érdekek és vélemények szerint, mert ez a változatosság teljesen természetes és szükséges. .. Mindenkinek szabadon lehet elgondolása a mindenség felől s igy szabadon követhet bárki bármilyen vallást. Mindenkinek épigy lehet külön elgondolása az egész nemzet boldogulása és virágzása felől és époly szabadon követheti meggyőződését, mint amilyen szabadon választhat magának élethivatást is. Mindez magától értetődő emberi jog az alkotmányos demokráciákban. De amikor igazi hatalom csak a pártok kezében van, azt jelenti ez, hogy nem a békés, rendes, nyugodtan dolgozó, hivatásának és családjának élő polgárok szava lesz a döntő, mert ezek csak épen szavaznak a jelszavak alapján és azután visszatérnek megélhetésük gondjaihoz. A valóságos hatalmat a jelszavak szélsőséges erőszakolói, monopolizálok kizsákmányolói, sőt igen sokszor szélhámosai fogják gyakorolni, akiknek mit se számit mit ígértek, mivel izgattak, mifajta frázisokkal maszlagoltak. Őket csak az érdekli, hogy hatalomra jutottak, tehát az övéké minden sáp. minden előny, minden kenés, minden elkobozható, elrabolható jószág. így történik azután, hogy ma Magyarországon a mozik a pártok vagyonát alkotják. Az újságok a pártok tulajdonai és fejőstehenei. Koncessziók, engedmények, panamák, kijárások, bérletek, birtokok., paloták mind a pártok kezében vannak és természetesen azok harácsolásainak céltáblái, akik ideig-óráig a pártok ügyeit igazgatják. A párt többé nem eszmék őre. hanem bankok, kasszák, vagyonok, kiváltságok habzsolója és kizsákmányolója. Nem elég tehát, hogy Magyarország megkínzott, meggyötört testét a nazi hordák kinozták, rabolták, becstelenitették, nem elég hogy milliónyi orosz megszálló sereget kénytelen eltartani a földjén, holott betevő falatja is alig van; itt élnek még testén a pártok piócái, ezek a modern oligarchák is, nehogy valami kis életerő, életképesség még maradhasson a vérkeringésében. Mindez a sokrétű rombolás és elősdiség csakis azért lehetséges, mert Magyarország állandó érdekeinek nincs igazi képviselője; fennmaradása szent eszményének, intézményei s rendje folytonosságának nincsen védelmezője, mert nincsen helyén az erre hivatott koronás magyar király. Csak most tudja meg a magyar nép, hogy királya és a királyi ház Jó Petőfi Sándor Jelent meg előttem álmomban, múlt éjjel. Kért, hogy szülőföldjén, a szép Kis Kunságon Együtt nézzünk széjjel. Zöldül-e a róna, Duna-Tisza táján, messzi Napkeletre? Nincs nyugta a sírban, nem tud megpihenni Se teste, se lelke. Száz éve nem látta, Én pedig mindössze huszonöt év óta. De engem is kisért Kis Kunság emléke, Mint a régi nóta. . Felnyergeltem nyomban Álomország két gyors szárnyas paripáját S lovaink patái csillagokat érvén A szikrát csiholták. Hajnalra átértünk. Bibor köpenyét a nap már teregette Nádastó vizére s barátunk, a gólya Keringett felette. Köröttünk pusztaság; Nincs tenyérnyi zöld fü széles e határban. Csak egy árva bokor, nem messze a tótól, Busulgat magában. Száz évvel ezelőtt S nem is olyan régen gazdag legelő volt Ez a föld, melyet most nem az élő lakja, Hanem aki már holt. Leégett a cserény. Durva muszka gránát a gulyást megölte. Akár a jégeső, úgy hullott a bomba Előtte, mögötte. Ott, ahol lapály volt, Széles lövészárok szalad jobbra-balra; Bejáratát pedig szétlőtt hadiszekér Vasroncsa takarja. S hol a halászmadár Szokott rikoltozva lecsapni a tóra, Gépmadarak vívtak élet-halál harcot Hadi kommandóra. Mi az, ami ott a Száraz káka között nyakát nyújtogatja? Talán csak nem éhes kicsinyeit féltő Gólyafiak anyja? Jól látjuk, nem gólya; Sándor közelebb megy, én lassan követem. Szuronyos puskavég mered az ég felé Egy honvéd tetemen. • Hol kutágas állott. Gyepes gödör mellett, ott most hadiemlék Hirdeti, hogy itten elpusztult egy szálig A gálád ellenség. Közömbösen nézi Az orosz emlékmű a rut délibábot; Nézheti is, mert ily iszonyatos képet Már eleget látott. Hol az ég a földdel Összeölelkezik, ott van a délibáb. Mit mutat? Petőfi megdöbbenve látja Pest-Buda ostromát, Oroszt német ellen; A magyar nemzet két ősi ellensége Itt vivta meg harcát életre-halálra A magyar vesztére. S az ország többi része? Üszkös tanyák mellett leégett kazalok; Felgyújtott kastélyok felett a fojtó füst Sötéten kavarog. Régi szántóföldek? Ekék helyett tankok vágtak uj barázdát; Felhőkből leejtett tonnás légibombák Népünk pusztították. Zöldelő búza közt Véres sebvirágok, hörgő szájak nyíltak. Futott a tüskésdrót, pattogtak srapnellek Mint sok vérző csillag. S ha leszállt az este, Reflektorok fénye kutatta az eget; És ha támadásra jöttek gépmadarak Bőgtek az ütegek. Végre itt egy város. Ha unyan városnak lehet ezt nevezni, Hiszen csak romhalmaz s ami felszabadult, Kevesebb mint semmi. Ilyennek találta Jó Petőfi Sándor a szép Kis Kunságot, Mikor Álomország szárnyas paripáján Velem hazaszállott. Tarcz Sándor.
