Krónika, 1946 (3. évfolyam, 2-10. szám)

1946-06-15 / 6. szám

“K R Ó N I K A"

6-IK OLDAL

1946 junius 15.

PÁRTOK ÉS KIRÁLYOK

Az osztályérdekek alapján tömő)iilő pártok nem gazdálkodnak, csak garázdálkodnak. Európában a királyság rendszere tudta csak a pártokat a nép igazi érdekeinek szolgálatára késztetni.

, Az elmúlt hónapban az Egyesült Államok népét általános vasúti sztrájk fenyegette. Csak Tru'man elnök erélyes fellépése tudott véget vetni az ország forgalma tökéletes megbénulásának. Úgy a vasúti alkalmazottak szervezetei, mint a vasutvállalatok igazgatóságai képesek lettek volna esetleg hetekig is szüneteltetni minden vonatközlekedést, cseppet sem törődvén azzal, hogy ezzel esetleg súlyos anarkiát idéznek elő a közállapotokban.

Európában viszont ilyen káosz és anarkia uralkodik évtizedek óta. Mig az Egyesült Államokban még csak most kezdi felütni fejét a végletekig tulcsigázott osztályérdek, Európát már csak teljesen tönkretették az osztályérdeken alapuló pártok garázdálkodásai, melyek úgy a jobboldalon, mint a baloldalon végzetes szélsőségekbe kanyarodtak és mindenhol a közállapotok teljes lezüllését, a népjólét teljes ínségbe romlását és az egykor vezető európai kultúrának degenerálódását idézték elő.

Európa közállapotai ugyanolyan mértékben romlottak le, Európa népeinek ugyanabban a mértékben kellett elszenvednie civilizációja, anyagi, szellemi, erkölcsi színvonala, sőt emberi méltósága romlását, amilyen mértékben a szélsőséges pártok kezébe került a politikai hatalom, mert a pártok organikus élete olyan veszedelmekkel van teli, mint az atombonfcás láncként terjedő robbanásai... Minden párt körében előbb-utóbb a szélsőség kezébe kerül a vezetés, minden szélsőség kalandorpolitikába hajszol és minden kalandorságnak logikus következménye a kizárólagos hatalomra, drktálásra, despotizmusra való törekvés.

Ott ahol párturalmak vannak, csakis ideiglenes rend lehetséges, mert minél több a párt, annál kevesebb a felelősségérzet és a sok pártnak, sok frakciónak egymással való versenye nem a nemzet érdekében való legjobb kormányzás felé hajtja a közéletet, hanem a legvakmerőbb, leggonoszabb, legféktelenebb csoportnak uralma felé. Ez az uralom rövidéletünek ígérkezik, tehát rablóuralommá fajul és minthogy minden szélsőség maga teremti a saját szélsőséges ellentétét, az ország népe sohasem juthat nyugalomhoz, rendhez, az egészséges, nyugodt virágzás lehetőségéhez.

Pártok küzdelme sohasem biztosíthat tartós rendet hagyományosan erős alkotmányos uralom nélkül. Ott ahol ez az alkotmányos uralom védett területen, egy egész kontinensen érvényesülhet és külső veszélytől, beavatkozástól ritkán kell tartani,, az alkotmány írott formában, választott

államfő által is közérdekűvé tudj

tenni a párturalmat, de csak akkor ha komoly és felelősségteljes pártrendszerek állanak egymással szemben, nem pedig osztályok, vagy fanatikus frakciók.

Ott ahol az országot a pártérdekek, minden ellenőrzés és felelősségérzet nélküli, zűrzavaros csoportok arénájává züllesztik, a pártküzdelmek a legszomorubb pusztulást, a leggyalázatosabb árulásokat és a legvadabb elfajulást vonhatják maguk után. Ilyen példát mutat Magyarország is, amióta a királyság megszűnt élő hatalommal bírni.

* * *

PÁRTOK FELETTI főhatalom nélkül, maguk a pártok jelentik a legnagyobb veszélyt a nemzeti élet biztonságára. Mert a pártokat egész sereg hamis ürügy vezetheti félre úgy elméleti, mint gyakorlati tekintetben. Az újsütetű pártok nem jobbak e tekintetben a régi pártoskodó oligarchiáknál, sőt rosszabbak ezeknél annyiban, hogy mig az egymással vetélkedő kiskirályok, ha harcoltak is egymással, mégis csak meg tudták védeni saját határvonalaikat és ezeken belül viszonylagos rendet., békességet tartottak, addig a modern pártok harcaiban nincsen védett terület. A polgárháború, vagyis osztályháboru folytonos és általános, a pártgarázdálkodások ellen sehol sincsen védelem.

Attól a pillanattól kezdve, hogy az európai pártok az uralkodóház pártok feletti ellenőrzése nélkül harcolhattak egymással, a nép semmiféle úgynevezett vívmányt nem kaphatott és nem élvezhetett, mert hiányzott a nyugalma, békessége hozzá. Minden reform, még a legszebb, legmagasztosabb is, pusztán csak Ígéret vagyis csalétek maradt, még nagyobb áldozatok, még súlyosabb terhek kizsarolására; egyetlen párt sem volt képes csakugyan hazavinni ígéreteit, mert ezt pontosan és erőszakosan a többi párt nem engedte. így született meg az a tűrhetetlen totalitárius gondolat, mely egy pártnak akart minden hatalmat és ezen az egypárti alapon, csakugyan gyorsabban és biztosabban tudott rohanni minden önző pártkormányzat végső célja: a nemzet teljes tönkretétele felé.

Viszont mégis csak tény, hogy a modern haladás szabadságálmokon, a népképviseleti demokrácia politikai rendszerén épül. Népképviseletet pedig nem lehet elképzelni pártok szabad tornája, a nézetek és vélemények folytonos küzdelme, viaskodása nélkül. Fel kell tehát tételeznünk azt, hogy a demokrácia, a népképviselet, a nép ellenőrzése és részvétele a kormányzatban, csakugyan meszszemenően áldásosak és szükségesek, az alkotmányos és felelős parlamenti kormányzat, csakugyan a legjobb a nemzeti életnek a nép érdekében való kibontakoztatására.

De ugyanakkor, amikor ezt lelismerjük, észre kell vennünk,

hogy a pártok is gyarló emberekből állanak és ezeknek sem lehet korlátlan és korlátozás nélküli hatalmat adni, mert vagy saját öszszetételük és saját szélsőséges csoportjaik nyomása következtében élnek vissza erejükkel, vagy pedig a többi pártok harca, marakodása, lázitása, vagy forradalma tereli őket a rombolás útjára. Amikor pedig a pártok mulasztásai és vétségei romlást hoznak, ezt nem az a jöttment elemekből összeverődött, alkalmi alakulat, a párt sínyli meg, hanem az egész ország, az egész nemzet, az egész nép.

Ezek az átlátások vitték az európai nemzeteket oda, hogy minél tágabb teret engedtek a politikai demokráciának, minél szélesebb alapokra fektették a választói jogot és a népképviseletet, annál szilárdabbá tették azt az alkotmányos rendszert, amely a pillanatnyi párt és osztályérdekek helyett az állandó nemzeti érdekeket tartja szem előtt: a királyságok intézményét. Európa sajátos viszonyai között az államférfiak át kellett lássák, hogy az egyes csoportok érdekei csak ideiglenesek, de a nemzet érdekei állandóak. Tudatára jöttek annak is, hogy még a választott államfő is, legfeljebb csak annak a rövid időszaknak akaratát fejezi ki. amelyik megválasztotta, de az állandó nemzeti érdeknek még az ilyen időleges hangulatnál is fontosabb szerepet kell adni. Ezért menekült a legtöbb európai nemzet a dinasztiák békebiztositó rendszeréhez és ezért tartott ki hűen évszázadokon át is, az örökös uralkodóházak mellett.

Nem a királyok, hanem a népek érdekében kellett erre a rendszerre rátérniük.

* * *

A KIRÁLYSÁG rendszere ugyanis nem egyéb, mint a nép legfőbb ellenőrző tevékenysége azok ellen a veszedelmek ellen, amelyek jólétének és biztonságának állandóságát fenyegetik. A királyság fogalmát csak a félbolond francia autokraták és arisztokraták forgatták ki eredeti és sajátos népi jellegéből.

A király eredetileg tulajdonképen a köznép képviselője volt a közjóiét közös feladatainak kivívásában, azok ellenében, akik a hatalmukat és tehetségüket igenis bőven kihasználták, de csak a maguk érdekében, nem pedig a közjóért. Amig a főurak elsősorban csupán saját családjuk virágzásával törődtek és az alájuk tartozó alsóbb rendekre csak annyiban vetettek ügyet, mert ezek segítették őket, fegyvert fogtak értük, vagy dolgoztak nekik, addig a királyi családot azért választották el a többi főúri nemzetségtől, mert ennek hivatásaként az egész nemzet minden tagjának és területének védelme volt kiszabva.

Ez az uralkodó család a népnek tartozott felelősséggel s a nép érdekeit képviselte az urak és előkelők, vagyis az akkori pártoskodó hatalmasok külön érdekeiyel szemben. A király tiszte volt az egész nemzetet együtt tartani, fenntartani és összetartani és igy elegendő hatalmat is kellett nyernie, hogy a kiskirályokat, oligarchákat,, lázadókat, nemzetrontókat csakugyan féken is tarthassa. Hamar kiviláglott, hogy a nemzet élete nemcsak egy emberöltőre terjed, de nem is szabad, hogy valaki csak egy nemzedék idejére törődjön országával, hiszen akkor egy uralkodó akármikor elpaklizhatná nemzetét, pár évi békés harácsolás lehetősége ellenében.

A nemzet érdeke ezért nemcsak az uralkodó, hanem az uralkodó család, a dinasztia érdekével vált azonossá, még a szigorúan körülhatárolt alkotmányosság és népképviselet keretein belül is. így tehát, a demokrácia még csak vitássá sem válhatik az alkotmányos királyságok rendszerében, mert minél erősebb a királyság intézménye, annál tartósabb a demokrácia és annál erősebb mértékben veheti is hasznát a nemzeti élet ennek az alkotmányos demokráciának.

* * *

EGYÁLTALÁN nem ez a helyzet azonban, ha a különböző pártok egymás közti marakodását nem fékezi a pártokon felül álló .uralkodóház alkotmányos és törvénytisztelő felügyelete. .. Könynyü lenne azzal a felületes szójátékkal élni, hogy ahol a politikai élet illendőségén nem őrködik az udvar, ott csakhamar az ucca féktelensége kergeti örvénybe a nemzetet.

Nem lehét ezt a kérdést ilyen tkönnyedén elütni. .. Nem pedig azért, mert az alkotmnyos köztársaság bizonyos esetekben még pagyobb védelmet tud nyújtani mint az alkotmányos monarchia, csakhogy más és más adottságok között más és más megoldás a legmegfelelőbb és legdemokratikusabb. .. Amerikában például a .köztársasági államforma előnyei szembeszökőek. de Európában több száz évre is jól funkcionáló biztonsági rendszereket csak a királyságok voltak képesek nyújtani.

. Mindegyik helyzetnek meg van ,a maga természetes jellegzetessége és kulcsa és a magyarázat nyomban logikusnak fog feltűnni, mihelyt röviden tisztázni fogjuk .az alapeszméket.

Tudnunk kell elsősorban is, hogy az Egyesült Államok nem egy ország, hanem országok csoportja, amelyek nem harcolnak és .vetélkednek egymással, hanem közös érdeküket felismerve, egyesültek és kéz a kézben haladnak egymás oldalán. Ne felejtsük el .továbbá, hogy az Egyesült Állapok két óceán védelme alatt álló földrész, igy tehát nemcsak belül.ről nem fenyegethette veszedelem, .hanem kívülről sem.

, Mindezeken felül pedig, az Egyesült Államok olyan hatalmas területű és népességű államalakulat. amelynek belső hibáit egyszerűen nem is lehet észrevenni. — Amerikában is van elfelejtett kínzó szegénység, vannak kizsákmá.nyolt, elmaradt tömegek, vannak .helyi kormányzatok, amelyek csúnya basáskodást mutatnak, hibák, vétkek, visszásságok, elmaradtságok, súlyos . mulasztások egész tömege marad felfedezetlen, egyszerűen azért, mert sehol sem volt idáig olyan hatalmas külső és ellenséges érdek, amelyik ezeknek