Krónika, 1946 (3. évfolyam, 2-10. szám)

1946-05-15 / 5. szám

X 1946 május 15. "KRÓNIKA” 9-IK OLDAL ✓ • • V ban az aranykereszttel, indult el fegyőrei között a szintén letartóz­tatott kispapjaival együtt a sop­ronkőhidai fegyházba. Benne a legkiválóbb főpapok egyike került a Pázmányok bibor­­székébe: az erő, a jóság, az aka­rat és a tett. Az a férfi, akiről * minden katolikus hiszi, hogy lel­kileg egyenes leszármazottja azok nak a nagy magyar főpapoknak, a Pázmányoknak, Fráter Györ­gyöknek, Tomoryaknak, akik fér­fias kiállással, hitvalló lélekkel, esetleg vérük hullásával szolgálják a rájuk bízott nagy ügyet. Demokrata vob mindig a sze­gények istápolója, nem is lehetett volna más. A griegermiklósi utva­­nalon haladt a népi Magyaror­szág felé. Nagy formáló gondo­latai, eszméi sosem lettek meddő­ségre kárhoztatva, mert Mind-Egy fiatal orvos, aki tudománva (helyett inkább előkelő összekötte­téseinek köszönheti diplomáját, bebeszéli egy dúsgazdag, egész­séges ^embernek, hogy életveszé­lyes baja van, amelyből csak ő gyógyíthatja ki műtét segítségé­vel. Hallgat reá, az orvos, most életében először kezébe veszi a smütőkést, a beteg elvérzik, ami­nek a végét az orvos már nem is várja be, hanem'messze elbujdosik abból a városból, ahol mindenki tudja, hogy a b.eteg miért halt ■meg. Az idő sok mindent meggyó­gyít, sok mindent elfelejtett és az orvos visszamegy abba a városba, amelyben egykori pacienseinek •távoli rokonai, mint boldog örö­kösök, elpazarolták a nagy örök­séget. Ünnepelteti magát velük, italán ujább örökségre van kilátás, •így került vissza a magyar király­ság állítólagos súlyos betegségé­nek avatatlan kezű sebésze egy­kori működése színhelyére épp az­nap, amikor nagy pártfogói ki­mondták a halálos ítéletet a ma­gyar Erdély fölött. Egykori asz­­iszisztensei már régebben ott mű­ködnek. Fölöttébb aktuális idő­pont az örömujongásra. * * * A csodarabbihoz elment a sze­gény ember panaszkodni, hogy milyen rossz dolga van, egy kis szobában kell lakjon nagyszámú családjával. Eredj haza, mondta a bölcs férfi, vidd be a szobádba a tyúkketrecet is. A szegény em­ber fejcsóválva távozott, de eleget tett a tanácsnak. Pár nap múlva már rohant vissza, hogy a megbo­londul a lármától, a bűztől, a pi­szoktól, amit az élelmezésére ki­szemelt madarak csinálnak. A rab­bi oda sem figyelt, hanem azt mondta, hogy vigye be a kecské­jét is. Mit tehetett, szót fogadott, de ezúttal még keservesebb pana­szai voltak, hiszen a kecske is lár­más, piszkos, de ráadásul még ugrál, döfkölődik és összetör min­­, dent. A rabbit hidegen hagyta a panasz s csak annyit mondott, vidd be az egyetlen tehenedet is, aminek a szegény ember nem mert ellenmondani, de pár nap múlva már jajgatva jött a rabbihoz, hogy így nem bírja az életet, mire a rab­szenty József dr. mindig a tettek embere volt. Különös szerencséje a magyar katolikusoknak, hogy fiatalon, 53 éves korában, a férficselekvések legjobb korszakában, olyan férfiú kezébe került a magyar katolikus egyház irányítása, akinek élet­eleme mindig a cselekvés volt Hisszük, hogy ez az 53 esztendős bíboros sok üdvösét, sőt korszak­­alkotót cselekszik a magyar egy­ház életében. Tudjuk, hogy nélkü­le a magyar katolikus egyház de­mokratikus átalakítása el sem képzelhető. Annyira korszerű és korába illő férfiú, mint Mind­­szenty József dr., csak a magyar történelem legritkább pillanatában ült a primási székben. A magyar katolikus társadalom ezért is kü­lön hálát adhat a Gondviselésnek. Cséry Dezső. bi megengedte, hogy vigye ki az állatokat, ahová valók. Pár nap múlva a rabbi az utcán találkozott emberével, akinek az arca való­sággal ragyogott a boldogságtól. Minden jól van, semmi baj sincs, 'semmi kívánsága nincs... A fiu­mei, a trieszti olaszok addig jaj­­veszékeltek az osztrák, illetve a magyar uralom ellen, mig végre megesett rajtuk a világrendjét 27 évvel ezelőtt igazgató csodarabbik iszive, megszabadították őket az osztrák és magyar uralom alól, sőt most már hajlandók lennének még az olasz urálom alól is felsza­badítani és milyen különös, vagy italán nem is az, hogy a két egy­kor gazdag, ma kihalt kikötőváros teljesíthetetlen vágyálomként gon dől azokra a szép időkre, amikor ,a magyarok, illetve osztrákok el­nyomták őket és legalább annyit szeretnének, ha már nem lehetnek osztrákok, vagy magyarok, lega­lább olyan autonómiát kapjanak, mint amilyenben akkor részük volt. A fiumei irredenta Zanellá­­kat, trieszti Barzilaiakat ma aligha babérkoszoruzná meg városuk la­kossága, talán valami egyebet ad­na nekik, olyasmit, aminek aligha örülnének. De az első világhábo­rúban az olaszokhoz átment Bat­­tisti Cézáré osztrák képviselő martirkoszoruját is revízió alá venne Déltirol lakossága, amint a horvátság is tudja már, hogy mi­iképp méltassa a Supilokat, Bian­­'chiniket és Pribicsevicseket, any­­•nyival is inkább, mert ma már a Pribicsevics család életben ma­radt tagja is tudja, hogy kinek, /kiknek a kezén szárad családjuk 'többi tagjának a vére. Nem a (Habsburgokén, de nem is a ma­gyarokén. * * * A legújabb hódítási jogcím. ■Építs egy pár vízerőművet és azu­tán követeld magadnak a terüle­tet nélkülözhetetlenség jogán, ha­bár négyezer év óta egészen jól megtudtál lenni azok nélkül a te­rületek nélkül is. Nemzetiségi jog, nyelvi alap, az csak akkor valami, ha az a mi számunkra szól. Mint (például Triesztnél, ellenünk még a történelmi joggal együtt is, kár­hoztatandó irredentizmus. Képzeljük el kérem szépen, ha például az Egyesült Államok ma­igának igényelné az Amazon fo­lyam fölötti rendelkezési jogot, lázon a címen, hogy az az ő hajó­zására nélkülözhetetlen. De ne képzeljünk ilyet, holott az Amazo­non rendkívül sok amerikai hajó jár és járt, angol is, más is, de (ilyesmi még eszükbe sem jutott. (Ellenben a Duna, amelyen orosz hajók jártak, az Oroszország déli határát egy rövid sávon érinti '(csupán, ott az oroszoknak életkér­dés, hogy azon dirigáljanak, ott •ahol eddig annyit sem tettek meg, hogy az eliszaposodó torkolatot kotorják, vagy legalább a jobban érdekelt országok által kotortatni hagyják. A többi hatalmak, mert ezúttal nem becsületük, nem szent Ígéreteik forrogtak kockán, ezút­tal felszisszentek, mert legszentebb üzleti érdekeiket látták veszély­ben. Az angol külügyminiszter, aki Erdély leliferálásánál édesden aludt, tiszta lelkiismerettel, ezúttal felébredt és mindjárt megtalálta a hangját, a francia külügyminiszter visszajött a sétáról és kissé bátor­talanul kontrázott a nagyobbak­nak Hjah, ezúttal a businessről Volt szó és a pénznek nem csak angolul, de franciául sincs szaga. Erdély, sok millió ember, az sem­mi, akkor lehet távolmaradni, vagy szundikálni. * * * Churchill azt mondta, hogy nem szándékszik az angol világbiro­dalmat likvidálni és most már lát­ni lehet, hogy ezért nem marad­hatott meg az állásában, amelyben talán legfőbb előidézője volt a szövetségesek győzelmének. Utó­dai kevésbbé válogatósak, legfel­jebb ha Triesztnél akad a falat a torkukon, éppen annál amelynél igen kevéssé lényeges, hogy hová (tartozik, ha az Adria többi része (mások kezeiben vannak. Az angol •külügyi politika érdemes vezető­jének csak azok a kellemetlen bírálói, akik hűségesen kitartanak Anglia mellett, amely minden jo­got megadott nekik, amit egy nemzet megadhat, de a hűség elle­nében még egyet joggal elvárhat­nak, azt, hogy Anglia védje meg őket. Délafrika, Canada és Ausz­trália miniszterelnökeinek kellett felszólalni, hogy Anglia hivatalos Vezetőit Anglia érdekeire figyel­meztesse a Földközi tengeren. (Sajnos, hogy Európa belsejét (Smuts tábornokon kívül, aki 1919- iben szemléltető oktatást kapott Budapesten a kommunizmus áldá­saiból, még nem ismerik. Ezért ■Mr. Bevin egyelőre nyugodtan szunyókálhat, amikor az úgyne­vezett délkelet-európai érdekszfé­ráról van szó. Amikor ebből baj lesz, már úgy sem ő fogja intézni a világbirodalom ügyeit. * * * Az olasz király 45 éves uralko­dása után ott hagyta országát. A savojai ház népszerűségétől övez­ve, a fasizmus sem tudta elmozdí­tani állásából, sőt, mint az esemé­nyek megmutatták, egyetlen eré­lyes mozdulattal ki tudta dobni Mussolinit bitorolt hatalmából. Ép emiatt, bukása, sorsa megér­demelt, mert a jobb sorsra érde­mes nagyszerű olasz népet, mint látható, megtarthatta volna a bé­ke, a szövetségi hűség a virágzás utján, nagyhatalmi pozícióban, mindenki által tisztelve. Ehelyett montenegrói származású neje által vezettette magát, cári herceg­nő sógornői által háborúkba, ame­lyek vége ime itt van, gyászos reá is, országára is. A csendes feledés jusson ki osztályrészéül az elmu­lasztott alkalmakért, a nagyszerű I. Victor Emanuel országalapitó, hasonlónevü epigonjának. * * * Budapest romjai kezdenek élet­hez jutni, legalább is annyiban, hogy az utcák uj neveket kapnak, a terek uj szobrokat, orosz nagy­ságokról és barátaikról elnevezve. Közöttük nélkülözzük az első pionírnak, az ismeretlenségben eltűnt Kun Bélának a nevét. Mi­ért? Talán csak nem azért, mert ő legalább eleinte szembe mert száll­ni a csehekkel és meg is verte ezt a vitéz népet azon egyetlen alka­lomnál, amelynél a cseheknek módjukban lett volna annyiszor hangoztatott hadi erényeiket a gyakorlatba is átvinni. Kun Béla utódainak ez már nem jut az eszükbe, csak a kezüket rázzák, tessék-lássék? Benes meg a mar­kába nevet. A sirás azoké., akiket földönfutókká tesznek. * * * Valami román pópa egy new yorki lapban arról beszél, hogy a románok védték meg a nyugati kereszténységet a törökök ellen. Ejnye, ejnye, ezek szerint Ulászló magyar király, aki 1444-ben ele­sett, miután a román segédhadak cserben hagyták román lett vol­na, II. Lajos, aki Mohácsnál esett el, szintén az, úgyszintén a Hu­nyadiak, Kinizsi Pál, Perényi Pé­ter, Tömöri érsek, Dobó István, Szondy György, Losonczy, Juri­­sics, a Zrínyiek, Palffy, Savoyai Eugen és még sok sok ezren, mind románok lettek volna? Még egy darab sem, azot ott settengtek a török tűzhely körül, hogy valami kis pecsenyét orozzanak. Román hősökről nem tud a krónika. KÁT. NAGYGYŰLÉS SZENT ISTVÁNKOR. A Katolikus Magyarok Vasár­napja Írja: Ne hagyjuk elveszni a Szent Istváni Magyarország fenséges eszméjét, Szent István hitbéli és nemzeti Igazságait, a sokat szen­vedett magyar lélek egyedüli igaz iidvözitő életmentő elixirét! Szent István napjára, 1946 augusztus 20-ára országos katolikus magyar nagygyűlést javasolunk Cleveland (Ohio) városába. Üzenjük meg forró szolidaritásunkat a Szent Istváni szellem feltámadásáért harcoló katolikus magyar véreink­nek és tanácskozzuk meg a mun­kaprogramot, amelynek megva­lósításával elősegíthetjük bátor martirküzdelmük diadalát a mai terror-uralom ellen... Szóljon hozzá minden egyház­­községünk, egyletünk és test­vérünk! * A Krónika", mint a Szent Ist­váni eszmék hűséges régi harcosa lelkesen xdvözli a Katolikus Ma­gyarok Vasárnapja kezdeménye­zését és teljes szívvel támogatja a Szent Istváni eszmék megtartásá­ra irányuló magasztos, nemzet­mentő törekvéseket. -d* -T Krónikás a Krónikának

Next

/
Thumbnails
Contents