Krónika, 1946 (3. évfolyam, 2-10. szám)
1946-05-15 / 5. szám
1946 május 15. ••KRÓNIKA” 3-IK OLDAL, MÁSODIK TRIANON!... A magyar legitimista demokrácia gitárt a Szent Korona tana és a Szent Istváni ezer éves történelmi Magyarország alapján. Május 7-én, Párisban másodszor is elveszett a magyar nép igazsága, Romániának ítélték Erdélyt az utolsó akácfáig és fájdalom, nem lehet kétségünk aziránt sem, hogy a Felvidéket is teljesen Csehszlovákiának adják, hiszen erre már 1943-ban szerződést kötött a Szovjet Benessel. Jugoszláviával szemben a Kisgazdapárt béketervezete a bolsevik Tito kormányával való jóbarátság érdekében még csak igényt sem mer említeni, úgyszintén az elszakított nyugatmagyarországi sávról sem tesz még csak említést sem senki a magyar kormánykörök részéről. Tisztában voltunk a. kilátások sivárságával nemcsak a magyar miniszterelnök teljes kudarccal végződött moszkvai utján után, hanem már a háború második felében is, amikor sorra vonták vissza az Atlantic Chartert és más szép ígéreteket és minél biztosabbnak látszott már a győzelem, annál nyomatékosabban hangoztatták, hogy a háború elvesztette "eszmei harc jellegét.” Ezt bizonyították a tettek is, elfoglalt országrészek más nyelvű népek uralma alá juttatása és az érdekszférák kialakulása. Mélyen lesújt és megrendít Erdély uj tragédiája, ottani testvéreink szakadatlan mártír sorsa, de — bennünket nem ért csalódás. Amerika kinyilvánította szándékát, hogy Erdély egy északnyugati szegélyét vissza kívánná juttatni Magyarországnak, de magára maradt ez álláspontjával; a Szovjet akarata döntött és Sztálinnak még csak annyira sem volt fontos Magyarország, hogy Hitler mögött nem kivánt volna visszamaradni és felosztotta volna Magyarország és Románia közt Erdélyt, hogy ezzel mindkét országot "sakkban tartsa ”. Meleg hálát érzünk Amerika iránt jószándékáért, de megvalljuk, hogy tak, éltek és virultak, hanem heccagitátoraikat szabadon garázdálkodni is engedte a magyarság, úgy hogy fejére nőhettek és kiármánykodhatták a gazdát a saját háza nagyobbik részéből. Ami Magyarország ezeréves joga ellen történt közönséges, tulajdon elleni bűncselekmény volt, minősített rablás, amit ha egyén követ el egyén ellen, börtön jár érte, de a nemzetek között nincs sem erkölcsi, sem bűnügyi rendtartás, csak rabló-anarchia, a háborús erőszak diktátumának gangszterizmusa, Byrnes amerikai külügyminiszter már régebben kijelentette, hogy Amerika nem ragaszkodik a status quo-hoz, a második világháború előtti határokhoz és mi egy világbiróságtól nem azt várjuk el a jog és igazság nevében, hogy a rablásból egy szemernyit, könyör-alamizsnáf, morzsákat adjanak vissza, hanem mindent, amit a nagy "hold up’’-pal elraboltak a magyar néptől; az igazság csak a teljes jóvátétellel kaphatja meg elégtételét. Vagy az erőszak gangsztereinek van igazuk, vagy az Igazságnak van igaza. Vagy hatalmi és bosszu-béke terrorja, nemzetközi gangszterizmusa érvényesül vagy az igazságos, békés béke. szelleme. Ezért nem helyeseltük sem a mostani szovjetmagyar köztársaság kormányának önmagát minden ellenajánlat nélkül egy legminimálisabb, parányi minimum félénk kérésére alálicitáló gyávaságát, sem pedig az egyes magyar politikai és sajtókörök hasonlóan gerinctelen, csak néprajzi kiigazítást emlegetni merő, a Szentistváni Magyarországot, mint az 1919-es “fejlődéstől”, 'haladástól' túlhaladottat feladó, céltalan megalkuvását. Gangsztereknek nem kínálunk alkut, akkor sem ha kedvet mutatnak rá, még kevésbbé alázzuk azonkan meg a magyar nép és teljes igazsága méltóságát, amikor úgysem mutatnak annak sikere esetén is csak az igazság egy parányi törtrésze valósult volna meg s ezt sem tartottuk soha igazi megoldásnak. A “K R Ó NI K A”, mint a magyar legitimista demokrácia lapja, mindenkor a Szentistváni Magyarország eszméjének, a Szent Korona országai történelmi, politikai, kulturális és gazdasági egységének alapján állt, e rendíthetetlen álláspontja szemszögéből bírálta el kezdettől fogva a "béke megnyerésére” történő fejleményeket és emellett kitart továbbra is minden időleges kedvezőtlen döntések, a történelmi végtelenségben csak pillanatnyi jelentőségű erőszaktények, kisiklások dacára! * * * Sohasem fogadtuk el azt a korlátolt és teljességgel hamis álláspontot, hogy ami az első világháború után történt, bármily értelemben haladás lett volna. Széjjelszakgattak egy évezredes államképződményt, amely politikailag kulturálisan és gazdaságilag fényesen bevált és prosperált. Feldarabolták, parcellázták mégcsak nem is önálló kisállamokká, hanem például a magyaroktól "felszabaditott” szlovákokat egyenesen a csehek igája alá “szabadították fel”. Magyarok millióit idegen járomba kényszeritették, lépten-nyomon kulturális, közlekedési és vámhatárokat állítottak fel. Egy nagyszerű históriai egységet gonosz, esztelen és önző nemzetiségi politikai törtetők magánambiciójának kielégítésére széjjel romboltak, felapróztak, balkanizáltak. Hol volt itt az a “fejlődés”, ‘haladás’, amelyről azok a félszivü magyarok beszélnek, akik most is csak az Atlantic Charter megcsufolt és agonizáló igéi alapján, csupán a néprajzi kiigazítást óhajtják?! Magyarországot veritékes magyar munka, magyar államalkotó erő és szellemi erőfeszítés építette azzá, ami ezer év alatt lett s hogy a liberálisan megengedett letelepülések folytán meggyarapodott a nemzetiségek száma, erkölcsileg is a magyar nép javára szól, mert ha elnyomta, vagy életlehetőségeitől megfosztotta volna e nemzetiségeket, elsorvadtak, kipusztultak volna az évszázadok folyamán. De nemcsak megmaradhajlamosságot nemcsak a komoly alkura, de egyáltalán semmiféle alkura sem! * * * r Keserves a várás az igazságra, különösen a Kálváriákból ki nem fogyó elszakított testvéreink számára, de úgysincs ma más önérzetes lehetőség. Magyarország igazát elalkudta a Szovjet már a háború alatt s csak ha a Szovjetet sikerül valamikép más belátásra és az európai politikából való visszavonulásra birni, valamint ha rájön a világ arra, hogy a tulajdonjog az államok egymás közötti viszonyában épp oly kevésbbé lehet Csáky szalmája, mint ahogy a polgári jogszokások szerint, a büntető törvénykönyvek értelmében nem az és e felismerésnek akár közvetlen, akár valamely megfelelő federativ formában visszahatólag érvényt szerez, csak akkor remélhetünk igazi tartós, eredmé-' nyes békét. Addig nem lesz rend, nyugalom és békés fejlődés Európában, amig a Szovjet mai érdekszféra-zsarnoksága véget nem ér, a Szovjet szépszóval vagy nyomással vissza nem vonul a keleteurópai országok hatalmi befolyásolásától a világ egy hatodát és kétszáz millió oroszt és rokonnépet egybefoglaló határai közé. Vagy visszatér a csicserini és litvinovi politikához, amelyet Hitler előretöréséig követett vagy rá fogják szorítani. De addig nem alkuszunk ezután sem! Igazságot és szabadságot akarunk Szent István történelmi Magyarországának és a’ mostani második Trianon dacára törhetetlen hittel hiszünk a magyar feltámadásban. Nemcsak Erdély és Magyarország ügyéről van szó, hanem az egész nyugati civilizáció, a demokrácia világának létéről és jövőjéről. A világ nem kerülhet egy názi diktatúra csöbréből a másik totalitarizmus, a bolsevikiek vödrébe s ennek, a moszkvai bolsevik szándékok és az egyes országokban levő csatlós fifth columnok vérmes fanatizmusa folytán előbb-utóbb beérő konfliktusnak igy vagy úgy el kell intéződnie, hogy a demokratikus és szociális fejlődés szabad és nyugodt kerékvágásába juthasson a világ.
