Krónika, 1946 (3. évfolyam, 2-10. szám)
1946-05-15 / 5. szám
4-IK OLDAL' "KRÓNIKA” 1946 május 15. Mi nem akarunk háborút. Békésen akarjuk elérni a Szent Korona fényének, az ősi határoknak helyreállítását. Ottó trónörökös lapunk húsvéti számában megjelent, a magyarsághoz intézett históriai súlyú és jelentőségű levele a mi hitvallásunk a jövőre, a mi reménységünk és bizodalmunk aranyfoglalata. A Szentistváni Magyarország békés feltámadásáról írja abban: “Ma, inkább mint valaha, beigazolódik, hogy csak az a federációs életforma, amely mindig célom volt, oldhatja meg legigazságosabban és legüdvösebben a Dunavölgy népeinek nemzetiségi, kulturális s gazdasági problémáit és hozhat számukra igazi szabadságot és áldást a sok viszály és szenvedés után.” “Különös szeretettel gondolok magyar népemre, amelynek sokfelé szakított tömegei e federáció közös fedele alatt békés utón újra egymáshoz jutnának és megtalálnák méltó helyüket és boldogulásukat egy biztonságos rendű és szociálisan haladó, szabad demokratikus szövetkezés virágzásában.” Ez a mi krédónk, a mi fáklyánk a mai magyar éjszakában. Ez tartja bennünk a lelket a magyar népet ért szörnyű igazságtalanság, az újabb sorscsapások mai fekete napjaiban is. Tudjuk, hogy a magyar nép nem volt bűnös a mostani háborúban sem, mert óriási külső túlerő politikai és katonai kényszernyomása alatt állott és odaszoritották e külső túlerő alá azok akiknek segítségével benesfajta politikai svindlerek kiforgatták ősi tulajdonából s akiktől soha nem kapott komoly biztatást tulajdonjoga helyreállítására... Tudjuk, hogy véget kell érnie a bolsevizmus mai, a kisebb nemzetek szabadságát elrabló tatárdulásának s ezzel együtt a nemzetek egymás közötti, tulajdonrabló bolsevizmusának is. Akkor fog következni Ottó jelentése a most folyó gigászi történelmi drámában, a demokrácia harcában az életért, a megmaradásért, a keresztény kultúra szabad civilizációjáért! Jöhet egy megenyhülése a drámai bonyodalomnak egy litvinovi orosz politika jegyében s ez az amit mi óhajtunk a Szovjet Oroszországon kívüli teljes érdekeltségének felszámolásával, az érdekszférák maradéknélküli leépítésével, a vörös hadsereg európai terrorja és a moszkvai ügynököknek az államban külön államot játszó szerepe teljes megszüntetésével, hogy eljöjjön az igazi felszabadulás és újra kisüthessen a szabadság napja Európa felett. De bármikép bonyolódjék is a cselekmény, hisszük, hogy a nagy dráma csak a demokrácia és szabadság, a nyugati civilizáció eszményeinek győzelmével végződhet. A szabad emberiség csak igy nyerheti meg a békét. Hisszük, hogy ebben Ottó trónörökös megkapja azt a szerepet, amelyre a demokrácia harcának céljai számára oly szilárd biztosítékot nyújtó egyénisége, programja és képességei predesztinálják és sikerül neki "közös fedél alatt békésen újra egymáshoz hozni a magyar nép sokfelé szakított tömegeit egy biztonságos rendű és szociálisan haladó, szabad demokratikus szövetkezés virágzásában'. A második Trianon csak közbenső felvonásvég, — a végkifejlődés csak ezután következik és az európai népek külső és belső szabadsága helyreállításával együtt módot fog nyújtani a nemzeti tulajdon szentségének helyreállítását segitő olyan megoldásra, amely a Szentistváni Magyarország eszméje és a Szentistváni hagyományok vonalán az igazi nemzeti fejlődés és haladás útját nyitja meg egy boldog testvéri magyar egybeforrás sugárfényes magaslatai felé.,.. S. S. S. - SENKINEK SINCS SEMMIJE! Magyarország mesterséges elszegényitése programszerű aknamunka s nem fog megszűnni mig az orosz uralom tart. — Minden a miénk — rikoltották Budapest plakátjai a magyar vörösuralom alatt, ugyanekkor nem volt más ennivaló, csak szakkarinos kávélötty és gersli... — Szociális termelésből fakad a jólét — ordították más plakátok, de se termelés nem volt sem jólét. Mégis, az első világháborút követő vörös uralom alatt aránylag épen maradtak meg a régi jólét vagyontárgyai, értéktárgyai, ezek bői jó ideig el lehetett vegetálni és a falu meg a város cseréje, valamiképen kiegyensúlyozta a hiányokat. Segített élelmet adni a városnak és értéktárgyakat, kulturcikkeket nyújtani a falunak. Ha a pénznek nem is volt értéke, a tulajdon mégis csak tulajdon volt. S még a legszegényebbnek is maradt valami olyan tulajdona, amit átcserélhetett valami szükségesebb cikkre. Az első kommunista forradalom Magyarországon nem rabolt el mindenkitől mindent. Részben azért mert nem volt programjában a kistulajdonok elkobzása, részben pedig mert nem volt ideje minden olyan cikket elvenni, ami az embernek emberi életet biztosit, vagy legalább meghagyja emlékében, hogy valaha tulajdonos volt. A tulajdonosság némi primitiv emléke, az a méltóság, amit bármilyen csekély ingóságnak birtoklása még a legalacsonyabb ösztönü emberből is ki tud váltani, légióként azonban az, hogy az akkori kommunizmus nemcsak elkobzott, hanem osztogatott is, bizonyos mámoros tulajdonéhséget idézett elő, amely később azután a nazi és nyilas rablásokban és rablógyilkosságokban jutott legborzalmasabb csúcspontjához. Az első kommunista próbálkozás megtévesztette a tömegeket, mert az urak vagyonának nemcsak elszedését, de szétosztását is ígérte, tehát azzal agitált, hogy ezentúl nem a kevesek, nem a kiváltságosak, hanem a többség fog birtokolni. Ez az osztogatás! szenvedély a bolsevista forradalom első és legveszélyesebb csalétkeként indult a világba és a demokráciák' ideális szabadságmozgalmaiból elfajzott, bestiális rablási őrjöngéseket támasztott mindenütt. Amióta a bolsevizmusa "szabad rablás’’ büntetlen rombolásainak Ígéretével főzte a tömegeket, semmiféle szociális megmozdulás nem mentesülhetett többé a husángokkal, zsákokkal, bicskával és szakajtókkal felszerelt hordák eszeveszett rablási kilengéseitől. Elvenni ami kész, ellopni ami a kezük ügyébe kerül, zsákmányként széthurcolni, ami csak funkcionálással értékes, leütni akárkit, hogy pénzét, jószágát, ágyneműjét, ruháját el lehessen cipelni, mint a bolsevizmus legfőbb csalogatója, csábította a legaljasabb, legállatibb tömegeket. A kommunisták ezeknek a hordáknak megmozgatásával tudtak mindig fölébe kerekedni az elméleti alapokon álló pártoknak, ezzel gázolták le a szocialista demokráciát és a mérsékelt tempójú haladást kívánó, de hozzáértő liberálisokat. Vezéreik annyira a rablások és rablógyilkosságok büntetlen elkövetéseinek mákonyával izgatták az alacsony ösztönü és a háború által kiéheztetett, lerongyolódott tömegeket, hogy ezeknek végül is rrjpr csak egy volt a fontQs: Hol rabolhatnak többet, hol rabolhatnak uj értékeket? * * * A KOMMUNISTA vagyonelhordásról azonban csakhamar kiderült, hogy az ebül szerzett jószágok vagyonjogát az tij rendszer nem garantálja. Vagyis a tulajdonokat szét lehet hordani ugyan, de az uj gazdák nem lehetnek jogos tulajdonosai a lopott zsákmánynak, ezt még tőlük is elhordják, ha másképen nem, rekvirálás, erőszakos összeírás, hatósági központokba gyűjtés formájában. Sőt, az állam a tulajdon minden élvezetétől azzal is megfoszhatja a diadalmas elvtársakat, hogy katonának hívja be őket, vagy erőszakos kitelepítést ir elő számukra. Amikor az első világháború kaotikus kommunizmusáról kiderült, hogy a tömegeknek nem hajlandó s már csak belső ellentmondásai következtében sem képes tulajdonszerzési és birtoklási jogot biztosítani, a kommunizmus csőcselék elemei azonnal hátat fordítottak a bolsevista kísérletnek és áttelepültek a többet ígérő nazik és nyilasok táborába. A nazik és nyilasok egyszerűen csak kendőzetlenné tették azt a rablást, amihez a kommunisták marxista szociális elméleteket fűztek. Ők nem azt mondták, hogy eltörlik a magántulajdont, vagy kisajátítják az ilyen vagy olyan természetű közhasznú üzemeket. Ők egyszerűen csak kipécézték és ellopták a zsidók vagyonát és nemcsak törvényessé tették a zsidók javainak, jószágának, értékeinek elrablását, hanem a rablott vagyonok háborítatlan birtoklását, védelmét is megígérték a zsiványoknak... , Csak a zsidónak és az általuk kipécézett felvilágosult elemeknek nem lehetett magántulajdonuk az ő rezsimjük alatt, a tulajdon azonban mint intézmény becsben állott előttük, tisztelték ezt -még akkor is, ha minden porcikájáhöz ártatlanok vére tapadt vagy ha a leglelketlenebb orgyilkos, vagy orgazda utón jutottak is hozzá. * * * A TÖMEGEKNEK ez a mohó tulajdonvágya s az a körülmény, hogy nincsen olyan fanatikus horda, amelyikből teljesen ki lehetne nevelni a tulajdon megbecsülésének ösztönét, különféle konfliktusokat idézett elő egyrészt a kommunizmus viiágpropagandájában és agitációjában, másrészt azonban a Szovjet Unió belföldi politikájában is. Külföldön az agitátoraik nyomban felvették azt az uj vonalat, hogy a kommunizmus tulajdonképen olyan gazdasági demokrácia, amelyik nem kevesebbet, hanem többet akar adni a javakból, értékekből, kényelmekből. Szerintük a polgári forradalom, an^lyik felszabadulást hozott és politikai jogokat nyújtott a tömegeknek, nem adott nekik gazdasági felszabadulást, mert sem elég tulajdonuk, sem elég szerszámuk nincsen, hogy maguknak és a maguk javára termelhessenek. Az egész világon kiszámított ügyességgel kezdték terjeszteni azt a körmönfont hazugságot, hogy a munkásság tulajdonképen szegény ott, ahol 40 órai munka mellett saját családi házat, villanyra működő háztartási kényei-
