Krónika, 1946 (3. évfolyam, 2-10. szám)
1946-02-15 / 2. szám
2-IK OLDAL KRÓNIKA” 1946 február 15. való végleges döntést a békeasztal számára tartotta fenn. Amerikáról és Angliáról viszont tudjuk, hogy mitsem rontana náluk a magyar béke kilátásain, ha Magyarország megmaradna királyságnak és megvalósítaná a restaurációt, mert ez volna a legjobb biztosíték számukra, hogyMagyarország továbbra is a nyugati civilizáció és demokrácia bástyája lesz Európának a bolsevizmus elözönlésétől fenyegetett keletén. Mi egyéb elgondolásainkban is többet várunk Ottó királyságától a magyar békesérelmek enyhülése tekintetében, mint a moszkvaiak igen kétesnek mutatkozó jóindulatától. Balogh államtitkár ur érveinek sorozatát nem tudjuk helyeselni, ellenben időlegesen hajlandók, vagyunk elfogadni a fenálló orosz nyomás érvét, a kényszerhelyzetet, noha egy felszabadított ország kapcsán iiy magyarázat furcsán és lehangolóan hat s legalább is Anglia és Amerika vonatkozásában nem hisszük, hogy végleg elejtették volna a népek szabad önrendelkezésének oly nemes hadicélját. Ha a magyar kormány azt hiszi, hogy a köztársasági államforma proklamálása nagyban hozzájárul a szovjet bizalmának megszilárdulásához és sietteti a magyar nép számára a mai szörnyű ínségében kettős terhet jelentő óriási orosz hadsereg kivonulását, minden habozó peszszimisztikus kisértés dacára megértjük ezt a reálpolitikainak vélt lépését. Kívánjuk, hogy ne hozzon csalódást és jusson a magyar nép újra mielőbb teljes szabadsága, független elhatározó képessége birtokába. Ha a most következő köztársasági időszak eléri ezt a célt, betöltötte hivatását s akkor egy valóban felszabadult ország népe dönthet majd véglegesen arról, elutasitja-e azt az államformát, amelyhez Balogh államtitkár ur szinigaz szava szerint is oly sok dicsőség és fényes emlék kapcsolódik. Köztársasági döntés idegen szuronyok és éhinség árnyékában... A megcsufolt Atlantic Charter. — Magyarország, Jugoszlávia és Albánia ugyanegy napon lett köztársaság. — Központi menetrend-igazgatóság? CSAK AZ IGAZI SZABADSÁG NYUGODT LÉGKÖRÉBEN DÖNTHET VÉGLEGESEN A MAGYAR NEMZET! Február elseje eseményteljes nap volt a magyar nemzet történelmében. Ezen a napon mondotta ki a magyar parlament, hogy szakit az ezeréves királyság intézményével, amely mint ezt Balogh István miniszterelnöki államtitkár a magyar néphez intézett rádióbeszédében is hangoztatta annyi dicsőséget hozott a magyar nemzetnek. Különös, vagy talán nem is olyan különös véletlenképen ugyanezen a napon proklamálták Jugoszláviában is a köztársaságot és ezen a napon határozta el Albánia is, hogy áttér a köztársasági államformára. Nehéz, nagyon nehéz megszabadulni attól a gondolattól, hogy három ország államforma cserélése egy és ugyanazon a napon előre elhatározott terv szerint készült. . . * Ezeréves története során másodszor proklamálták ki Magyarországon a köztársaságot. Először: 1918 november 16-án, az osztrák-magyar monarchia * felbomlása után kiáltotta ki Károlyi Mihály gróf a köztársaságot. Ez a proklamáció egy forradalmi kormány teljesen önkényes elhatározása volt. Károlyi Mihály környezetétől eltekintve nem kérdezett senkit sem. A megelőző parlamentet feloszlatták s Károlyi még választásokat sem tartatott. Az 1918-ban kikiáltott úgynevezett népköztársaság — amelyet a nép megkérdezése nélkül alapítottak — csak rövid életű volt. Négy hónapig és 5 napig maradt csak fenn. 1919 március 21-én Kun Béla szovjet rendszere elseperte Károlyi köztársaságát. Az uj magyar köztársaság kikiáltása már más körülmények között történt. Ezúttal a parlament szavazta meg a köztársasági államformára való áttérést. Senki sem kételkedhet abban, hogy az uj magyar parlament a magyar nép hivatott képviselőiből áll. Szabad választáson döntött a magyar parlament összetétele felett a magyar nép bár a legitimista mozgalomnak nem volt igazi lehetősége a megmutatkozásra. S másik kérdés az, hogy a magyar parlament tagjai felhatalmazást kaptak-e választópolgáraiktól arra, hogy megváltoztassák a magyar államformát? A királyság, vagy a köztársaság kérdése nem került szóba a választási kampányban. Nyilvánvalóan tisztában van ezzel a szépséghibával a jelenlegi magyar kormány és igy érthető meg Balogh István államtitkár magyarázkodó beszéde, amellyel egy másik cikkben részletesen foglalkozunk. Az amerikai demokrácia a legegyszerűbb alkotmánymódosításokat sem bízza a kongresszusra. Igaz, a kongresszusnak kell megszavaznia az alkotmánymódositó javaslatokat, de ezek csak akkor válnak jogérvényessé, ha azokat az államok háromnegyed részének képviselőtestületei is magukévá teszik. Sokkal jelentéktelenebb kérdésekben referendumokat kell tartani Amerikában, közvetlenül a népet kell megkérdezni. Bizonyos, hogy sokan vannak a mai magyar parlamentben és a köztársasági államforma őszinte hívei között is, akik jobb szerettek volna, ha a köztársaság proklámációja nem egyszerű parlamenti többségi szavazat után történt volna, hanem a nép közvetlen megkérdezése után. Ez felelt volna meg a leghívebben az immár feledésbe merülő Atlantic Charter szellemének is. * Az Atlantic Charter szerint minden nép maga határozhassa meg a demokratikus államformát, amelyben élni akar. A legitimista demokrácia hívei joggal hivatkoznak erre s Ottó trónörökös is mindennek fölébe helyezi, hogy maga a magyar nép legyen, aki dönt, — mégpedig minden hatalmi vagy hangulati nyomás nélkül. De lehet-e erről beszélni, amikor több mint egy millió orosz katona van Magyarországon s a magyar nép éhsége, nyomora oly óriási, hogy még akkor sem volna igazi lelki nyugalma a döntésre, ha az oroszok és magyar kommunista csatlósaik nem a köztársasági formát találnák magukra kedvezőnek s az utóbbiak ne mnéznék ferde szemmel azokat, akik a királyság helyreállítását csak halkan is emlegetni merik? Az államforma valóban nem volt legégetőbb kérdése a magyar népnek és a demokratikus erkölcs követelménye lett volna várni vele, amig a mai függés és éhinség megszűnik s kitisztul a szörnyű vihar utáni zavart atmoszféra. . . Hogy a magyarság körében sok a híve annak, hogy az államforma kérdése nyugalmas időpontban rendeztessék, bizonyos. Mi, akik az amerikai köztársaságban élünk, a legjobban tudjuk méltányolni ennek az államformának minden gyümölcsét. De ugyanúgy tisztában vagyunk azzal is, hogy a demokratikus életforma nem szükségszerű velejárója a republikánus államformának. Vannak köztársaságok, amelyeknek autokratikus kormányaik vannak s ugyanúgy vannak királyságok — amelyek demokratikus életformát biztosítanak népük számára. A köztársasági államforma egyedül még nem biztosíték arra, hogy Magyarország az a demokrácia lesz, aminek népe szeretné. Demokrácia lehetne akkor is, ha megtartotta volna az ezeréves királyság intézményét s a királyi trónt olyan férfiúval töltötte volna be, akinek minden szívverése együttérzés népével. Ha vannak is hívei a köztársasági államformának Magyarországon, még nem bizonyos, hogy többségben vannak-e? Mi nem hisszük ezt. Az ezeréves magyar királyság intézményével sokkal jobban összeforrt a magyar nép, hogy csak úgy egyszetüen egyetlen szavazással szakíthatna vele. De persze mi nem vagyunk illetékesek annak a megállapítására, hogy melyik oldalon van a többség. Ezt csak maga a magyar nép dönthette volna el. Ha megkérdezték volna direkt tőle, egyenesen és férfiasán. * Az uj magyar köztársaság elnökévé 4 évre Tildy Zoltánt választották meg. Szeretjük hinni, hogy Tildy Zoltán kiváló ember, nagy koncepciójú államférfi, igazi hazafi. A “Krónika” Isten áldását kéri munkásságára. Reméljük, hogy azon az időleges poszton, amelyre a sors akarata állította a legteljesebb eredményekkel fogja megállni a helyét. Meg vagyunk győződve arról, hogy ő, az uj magyar államfő, a magyar parlament bizalmának a letéteményese lesz a legelső, aki akkor, amikor minden kényszer alól felszabadul Magyarország, fogja megkérdezni a magyar népet, hogy mit akar a jövőben: királyságot-e, vagy köztársaságot. A felszabadulás az első. A többit, — nem kételkedünk benne — eldönti majd a magyarság elpusztíthatatlan öntudata, a halhatatlan Magyarország történelmi életérdeke.
