Krónika, 1945 (2. évfolyam, 2-11. szám)
1945-11-15 / 11. szám
• 6-IK OLDAL “KRÓNIKA” 1948 november dán 40.000 hallgató befogadására alkalmas egyetemi várog építését kezdte meg, éppen abban a tudatban, hogy Magyarország hivatása egy erős szellemi elit kialakításával a nagy nyugati kulturális áramlatokat közvetíteni Kelet felé. Sok volna felsorolni most, hogy a románok részére miként nyomtatta Magyarország az első Bibliát és miként terjesztette a Balkán felé is a nyugati műveltséget, miként kísérelte meg még rianoni megcsonkitottságában is uj egyetemek és négyezer iskola, számos külföldi Collegium Hungaricum építésével kulturfölényt mutatni az erőszak és katonai erő kisantant fölényével szemben. Egy kicsiny, megkeseredett, meghasonlott és megalázott Magyarország egymaga szintén nem alkalmas ilyen kulturális szerepre. Éhez is szükség van az erős Magyarországra és magyar királyságra, amely ennek az apostoli magyar küldetésnek az Árpádoktól kezdve a Habsburgokig legélőbb és leghasznosabb képviselője volt. Merjük tehát mondani, hogy a béke-munka, a kultura-terjesztés terén még sokkal nagyobb nyugati és európai érdek az erős magyar királyság, mint a katonai tekintetben. Gazdasági vonatkozásban legalább ilyen mértékben európai szükségesség a Kárpát-medence egységének helyreállítása. Ki képzelheti el, hogy Nyugat-Európa egyáltalán fentmaradhat a Marshall segélyekből, az amerikai nagybácsi tá^ mogatásából. Miután ezt senki sem hiheti és mivel bizonyosra kell venni, hogy Közép-Európát előbb utóbb csak fel kell szabadítani, gazdasági vonatkozásban is előbb utóbb aktuálissá válik a Kárpát-medence problémája. Vájjon mi az érdeket-Angliának, Amerikának, Franciaországnak ezen a téren? Az, hogy a dicstelen,^! megboldogult kisantant korszakhoz hasonlóan apró gazda$|gi nacionalizmusok,, autarkiáknak átkeresztelt nyomortanyák konkuráljanak egymással, vagy pedig az, hogy a Kárpát-medence népei a magyar Szent Korona uralma alatt társulva, egyenrangú felekként együttműködve újra megteremtsék a jólét, fejlődés lehetőségét, amit a természet valósággal rájuk parancsolt. Mert meg kell nézni a reális valóságot, a rideg és könyörtelen gazdasági érdeket. A Kárpát medence, — ha nincs felszabadulva — tökéletes gazdasági egységénél fogva valóságos kis Amerika. Meg van fája, szene, energiája, élelme, ipara, roppant méretű kereskedelmi vízi utjai és páratlanfejlődési lehetőségei. Egy önálló Kárpátaljának viszont nincs búzája, zsirja, ha Csehszlovákiához,tartozik fürdői, ásvány vizei konkurenciát jelentenek a cseh fürdőknek. Magyarországnak viszont hiányzik a vizi energiája, sója, fája., viszont 300 millió tonna bauxitja van. — amelyhez, hogy aluminium legyen belőle szükségeseg a Kárpátalja vizi erő energiái, Erdély kimeríthetetlen földgáz kincsei. Szlovákiának viszont ismét nincs búzája, ipara, de vannak csodálatos idegenforgalmi lehetőségei, tátrai üdülőhelyei, melyekhez hiányzik a magyar nyaraló közönség. Erdély tele van gyógyforrásokkal, földgázzal, természeti kincsekkel, amelyeket nem tud értékesíteni, mert nincsen megfelelő ipara hozzá és az értékes munkaerő kénytelen külországokba vándorolni, hogy megélhetést találjon. A jövő szempontjából különösen nagy fontosságú megállapítani azt, hogy külön-külön egyik dunai nép sem rendelkezik elég gazdasági erővel ahoz, hogy megvalósítsa azokat a hatalmas létesítményeket, amelyek a Kárpát-medence területének csodálatos méretű fejlesztését tennék lehetővé. Magyarország alföldi területein Európa legnagyobb gyümölcsös és zöldséges kertjét lehetne megteremteni, de ehez szükség volna az öntöző berendezésekre, melyekhez a szükséges duzzasztókat, tárolókat, csak a Kárpátok között lehet hasznosan megépíteni. Ugyanígy nem oldható meg a Kárpát-medence legnagyobb problémája, az energia-kérdés sem, ha a külömböző dunai államok elszegényedve és gyűlölködve egymással versengenek. A Vaskapunál például Közép-Európa legnagyobb vizienergia központját lehetne megépíteni, amely négy milliárd' hektokilowatt áramot termelhetne. Ugyancsak hasonló nagy méretű energiat«*melö telep létesíthető ott, ahol a Duna belép Magyarország területére. Ezenkívül a magyar mérnökök még négy nagy energia-termelő telepre dolgoztak ki terveket, amelyeknek megvalósítása azonban elmaradt a Kárpát medence széttagoltsága miatt. Ha mindezeket a gazdasági értékeket és fejlődési lehetőségeket a magyar királyság keretében ismét össze-vonják, a Kárpát-medence soha nem remélt gazdasági eredményekkel tud hozzájárulni Európa fejlődéséhez, a nyugati kereskedelem megélénkitcséhez és az általános emberi jóléthez. Ebben óriási szerep jut majd a Dunának, amely készen álló vizi ut minden dunai nép számára, amint felszabadul az orosz elnyomás alól. A társ Horvátország Fiuméja viszont a tengereket nyitja meg a dunai népek számára és az amerikai kereskedelem útját egyengeti Magyarországon. Lengyelországén át egy szabadabb Oroszország európai részei felé. Miért kell hát az emberiségnek ostobán, érdekei ellenére nyomorogva élni. amikor a jólétnek kimeríthetetlen lehetőségei állanak rendelkezésre még olyan területeken is, amelyek megközelítik, vagy túl haladják a négyzet kilométerenkénti 100-as népsűrűséget?! Hogy ezeket a lehetőségeket ki lehessen használni Európában, az attól függ, hogy Kelet-európa tud-e szakítani az 1919-es évek kis-nacionalizmussá nak előítéleteivel, a későbbi ideológiai babonákkal s vissza tud-e térni az egyetlen adott, gazdasági, külpolitikai realitáshoz a Kárpát-medence egységének helyreállításához, amelynek szive, központja mégis csak Európa közepe: a magyar királyság marad.-Ehhez, nekünk magyaroknak kell megadni a minden dunai népet kibékítő és kielégítő iránymutatást és megteremteni azt a modern koncepciót, amely alkalmas az együttműködés nagyvonalú létrehozásához. (Folytatjuk.) ÜDV A SZLOVÁK FEDERALISTAKNAK! A menekült csehszlovákiai politikusokról az a hir érkezik, hogy “dühöng közöttük az egyetértés”. Majdnem annyi a vezér, ahányan vannak. Mindenki vezér akar lenni és a másikat figyelmezteti az egység szükségére. Ez azonban nem a mi dolgunk. Bennünket az érdekel, hogy a szlovák politikusok között számosán azért nem akarnak résztvenni a készülő “csehszlovák menekült-komiték” egyikében sem, mert külön Szlovákiát akarnak. Azt hisszük, hogy a szlovákoknak a csehekkel szerzett kiadós tapasztalatai után ebben semmi meglepő nincs. Vártuk ezt s csak gratulálhatunk nekik ahhoz, hogy a nagyok előtt hétrét görnyedő, a gyengébbekkel szemben kényuraskodó, cseh őrmesterimperializmus jármából többet nem kérnek. A szlovák szeparatistáknak a N. Y. Times szerint külön titkos rádiójuk is van, amely javában sugározza Szlovákiába az elszakadás igéit. A politikai széljárás az Íróasztalunkra fújta az egyik szeparatista alakulat angolnyelvü beadványát, amelyet az Egyesült Nemzetek párisi közgyűléséhez intézett. Nem tudjuk, kik ennek a mozgalomnak a new yorkí vezetői, nem ismerjük dr. Stefan Polakovicot, a magát “Slovak Action Committee’’-nak nevező alakulat főtitkárát, aki a memorandumot jegyzi. De a tartalom rokonszenves. Elmondják, hogyan jártak a csehekkel, milyen keserveken, csalódásokon, szenvedéseken mentek át és hitet tesznek a világ parlamentje előtt, hogy nem akarnak többet velük együttélni. Rokonszenvünket csak erősíti, hogy megmondják azt is, hogy a nyugati államgondolat lelkes hívei, a parlamenti demokrácia és a polgárjogok amerikai tipusu egyenlősége mellett állnak. S van egy mondata a memorandumnak, amely külön öröm. így szól: "We plead for the Creation of Central European Confederation, for the creation of which there are real presuppositions’’. Szót emelünk, mondja az irás, egy Közcpeurópai Federációért, amelynek számára természetes előfeltételek állnak fenn. Örömmel üdvözöljük ezt a szlovák kezdeményezést és szeretettel kívánjuk az elszakadási törekvések sikerét. S üdvözöljük a bölcs hajlandóságot, hogy szlovákok és magyarok, a federáció testvéri közösségében ismét egymásra találjanak. Népeink jobb boldogulásának, kölcsönös virágzásának ez a helyes útja és szlovák testvéreink biztosra vehetik, hogy a magyarság szivvel-lélekkel támogatja e törekvéseiket, amelyek a Dunavölgy újabb, szebb, üdvösebb szabad jövőjének felvirágzásának oly Ígéretes előhírnökei. ADJON FEGYVERT AMERIKA! Mélyen tisztelt Főszerkesztő Ur! Már másod Ízben érkezik meg a címemre a "Krónika" az Önök nemes és igaz célért küzdő nagyszerű lapja és ebből úgy látom, hogy végre én is minden hónapban pontosan megfogom kapni. Mint volt köztisztviselőnek a napi politikából kötelességszerüen mindég távol kellett tartani magunkat és még a mai napig is ezszerint viselkedem. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az észszerűen látott világeseményekből a következtetést ne helyesen levonjam. Nincs már messze az az idő, amikor Ottó trónörökös Őfelsége mint szeretett királyunk vissza fogja vinni Magyarországra a jogot. Azt a jogot, melyet a magyar nép már évek óta nélkülözött. Lelki szemeim előtt elképzelem, hogy micsoda gyönyörű, felejthetetlen, csodálatos ünnepe lesz ez a magyarságnak, amikor a régen várt királyunk a régen távollévő Szent Koronával,, a régen elnémult harangok újbóli zúgása mellett ünnepélyesen bevonul Magyarországra. Igen. Ezt a szent pillanatot szeretném még megérni. Ezen az eseményen én is nagyon szeretnék ott lenni. Hisz testi erőnket elveszítve, lerongyolódva, pénztelenül és gyalog meddig juthatnánk. Reményem, hogy az Amerikaiak megadják majd a módot arra, hogy a fegyverrel a kezemben, szembe fordulhassak a zsarnokokkal. Mély meginduhsággal és hálatelt szívvel köszönöm meg Önöknek azt. hogy lehetővé tették miszerint a lapot minden hónapban olvashatom. Kérem a jó Istent. Hogy adjon erőt, egészséget a még hátralévő idő kivárására, hogy Ottó trónörököst mint Magyarország királyi Őfelségét szolgálhassam még! Éljen Ottó Őfelsége mint Magyarország jogszerinti természetes királya. Teljes tisztelettel Réthy György (Germany) “NEM VAGYUNK EGYEDÜL” Jóságoslelkü .................. Ur! Örömteli szívvel köszönöm úgy a magam mint családom nevében a részünkre küldött csomagot. Ahoz, hogy valaki egy ismeretlennel szemben önzetlen áldozatot hozzon, nagyon nemes szívre és aranylélekre van szükség. Engedje meg. hogy nemesszivü jótevőnknek ne csak megköszönjem értünk tett cselekedetét, hanem cserébe eiküldhessem azt az örömsugár-özönt ami feleségem és kisfiam arcát bearanyozta. S amit nem pusztán a tartalom okozott, hanem a sivár szegény világunk örömnapja, hogy valaki gondolt ránk, tett értünk és hogy nem vagyunk egyedül. Ez olyan mint a fényes karácsony ünnep. Ezt szeretném vissza sugározni, papírra varázsolni, borítékba zárni és elküldeni............. Urnák! Az örömünket, melyet jóságos lelkének cselekedetével arcunkra varázsolt. Mindenkor hálás tisztelője D..........B........... (Németország)
