Krónika, 1945 (2. évfolyam, 2-11. szám)
1945-11-15 / 11. szám
1948 november “KRÓNIKA” 7-IK OLDAL KALIFORNIAI MESSZELÁTÓ Irta: Dr. HERCZEGH JÓZSEF, református lelkipásztor. LEHAR FERENC Meghalt Lehár Ferenc, a könnyed, édes melódiák nagy költője, a magyar származású, világhirü muzsikus. Elköltözött ebből a világból, amely már régen nem volt számára az öröm és gyönyörűség hona. Túlélte azt a kort, amikor boldognak érezhette magát, mert az élet tele volt kedélylyel, napsugárral, színes hangulattal, mint egy igazi Lehár-operett, — amikor kellemes hely volt a világ és jók voltak az emberek, barátság, szeretet volt a tromf. . . A monarchia áldott szép, nyugodt, idylli életének muzsikája csendült sziv-deritő müveiben. Semmi komorság, semmi nagyképűség, semmi brutálitás. Emberi báj, kedvesség, összhang, melódia: ez volt minden müvének alaphangulata, ez volt egyéni géniuszának és boldog korának szignaturája. Fájdalmasan gondolunk ma arra, mily szomorú, tragikus meszszeségekbe, örömtelen, fekete örvényekbe távolodott el mindettől a világ. Bécs, Budapest egészen más lett az utóbbi évtizedekben, régóta nem a derű és megelégedettség városai többé, a hajszás vad szélsőségek, a fontoskodó álmessianizmus, az embertelenség ragadta őket karmaiba. A Dunatáj elvesztette mosolyát, kedélyességét, régi üdítő zamatát, mindazt a szépséget, ami dallammá vált Lehár müveiben. Jött a régi virágzó tökéletes egység szétdarabolása, fejetlenség, tévelygés, majd Hitler, a gyűlölet tobzódása, háború, embermészárlás és utána megint egy másik erőszakos, fülledt irányzat fojtogató légköre, keserve. Eltűntek az idők, amikor egy Lehár-operett volt az élmény, a nagy és mámoritó esemény, az élet ünnepe. . . Harmincnál több operettet, vig-operát, számos gyönyörű dalt, walzert és csárdást irt Lehár Ferenc és most 79 éves korában ragadta el a halál. Egy amerikai újságíró, aki nemrégiben Ausztriában járt, megírja, hogy amikor az oroszok bementek ischli villájába, amely Ferenc József egykori nyári laka közelében áll, napokon át hordták ki a műkincseket. Elvittek mindent, amit Lehár művészi gyüjtőszenvedélye egy életen át szerzett s amikor valaki rászólt az egyik muszkára, hogy ne rabolják ki ezt a remek embert, hiszen az emberiség jótevője, nagy komponista, azt kapta válaszul: — Komponista? És aztán? . . . Kapitalista! Nem igy szólt a nóta Lehár fénykorában. . . Más volt a világ és szebb volt. Lehár Ferenc halála bánatában e szivünkhöz közelálló, drága, izmustalan világot sóvárogjuk vissza. Kaliforniai messzelátónkat fordítsuk most az őszi szántás és őszi vetés irányába. Sok látnivalónk van a széles földtekén. Az elmúlt hetekben sokat utazgattam California kéken ragyogó ege alatt. Nemcsak Tóthék 1400 holdas perrisi birtokán, hanem mindenfelé Kaliforniában dolgoznak a szántógépek és szórja a drága uj élet magját a vetőgép... Az őszi szép eső megnyitotta az őszi szántás-vetés áldott idejét. MAGYAR FÖLDÖN AGGÓDVA SZÁNTANAK és VETNEK AZ IDEI ŐSZÖN. A magyar nemzeti életnek legszilárdabb oszlopa az utóbbi félszázadban a kisgazdatársadalom volt. Gazdaságilag éppen úgy, mint politikailag az első helyre küzdötte fel magát a kisgazdatársadalom a magyar földön. Nagy örömmel szántott és vetett a magyar gazda, mert tudta, hogy kinek és miért dolgozik. Egy pár csizma, egy mázsa búza: ez volt az igazi kisgazda valuta. És most mi történt? Minden falut és gazdaságot elözönlöttek az ellenőrök, hogy a beszolgáltatásnál minél több életet sajtoljanak ki a gazdákból. Aztán milyen különös!? Kis falvak állomásaira átállitható teherkocsik jönnek, hogy a muszka határon könnyebben továbbítsák a drága magyar életet. . . Persze, amikor ezeket a kocsikat meglátták a gazdák, mindjárt megértették, hogy nem a város eltartására, a magyar munkástestvér táplálására megy a drága élet, hanem a nyomorgó muszka tömegeknek. Azért kell a széles vágányra átállitható teherkocsi. De legkeserübb csalódás most van készülőben: a kisbirtoknak, a zsellérből lett kisgazdáknak is a szövetkezetbe való tömörítése. Állami birtok lesz a kisgazda földje, amelyből akkor teszik ki, amikor a bolseviki főnöknek tetszik. MESSZELÁTÓNK AZONBAN A SZÖLLŐKET IS MEGLÁTJA Az óhazának egyik legismertebb szőllő és bortermelő vidéke a dunántúli Szekszárd. Onnan érkezik a hir, hogy régi, szép családokat, minden kárpótlás nélkül, kitesznek a szőllőbirtokből. . . Ja kérem: Szociális termelésből fakad a jólét! Vége van már a régi szép szüretnek, amikor jó bor mellett, szép muzsikával és nótaszóval fejezték be a szüretet. . . Gyászba öltöznek a szekszárdi szőlőhegyek, mert senki sem tudja, hogy kire mikor kerül a kifosztás: a kárpótlás nélküli államosítás. IGY VALÓSULNAK MEG 48 ESZMÉI!? Egyik legutóbbi nagyszabású katonai szemlén Budapesten ezt mondta a Magyarországi Szovjetköztársaság elnöke Szakasits Árpád: “Az 1848-as szabadságharcot 1948-ban a népi-demokrácia fejezte be győzelmesen. Ennek a győzelemnek mindörökre vitathatatlannak kell maradnia.” Boldogtalan emlékű Tildy Zoltán az idei márciusi ünnepségeken viszont azt hangsúlyozta, hogy a kossuthi eszméket valósították meg és hogy a kossuthi eszmék öltöttek testet a népi demokráciában. Hogyha pedig ez igy van, akkor hogyan mondhatja minden hirdetésében az egyik legnagyobb országos biztosítónk: “lesz még egyszer ünnep a világon és felépül a mi óhazánk is Kossuth szellemében.’’ És ott van mindég a nagyszakállu Kossuth-kép is hozzá. KINEK VAN HÁT IGAZA? Egyiknek se. A három köztársaság, ami árva Magyarországunkra szakadt egy évszázad alatt, mindhárom alkalommal a sir szélére vitte a szentistváni Nagymagyarországot. Csak az, aki megtagadja az Ezeréves Apostoli Királyságot, a dunai népek nagyszerű szövetségét — vagy aki örök lelki vaksággal veretett meg — az nem látja az igazságot: a Demokratikus Magyar Népkirályságot, mint egyetlen kivezető utat, a mai magyarországi pokolból. A MAGYAR LELKEK UGARÁT FÖLSZÁNTOTTÁK A SZENVEDÉSEK! Az őszi szántásnak az idén mélységes jelentősége van. A borzalmas szenvedések mélyen fölszántották a magyar lelkek ugarát. Nincsen ma magyar lélek, amelyet föl nem szántottak volna a szenvedések és fel nem puhítottak volna a keserves könnyek. ITT A LELKI VETÉSRE A JÓ ALKALOM. Igaz ugyan, hogy szörnyű hazugságok konkolyát hintegetik a Sátán fiai a magyar lelkekbe, — de ez a vetés nem teremhet áldást hozó életet. . . A nagy magyar magvető: Nagymagyarország hercegprímása, hinti a szentistváni gondolat bőven termő áldott magját. Minden szolgálatából árad a magyar lelket erősítő szava. Csodálatos bölcseséggel irányítja a lelki magyarságot. Hetenként százával érkeznek a magyarországi menekültek, az International Refugee Organization jelentése szerint, az amerikai zónába. Ezektől a menekültektől tudja meg aztán az ember az igazságot. Az igaz magyarságnak csak igen kis százaléka dűlt be a bolseviki propagandának. Az Andrássy-ut 60 alatti terrorközpont, a budafoki és a többi internáló táborok csak elnémították az igazi magyarságot. De a némaság megett nagy tüzek égnek: az áruló muszka-szolga vezetőknek gyűlölete, de egyszersmind a jobb jövő lobogó hite. . . . Meg aztán a baráti levelekből, a sorok között, ott olvassa az ember az igazságot: Soha a magyarság a felszabadulást igy nem várta és az évezredes Nagymagyarország gondolatát soha igy meg nem értette, mint most, amikor a szenvedések felszántották a könnyel öntözött lelket. AKIK TÁVOLRÓL NÉZIK AZ ŐSZI MAGYAR SZÁNTÁST ÉS VETÉST. Százezrek nézik még mindég, a száműzetésből, a magyarországi őszi szántást és vetést. Jaj, nem mehetnek vissza, amíg nem jön a nagy felszabadulás! De a szenvedések ekéje az ő lelkűket szántotta talán legmélyebben. Éppen azért ők értik még legjobban a szentistváni gondolat áldott vetéséi. Egyik bujdosó atyámfia írja: “A közelmúltban kezembe került e New Yorkban megjelenő amerikai magyar havilap, a Krónika júniusi száma, amelynek 5-ik oldalán hihetetlen örömmel fedeztem fel “Kaliforniai Messzelátó” cimü cikkedet. Azt, hogy a cikkeden keresztül nyilvánított felfogásoddal az itt kint sínylődő hontalan magyarságnak legalább 95 százaléka egyetért, nem is kell mondanom. A fennmaradó 5 százalék azokból toborzódik, akik az úgynevezett önálló utakat járják s nem törődve a közösség érdekeivel, félretesznek és eltaposnak mindenki mást, csupán a maguk egyéni érdekeit tartják szem előtt s hazafiatlan, piszkos üzelmeikkel próbálnak érvényesülni.” AKIK CSAK A SZOMSZÉDBAN VANNAK - ÉS MÉGIS OLYAN TÁVOL! Rákosiék fennen hirdetik, hogy már megegyezés jött létre a cseh rabságban sínylődő magyarokra nézve. Nem lesz már deportálás és ősi földről való kikergetés. Ezzel szemben egyik kollegám mostani leveléből idézek: “November 15-ig, négy legjobb gazdánk és elöljárónk (és itt jönnek a nevek) kell hogy elhagyjanak minket: ki vannak telepítve. . . Követni fogják őket a lelkészek közül is többen." Csoda-e, hogy Nagymagyarország Hercegprímása a leghevesebben firtatja a magyarországi és csehföldi bolsevikiek megállapodása további problémáit? És csoda-e, hogy ez a cseh bolseviki rabságban sínylődő árva magyarság életre-halálra hive a szentistváni gondolatnak. A jó vetés itt talált legszebb kisarjadásra. A RUTÉN TESTVÉRNÉP LELKE IS BEFOGADTA A Jó MAGOT. Két esztendővel ezelőtt történt, hogy a Magyar Királyi Korona egyik tartományát, a Ruténföldet bekebelezte Oroszország. Az első világháború után a csehek rabolták el ezt a magyarsághoz ragaszkodó népet. Most a második világháború után pedig a muszkák. Egy volt róm. kath. lelkész: Kostelnik páter egy bizottságot szervezett, ezzel a névvel: “Kezdeményező Bizottság a Görög Katolikusoknak az Orthodoxiába való Átvitelére.’’ A moszkvai \
