Krónika, 1945 (2. évfolyam, 2-11. szám)
1945-11-15 / 11. szám
1948 november KRÓNIKA” 5-IK OLDAL szláv erőknek. A franciák a második világháború befejezése után elsőnek ébredtek rá, hogy a nácizmust leverték ugyan, de Németország és, a germánság — minden morgenthau-i és vansittarti terv ellenére — nem vesztett faji erejéből. A Rajna jobb partján a világháborút követő két esztendőben már újra ugyannyi német volt, mint 1939-ben, mert a potsdami határozatokkal pontosan Franciaország szomszédságában préselték össze az egész keleti németséget. Azok a germán erők, amelyek eddig Magyarország, Csehország, Románia,, Jugoszlávia, Lengyelország fennhatósága alatt éltek, most orosz parancsra, a nyugati szövetségesek fényes segédlete mellett átkerültek Németország nyugati övezetébe. A nagy vérveszteséget szenvedett németséget, tehát épp a győzők töltötték fel, méghozzá mindenüket vesztett emberekkel, akiket újra be akar hálózni a német nacionalizmus, mely sokkal izzóbb, mint a hitleri időkben volt. Tehát Franciaországnak mindenképpen életérdeke egy rendkivül erős magyar királyság, amely kétféleképpen is csökkentheti a német veszélyt. Vagy úgy, hogy hatalmas ellensúlyt alkot a Dunavölgyben, vagy úgy hogy visszatelepiti a Németországba zsúfolt németek egyrészét és igyekszik azokból újra jó magyar állampolgárokat nevelni. A társországi alapon feltámasztott szentistváni magyar királyság Franciaország legértékesebb természetes szövetségese. Akár katonai, akár gazdasági — egy Egyesült Európa esetén pedig — kulturális vonatkozásban ez lesz az a súly, amely az európai mérleget egyensúlyban tartja. Egy esetleges dunai konfederációval együtt ez lesz az az ütköző hatalom, amely útjába áll a szláv moszkovitizmus Nyugat felé irányuló előretörésének s dél-kelet felől nagyon is meggondolásra késztető figyelmeztetés lesz minden Nyugat felé irányuló újabb pángermán ábrándnak. Ha valaki szem előtt tartja az ősi diplomáciai törvényt, amely szerint a szomszédom szomszédja az én szövetségesem, akkor elég egy pillantást vetni a térképre, hogy mindenki lássa: egy legyengített, kisantant gyűrűbe zárt csonka-Magyarország kényszerűségből a germánság szövetségesévé válik, de egy erős, szabad szentistváni határokkal rendelkező társult Magyarország, épp a fenti elv alapján Franciaország szövetségese. Ha közbe iktatják a kisantant gyűrűt, akkor a szomszédom szomszédja újra Németország. Ha azonban a kis antant abroncs nincs, akkor a magyarság szomszédjának szomszédja Franciaország. A Kárpát medence fontossága és az erős magyar királyság léte sokkal kiemelkedőbb Anglia szempontjából is. Mióta a gépesítés megváltoztatta a hadviselés módszereit, nyilvánvaló, hogy az élet fontosságú területek védelme a térben jóval előbbre és távolabbra helyeződött. Úgy értjük ezt, hogy például a Földközi tengert és a Közel-Keletet 1914-ben — egy Északról jövő támadás ellen — meg lehetett védeni akár a bolgár-görög határhegységnél is. A tank és repülőgép korában azonban a Földközi tenger előretolt védő állása nem ott és még csak nem is az alsó Dunánál van, hanem Európa legtermészetesebb határerődjénél, a Kárpátok északi gerincén. A germán és moszkovita imperializmus útja ott vezet keresztül a mi földünkön. Azon át törtek Kréta, Szuez felé Hitler motorositott seregei., azon át nyomul dél felé a bolsevizmus’ és a mindenkori moszkovita imperializmus, amely más formában előbb utóbb valószínűleg feltámad a bolsevizmus bukása után is. Sem egyik, sem másik erővel szemben nem védelem egy apró. lokális nacionalizmusokra parcellázott Közép-Európa, de annál inkább védelmet jelent egy erős magyar királyság, kiegészítve a dunai konfederáció társállamaival, mert csak ez tud ellentállani az Olaszország. Balkán, Törökország felé irányuló támadásnak és a Kárpátoknál csak egy ilyen egységes védelmi szervezettel lehet feltartóztatni a steppe első rohamát. Ha azonban az emberiség megszűnik végre háborúban gondolkodni és ha többé nem a stratégia szemszögén keresztül fog nézni térképet, gazdasági életet, népjogot, akkor a béke szempontjából még nagyobb érdek egy ilyen magyar királyság, egy kis közép-európai Commonwealth, amely szellemi és kulturális téren, demokratikus fejlődése, hagyományai, az önkéntes együttműködésben alapuló egysége révén méltó partnere és lelki-társ lehet Nagy-Brittaniának. A szabadság, a nyugati kultúra csak akkor van biztonságban, a béke csak akkor nevezhető békének, ha azt nem kell félteni sem a motorositott Dzsingiz khánok hordáitól, hanem magától a horda-szellemtől, az erőszakra alapított vagy az emberi müveletlenségre, tudatlanságra spekuláló barbár ideológiáktól sem. A békének egymagában nem biztosítéka sem az európai Egyesült Államok, sem a legjobban felszerelt hadseregek, de még az atombombát röpítő távolsági fegyverek sem, mert ezt csak a nyomortól, félelemtől megszabadított ember és légióként — a legalább megközelítőleg egységes — műveltségi színvonal és a szellem szabadsága biztosíthatja. Csak az adhat védelmet az ellen, hogy például a Szovjet-Unió a maga vasfüggönye mögött sötét elzártságban tartson száz-milliós tömegeket, azokkal elhitesse, hogy Nyugaton nyomor, kizsákmányolás, hátramaradottság uralkodik. Ezen a szellemi talajon mindig el lehet hinteni a háború gyűlölet magvait, nagyra lehet növelni olyan dudva-ideologiákat, hogy a sztachanovizált gépembernek, vagy éppen a mongol-steppék lakójának kell eljönni, hogy Nyugatot — tűzzel és vérrel — megszabadítsa kapitalista, reakciós, fasiszta elnyomóitól. Magyarországon 1944 végén és 1945 elején a benyomuló bolsevik! katonák mindenütt azokat a proletárokat keresték, akik földalatti odúkban laknak és akiket nekik kell felszabaditaniok. Mikor pedig megmutatták nekik a pestkörnyék munkások két-szobás kis kertes házait, a muskátlis ablakokat, fehér asztajtcritőket, az egyszerű, olcsó függönyöket, a “íelszabaditók” azt mondták, hogy ezek, — akik MINDSZENTY BÍBOROS A SZLOVÁK AI MAGYAROKÉRT. • A csehszlovákiai és a magyar kommunista kormány megegyeztek egymással, hogy a Felvidéken még megmaradt magyarokat Csehszlovákia se ki nem kergeti, se szét nem telepíti többé, — ha behódolnak a kommunista rezsimnek. Kommunizmus itt, kommunizmus ott, /a cseh, mint a magyar kommunistának secko jedno, hol lesz valamelyik magyar az államkapitalizmus rabszolgaságának, a nemzetközi kommunista maffiának igavonó páriája. A rövid utón történt megegyezés körül azonban nem a szív, hanem a politikai érdek vitte a vezetőszerepet. így történt, hogy sok mindennel nem törődtek ami a szivén fekszik annak, aki balsorsban élő testvérét látja a szlovákiai magyarban. Mindszenty József, Magyarország hercegprímása levelet irt a moszkvaiak magyar bábkormánya több tagjának, amelyben felhívta őket, hogy nem addig van, adja vissza Csehszlovákia a kikergetett magyaroknak, amit elraboltak tőlük, a földjüket, javaikat, sőt a visszatelepülési jogukat is. És szóvátette a Csehország belsejébe széttelepitett szlovákiai magyarok ügyét is, akiket, miként annakidején a hercegprímás világgá kiáltotta a gyalázatot, a pardubitzi, kolini és egyéb cseh városok piacain mint valami embervásáron adtak el kényszermunkára. Az otthonukba való visszahelyezésüket és tulajdonaik viszszaadását, teljes anyagi rehabilitáspkat kivánja. Egy nemzeti országban hódolat fogadta volna az egyházfő e felhívását. A mai Magyarországon megtiltották a lapoknak, hogy egy betűt is közöljenek a levelekből, a minisztertanács pedig hivatalos közleményt adott ki, amelyben a sovinizmus elleni törvénybe, — ilyen is van?! — ütközőnek mondja a hercegprímás cselekedetét és megtorlással fenyegeti. Sovinizmus, mégpedig a rossz fajtából, csak az volt, ahogy Benes és Masaryk, de dementis és más csehszlovák kommunista vezérek lelkes támogatásával is és Vishinszky orosz külügyi helyettes népbiztosnak a párisi békekonferencián elhangzott áldásával hitleri módra kergették el a magyarok százezres tömegeit az ősi rögről, otthonukból. Azzal is fenyegeti a Quislingek minisztertanácsa a hercegprímást, hogy “nem fogják tűrni,’’ hogy ekként “ idegen imperializmusoknak segit’’. Dinnyés Vagány Lajos bábminiszterelnök pedig külön is kigyó-békát kiált az egyházfejedelem ellen, úgyszintén a legförtelmesebb erkölcsi mélypontra züllött Kisgazdapárt balatonkenesei konferenciáján is két napon át vetélkedtek a megrendelt szónokok a hercegprímás becsmérlésében. Végül pedig a kommunista szakszervezeti tanács is dörgedelmes közleményben fenyegette meg a hercegprímást, már mivelhogy az egyháznagyok tevékenységének bírálata tudvalévőén az összes kulturállamokban a szakszervezetek legszűkebb hatáskörébe tartozik s mert nagy hősiesség kell ahhoz, hogy orosz puskák és tankok meg repülők jelenlétében megtámadják Magyarország katolikus egyházának fejét. Mind hősök ők, mind férfiak, mind hü és hazafi. Szovjethazafi. Mindszenty bíborost ez miben sem rettenti. Dániel nem félt az oroszlánveremben. Ezek meg csak szamarak. A magyar nép annál forróbb szívvel, izzóbb haraggal fordul érzésében a bitorlók kormánya ellen, minél inkább bántják, fenyegetik, sárral hajigálják a nemzet rettenthetetlen történelmi prófétáját. A lelkekben már eldőlt a döntő csata. . . ilyen tárgyakkal rendelkeznek — nem munkások., hanem csakis burzsoák lehetnek és feldúlták, összetörték a lakást, a bútorokat, edényeket, kapcarongyot csináltak az ágyteritőkből, fehérneműkből. Egyszerű, de nagyon sokat mondó példa ez. Azt mutatja, hogy amíg Európán belül, de bárhol a világon, ilyen hatalmas szellemi és műveltségi színvonalbeli külömbségek vannak, amíg tehát nem tudja minden Európában lakó ember, hogy mit jelent a British Muzeum, a francia kultúra, a svéd szabadsága, a belga dolgozó szociális életszínvonala, addig nem lehet igazi béke, mert hasonló proletár ''küldetés-tuda[’’-ból kifolyólag akármikor le lehet rombolni a Louvre-t, vagy meg lehet égetni a “destruktiv’’ Shakespeare összes müveit, mint ahogy a Szovjet-Unióban indexre lehet helyezni Verdit, Puccinit, Gounod müveit, mint avult polgári zenét. Szükség van tehát arra, hogy Európa keletén legyen egy olyan erős, hatalmas nagy kulturális múltú ország, amely ennek a nyugati, humanista művelődési szellemnek és műveltségnek hordozója, de terjesztője lesz Kelet felé is. Ilyen pedig csakis az erős keresztény, magyar királyság lehet. Legtávolabb áll tőlünk, hogy lebecsüljük a román, szerb, vagy éppen a kathoikus horvát kultúrát., de tárgyilagosan meg kell állapítani, hogy külön-külön, vagy egymagában a dunai kis nacionalizmusok kulturális téren épp úgy nem jelentenek semmit mint katonai vonatkozásban. Romániának, Szerbiának, Bulgáriának egyszerűen nincs mondani és terjeszteni valója Kelet felé. De annál inkább van egy erős kultur Magyarországnak, amely ezer esztendő nyugati, humanista, katholikus kultúráját reprezentálja és a Kárpát medence népeinek műveltségét egybe olvasztja, de mindegyik színét, eredetiségét gondosan megőrizve, egyetlen közvetítője lehet Kelet felé a béke érdekében szükséges kulturális kiegyenlítődésnek. Ebben a nem egyszerű és rendkivül komplikált munkában Magyarországnak ezer esztendős, de legalább is sok évszázados jártassága van. A magyar királyságnak már az Anjouk korában olyan nagy; egyeteme volt, mint az akkori párisi universitás és Mátyás király Bu-<
