Krónika, 1945 (2. évfolyam, 2-11. szám)
1945-11-15 / 11. szám
“K R Ó N I K A” 4-IK OLDAL 1948 november A KERESZTÉNYI KIRÁLYSÁG lita: MARSCHALKO LAJOS f V. FEJEZET. A MAGYAR KIRÁLYSÁG - EURÓPAI ÉRDEK! Ha a magyar (királyság az eddigi ezer éven át nem létezett volna, most kellene megalkotni. Mert az ázsiai bolsevizmus visszahúzódása, vagy visszaverése után a Kárpát medencét valamilyen szilárd egységgel, akár egy szent istván-i magyar birodalommal, akár egy a társországok föderációján alapuló magyar királysággal kitölteni nem csapán magyar, hanem legelsősorban dunavölgyi és európai érdek. Azon a körülményen, hogy vannak természetes földrajzi adottságok, nem változtatnak olyan tények sem, hogy a repülőgép s a modern technika megszüntette az úgynevezett természetes földrajzi, vagy stratégiai határokat. Még kevésbbé váloztatnak ezen olyan optimista reménykedések, hogy a második, vagy harmadik világháború lesz az emberiség legeslegutolsó háborúja. Akár örök béke, akár nem, akár megvalósulnak az Európai Egyesült Államok, akár nem, épp úgy, mint a Kárpát-medence földrajzi egysége változhatatlan marad az a tény is Magyarországtól Nyugatra egy közel száz milliós germán, keletre pedig egy majdnem ugyanolyan nagyságú szláv tömb van elhelyezkedve. Ez a két tömb az európai egység és béke szempontjából mindig veszélyt fog jelenteni, vagy azért mert egymást akarja leküzdeni, vagy azért, hogy egymással szövetségre lépve legázolja Európa többi részeit. Ha egy nagy európai rendezés és egy tartós békekbrszak jön, akkor stratégiai szempontból talán nem lesz elsőrendű fontosságú a Kárpát medence, de az erők játéka, súrlódása akkor sem fog megszűnni s akkor épp a béke egyensúlya érdekében lesz szükség arra a békés -— de nem szláv és nem kermán — középeurópai egységre, amely a magyar király ság körül kialakulhat. Minden optimizmus és minden béke-akarat ellenére is le kell szögezni azonban, hogy egész Európára és az egész kulturemberiségre nézve mégis csak az a legmegnyugtatóbb, ha a Kárpátok gerince szilárdan a magyar királyság és a Kárpát medencén belül lakó népek —■ katonailag és külpolitikailag — egységes szervezetének kezében van. A magyar királyság barbár szétmarcangolása épp a legválságosabb pillanatokban mutatta be a világnak, hogy milyen végzetes tévedés volt a Kárpát-medence védelmi egységének felbontása és apró, lokális nacionalizmusokra való széttördelése. így 1939 őszén. csonka-Magyarország egyáltalán nem volt hajlandó keresztül engedni területén Hitler, Lengyelország megtámadására gyülekező hadait és kereken megtagadta a kassai vasúti csomópont használatát. Ezzel szemben Szlovákia minden szó és tiltakozás nélkül átengedte a német seregeket. A Kárpátalján visszaállított ezer éves magyar határ azonban jó volt arra, hogy, hogy a szétvert lengyel csapatok át meneküljenek Magyarországra és az üldözött lengyelek a háború végéig élvezzék a magyar vendégbarátságot. Viszont a jugoszláv háború kezdetén Magyarország már nem volt elég erős arra, hogy semleges maradjon és ellenálljon a germánság Dél felé irányuló nyomásnak, tehát kénytelen volt együtt menetelni a kényszerű háborúban. Éhez nagy mértékben hozzájárult az is, hogy a szent-istváni magyar birodalom németségét három országba parcellázta szét a trianoni béke diktátum és a német népcsoportok nem érezték többé maguk fölött a magyar Szent Korona ezer éves tekintélyét, amely állampolgári müségükben mindig megérezte őket és áldozatul estek a nagy germán mágnes vonzásának. Erre alapozták Hitlerék a Délnémet Állam megvalósításának tervét, amely Magyarország számára a Bácska és a Dunántúl végleges elvesztését jelentette volna, tehát a válságos pillanatban épp az egységes kárpátmedencei védelmi szervezet hiánya miatt kénytelen volt engedni a német nyomásnak. A szent-istváni magyar királyság külpolitikai szükségességének bistóriailag döntő pillanatai voltak ezek, mert megmutatták, hogy a dunai népek külön-külön nem tudnak ellenállani egy nagyobb hatalom nyomásának. Viszont ha nem egymás ellen versengenek, hanem mint a monarchia idején közösen készülnek fel a védelemre, Hitler meg sem merte volna kísérelni a Földközi tenger felé irányúié déli nagy-támadását, hiszen éppen elég gondot okozott neki a már elhatározott oroszországi hadjárat és a nyugati front. A megbomlott védelmi egység hiánya még nyilvánvalóbbá vált (1944 augusztus 24-én, amikor a németekkel szövetséges Románia hirtelen kivált a háborúból. Szlovákia nyugati határától le a Székelyföld csücskéig a magyar csapatok rendületlenül tartották a kárpáti határt. Dél-Erdély legfontosabb pontja azonban román kézen volt. A magyar kormány rosszul értelmezett loyalitásból nem akarta megszállani a védtelenül maradt ezer éves határrészt, amelyen aztán szabadon özönlöttek be a bolseviki páncélosok, hogy alulról, az Alföldön keresztül támadva fordítsák ki sarkából az egész védelmi rendszert. Ha akkor a magyar királyság és az egyesült dunai társnépek védelmi egysége áll őrt a kárpáti határon, akkor nagyobb nehézség nélkül lehetett volna a Finnországtól a Dunavonalig terjedő hatalmas fronton széthúzott bolseviki haderőt megállítani és feltartóztatni legalább addig, iámig Nyugatról beérkeznek az angolszász csapatok. így azokban azon a vacuumon, illetőleg széttagoltságon keresztül, amely a Kárpát-medencében a magyar királyság lerombolása miatt keletkezett előbb a német, majd az orosz imperializmus vonult be és nem szabad elfeledni, hogy végeredményben mindkettő azonos irányba a Földközi tenger felé törekedett. Az erős magyar királyság, vagy a szent-istváni magyar birodalom egységének társországi alapon való visszaállítása elsősorban a francia külpolitika mindenkori érdeke. A páriskörnyéki béke-diktátorok — legelsősorban a Poincarék, Barthouk nagyromán délibábja, — mint láttuk szétfoszlott a második világháború első szelének fuvallatára. A keleti “latintestvér ’ sokkal előbb befogadta Hitler tankhadosztályait, mint a germanofilnek bélyegzett magyarság. Sokkal nagyobb lelkesedéssel vonultatta fel seregeit a németek mellett;, mint Magyarország és a német katonai szakírók még ma sem győzik magasztalni — a magyarság hátrányára — azt az őszinte áldozatkészséget, amelyet a franciák által életre hivott Nagy-Románia mutatott a német-ügy iránt. A magyar külpolitika a legnagyobb német nyomás idején, a Franciaország, Belgium, Hollandia ellen intézett nyugati német nyomás idején, tehát a legnagyobb német győzelmek napjaiban is megelégedett gróf Csáky István akkori külügyminiszter rendkívül óvatos nyilatkozatával, amelyben — Trianon elfoglalása napján — mindössze annyit mondott, hogy: “azokat a fegyvereket, amelyek ma Nyugaton dörögnek, Trianonban töltötték meg.* *’ A csehek már javában gyártották a német fegyvereket, amelyek Franciaország fiait gyilkolták, a románok, —> akik minden viszonylagos nagyságukat — Franciaország tévedésének köszönhették, — vidáman szállították a búzát, amellyel Hitler támadó csapatait élelmezték, az olajat, amely Franciaország legázolására szánt tankokat hajtotta, de Magyarország., amely a trianoni és azutáni francia külpolitikától semmiféle megértést nem kapott,Franciaországgal szemben megőrizte teljes semlegességét és még a második világháború legvégén is szeretettel, példaadó emberséggel kezelte a hozzája került francia hadifogyokat. Poincaré nagy-román külpolitikája, amely a románok állítólagos latinitásának ábrándjára épült, majdnem olyan mithosz volt mint Hitler faji elmélete. Magyarország viszont bebizonyította, hogy, a népek egymásközötti érintkezésében sokkal nagyobb jelentősége van a közös nevelésnek, közös kultúrának egyszóval a szellemiségnek, mint bármilyen más szempontnak. A humanista, latin-eredetű magyar kultúra és az ebből származó magatartás, — minden Trianonban kapott magyar seb ellenére —- értékesebbnek bizonyult Franciaország számára, mint a faji testvériség ábrándjára épített orthodoxszláv kultúrájú Nagy Románia “hálája." A második világháború utáni idők méginkább igazolják, hogy Franciaországnak eminens érdeke egy erős Magyarország, tehát egy magyar királyásg, amely kifejezett ellentéte a diktatórikus germán Witfcüen,W48,X.H. 9" • tíólyen Tiszteit Szántó Ur JT A Németország amerikai megszállási zónájában élő «agyarák szervezete,a Magyar iroda tartómányvezetőinek áe'központivezetőinek 1948 okt.14-án Münchenben tartott értekezlete 2ennyey Gusztáv ur,e Magyar Iroda vezetőjének elSadáes alapján háláé örömmel vette tudomásul az On többrendbeli.rendkívül jelentős, nagylelkű adományait.emellyokkel a mindenkitől elhagyott europa# menekült magyarság Ügyét eleűdek fcarolH ,?el ««erikái «Agyar testvéreink közül. Az az odaadó lelkesedés,ez a hűségéé ragaszkodás szeienceátler,Idegen megszállás alett senyvedő nemzetünk áe hazánk jobb sorsára érdemes ügyéhez,és azok az- egyre megújuló adómé, nyok.amellyekkel ön a közös nemzeti ügy eJLŐbbrovitelét pé(ldaadó módon szolgálja,mieden magyarnak megerősítik a hitét a jobb jövendőben. Ml,a Németország amerikai zónájában élő magy*r*ág választott képviselete • már csak hitből iélő,elhagyotVid«~töS«t~ len.gerincű magyarság nevében hálásan köszönjük az Co példeaíő támogatását áe áldozatkészségét és kér JUk,'folytassa áldozatos segítségét mindeddig,amíg ez értékes magyar, csoport jobb emberi ée magyar élete véglegesen biztosíttatok. Munkájára és életére a* Úristen áldását kérve maradunk
