Krónika, 1945 (2. évfolyam, 2-11. szám)
1945-09-15 / 9. szám
1945 szeptember 15-\ “KRÓNIK A” 9-IK OLDAL Nyílt levél az amerikai magyar zsidósághoz Irta: Rottenberg Ferenc, rabbi. Magyar zsidó testvéreim! Amikor szülőhazánknak, • Magyarországnak népe a reákényszeritett négy esztendős hájboru után kivérezve, dühöngő járványoktól sújtva, éhesen, ruhátlanul, de lélekben meg nem törve, uj életet akar kezdeni, úgy érzem, hogy nekünk, amerikai magyar zsidóknak az elsők között kell lennünk, akik az elesetteknek, a betegeknek és nyomorultaknak segítő kezet nyújtanak. Ez a kötelesség elsősorban emberi kötelesség. Én tudom, hogy nincsen magyar zsidó e szabad földön — vallásos, vagy nem vallásos — aki ne fogadná el a mi bibliánknak, a Demokrácia első Törvénykönyvének ama alapvető tanítását, hogy “Szeresd felebarátodat mint tenmagadat”. De a szenvedő magyarság milliói és az a háromszázezer magyar zsidó, akik a pesszimista becslések szerint is élve maradtak, számunkra többet jelentenek felebarátnál: ezek a mi testvéreink. Mi, zsidók, vallásos hagyományaink alapján, az évezredes üldöztetés nyomán nyert kollektiv bölcsesség alapján, nem ismerünk külömbséget testvér és testvér között. Ezt az elvet nemcsak azért követjük, mert a történelem-előtti idők nagy zsidó prófétái és a történelmi idők zsidó bölcselői és humanistái ebben az irányban jelölték ki erkölcsi ideáljainkat, hanem azért is, mert mi a mi életünkben történt leírhatatlan zsidó tragédiából azt a meggyőződést merítettük, hogy a vallási, faji és osztály-megkülömböztetés évezredes rákfenéjét csak akkor remélhetjük kiirtani, ha mi, zsidók, sohasem tesszük magunkévá a bármilyen fajgyűlölők ama istentelen, tudatlan és gonosz logikáját, amely egyének hibái, fogyatékossága, vagy gonoszsága miatt az egész fajt vádolja. Ma, amikor olyan könnyű lenne nekünk is általánosítani ama leírhatatlan pusztítás, öldöklés és megalázás után, amely a magyar zsidókat sújtotta, mi nem tesszük azt. Értsétek meg, magyar zsidó .Testvéreim és Ti is, magyar nemzsidó Testvéreim, hogy ezt nem nagylelkűségből és nem gyávaságból tesszük. De tesszük ezt ama nyugodt,, méltóságteljes és észszerű mérlegelés alapján, amely a zsidóságot és főleg a magyar zsidóságot mindig jellemezte. Mi nem vagyunk nagylelküek és nem vagyunk gyávák; mi nem fogjuk elfeledni sohasem a Szálasiak, a Jarosok, az Endre Lászlók, a Muray ezredesek, a gyilkosságra parancsot adók és engedelmes hóhéraik minden emberi elképzelést felülmúló gaztetteit és ezek megbüntetését az Isteni és emberi igazságszolgáltatás nevében követelni fogjuk. De mi nem felejtjük el és nem fogjuk elfelejteni sohasem a Kossuth Lajos, Széchenyi István, Deák Ferenc, Petőfi, Arany, Ady Endre, József Attila neveit, a fascisták által legyilkolt Zsilinszky, Svoy püspök neveit, a fascisták ellen a föld alól harcoló Szentgyörgyi professzor nevét. Zilahy Lajos lélekemelő, önfeláldozó gesztusát a magyar zsidóság védelmében, nem felejtjük el a zsidórejtegető parasztságot, a hóhérok ellen fordult keresztény papok százait s az egyenjogúságért harcoló, koncentrációs táborba zárt, rabszolgamunkára hajtott magyar munkásság tízezreit. Ezek a mi népünk, magyar zsidó Testvéreim, a névtelen, szenvedő milliók, a felégetett falvak nyomorult parasztsága, a mészárszékre hajtott katonák árváinak és özvegyeinek százezrei — ezen akarunk mi segíteni! Igenis, azt akarjuk, hogy a porból felemelt magyar szenvedő ismerje fel a zsidó kezet is a segítő magyar kezek között! Igenis, azt akarjuk, hogy minden magyar bámulattal és tisztelettel tekintsen reánk, amerikai magyar zsidókra! Igenis, mi, üldözött zsidók, gyakorolni akarjuk a keresztény és zsidó vallás közös alapvető tanítását: a könyörületességet. De ne értsetek félre, magyar zsidó Testvéreim; én nem azt prédikálom, hogy Ti vásároljátok meg a magyar nép jóindulatát magyar zsidó testvéreitek számára. De nekünk igenis be kell fektetnünk a mi tradicionális zsidó könyörületességünket az egész magyar nemzetnek a jövőjébe, amely a mi zsidó testvéreink jövőjétől elválaszthatatlan. Ez nem zsidó ügy és nem csak magyar ügy; ez az egész emberiség ügye. A magyar nép boldogulása elválaszthatatlan a magyar zsidóság boldogulásától; Magyarország boldogulása és minden egyes békevágyó nemzetnek boldogulása elválaszthatatlan az egész emberiség boldogulásától Nekünk, zsidóknak, az elnyomottak mindig testvéreink voltak és a szenvedők fegyvertársaink. Hogy mi jobban és tragikusabban éreztük át a mi zsidó testvéreink szenvedéseit; nem tagadjuk. Hogy a mi szivünk hangosabban jajdult fel az ő szenvedéseik hallatára: érthető. Hogy mi szivünk minden melegével, erkölcsi és anyagi javainkkal rajtuk szeretnénk elsősorban segíteni: ennek jogát senki kétségbe nem vonhatja. De én és velem együtt minden melegszívű és gondolkozó zsidó, úgy érzem, hogy ha egy városban pestis dúl, nem elég csak a legjobb barátunkhoz orvost küldeni; minden beteget meg kell gyógyítani, mert máskülönben hiába gyógyítottuk meg a legjobb barátunkat is. Ezt a levelet nem azért írtam Hozzátok, mintha egy pillanatig is kételkednék segíteni akarástokban, ezzel a levéllel csak azt szeretném elérni, hogy még többet adjatok és még gyorsabban adjátok ezt. A magyar zsidóság nagybeteg egy beteg Magyarországban: segítsetek talpra állítani minden beteget az Isteni és emberi könyörületesség nevében, az okosság és célszerűség nevében. A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS ELŐNYEI. Már több mint hetven millió amerikai van, akinek a Társadalambiztositási Számláján követelése van, aggkori ellátása és hátramaradottainak biztosítása érdekében. Pedig az egész társadalombiztosítás uj intézmény Amerikában és pedig olyannyira, hogy sokan nem is tudják, mit jelent tulajdonképen. Ugyanazon az alapon nyugszik ez, mint mindenféle más biztosítás, a kockázat megosztásának az elvén. Mindenkit érhet baleset. De egy adott pillanatban csak kevesen vannak, akik szenvednek miatta. Mindenkivel megtörténhetik, hogy leég a háza. De azért aránylag kevesen vannak, akik például 1944-ben tűzkárt szenvedtek. Ha mindenki aki a tűzveszély kockázatát viseli, biztosítási dijat fizet, hatalmas tőke gyűlik össze, amelyből mindenkit kártalaníthatunk, akit ez az elemi csapás elért. így vagyunk a társadalmi biztosítással is. Sok-sok millió ember van, aki annak a veszedelemnek néz elébe, hogy öregkorában sem magáról, sem családjáról nem képes gondoskodni és ellátatlanul hagyja hátra szeretettéit, ha meghal. Sokkal több ember van ilyen, mint akinek háza van, de a biztosítás megoldásának ugyanaz az alapja. Ha minden kereső ember jövedelmének egy igen kis részét áldozza erre a célra, alapot létesítünk, amelyből aggkori járulékot fizethetünk a nyugdíjba vonult munkásnak, vagy pedig gondoskodhatunk a családjáról, ha meghal. A magánbiztosításnál a kötvénytulajdonos egymaga fizeti az egész dijat kötvényének érvényben tartásáért; a társadalombiztosításnál a. vállalkozó is hozzájárul az alaphoz és ha valaha szükség lenne rá, az amerikai kormány is. Ezáltal lehetségessé válik, hogy a munkások a társadalombiztosítás révén több előnyt élveznek, mint amennyit ezért a pénzért magánbiztosítással tudnának szerezni. Az elaggottak és a hátramaradottak biztosítása sok éven át ad jövedelmet a kedvezményezettnek. Ma még csak $23.67 az az átlagos összes, amelyet egy-egy agg munkás kap havonta, de tiz éven keresztül ez mégis $2840.- 40-re rúg. A munkás felesége még enneg az összegnek a felét külön Krónika 3. 5 is megkapja, ha 65 évnél idősebb lesz, egészen a halála napjáig. A 18 évnél fiatalabb gyermekek is külön járulékot élveznek. Az az átlagos összeg, amit ma egy özvegyasszony kap, akinek két gyermeke van, $47-re rúg. Tiz év alatt $5640, az amit e biztosítás révén kapnak. És nagyon sok ilyen özvegyasszony van. Hozzá kell tennünk még azt, hogy a kongresszus előtt javaslat fekszik, amely a biztosítás összegét nagy mértékben felemeli és a biztosítást úgyszólván mindenkire kiterjeszti. i Common Council. Az óhazai magyarságért? Ismerve az európai országok évszázados háborús múltját, a felülmaradt országok mindig nagyobb és nagyobb háborús sarcokat vetettek ki az alulmaradt országokra. Ez adta nekem a gondolatot, hogy ez év május havában egy csomó amerikai újságnak egy cikket küldtem ezzel a címmel: “Segítséget a magyar népnek!” — Tudtommal négy újság közölte, a többi nem is válaszolt. Célom: Az orosz, csehszlovák és jugoszláv kormányok engedjék el az évi ötven millió dollár hadikárpótlásnak elkeresztelt hadisarcot, melynek nem az a célja, hogy fizessék meg, hanem hogy egy nyolcmilliónyi nép az ellenség középkorbeli adósbörtönében éljen! Azt hangsúlyozták, hogy a magyar kormány nem bir gyógyszereket a betegeknek szerezni, akkor miből és hogyan fog ötven millió dollárt a lakosságból kipréselni? írták nekem ... a háborús bűnösök fizessenek! A kis bűnösök a nagyokkal együtt vagy már lógnak az akasztófákon, vagy még fognak lógni, vagy börtönben vannak, vagy külföldön — egyik esetben sem bírnak fizetni. — Fizetni fog a nép! Nyolc millió többször kifosztott ember évente ötven millió dollárt! Miből? Hallottam a segélyekről is, melyek önsegélyek azoknak, akik állítólag kapták. Truman elnök valószínűleg ismeri a magyar mondást: Komámnak szólok, sógorom értsen belőle, amikor azt mondta julius 20-án Berlinben, hogy “Amerika nem akar semmiféle jóvátételt.’ Amerika adott vért is, pénzt is, hadiárut is, élelmet is! A román király a nagyon szükséges tiszta alsónadrág helyett érdemrendet kapott pont Oroszországtól — Magyarország pedig fizessen öíven milliót: dollárokban! Ez nem pártügy, ez minden magyar ügye. Ez nem egy párt ügye, ez minden párt ügye. Ife Ez nem egy felekezet ügye, ez minden felekezet ügye. írjon mindenki ahogy tud az itteni orosz nagykövetnek angolul, a cim: Andrei A. Gromyko, Ambassador Extraordinary and Plenipotentiary, 1125—1.6th St., N. W., Washington, D. C. Minden összejövetelnél beszéljenek erről a magyarok, segítsék a magyarországi magyarokat; 50 millió dollárról hat éven át van szó! Ezt az Írást a magam nevében, saját költségemen is szétküldöm. Elküldöm minden kezembe levő címre. Kérek értesítést! LAKATOS LÁSZLÓ, 3083—29th Street,
