Krónika, 1945 (2. évfolyam, 2-11. szám)

1945-09-15 / 9. szám

10-IK OLDAL 1945 szeptember 15. “K R Ó N,I K A” Eisenhower a békéről A náci Németország feletti győzelem után, a hadsereg első generálisa, Dwight D. Eisen­hower, azonnal hozzáfogott ah­hoz, hogy az oly nagy áron elért békét maradandóvá is tegye. Az európai csatamezők szörnyűségei­től egyenesen az amerikai városok békés légkörébe érkezve, a háború borzalmainak élénk emlékével a lelkében, — és nagyon jól tudva azt' hogy mit hozna az embe­riségre a jövő háborúja — a szö­vetséges haderők legfelsőbb pa­rancsnoka nem vesztegetett sok időt arra, hogy hirdesse annak a szükségességét, hogy Amerikának aktivan kell résztvennie az elkö­vetkezendő béke biztosításában. Még mielőtt Amerikába érke­zett, Londonban a tiszteletére rendezett fogadtatáson, Eisen­hower ünnepélyesen kijelentette: “Legfőbb reményem az, hogy mi­után Japánt is sikerül tökéletesen megtörnünk, soha többé nem ke­rül sor arra, hogy az Önök hazá­jában és az enyémben is, fiainkat és lányainkat, békés foglalkozá­suktól a csaták tragédiáihoz kell­jen elszólitanunk.” “Az amerikai és az angol köznép hadbavonult, hogy a vallásszabadságot, a tör­vény előtti egyenlőséget, a szólás- és cselekvési szabadságot bizto­sítsa, amit csak a más emberek ha­sonló jogai korlátoznak.’’ "Most, hogy ezeket a jogokat felszabadí­tottuk, a legfontosabb feladat, hogy állandóan biztosítsuk is őket, a nemzetek békés együttmű­ködése révén.” Ez a katonáink óhaja, akiknek nevében Eisenhower generális be­szélt. Londoni szónoklata után néhány nappal később New Yorkban hangsúlyozta, hogy “ka­tonáink belefáradtak a harcba ... mindannyian, az angolok, az ame­rikaiak és a franciák. Nem be­szélnek róla, de békére áhítoz­nak.” Két nappal később Washing­tonban, a kongresszus előtt tartott beszédében ismét visszatért erre a tárgyra. Miután hódolattal adó­zott azok emlékének, akik életü­ket adták a csatamezőkön, vigasz­talást akart nyújtani a gyászba­­borult szülőknek, hitvestársaknak és barátoknak, “akiknek bánatát csak az a tudat enyhítheti, ha so­ha többé ilyesmi meg nem történ­hetik.” Aztán igy folytatta: “Katonáink tudják, hogy 1941 és 1942-ben milyen szörnyűek voltak a kilátásaink. Katonáink tudják, hogy az Egyesült Nemze­tek nagyszerű munkát végeztek. Az ő szemükben a béke biztosítá­sának a problémája nem lehet ne­hezebb, mint az a feladat, ame­lyet ők három év alatt Európában dicsőségesen megoldottak. Hábo­rúban a szövetségesek összefog­nak, nehogy az ellenség egyen­ként megsemmisíthesse őket és az amerikai katona tudja, hogy a bé­­*ke biztosítása még nemesebb fe­ladat, amelynek érdekében össze­tartani érdemes.” j “Katonáink hisznek abban, hogy olyan elszántsággal, olyan bizodalommal és egymás iránti megbecsüléssel, amely a szövet­ségeseket képesítette a történelem leghatalmasabb hadigépezetének az összezuzására, a béke problé­máit is meg lehet és meg kell ol­dani. A Egyesült Nemzetek nem­csak erősek, de méltányosak is, emberszerető és megértő vezéreik biztosítani fogják a békét is, ame­lyet kivívunk.” Hgy ezt a célt elérhessük, a nemzeteknek úgy kell segiteniök egymást a békében, mint ahogy katonáink tették a háborúban. Eisenhower mondotta a newyorki újságíróknak: A béke a világ minden népének összetartásától függ, nemcsak egyes politikai ve­zérek ténykedéseitől. Ha minden nép békeszerető és méltányos lesz, akkor béke lesz a földön. Az amerikaiaknak be kell lát­­niok, hogy nem lehetünk az izolá­ciós politika hívei. Értelmes em­ber nem lehet az. Az egész világ keretébe tartozunk és az egész világ mi hozzánk tartozik. (Ezt már Kansas City-ben mondotta.) Ha valaki még mindig azt hiszi, hogy elzárkózhatunk a világ töb­bi részétől, gondoljon a rakéták, robotok százezreire, amelyek óri­ási sebességgel száguldanak óri­ási távolságokba. Hinnünk és bíz­nunk kell másokban és a türel­­messég szellemében kell élnünk, ami alkotmányunkban gyökered­zik és aminek hatalmunkat kö­szönhetjük. A türelmesség és az amerikai alkotmány elvei a biztos alapok, amelyeken a jövő békéje felépülhet. A világbéke megteremtése ér­dekében a legékesebben a Wal­­dorff Astoriában, New Yorkban rendezett fogadtatáson szónokolt. Irving Lehman bíró üdvözölte a vendégeket a város nevében “amelyben több olasz él, mint Ró­mában, több ir, mint Dublinban, több zsidó, mint Jeruzsálemben és Tel Avivban összesen — és amely 750,000 katonát adott a győze­lemhez, akik a világ minden né­pének a leszármazottjai voltak.” Amikor Eisenhower megköszönte a new yorkiak nagyszerű fogad­tatását, ismét visszatért a "más emberek jogainak tiszteletben tar­tására." A világnak békére van szük­sége. A civilizáció megrázkódnék, esetleg tökéletesen rombadölne, ha még fokozottabb mértékben is­métlődnék meg a katasztrófa, amelyen az utolsó három évben átvészelt. Ugyanolyan elszántság­gal kell a béke kierőszakolását biztosítanunk, mint amilyen erős akarattal láttunk munkához 1942- ben, amikor még a legnagyobb optimista se hitte volna el, hogy 11 hónappal a normandiai kikötés után, az Elbánál fognak győzel­mes hadaink állani.” “A legtetszetősebb érvek se té­rítsenek el attól, hogy a békét a legszélesebb alapokon, a legna­gyobb körültekintéssel biztosit­­suk. Erősnek kell lennünk, de Az amerikai Magyar Szövetség akciója Kedves Magyar Testvérek! Az Amerikai Magyar Szövetség tagsága felháborodással vett tu­domást Czechoslovákia ideiglenes elnökének és az ideiglenes Cze­­choslovák kormánynak azon ha­tározatáról, hogy a visszaállított Trianoni határmentén lakó ma­gyarokat erőszakkal kitelepítik. Az Amerikai Magyar Szövetség nevében azonnal szóbelileg pro­testáltam a State Departmentban az önrendelkezési jog ezen brutá­lis és nemzetközi jog ellenes meg­sértése ellen és azonkívül felkérem a State Departmentet, hogy egy .kábel formájában megfogalmazott tiltakozásunkat juttassa el Pots­­dam-ba Truman Elnq,k úrhoz. A kábelt a State Department ugyan nem küldte el, de az arra adott válaszában leszögezte kor­mányunk felfogását czechoslo­­vákiai magyarság és általában a magyar kisebbségi kérdést illető­leg. Az Amerikai Magyar Szövetség igazgatósága által benyújtott til­takozó kábel-szövegnek és az arra kapott válasznak másolatát mellé­kelten tisztelettel megküldöm tu­domás vétel és miheztartás végett Az Amerikai Magyar Szövetség .nevében. Kiváló tisztelettel, Dr, Kerekes Tibor, ügyvezető titkár. * THE PRESIDENT OF THE .UNITED STATES POTSDAM, GERMANY In the name of one half million Loyal American Citizens United in the American Hungarian Fe­deration, we call your attention, Mr- President, to the announced confiscation in Czechoslovakia of all property belonging to the hun­­garian minority. This evil shall further be aggravated by the expulsion of more then six hund­red thousand hungarians living in territory adjacent to the Trianon frontier. This territory was in­habited by Hungarians for more than a thousand years. War ravaked Hungary cannot take care of such masses of refu-ugyanakkor méltányosaknak is. Legyünk készek arra, hogy joga­inkat megvédjük, de ugyanakkor tartsuk tiszteletben a más ember jogát is. A béke biztosításának módja gyakorlati feladat, de gya­korlatiasság és idealizmus nem ellentétek.” “Szentül hiszem, hogy ha Ame­rika alkotó géniusza és szellemi ereje összefog, ha meg tudunk fe­lejtkezni önös érdekeinkről, poli­tikáról és személyes ambiciókról, meg tudjuk oldani a feladatot és meg kell oldanunk, külömben el­veszünk.” “Amerika, a fajok, népek, a val­lások, katolikusok, protestánsok és zsidók nagyszerű keveréke, meg tudja teremteni a békét min­den nemzet számára. Nem veszt­hetjük el ezt a küzdelmet, nem szabad, hogy elveszítsük.” Common Council. gees and complete collapse of the Hungarian situation would be the consequence of such expulsion. Persecution of innocent persons exclusively for racial motives, has been recognized by all Americans as Hitler’s worst crime. We ask you, Mr. President, to reject all attempts at the application of nazi principles, and to insist on the observances of the Atlantic Char­ter. In the interest of lasting peace, we ask for a plebiscite, which by the free will of the people con­cerned shall definitely decide upon the Czechoslovak-Hungari­­an border-problem. The Board of Directors of the American Hungarian Federation. * DEPARTMENT OF STATE Washington, D. C. The Department has received your letter of July 24, 1945, en­closing a copy of a message which the Hungarian Federation wishes to have transmitted to the Presi­dent at Potsdam. This matter has been carefully and most sympathetically consi­dered and it is regretted that it does not appear practicable to accede to your request. However, I am sure that you are aware that the Department of State, mindful of the importance of the questions raised in your message and of the many contributions of the peoples of Central Europe to the develop­ment of this country, follows with the closest attention the problems affecting the nations of that area -which have arisen as a result of .changes brought about during the .present war. The United States Government is in constant con­sultation on these matters with the other interested governments with a view to assisting in every appropriate way the achievement of orderly settlements and the development of democratic processes and firm ties of mutual [friendship in these newly liberated countries. While this Government recog­nize that certain transfers of po­pulation groups may be necessary for the safeguarding of peace in Europe, it believes that such transfers should not be the result of unilateral action or of policies aimed at the persecution of racial or religious minorities. It is felt that settlements of territorial questions and of problems related thereto should be made only after careful study and full considera­tion and in accord with interna­tional agreements. yiCTOKY BUY UNITED STATES WAR i BONDS AND ' STAMP® i

Next

/
Thumbnails
Contents