Krónika, 1945 (2. évfolyam, 2-11. szám)

1945-09-15 / 9. szám

8-IK OLDAL

"KRÓNIK A”

1945 szeptember 15j }

Ha a japán fegyverletétel hivatalos dátumát vesszük alapul, akkor a világháború éppen hat esztendeig tartott, mert 1939 szeptember elsején kezdődött azzal, hogy Lengyelországot a németek megrohanták és ezen a dátumon hallgattak el végérvényesen a ,fegyverek a megmaradt utolsó fronton Japánban és meghódított részeiben. A szörnyű emberirtás nyomait, nemcsak katonákban, hanem a polgári lakosság körében is, a borzasztó anyagi károkat, a szenvedéseket, amelyeket létrehozott azzal, hogy az emberi jogokat, a hadviselés nemzetközileg régen elfogadott szabályait a németek lábbal tiporták, még talán évszázadok múlva sem lehet eltörölni, oly nagymértékűek voltak ezek. Mégis, a felfelé törekvő, a javulásban reménységét soha fel nem adó emberiség ebből a grandiózus lelki és fizikai pusztulásból is hasznot és okulást kell keressen, talán már nem is a saját részére, hanem utódainak, hogy azok miképp menthetők a hasonló katasztrófából, amelyeket lelkiismeretlenség, tudatlanság, gonoszság. mohóság és az ^összes felszabadult emberi indulatok okoztak. A mód, amellyel az első világháború után a győztesek eljártak, eljárásukhoz makacsul ragaszkodtak, semmi tanulságot levonni nem akartak, sem rendelkezésüket megváltoztatni nem voltak hajlandók- Az lett a melegágya a fele- Jőtlen izgatóknak, a diktátoroknak, akik az erőszakkal kivívandó jóvátételt hirdették, ezzel népszerűséget szereztek maguknak, hatalomhoz jutottak, hogy azután vele sokkal jobban visszaéljenek, mint az egykori győztesek, akiktől minden hibájuk mellett sem lehet eltagadni/hogy emberségesen éreztek. emberségesen akartak cselekedni, sokszor úgy is cselekedtek, különösen ha nem homá- Jyositották eL:tiszta látásukat az érdekeltek mesterségesen beállított tényekkel. Hibájuk csak az volt, hogy nagyon hittek önmagukban és információik önzetlenségében, igazmondásában, ahelyett, hogy a történelemhez fordultak volna oktatás végett.

A japán fegyverletétel szintén értékes leckét szolgáltatott a mosdani győzelem kivivóinak, olyat, amely a legcsekélyebb becslés .mellett is sok százezer ember éleiét mentette meg, a háborút megrövidítette és" ha megszívlelik a tanulságokat, akkor a jövendő .háborúit, legalább is a mostani méretüket, a mostani gonosz indulatokkal telteket, egyszerűen lehetetlenné fogja tenni. Amikor .ugyanis a japán fegyverszüneti kérés megérkezett, az ellen különösen abból á táborból hangzottak igen zajos ellenvetések, amelynek soha sem drága .a má,ysok kiontott vére, ha azoknak a vérpatakokban, vérfolyamoknak a nyomában az ő vetésük, az ő hatalmuk sarjad ki aratásra- Azt ki- Jogásolták’, hogy a japán császár

további uralmát épp úgy nem szabad megengedni, mint a hogy nem .engedték meg a bukott német rendszernek, hogy legalább a békekötésig uralmon maradjon, abból a célból, hogy legyen egy törvényes forum, amellyel a békét meg lehet kötni. Nagyon helyeden, a szövetségesek a názi kormányt, úgy tettei, mint eredete révén törvénytelennek tartották, azt utólag sem akarták szankcionálni és inkább magukra vették azt a borzalmasan nehéz és komplikált feladatot, hogy a német szuverenitást átmenetileg együttesen átvegyék. Bármennyire is helyes, sőt egyedüli megoldás is volt ez, tekintve a történteket, ebből kiío- Jyólag az Európa közepén levő .nyolcvan milliós népnek nem csak a fizikai, de a lelki helyreállítása is késedelmes, nem is megfelelő,

,— mert nem is lehet az — a háborús bűnösök megtorlása, a szenvedettek kártalanítása késedelmes, hézagos és amellett megmarad az veszély, hogy a külső tényezők által tett intézkedések, bármennyire is igazságosak és helyesek, a végén oly visszahatást .szülnek, amelyek az átnevelés helyett a nemzeti dacot, a bűnösöknek — a legnagyobb bűnösök elenyésző százalékát kivéve, — a megérdemelt büntetés helyett a martirgloriát hozzák. Erre nézve pedig már hangok hallatszanak olyan német körökből, akik náziellenes érzelmeikről a börtönben, a vérpad árnyékában tettek tanúságot és igy emberségükhöz, tisztességükhöz árny és kétely nem .férhet. Mégis, nem lehetett máskép tenni, mert — ismételjük — minden egyéb eljárás a názirend,szer utólagos törvényesitését jelentené, de a szövetségesek, nagyon helyesen, mindenütt ahol le- Tehett, Olaszországban, Romániában, Bulgáriában, a régi kereteket megtartották és ennek a haszna mindenütt meglátszik, abban, hogy ezekben az országokban a fizikai és lelki megújhodás sokkal ^gyorsabban megy, mint ott, ahol a legálitást bármely okból nem állították helyre, mint Magyarországban, Ausztriában, Jugoszláviában és Görögországban.

Ez volt az a tanulság, amelyet a szövetségesek hasznosítottak, amikor nem hallgattak a japán császár fejét követelő kórusra és belementek abba a fegyverszünetbe, amely a háborút legalább több .hónappal megrövidítette, ki tudja ,hány százezer ember életét megmentette, sok százezer hadifogoly -szenvedését megrövidítette, Amerikának és Angliának megmentett sok milliárd hadiköltséget, de a győzelem eredményét semmiben sem befolyásolja, amennyiben minden most, vagy régebben elfoglalt terület ép úgy elkerül Japántól, Japán úgy leteszi a fegyvert, fizet kártalanítást, megbünteti a háborús bűnösöket s lefegy.verezve marad, mintha nem a .császárral, hanem valami ráerőszakolt vezérrel kötötték volna

meg a szerződést- Sőt még sokkal -inkább, mert az a tény, hogy a japán seregek, amelyek még érintetlenül, jól felszerelve, nem megverve állottak Mandsuriában, Kínában, Mlamalayaban, Hongkong ban, Koreában és számos csendes óceáni szigeteken, meg az óriási holland sziget gyarmatokon, fanatikuson, öngyilkosságig menő önfeláldozási szellemmel eltöltve, ezek c.sakis a császár nagy tekintélyének nem pedig egy öncsinálta diktátornak fogadtak szót, amikor oly simán, oly ellenállás nélkül tették le mindenütt a fegyyert. Kétségtelen, hogy ez Japánnak előnyére válik, de ehhez semmi köze annak, hogy a szövetségeseknek is nagy hasznuk volt belőle. A legitimitás megcsufolt, kigunyolt eszméje vált újból az emberiség nagy csoportjának hasznára, amint a legitimitás cserbenhagyása vált az emberiség átkává mindenütt. Ezt tanítja a történelem. /

Ha pedig ezen a vonalon to vább mennek, amikor oly vérlázitó dolgokat olvashatunk a volt Monarchia területén történt népkicserélésekről, vagyon és jog elkobzásokról, egymás ellen uszított népek egymás elleni rémtetteiről, az általános bizonytalanságokról, amelyek, hozzácsatolva a Közép Európa többi részében uralkodó anarchiát, a modern kultúra legfontosabb tűzhelyeit fenyegetik .végpusztulással, lehetetlen arra nem gondolni, hogy 1919-ben a hírhedt páriskörnyéki békék mit romboltak szét a történelmi leckékre nem figyelve és helyébe mit 'teremtettek. Szétromboltak évszázadok óta a legitimizmus kapcsaival egybecsatolt, gazdaságilag és történelmileg egymásnak rendelt .területeket, amelyeken magyar, német, lengyel, olasz, román, cseh, horvát, tót, ruthén, szerb, keresztény, zsidó, mohamedán élvezték egy nagy terület összes bel- és külpolitikai előnyeit, állandóságát, biztonságát, de amellett kiélhették saját nemzeti és vallási életüket minden korlátozás nélkül és ebben a jelben gyarapodtak egyre jobban. Helyettük szétáarabolt, megélni nem tudó, ezért egymásra acsarkodó, egymást elnyomó, kizsákmányoló kicsiny egységekre osztották fel a monarchiát, oly területekre, amelyek másokat elnyomva maguk is eszközeivé lettek a hatalmasabb elnyomóknak..- és ezt a helyzetet fel nem ismerve, száműzetésbe küldték azt az uralkodót, aki népe hívásának engedelmeskedve visszajött ősei jogos trónjára tövises feladatra, amelyet nem engedtek végrehajtani. Ennek a nyomában keletkeztek a hitierek, a mussoliniak és mi, rokonszenv nélkül a japán császár irányában, mégis megelégedéssel konstatáljuk, hogy a hatalmak belátása ezúttal a demagógia ellen a legitimitás felé vezetett. Reméljük, hogy ez a belátás úrrá lesz a múltakban elkövetett hibákra nézve is, mert mindaddig nem lesz, nem lehet béke Európa középkeletjén, akármit is beszéljenek a szájhősök, a Detruissez Autriche Hongrie Írója, Benes.

Emellett a hatalmas esemény és

tanulság mellett minden egyéb eH törpül, legfeljebb még hozzáfűzhető az az örvendetes tapasztalat ahogy a politikai érettségéről hires angol közvélemény, amelyet elnyomatási szellemmel senki sem. vádolhat meg, ezúttal félreértés nélkül, habozás nélkül erre az álláspontra helyezkedett, holott azt várták, hogy az úgynevezett munkáskormány nem fog a legitimizmus mellett állást foglalni.

Az angol munkáskormány szózata, amely egyben pálcát tört a legitimista erők ellenében létesített kormányok törvényessége fölött, talán arra nézve is biztatást nyújt, hogy Anglia felismeri azt a tévedést, amikor 1919ben hozzájárult a Monarchia, anglia legrégibb barátja, megdöntéséhez és 1921-ben Károly király madeirái száműzetéséhez és cselekedni fog, hogy a civilizációnak és népek boldogulásának eme áldásos instrumentumát ismét helyreállitsaj Amikor Anglia a Közelkeleten és távolk^leten egy uj fejtörekvő világhatalommal kell szemben álljon, akkor ez elől nem térhet ki és hisszük, hogy'nem is fog kitérni; Ideje, hogy a hitierek és hasonló társaik helyett azok kezébe kerüljön az uralkodás és vezetés, akik Isten és népeik akarata folytán alkotmányosan vezetik országaikat, mint Anglia. A most még sötétben bujkáló ismeretlen újabb Hitlereket sárkány tojásaikban .kell megfojtani, ezt pedig csakis -a legitimizmus teheti meg. A japán, olasz és a többi példa is ezt mutatják, mert még ebben a két országban is csak akkor tudott a háborús uszítás erőre kapni,- amikor az uralkodók bábok- lettek a diktátorok kezeiben.

RÁKOSI SZÁNTÓ A TÖRÖK ALATT.

Miről apám nagy busán szólt, Hogy itt hajdan szebb élet volt, Érzi szivem s felsóhajtok,

Amint Rákos terén szántok.

Hol Mátyás, az igazságos?

Te láttad őt, boldog Rákos,

Tán itt nyargalt hajdanában,

Hol én szántok, mostanában-Mondják itten vitéz urak Összegyűltek, tanakodtak;

S ha csatára trombitáltak,

Mint a sasok, vini szálltak.

Eltűntek ők, Rákos te állsz Meződön hány embert táplálsz? Hej, de magyart alig látok,

S nehéz szívvel tovább szántok.

Pest-Budáról sok nép kijár,

S alig érti nyelvünket már;

Hej! Ma-holnap a magyar szó Ritka; mint a fehér holló.

Hüs szél támad onnan felül Zugó szárnyán sötét köd ül;

Tán a por is e szép mezőn Nemes szivek hamvábul jön.

Barna leány a faluból,

Hej ne igyál a Rákosból:

Magyar csonton foly a vize, ,Könnyektől sós annak ize.

Rákos! Rákos! hová lettél?

Szép híredből de kiestél!

Fáj szivem, fáj, ha ezt látom,

S hazám földét sírva szántom.

Kisfaludy Károly.

Krónikás a Krónikának