Krónika, 1945 (2. évfolyam, 2-11. szám)
1945-09-15 / 9. szám
6-IK OLDAL “KRÓNIK A” 1945 szeptember 15. vetni annak, hogy a kommunistáknak lényeges befolyásuk lehet arra, ki politizálhat az antifascista politikusok közül és ki nem. Ha valaki veszélyes a demokráciára. úgy elsősorban a názi fascisták és a kommunisták azok, mert mindkettőjük programja diktatórikus célzatú. Németországban szabadjára engedték a názi demagógiát a weimari korszak alatt s a vége az lett, hogy a názismus ledöfte a demokráciát, börtönökbe és koncentrációs haláltáborokba kergette képviselőit. A kommunizmus nem kevésbbé az , “egészre menő" mozgalom, ha egyelőre naiv liberálisokkal csinosítja is a kirakatát. Rákosiék tanultak az 1919-es magyar kommün balsikeréből, nem rontanak ajtóstul a házba, de mint a N. Y. Times tudósitója jelentette Budapestről. “Rákosi Mátyás ma Magyarország legbefolyásosabb embere", a kommunista miniszterek bent ülnek a kormányban, egyik bolseviki vezér pláne az úgynevezett Hármas Nemzeti Főtanácsban is, Budapest főpolgármestere fanatikus, régi kommunista, a sajtófőnök s az egyik miniszterelnökségi államtitkár (a választások megszervezésére!) ugyancsak kommunista és igy tovább- . . Amiként a názismus olyan, megállást nem ismerő mozgalom volt. amely ha a kisujjat megkapja, az egész kezet akarja, úgy a kommunizmus, amely máris jóval többet kapott meg mint a kisujjat, nem vesztegel holtponton egy percre sem, hanem szakadat-r lanul építi ki további állásait a többi osztály gazdasági és politikai erejének megdöntésére, a monopol-osztályhatalom magához ragadására. Ekként a múltak tanulságain okuló önvédelmi demokrácia szempontjából a kommunista párt szabad akciólehetőségének megengedése is épp oly veszélyes, mint a názismus s az aztán valóban a képtelenségek legteteje, hogy még ő irányítsa a politikai életet s elnyomhassa a valóban demokratikus célkitűzésű politikusok szabad szervezkedési lehetőségét. Ez máris kulissza-mögötti diktatúrát jelent s ez ellen végre teljes erővel kell fellépnie a Nyugatnak. Ha a Szovjet támogatásával ily nagy súlyra tehetnek szert a Rákosi Mátyások, akkor a nyugati demokráciák sem hagyhatják továbbra cserben azokat a magyar politikusokat, akik az ő felfogásuk szerinti demokráciáért telkesen állnának ki a politikai küzdőtérre, — amint e támogatás megfelelő tettekkel biztosítaná azt, hogy a kommunistákkal legalább is egyforma szervezkedési jogok és lehetőségek alapján vehetik fel a versenyt a népakarat többségének elnyeréséért. * * * Ma a kommunista koalíció azt a benyomást igyekszik nagyranövelni a magyar tömegekben, hogy Magyarország sorsa Oroszország kizárólagos jóindulatától fog függni a jövőben. Ennek tényekkel való meggyőző cáfolata nélkül a kommunista koalíciós lista ellen kevés reális reménye van a küzdelémnek, még ha a kommunisták kegyesen megadnák is az engedélyt, hogy antitotaliter pártok működést fejtsenek ki. (Lehet Rákosinak olyan hangulata is, hogy az ellenzéki vélemény megtörésének ^látszata kedvéért hozzájárul egynémely kisebb antitotaliter párt megtöréséhez, gondolva, úgy sem tud sok vizet zavarni a Szovjet-pártfogás hatóerejével szemben.) A Szovjet pártfogást csak hasonló hatalmi pártfogás ellensúlyozhatja* Beszéljünk magyarán: A nyugati demokráciának a kommunisták koalíciós népfrontjával szemben demokratikus népfrontot, Rákosival szemben ellen-Rákosiakat kell erőre kapatni. Ahogy a Szovjet felépiti mindenütt a Rákosiakat, úgy kellene a nyugati demokráciáknak az őket megillető egyenrangú szövetségi jogok érvényesítésével megadni minden segítséget, hogy az antitotaliter demokrácia táborai nagyra nőhessenek, vezérek választódjanak ki s ezek népszerűséget szerezhessenek maguknak és programjuknak, szabadon megtalálhassák az utat a népmiliók értelméhez és szivéhez. Mi az igazi perspektíva? Amig a háború tartott, a Nyugat tűrte a kommunisták beférkőzését a Hitlertől megszabadított országok politikájába. A kommunisták pedig porhintésül, a nyugati hatalmak elaltatására bevettek néhány nem kommunista csoportot is a hatalomba. De minél inkább távolodunk a háborús kooperáció kényszerűségének korszakától, annál nyíltabbak, merészebbek lesznek a kommunisták, annál inkább fogják csökkenteni az utitárs-pártok szerepét és növelni a maguk hatalmát. A Nyugat máris eléggé elkésett s alaposan hozzá kell látnia, ha a demokrácia számára meg akarja menteni Európát. * * * Magyar vontkozásban a következőkkel kell tisztában lenni: Egyoldalú orosz megszállás alatt senki se ábrándozzék befolyásolatlan, valóban tiszta választásról! A megszállásra valóban semmi szükség sincs többé annak egyedüli indoka márcsak az a kommunista érdek, hogy az orosz fegyveres hatalom fedezze az elvtársak útját a hatalom teljes birtokának eléréséig. A demokratikus Nyugatnak azonban az az érdeke, hogy tiszta választások legyenek s ezért határozott fellépésüket várjuk az oroszok mielőbbi, sürgős kivonulása érdekében, de már addig is a nyugati demokráciák egyenlő arányú katonai és politikai képviselete működjön Magyarországon. A hadikárpótlás idejére való megszállás csak ürügy az oroszok részéről. Szépen kiszámították, hogy Magyarország évi ötven millió dolláros kárpótlási rátája mellett hat évig tarthatják megszállva az országot s persze azt hiszik, hogy ennyi idő csak elég a kommunista párt nyeregbe kerülésére és hatalmának végleges konszolidációjára, hogy Magyarország végül jelentkezhessék a Szovjetfederáció tagállamául való felvételre*.. A magyar nép ma rettentő nyomorban és ínségben tengődik, de tetejébe még'hat évig az orosz megszálló erőket is el kellene látnia. Szívesen és lelkes igyekvéssel segítjük óhazai szenvedő testvéreinket, de senki sem tehetne többet érdekükben, mint az amerikai és óhazai kommunisták, ha érvényesítenék befolyásukat Moszkvában, hogy a megszállásnak vége legyen. Nem kétséges, hogy az oroszok megszállás nélkül is biztosak lehetnek abban, hogy megkapják ami nekik szerződés szerint jár, úgyszintén a csehek és jugoszlávok is. Az oroszok kivonulása egyben legékesebb cáfolat volna azok szavára, akik szerint a megszállás utógondolata, hogy az általa felfokozott nyomor siettesse a kommunista párt győzelmét. A nyomor a szélsőségek legjobb melegágya, mondják a moszkvai taktika figyelői, sőt — olyan híreik is vannak, hogy a kommunista propaganda azt hirdeti, ha kommunista kormány lesz Magyarországon, előbb szűnik meg a megszállás és a nyomor. Ez is egyik trükkje a kommunistáknak, akár a földreform, amelyet mindenki akar, de nem a választás előtt, nem mint "Sztálin kegyét" és a kommunisták lekenyerező választási baksisát, hanem mint a választási program egyik fontos pontját, amelyet aztán az alkotmányos tényezők fognak jogerősen eldönteni és törvénybe iktatni. A magyar demokrácia becsületes megteremtése érdekében minden ilyen törvénytelen reformot hatályon kívül kell helyezni az alkotmányos döntésig. A választásokat egy megbízható, politika mentes hivatalnok kormány készítse elő. Meg kell szüntetni a kommunisták és legszűkebb barátaik megnövekedett befolyását a hadseregben és az államrendőrség körében is. Az azokban tömegével elhelyezett szélsőbaloldali elemeket újra el kell távolítani, politikamentessé kell tenni irgy a hadsereget mint a rendőrséget* Akkor aztán induljon el teljes szabadon a pártok választási vetélkedése, de a választás legkevesebb négy hónappal az orosz megszállás megszűnése után tartassák csak meg. Ez alatt a négy hónap alatt a nyugati szövetségesek képviselői legyenek jelen, mint ellenőrzők, de menjenek tömegével angolszász antitotaliter demokratikus politikusok, irók és újságírók is Magyarországra s beszéljenek, tartsanak előadásokat, adjanak nyilatkozatokat, hogy a magyar nép láthassa: nincs kényszerítve a kommunistákra és az ő koalíciós listájukra szavazni, nincs odadobva a szovjetizáló iránynak, hanem van számára másik ut, másik lehetőség, másik választás, másik jövő is! * * * Nem titok, hogy a kommunista népfrontba bekényszeredett Kisgazdapártban állandó belső válság lappang a nemzetietlen és szélső osztályharcos céljait egyre világosabban kimutató kommunista kommandóval szemben, amely üldözi a revíziós nemzeti érzést és második Trianonal és bolsevik osztályuralommal készül végleg a nemzet nyakára telepedni. A Kisgazdapárt nagyrésze lengő zászlókkal vonulna át az antitotaliter táborba, ha az oroszokéval egyenrangú támogatás, az angolszász demokráciák hatalmas segítő keze erejét érezné mögötte. S őket követné boldogan a magyarság millióinak végtelen tömege, amelynek testétől-lelkétől távol áll a kommunizmus minden hagyományt, eszményt, egyéni szabadságot és tulajdont tagadó terrorrendszere. Csak ily utón remélhető Magyarország megmentése a demokrácia számára. S kell-e mondanunk, hogy az antitotaliter magyar demokraták legtöbbje Ottó trónörökös minden réteg kölcsönös haladását akaró programjában és a nemzetet magasabb egységben összefogó, osztályok feletti szerepében látná legtökéletesebben megtestesítve a maga kívánságait. Legyen Ottó az, akiben a nyugati szövetségesek a legalkalmasabb s legfőbb ellenvezért támogatják a kommunista demagógia nagymoguljaival szemben. Ha megnyitják a Hitlertől vérdijas körözőlevéllel üldözött menekült előtt az utat a hazájába való viszszatérésre, hogy élére állhasson egy magyar nemzeti és antitotaliter demokratikus tábor megszervezésének, megvetik alapját annak, hogyan épülhet fel legbiztosabban a szabadság és rend demokratikus Magyarországa és hárulhat el a veszély, hogy “az eqyik totalitarizmust a másik váltsa fel.” Öreg demokrata. President Truman, speaking •from the White House portico on August 14, the day Japan surrendered, said: “This is a great day. This is the day we have all been looking for since December 7, 1941. This is the day when fascism and police government ceases in the world* This is the day for' the democracies. This is the day when >we can start on our real task of implementation of free government in the world where we are faced with the greatest task we have ever been faced with. This .emergency is as great as it was on December7, 1941. It is going to take the help of all of us to do it. I know we are going to do it.” Common Council. ADJON A VÖRÖS KERESZTNEK!
