Krónika, 1945 (2. évfolyam, 2-11. szám)
1945-08-15 / 8. szám
1945. augusztus 15. "KRÓNIK A” 11-IK OLDAL dűl csak a magyar korona kizárólagos viselője volt, királynő és nem királyné, császárné, de nem császárnö. Emlékezzünk meg a dinasztia egyik legnagyobb alakjáról, Mária Terézia magyar királynőről, aki • sikeresen tudott megküzdeni az orosz imperiálizmussal összeszövetkezett feltörekvő porosz imperializmussal. * Hí * * Julius 29-én volt 850 éve, hogy a pogány Árpádoktól származó I. László király, akit már életében is szentnek tartottak, halála után szentté avatták, örökre behunyta szemeit és a váradi római katolikus székesegyházban sirba tették, ahová évszázadokig elzarándokoltak a hívők és örök pihenésére kívánkozott még sok koronás fő. Bízzuk a történelemre ennek a nagy uralkodónak részletes élettörténetét, mi csak kapásra emeljünk ki egy pár jellemvonást, egy pár igen jellemző történést. A nagy uralkodó lengyel királyi leány gyermeke volt. A két szomszédos ország, hasonló hitben, nyugati műveltségben már akkor is megegyezett egymással, egy évezred során mindig megegyezett, egymás birtokállományára nem tört és mindkettő saját vérével oly gyakran megöntözött védbástyája volt a nyugatra fekvő országoknak. Most mindakettő megalázottan, megcsonkitottan a iföldön hever. Miként már annyiszor azelőtt; vagy cserben hagyták, akik a védelmükben fejlődhettek nyugodtan, vagy siettek osztozni is rajta. A szent király elsőnek került családi összeköttetés révén Horvátországgal össze. Utána a két ország szoros összeköttetésben élt együtt majdnem kilencszáz évig, békében, soha egy felkelés, vagy összeesküvés nem volt a nagyobb ország ellen, mert az mindig respektálta a kisebb Horvátország szabadságát, nyelvét, hitét, jogait úgy amint azt egyetlen más ország sem. Ezt a frigyet bontották fel külső izgatásrar rövidláfóan és Horvátországnak ezeréves történelmében összesen nem volt annyi martirja, mint állítólagos függetlensége húsz évében. Prága és Moszkva boldogak lehetnek, hogy ilyen áldásosnak bizonyult a támogatásuk, az első világháború előtti aknamunkájuk. Szent László a kunok ellen harcolt, akik a pogány hit mellett kitartottak és raboltak. Legyőzte, de nem gyilkolta le őket, ez nem volt magyar szokás. Szeretettel magához ölelte őket és meg is térítette, magyarrá tette erőszak nélkül, magyar módszerrel. Szerencse még, hogy a kunok nem szláv eredetűek, mert most bizonyára Jász Nagykunszolnok megyét, Pestpilissolt Kiskunmegyét is maguknak igényelnék ősi jogon és azért, hogy visszaadják nemzetiségüknek az “erőszakkal” elmagyarositott kunokat. Olvassuk a történelemben, hogy az alig száz esztendővel azelőtt kereszténnyé vált dinasztia fejét, László magyar királyt választották meg a francia, angol és olasz nemzet szinevirágját alkotó keresztes hadak fővezérévé, hogy visszafoglalják a törököktől a Szent Földet. A magyar király, akit azelőtt német császárnak is megakartak választani, de azt nem fogadta el, ezt a tisztségét, amelyből semmi hasznot nem várhatott, magyar önzetlenséggel elfogadta és előbb a nyugati hatalmak megbízásából segíteni akart a német császárok által fenyegetett cseheknek, egyben megfenyíteni a német császárt, aki a háborús hangulatot a saját hasznára akarta fordítani. Itt érte utói a halál és az akkori nemes lovagok utódai, az akkori pártfogolt csehek utódai együttes erővel fizetnek most vissza a magyar nemzetnek, együttes erővel sikerült elkerülniük, hogy Szent László színtiszta magyar városa, Nagyvárad ismét az oláh barbárok kezeibe jutott. Szent László nagyváradi tere ismét Regele Ferdinand Hohenzollern oláh uralkodó nevéről neveztetik el, a szent király szobrát ismét száműzik, hogy helyette Ferdinand király szobra pöffeszkedjen ott. Szomorúan aktuális a szent király halálának ezidei kerekszámu évfordulója. Majdnem kétszáz esztendős török uralom jobban mondva, török pusztítás, romlás, nyomor és müveletlenséggel párosult korrupció, fanatizmus után végre megszabadult a későbbi Magyar Osztrák Monarchia egész területe a törököktől. Horvátország, Dalmácia, a Bánság is felszabadultak, most már hozzá lehetett fogni az évszázados rablóuralom alatt kipusztitott óriási területek benépesítéséhez, feljavításához, megműveléséhez és művelődéséhez, hiszen ázsiai tudatlanságban sínylődtek mind. Hozzá lehetett volna fogni ahhoz is, hogy Balkánt is felszabadítsák, mert hiszen a török akkor teljesen le volt gyengülve, önbizalmát vesztette, belső bajok kínozták és akkor még Anglia és Oroszország nem veszekedtek egymással, hogy kinek van több joga a Balkánt felszabadítani, helyesebben mondva gyarmatosítani és ezzel a török uralmat mint látjuk — a világ nagy kárára majdnem kétszáz évvel meghosszabbítani. Fiatal, szép. komoly, eszes, céltudatos uralkodója volt a lassan-lkssan önmagához térő habsburgi monarchiának Mária Terézia személyében és hitte, joggal hihette, hogy békemunkáját senki sem fogja megakadályozni, hiszen apjának az összes uralkodók szent ígéretet tettek erre nézve. Alig egy évre, reá, már ott állott a magyar rendek előtt a pozsonyi országgyűlésen a mindenkitől elhagyott, mindenki által megrohant magyar királynő. A porosz osztozni akart országán a bajorral, az oroszszal, amely ide és oda táncolt, ahol többet ígértek neki. A távoli Anglia, a közelebbi Franciaország, mind azt hitte, hogy itt az alkalom és csak később jutottak arra a tudatra, hogy még sem lesz jó, ha a Monarchia helyett, a b#.ke, az egyensúly biztosítéka helyett a frigyes-vilmosi durva porosz katonai csizma, párosulva az orosz kozák kancsukájával, lesz az ur Középeurópában. Majdnem két évtized múlt igy el íolytonos háborúkban, közben a magyar huszárok Berlint is meghódították, de mégis Poroszország akkor lett igazi nagyhatalom Szilézia és más területek elragadozása árán és ez tette lehetővé, hogy a világbéke másik fontos biztositéka felosztásra kerülhessen főképp a poroszok és oroszok között. A nagy királynő, akinek nyugati kultúráját és mellette erkölcseinek puritám tisztaságát még nagy ellenfele, Nagy Frigyes porosz király is csak tisztelettel emlegethette, csak ezután foghatott hozzá, hogy emberszerető eszméit a gyakorlatba is átvigye, azokat, amelyeket fia, II. József anyja szellemében, de politikai túlzásokkal megterhelve, fokozottabban akart megvalósítani. Az anya, fia túlzásaitól menten, konzervatívabb módon fogott hozzá a jobbágyok fokozatos felszabadításához, az ország elnéptelenedett részeinek a benépesítéséhez külföldről ihozott telepesek segítsége révén. Azután kultúrálni akarta őket és a magyar közoktatás történelmében korszakalkotó a RatioEducationis, amely az oktatást a legkisebbtől kezdve, az egyetemig felfelé az akkori modern eszméknek megfelelően szabályozza. Felújítja Pázmány Péter nagyszombati egyetemét, felújítja az elpusztított püspökségeket s a magyar közoktatás javára létrehozza a jogakadémiát, többek között Váradon és Kassán. A háború által elpusztított Csehországból, gazdag, virágzó ipari államot teremt és Magyarországot megajándékozza egy kicsiny, nyomorúságos halászfalu visszajuttatásával, amelyből azután a magyar áldozatkészség a nagyszerű fiumei kikötőt hozza létre. Mindenekfölött azonban országait megajándékozza oly közigazgatással, amely viharállónak, mintaszerűnek, a civilizáció előőrsének bizonyult majdnem kétszáz éven át. Csak abban akadályozták meg a harcok, hogy a Balkánt is megszabadítsa a török átoktól. Utána ez már nem mehetett többé a hatalmak versengése folytán. Mennyi minden történt volna másképp, ha a 19-ik és huszadik századokban a müveit európai hatalmak nem folyton egymás torkán lettek volna a Balkánért, a balkáni elnyomottból még kegyetlenebb elnyomóvá fejlődött népek marakodásai miatt. Megfordult — felfordult — a helyzet. Mária Terézia magyar váradi jogakadémiáján az oláh az ur, de nem az a román, akiket ez az uralkodónő a nyugat felé hozott a görög katolikus vallás által és bőségesen ellátott királyi adományokkal, hanem úgy Erdélyben, mint Russzinszkóban a moszkvai görög keleti egyház által irányított pánszláv-dákóromán irányzat. Kassán a cseh akadémia van, Pozsonyban összetörték barbár cseh légionáriusok Fadrusz János fehérmárvány remekét, a királynő szobrát de ezért a világ egy szót sem szelt. Csehországban fiának Józsefnek emlékeit is összetörték, mert kellemetlen lenne reájuk emlékezni, a betelepített svábokból a poroszok neveltek jó hazafiak, dolgos polgárok helyett, ötödik kolumnistákat, az előrelátó királynő egyik alkotásán, Trieszten most' kapnak hajba azok, akiknek semmi közük hozzá, a másikat pedig Fiúmét sikeresen tette- tönkre úgynevezett testvéri ölelésével a két ország. Ráadásul pedig olcsó szellemeskedéssel egy állítólagos magyar történelemtudós a nagy királynő emlékét oly állításokkal próbálja elsötétiteni, amelyek csak az írója tudatlanságára vetnek áruló fényt, de a királynő nagy emlékét érintetlenül hagyják. Ott nyugszik a nagy dinasztia utolsó sarja, a másik nagy dinasztia első, legkiválóbb tagja a bécsi Kapuczinus sírboltban és utódai most a világ bölcseinek a meglátásától várják, hogy Mária Terézia nagy müvét, amelyről bebizonyosult, hogy porosznál, orosznál végtelenül többet jelentett, többet ért az emberiségnek, ehhez a meglátáshoz híven vissza is állítsák az emberiség javára azok, akik azt egy negyedszázad előtt oly könnyű szívvel szétrombolni hagyták. Kassa város története (Folytatás) A mohácsi szerencsétlen ütközettől fogva Kassa mint Felsc- Magyarország kulcsa, az ekkor keletkezett polgári háborúknál, mindig bele sodortaték s sanyarú viszonyokba. Egészben véve úgy látszik, hogy a polgárság ez időben erősen megváltozott; mert valamint korábbi időkben állhatatosan megőrzék s fentarták maguk közt a német szokásokat s magú kát elszigetelt állapotban törekvének tartani a nemességtől: úgy most átalában nagyobb hajlandóságot, rokonszenvet mutatnak Zápolya, Bethlen, Rákóczy pártjához, mint az ausztriai házhoz; • ez időben a tanácsi személyzetnél sokkal gyakrabban jőnek elő magyar nevek, mint azelőtt, úgy szinte magyar oklevelek is a levéltárban. A főhatalom birtoklása nagyon sebesen változik; igy a várost, miután I. Ferdinánd alatt újólag megerősittetett. Zápolya 1535-ben birtokába veszi; s azon tény is, melly szerint a székesegyház 1554-ben protentansok birtokába megy át, eléggé tanúsítja a protes táns pártnak hosszasabb hatalmát; igaz ugyan hogy — később az ausztriai ház jutván főhatalomra — a katholikusok a székesegyházat is újra hatalmukba ejtik 1603- ban; következő 1604-ben. azon ban Bocskay megint elfoglalja a várost és egyházat a protestánsok számára, kiknél az 1618-ig marad; 1620 ban pedig újra elfoglalván a várost Bethlen, az egyházat az evangélikusoknak adja át, mcllyet azok egész Bethlen haláláig meg is tártának, miután ismét újabban megváltozott a föhatalom. (Folyt, köv.)
