Krónika, 1945 (2. évfolyam, 2-11. szám)
1945-08-15 / 8. szám
12-IK OLDAL "KRÓNIKA" 1945, augusztus 15. AMERIKAI MAGYAR ÉLET Amerikai s angol véleményekTrianonról (Folytatás) A magyar kisebbségek sorsáról A “Krónika” Truman elnökhöz és Churchill miniszterelnökhöz intézett angol nyelvű kiáltványa, amelyben a Nagy Hármak németországi találkozója alkalmából felhívtuk figyelmüket Magyarország ügyére s a trianoni békeszerződésben ellene elkövetett, szörnyű igazságtalanságok jóvátételét és a magyar nép szabad belső önrendelkezését sürgettük, az amerikai magyarság széles köreiben talált helyeslő elismerésre. Általános a felfogás, hogy ha a második világháború is olyan igazságtalan békét hoz Magyarországnak, mint az első, ismét kárbavész Amerika nagyszerű áldozatkészsége, legjobb fiai életének tömeges feláldozása, nem jön igazi megnyugvás és béke a Duna völgyében. Az utódállamok már visszavettek minden területet, amelyet Magyarország a háború folyamán visszakapott a sajátjából. A Szovjet támogatása minden békeasztali döntésnek elébevágva már kész helyzeteket teremtett e tekintetben, sőt uj utódállamként maga a Szovjet is rátette kezét az ősi magyar Kárpátaljára, megvalósítva ezzel a régi orosz imperializmus álmát, hogy a szlávság hatalmat kiterjesszék a Kárpátok lejtőjén túlra. Magyarország igy teljesen nyitva áll az orosz fegyverek számára, semmiféle komoly sztratégiai határa nincs az oroszokkal szemben, ha le akarnak ereszkedni a Kárpátok medencéjébe, a nagy alföldi lapályra, az ország szivébe, — ahol “magyar ’ bolseviki ügynökei már úgyis ott vannak. .. * f Érthető ekként az az elkeseredés, amely mindezek felett az amerikai magyarság érzésében dúl s ezt csak fokozza, hogy belpolitikailag hasonlóan tragikus képet mutat a magyar helyzet. A baloldali osztálypártok hatalmi befolyása egyre aggasztóbban terpeszkedik el a közéletben s már sikerült a hajsza egyes demokratikus irányú minisztereknek a kormányból való kiszorítására is. Teljesen forradalmiak az állapotok, mégpedig láthatólag a kommunista célok fokozatos előrejuttatásának irányában. Önkényesen, csakis a megszállók kegyéből hatalomra került egyének önkényes törvénytelen rendelkezései alapján megy végbe az ország kormányzása s a moszkvai hatóságoktól engedélyezett vezérek határozzák meg azt is, ki alakíthat pártot és vehet részt az ország jövendő politikai életének kialakításában. Rákosi Mátyás bolseviki vezér egyik, a kormány tagjai jelenlétében elmondott beszédében nyíltan követelte, hogy “Magyar, ország fogadjon örök hűséget a Szovjet Uniónak”. A legelszomoritóbb, hogy azt a benyomást kell nyernünk, mintha a nyugati demokráciák is már elfogadták volna Magyarországnak a pánszláv bolseviki érdekszférában való végleges megmaradása gondolatát. Úgy fest a helyzet, mintha ez elintézett dolog volna s hogy nem is gondolnak már arra, hogy ezen változtatás történjék. Sehol a demokrata sajtóban és közéletben egyetlen hangot nem hallunk, hogy talán még sincsen egészen rendjén, hogy ezt a régi európai kultúrájú és szabadságszellemű országot egyszerűen áldozatul dobják a sarló és kalapács jegyében újjáéledt pánszláv keleti imperializmus molochjának. Nem lehet belenyugodni, hogy Magyarország sorsa ily könnyű vásárral, róla-nélküle való döntéssel pecsételtessék meg. Az amerikai magyarságnak most kellene a demokratikus erkölcs és a nyugati civilizáció érdekében legharsányabban állás foglalni ez ellen az angolnyelvü nyilvánosság előtt és úgy a kommunistákkal való egységfrontozás megtagadásával, mint minden más módon demonstrálni, hogy a trianoni justicmord újabb, még szörnyűbb justicmorddal való megtetézésének tartja, hogy Magyarországot a népének leikétől oly idegen kommunista totalitarizmus és pánszlávizmus érdekszférájába kényszerítik. Az óhazai magyarságtól még mindig el vagyunk zárva az oroszok által makacsul fenntartott hirelsötétités által, de a kiszivárgó hirek alapján az amerikai magyarság zömének véleménye az, hogy az egyoldalú osztálypártoktól engedélyezett és — tegyük hozzá, — ellenőrzés alatt tartott demokratikus pártok, a Kisgazda Párt s a többi, egy két, rövid pórázon tartott kisebb párt jobban tennék, ha kilépnének a kormányból, ahelyett, hogy statisztálnának a szélső pártoknak s elősegítenék azt a látszatot, hogy ők is belenyugszanak Magyarország orosz érdekszférába utalásába. Ezzel ugyanis erősitik a nyugati világ előtt a benyomást mintha Magyarország meg volna elégedve, hogy ezt a sorsot határozták számára. Ebből a látszatból kell kigyógyitani a nyugati demokráciák vezéreinek' lelkiismeretét s ennek legalkalmasabb, legtüntetőbb, legszemfelnyitóbb módja volna, hogy a demokratikus pártok kilépjenek a kormányból és követeljék az orosz érdekszféra helyzet teljes megszűnését s vagy egyenrangú hármas szövetségi megszállást vagy teljes kivonulást, hogy az antifascista pártok teljesen szabadon működhessenek és a népakaratot híven kifejező választások valóban szabadon legyenek meg. ejthetők. Uj magyar szabadságharc az, aminek szükségét érzi az amerikai magyarság. Ennek a lelkiállapotnak adott kifejezést a Nagy Hármak találkozása alkalmából kiadott kiáltványunk s kívánatos volna, hogy úgy az óhazai, mint az amerikai magyarság illetékes tényezői és szélesebb tömegei teljes erővel és történelmi öntudattal Newton lord azt mondotta, hogy amennyit a maga hatáskörében megtehetett, mindent elkövetett, hogy erre a kérdésre, amely a nyu gáti országok politikai közvéleménye előtt csaknem teljesen ismeretlen probléma, mindjobban felhívja a figyelmet, de ugyanakkor azt szeretné, ha maga Magyarország is a közvetlen vagy közvetett eszközök felhasználásával minden lehetőt megtenne, hogy egész Európa közvéleménye megmozduljon azoknak a bajoknak orvoslására, amelyeket a kisebbségi ügyek lelkiismeretlen módon való intézése okozott és amelyeknek következtében annyi méltatlan szenvedés és igazságtalanság történik már éveken keresztül. Egyébként Newton lord szerint magának a Nemzetek-szövetségének életképességét a jövő hivatásába vetett bizalmat is igen nagyrészben az fogja eldönteni, hogy képes lesz-e valóságos és nemcsak papiroson létező eredményeket elérni ebben a nagyfon. tossáqu kérdésben. (M. 1925 július 23.). ______ 25. Birmingham George A. irói álnév alatt Hannay kanonok Anglia egyik legnépszerűbb regény és vígjáték Írója: A Wayfarer in Hungary (Vándoruton Magyarországon) címen Londonban nemrégiben egy érdekes könyvet adott ki. Hannay legutóbb két évet töltött Magyarországon mint a budapesti angol követség lelkésze. A szerző hangsúlyozza, hogy Magyarország iránti rokonszenv és erős ismeretszomj hatotta át. Mint irish ember kötelességének tartotta, hogy megismerje Magyarországot, hiszen az ir sinnfein mozgalom alapvető röpiratának ez volt a címe: "Magyarország feltámadása” és az írországi fiatalságot, amely a magyar példát akarta követni, ezzel a gúnynévvel illették: “magyar zenekar”. Meg kellett tehát a magyarokat ismernie. Az iró mindjárt azután, hogy az egykori Magyarország terletére lép, megpillantja a szétrombolt dévényi emléket. Ez a várrom az egykori Magyarország kapujánál szemléltető képe a szekivegyék részüket a nagy mentő munkából. Követeljék Magyarország teljes kül- és belpolitikai szabadságának biztosítását, a magyar nép mentesítését a szláv és bolsevik uralom alól! Magyarország nem lehet semmiféle idegen hatalom, vagy világnézet számára sem zsákmány, sem alkutárgy, sem ajándék s ha annak szánnák, a magyar nép soha, soha abba belenyugodni nem fog! Szeretnék, ha a világ sorsát most kezükben tartó hatalmak ezzel végre tisztába jönnének. Truman elnöknek lapunk zártakor mondott beszéde, amelyet más helyen méltatunk, az első reménykeltő jel erre. génységnek és azoknak a vesztességeknek, amelyek (mint már anynyiszor a történelemben egyedüli jutalmai voltak a magyar lovagiasságnak. Mellette állanak a millenáris emlék romjai, tragikusan, megrázóan és ugyancsak szimbolikusan. Budapest szépsége valami egészen különös — írja a könyv szerzője. A város szépsége teljesen független a gyönyörű természeti szépségektől, a környező halmoktól és síkságoktól. Budapesten mégis a gyász légköre és a szétdarabolás érzése uralkodik. Az országot megfosztották leggazdagabb területeitől és a jövő sötét, a jelen nehéz. Vannak azonban népek, amelyek acél módjára a sors csapásai alatt edződnek és a szenvedések tüzében tisztulna'k meg, lelkűk pedig a balsorsban izmosodik. A magyarok pedig az emberi faj e pompás hajtásához tartoznak. A magyarok történelmüknek legszomorubb idején is mindenkor törhetetlenek maradtak. Minden kapun egy kis ércplaket díszeleg, e szavakkal: Nem! Nem! Soha! Minden közúti vasúti kocsiban olvasni lehet az uj magyar hitvallás csodálatosan hősies szövegét: “Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, hiszek egy isteni örök igazságban, hiszek Magyarország feltámadásában.” Csupán Budapest kozmopolita lakosságába furakodott be a kishitűség. A könyv “Egy hazafi” cimü fejezete Széchenyi István gróf pályájának lendületes leírását tartalmazza. Méltatja történeti nagyságát és azokkal a melancholikus gondolatokkal végződik, amelyeket a szerzőben Széchenyi szobrának megtekintése keltett. Ez a szobor — Írja — a Magyar Tudományos Akadémia előtt áll, amelyet Széchenyi alapított. Feje magasan emelkedik a nagyváros forgataga fölé, amelynek megteremtése nagyrészt az ő müve volt. Tekintete a folyót simogatja, ahol most számtalan gőzös hasogatja a sárgás vizet, amelyre valamikor . ő indította az első gőzhajót. A hullámok fölött a lendületes ívelésű Lánchidat nézi, amely az ő energiájának gyümölcse. A magasztos emlékművel szemben áll azonban a mai napok keserű szimbóluma a Ritz-szálló. Itt lebzselnek és /szórakoznak azok az emberek, akik ma Budapesten Széchenyi István müvét rombolják. Ott éltek és élnek a trianoni szerződéscsinálók szolgái, a katonai bizottság és a határmegálla,pitó bizottság vezetői, akik valamennyien serényen fáradoznak (ama parancsok végrehajtását, amelyeknek célja Magyarország szétdarabolása és megalázása. Itt élnek a külföldi államok diplomatái. a nagy nyugati államqk hidegen gondolkodó képviselői, az uj balkáni államok kiküldöttei, akiknek szivében irigység él és félelem a mai megkötözött és védtelen Magyarországtól. (Folytatjuk.)
