Krónika, 1945 (2. évfolyam, 2-11. szám)
1945-08-15 / 8. szám
4-IK OLDAL "KRÓNIKA” 1945. augusztus 15. Hol vagy, magyarok tündöklő csillaga?! SZENT ISTVÁN NAPI GONDOLATOK. Éhségtől gyötörve, testét rongyokba takarva, lélekben ájultan és kábultan járja a szenvedések szörnyű Kálváriáját a magyar nemzet. Ekkora szenvedést még egy korszak sem viharzott rája. Átélt már sok nehéz időket és keserves megpróbáltatásokat, dje ily szörnyű csapást még nem jegyzett íöl sok dicső tettől fényes történelme. Hová nézzen, hová tekintsen, honnan várjon gyógyírt és erőt, hogy aléltságából ismét lábra álljon? Hol találjon menedéket? Nézzen a "tündöklő Csillagra” és lássa be most még jobban, hogy az egyéni és nemzeti boldogulás biztosítéka az eszményi életfelfogás. Az az eszményi életfelfogás, melyet a "tündöklő Csillag” hirdetett és állandóan hirdet. Ha egyesek csak eszményi életfelfogás által lehetnek boldogok, nemzetek még inkább csak ezen az utón érik el békés fejlődésük és boldogulásuk magaslatait. A népeket nemzetté nemcsak gazdasági erejük, tudásuk és fegyvereik teszik, hanem mindenek fölött erkölcsi tényezők, mely.ek összeforrasztanak és megacéloznak. Jaj volna a népeknek, akármekkora is hatalmuk, ha a történelemben a fizikai tényezők játszanék a legnagyobb szerepet! Minden emelkedett gondolkozásnak, finomabb lelkiségnek halálát jelentené, ha tény volna, amire egyes államférfiak oly elbizakodottan szeretnek hivatkozni, hogy a siker egyetlen biztosítéka a kimerülhetetlen tömeg vagy az utolsó milliárd. Itt van előttünk ennek elrettentő példája a Hitler-téboly összeomlásában. A történelem megszűnnék a lelki fejlődés, a szabadság, az erkölcsi erő hőskölteménye lenni, ha ez anyagias fölfogás az emberi életnek legfőbb törvénye lenne. Ép a kis nemzetnek kell tiltakozni a történelem és élet anyagias fölfogása ellen, mert ez bukásukat, életképességük megrokkanását jelentené. Kis nemzet, mint a magyar is, csak eszményi lendület birtokában, csak hős és szent lelkülettel tud nagy lenni és n^gy népekkel szemben való számbeli alantasabbságát pótolni. A fegyverek túlereje fizikailag kiegyenlithetetlen. A vagyon tömege nyers kényszerűséggel korlátozó nyűg. Sőt még a tudás kincsei sem állhatnak mindig annyira rendelkezésére apró nemzeteknek, mint százszor annyi eszközzel rendelkező népóriásoknak. De az erkölcsi képességek kifejtése terén nincs korlát. A szeretet, a jóság, a szentség, a hősies szellem ellenében nem érvényes, sem kis, sem nagy szám. Az eszményi gondolkodás és kötelességteljesités útjába nem gördit akadályt a nép csekély volta, amint hogy ebben nem biztosit első helyet az állam határainak óriási kiterjedése és alattvalóinak rengeteg száma. Az eszményi lendületben van a kisebb népek biztonsága. A "tündöklő Csillag” bár sugározná be minden magyar leikébe ezt a ragyogó igazságot! A mai anyagelvü történetszemlélet és értékelmélet az emberi nagyságot csak számban, súlyban és pénzben keresi és ha ennek megfelelően történelmi múltúnk erkölcsi értékeit lekicsinyli és befeketíti, sőt azzal végleg szakítani kivan, akkor nem árt Bossuet bölcs mondását idézni és a magyar nép vezetésére, a szörnyű tragédia ezen óráiban, elhivatott és el nem hivatott irányítóit és e kor vezetőit is figyelmeztetni, hogy egyedül az Isten nagy: “Sire, Dieu seul est grand” és az emberek közül a dicsőség babérját csak az viselheti, aki Isten tervének megvalósításával remél az átlag fölé emelkedhetni. Mindaddig mig múló értékek és sikerek igézete alatt állanak az emberek, számolni kell a törpe lelkek vakmerőségével s értéktelen jellemek túlfeszített igényeivel és becsvágyaival. Ahol nem lelki kiválóság és főleg nem isteni küldetés cimén osztogatják a vezetés jogát, ott el lehetünk készülve mindig arra, hogy nem Szent István jogos örökösei, hanem az ő ócsárlásával értéktelen jellemek, börtönviselt kalandorok nyers ösztöneire pályázó szerencselovagok fognak Magyarország irányítására lelkiismeretlenül törtetni. Aki Magyarország múltját, hagyományát, jogát, igazságát, ezeréves történelmét és koronáját egy tollvonással, vagy a demagógia öblös hangján múzeumba teszi, az vagy tudatlan, vagy pedig idegen világnézet megszállottja. Aki pedig akár hazájában, akár pedig külföldön szülőhazáját becsmérli; aki népét és szülőhazáját nem szereti, vagy azt gondolja, hogy az tökéletesség s jellemesség, ha azon kívül áll és nem törődik vele, az olyan ember bizony nem ismeri sem az Istent, sem nem fogta föl Isten szerint az emberi természet szükségleteit és fejlődésének föltételeit. Magyarország csak magyar érdekszférában, Szent István szellemében, nemzeti sajátosságának, ősi népszokásainak, hagyományainak, történelmi múltjának szférájában élhet. Békés viszonyban kíván lenni szomszédaival, de ők is mutassanak megbékülésre, megértésre hajlandóságot és készséget. Hiába akar valaki szomszédjával békés megértésben élni, ha az elfordítja fejét a találkozáskor és uton-utfélen borsot tör az orra alá. A megbékülés szellemének kölcsönösnek kell lennie. Ha az orosz szovjet-kormány megérti, hogy görögöket latinok, latinokat pedig görögök szokásai szerint nem lehet kormányozni; ha megérti, hogy nemzetet nem lehet akarata ellenére, vagy akaratával ellenkező módon kormányozni: akkor majd a magyar nemzet meg fogja találni az utat a fölépülésre és önkormányzására a jól bevált magyar rendszerekkel, megfelelő észszerű és üdvös újítások mellett. Ha igy lesz, akkor a magyar nép szivében örök hálával fog adózni a nagy orosz nemzetnek. Mindig nagy nyereség a nagy népek számára is a kis népek hűséges szeretete az igazságos magatartásért. Ez pedig nem kis érték! Ah hol vagy, magyarok tündöklő csillaga? Téged magyar kíván! Nagy László. JUBILEUM Nt. Borshy Kerekes György, az Amerikai Magyar Református Egyesület főtitkára, az amerikai magyar közélet régi vezetőegyénisége, az ihletett szavú református igehirdető és izig-vérig ipa. gyarszivü politikus most tölti be közpályájának huszonötödik esztendejét. Ebből húszat az amerikai magyarság körében töltött, mindenkor annak előrehaladását és az igaz magyar ügyet szolgálva. A nevezetes alkalomból pártállásra való tekintet nélkül meleg elismeréssel tiszteleg feléje az amerikai magyarság és szeretettel kívánja, hogy még az esztendők hosszú során át vallhassa kiváló egyéniségét a magáénak s hogy továbbra is hasonló lelkességgel szolgálja a magyar intézmények és a magyar-amerikai közügyek javát. Maga Nt. Borshy Kerekes György ez alkalomból a következő körlevelet bocsájtotta ki a Református Egyesület képviselőihez: KEDVES MUNKATÁRSAIM! Elhatároztam, hogy jubilálni fogok. Nem tartozom ugyan azok közé, akik túlságos gondossággal tartják számpn az idő múlását, mégis úgy érzem, hogy közpályám 25 éves fordulóján, —■ amiből 20at töltöttem az amerikai magyarság szolgálatában s ebből 10-et a Református Egyesület szervezési osztályán! — megállhatok egy pillanatra. És ajándékot is kérek! Nem ugyan magamnak, amit nem szoktam, hanem az Egyesületnek, amint illik. Kérésem van tehát. Kérésem pedig az, hogy munkatársaim tegyék ünneppé számomra ezt a nyarat. Ünnepem az lesz, ha nem marad mintegy 250 szervező' munkatársamból egyetlen olyan sem, aki legalább 1, 2, 5 vagy 10, 20 uj taggal nem gyarapítaná augusztus végéig, szeretett Egyesületünket. Azért épen augusztus végéig, mert akkor zárul az év elején szép dijakkal meghirdetett tagszerzési versenyünk! Szeptember első felében lesz Vezértestületünk gyűlése. Arról szeretnék ott jelentést tenni, hogy minden versenydijat kiadhatunk, mert a versenyzők minden kvótát betöltötték. Sőt azt is megígérem a tetejébe, hogy ha ez igy lehet: Egyesületünk elnökének és tisztviselőinek sajátkezű aláírásával külön emléket is küldünk minden érdemes munkatársunknak. Bevallom, hogy ezer uj tagot szeretnék jelenteni erről a még hátralévő pár hétről. — Sokat kívánok? Én tudom, hogy nehéz időket élünk, de azt is tudom, hogy ahol elegendő akarat van, ott az eredmény nem szokott elmaradni! Segítsenek, hogy ez igy lehessen. Testvéri szeretettel Borshy Kerekes György az AMRE titkára. A csonkaország és az utódállamok tragédiás magyarsága, az amerikai és a föld kerekén szétszórt magyarok Szent István első királyunk augusztus 20-iki ünnepén a nagy király magasztos emlékének fényéből merítenek bizalmat, hitet és erőt a jövő küzdelmeire.
