Krónika, 1945 (2. évfolyam, 2-11. szám)

1945-08-15 / 8. szám

4-IK OLDAL "KRÓNIKA” 1945. augusztus 15. Hol vagy, magyarok tündöklő csillaga?! SZENT ISTVÁN NAPI GONDOLATOK. Éhségtől gyötörve, testét ron­gyokba takarva, lélekben ájultan és kábultan járja a szenvedések szörnyű Kálváriáját a magyar nemzet. Ekkora szenvedést még egy korszak sem viharzott rája. Átélt már sok nehéz időket és ke­serves megpróbáltatásokat, dje ily szörnyű csapást még nem jegyzett íöl sok dicső tettől fényes törté­nelme. Hová nézzen, hová tekint­sen, honnan várjon gyógyírt és erőt, hogy aléltságából ismét láb­ra álljon? Hol találjon menedéket? Nézzen a "tündöklő Csillagra” és lássa be most még jobban, hogy az egyéni és nemzeti boldogulás biztosítéka az eszményi életfelfo­gás. Az az eszményi életfelfogás, melyet a "tündöklő Csillag” hir­detett és állandóan hirdet. Ha egyesek csak eszményi életfelfo­gás által lehetnek boldogok, nem­zetek még inkább csak ezen az utón érik el békés fejlődésük és boldogulásuk magaslatait. A né­peket nemzetté nemcsak gazdasá­gi erejük, tudásuk és fegyvereik teszik, hanem mindenek fölött er­kölcsi tényezők, mely.ek összefor­rasztanak és megacéloznak. Jaj volna a népeknek, akármekkora is hatalmuk, ha a történelemben a fizikai tényezők játszanék a leg­nagyobb szerepet! Minden emel­kedett gondolkozásnak, finomabb lelkiségnek halálát jelentené, ha tény volna, amire egyes államfér­fiak oly elbizakodottan szeretnek hivatkozni, hogy a siker egyetlen biztosítéka a kimerülhetetlen tö­meg vagy az utolsó milliárd. Itt van előttünk ennek elrettentő pél­dája a Hitler-téboly összeomlásá­ban. A történelem megszűnnék a lelki fejlődés, a szabadság, az er­kölcsi erő hőskölteménye lenni, ha ez anyagias fölfogás az emberi életnek legfőbb törvénye lenne. Ép a kis nemzetnek kell tilta­kozni a történelem és élet anyagi­as fölfogása ellen, mert ez buká­sukat, életképességük megrokka­nását jelentené. Kis nemzet, mint a magyar is, csak eszményi len­dület birtokában, csak hős és szent lelkülettel tud nagy lenni és n^gy népekkel szemben való számbeli alantasabbságát pótolni. A fegyverek túlereje fizikailag ki­­egyenlithetetlen. A vagyon töme­ge nyers kényszerűséggel korláto­zó nyűg. Sőt még a tudás kincsei sem állhatnak mindig annyira rendelkezésére apró nemzeteknek, mint százszor annyi eszközzel ren­delkező népóriásoknak. De az er­kölcsi képességek kifejtése terén nincs korlát. A szeretet, a jóság, a szentség, a hősies szellem elle­nében nem érvényes, sem kis, sem nagy szám. Az eszményi gondol­kodás és kötelességteljesités útjá­ba nem gördit akadályt a nép cse­kély volta, amint hogy ebben nem biztosit első helyet az állam hatá­rainak óriási kiterjedése és alatt­valóinak rengeteg száma. Az esz­ményi lendületben van a kisebb népek biztonsága. A "tündöklő Csillag” bár sugározná be minden magyar leikébe ezt a ragyogó igazságot! A mai anyagelvü történet­­szemlélet és értékelmélet az em­beri nagyságot csak számban, súlyban és pénzben keresi és ha ennek megfelelően történelmi múl­túnk erkölcsi értékeit lekicsinyli és befeketíti, sőt azzal végleg sza­kítani kivan, akkor nem árt Bos­­suet bölcs mondását idézni és a magyar nép vezetésére, a ször­nyű tragédia ezen óráiban, elhi­vatott és el nem hivatott irányí­tóit és e kor vezetőit is figyelmez­tetni, hogy egyedül az Isten nagy: “Sire, Dieu seul est grand” és az emberek közül a dicsőség babér­ját csak az viselheti, aki Isten ter­vének megvalósításával remél az átlag fölé emelkedhetni. Mindad­dig mig múló értékek és sikerek igézete alatt állanak az emberek, számolni kell a törpe lelkek vak­merőségével s értéktelen jellemek túlfeszített igényeivel és becsvá­gyaival. Ahol nem lelki kiválóság és főleg nem isteni küldetés cimén osztogatják a vezetés jogát, ott el lehetünk készülve mindig arra, hogy nem Szent István jogos örö­kösei, hanem az ő ócsárlásával értéktelen jellemek, börtönviselt kalandorok nyers ösztöneire pá­lyázó szerencselovagok fognak Magyarország irányítására lelki­­ismeretlenül törtetni. Aki Ma­gyarország múltját, hagyományát, jogát, igazságát, ezeréves törté­nelmét és koronáját egy tollvo­nással, vagy a demagógia öblös hangján múzeumba teszi, az vagy tudatlan, vagy pedig idegen vi­lágnézet megszállottja. Aki pedig akár hazájában, akár pedig kül­földön szülőhazáját becsmérli; aki népét és szülőhazáját nem szereti, vagy azt gondolja, hogy az töké­letesség s jellemesség, ha azon kí­vül áll és nem törődik vele, az olyan ember bizony nem ismeri sem az Istent, sem nem fogta föl Isten szerint az emberi természet szükségleteit és fejlődésének föl­tételeit. Magyarország csak magyar ér­dekszférában, Szent István szelle­mében, nemzeti sajátosságának, ősi népszokásainak, hagyománya­inak, történelmi múltjának szférá­jában élhet. Békés viszonyban kí­ván lenni szomszédaival, de ők is mutassanak megbékülésre, meg­értésre hajlandóságot és készsé­get. Hiába akar valaki szomszédjá­val békés megértésben élni, ha az elfordítja fejét a találkozáskor és uton-utfélen borsot tör az orra alá. A megbékülés szellemének kölcsönösnek kell lennie. Ha az orosz szovjet-kormány megérti, hogy görögöket latinok, latinokat pedig görögök szokásai szerint nem lehet kormányozni; ha megérti, hogy nemzetet nem le­het akarata ellenére, vagy akara­tával ellenkező módon kormá­nyozni: akkor majd a magyar nemzet meg fogja találni az utat a fölépülésre és önkormányzására a jól bevált magyar rendszerekkel, megfelelő észszerű és üdvös újí­tások mellett. Ha igy lesz, akkor a magyar nép szivében örök há­lával fog adózni a nagy orosz nemzetnek. Mindig nagy nyere­ség a nagy népek számára is a kis népek hűséges szeretete az igaz­ságos magatartásért. Ez pedig nem kis érték! Ah hol vagy, magyarok tün­döklő csillaga? Téged magyar kí­ván! Nagy László. JUBILEUM Nt. Borshy Kerekes György, az Amerikai Magyar Református Egyesület főtitkára, az amerikai magyar közélet régi vezetőegyé­nisége, az ihletett szavú reformá­tus igehirdető és izig-vérig ipa. gyarszivü politikus most tölti be közpályájának huszonötödik esz­tendejét. Ebből húszat az ameri­kai magyarság körében töltött, mindenkor annak előrehaladását és az igaz magyar ügyet szolgál­va. A nevezetes alkalomból párt­állásra való tekintet nélkül meleg elismeréssel tiszteleg feléje az amerikai magyarság és szeretettel kívánja, hogy még az esztendők hosszú során át vallhassa kiváló egyéniségét a magáénak s hogy továbbra is hasonló lelkességgel szolgálja a magyar intézmények és a magyar-amerikai közügyek javát. Maga Nt. Borshy Kerekes György ez alkalomból a követke­ző körlevelet bocsájtotta ki a Re­formátus Egyesület képviselőihez: KEDVES MUNKATÁRSAIM! Elhatároztam, hogy jubilálni fogok. Nem tartozom ugyan azok kö­zé, akik túlságos gondossággal tartják számpn az idő múlását, mégis úgy érzem, hogy közpályám 25 éves fordulóján, —■ amiből 20at töltöttem az amerikai ma­gyarság szolgálatában s ebből 10-et a Református Egyesület szervezési osztályán! — megáll­hatok egy pillanatra. És ajándé­kot is kérek! Nem ugyan magam­nak, amit nem szoktam, hanem az Egyesületnek, amint illik. Kérésem van tehát. Kérésem pedig az, hogy munkatársaim te­gyék ünneppé számomra ezt a nyarat. Ünnepem az lesz, ha nem marad mintegy 250 szervező' munkatársamból egyetlen olyan sem, aki legalább 1, 2, 5 vagy 10, 20 uj taggal nem gyarapítaná augusztus végéig, szeretett Egye­sületünket. Azért épen augusztus végéig, mert akkor zárul az év elején szép dijakkal meghirdetett tagszerzési versenyünk! Szeptember első felében lesz Vezértestületünk gyűlése. Arról szeretnék ott jelentést tenni, hogy minden versenydijat kiadhatunk, mert a versenyzők minden kvótát betöltötték. Sőt azt is megígérem a tetejébe, hogy ha ez igy lehet: Egyesületünk elnökének és tiszt­viselőinek sajátkezű aláírásával külön emléket is küldünk minden érdemes munkatársunknak. Bevallom, hogy ezer uj tagot szeretnék jelenteni erről a még hátralévő pár hétről. — Sokat kívánok? Én tudom, hogy nehéz időket élünk, de azt is tudom, hogy ahol elegendő akarat van, ott az eredmény nem szokott el­maradni! Segítsenek, hogy ez igy lehes­sen. Testvéri szeretettel Borshy Kerekes György az AMRE titkára. A csonkaország és az utódállamok tragédiás magyarsága, az ame­rikai és a föld kerekén szétszórt magyarok Szent István első királyunk augusztus 20-iki ünnepén a nagy király magasztos emlékének fényéből merítenek bizalmat, hitet és erőt a jövő küzdelmeire.

Next

/
Thumbnails
Contents