Krónika, 1945 (2. évfolyam, 2-11. szám)
1945-07-15 / 7. szám
-4-IK OLDAL' "KRÓNIKA” 1945. Julius 15, DÖNTÖTTEM majdan ismét fontos tényezője lesz Európa vagyonosodásának. Mint jelentékeny élelmiszert termelő és az ipari cikkek kész piaca minden tőkebefektetést bőven fog kamatoztatni. Egyelőre az ország stabilizálása a legnagyobb fontosságú, ami azonban nem lehet túlságosan nehéz, hiszen a magyar nép vezetői magas intelligenciájú és müveit férfiak, az ország pedig még mindig gazdag természeti kincsekben és igen könnyen- válhat újból öntudatos és fontos állammá, amely jelentős szerepet játszhat a felelőtlen balkáni csoport semlegesítésében. (M. 1925 julius 17.). 24. Newton lord újabban is (1925 julius) nyilatkozott Magyarországról, kijelentvén, hogy Angliában megbecsülik Magyarország ragaszkodását nemzeti hagyományaihoz. A türelem lehet Magyarország legjobb fegyvere. Nem azért, hogy felejteni tanuljon, hanem hogy megerősödjék és ugy-ahogy tudjon alkalmazkodni azokhoz az állapotokhoz, amelyeket — legalább mi itt Angliában és Európának különösen arra a részre vonatkozólag, ahol Magyarország iis fekszik — nem szoktunk véglegesnek tekinteni. Ha azonban Magyarország népének és politikusainak valamit igen a figyelmébe ajánlhatnék, azt egyetlen szóban foglalhatom össze és ez a szó a türelem, Magyarország ellen bizonyára éppen azért, mert a békeszerződések olyan igazságtalanul és olyan megindokolatlan kegyetlenséggel sújtották, most még oly erők és befolyások dolgoznak, amelyek fegyverzésére legjobb fegyver a kitartó türelem. A külpolitikai helyzet változásai mindig annyira kiszámíthatatlanok, hogy a jövőt biztosan előre ,tudni, ha valahol, ezen a téren teljesen lehetetlen. De azért nekem mégis úgy látszik és Angliában általában az a vélemény, hogy azoknak a végzetes tévedéseknek (Orvoslására, amelyeket az utóbbi, elsősorban természetesen a békekötést nyomban követő években, vagy maguk a nagyhatalmak, vagy az ő elnevezésük mellett má. sok elkövettek, sor fog kerülni valószínűleg már rövid időn belül, ha még annyi fortéllyal próbálják is bizonyos részről ezt a másik jóvátételt elgáncsolni és lehetetlenné tenni. Magyarország Angliában azzal szerzett legfőbb megbecsülést és jóbarátot, hogy minden fenyegetéssel szemben is megmaradt nemzeti hagyományainak tiszteletben tartása mellett, (Folyt, köv.) Az Amerikai Magyar Segélymozgalom megindulása óta számtalan gyűlést tartottam saját szivemmel és agyammal arról, hogy milyen álláspontot foglaljak el a mozgalommal szemben. Vitás gyűlések, alapos belső tusakodások voltak ezek. Végül már anynyira nyomasztóvá váltak, hogy a Segélyző Bizottság 1945 junius 12-iki gyűlésére azzal az elszánással mentem be New Yorkba, hogy ha ott sem látok lelkemet megnyugtató világosságot, akkor lemondok az igazgatósági tagságról és kivárom azokat az időket, amikor a mai körülmények okozta lelki gyötrelmek nélkül tehetek valamit azért a népért, amelyből származtam. Döntöttem. A magam számára eldöntöttem, hogy a Segélymozgalom mellett maradok és annak támogatására kérek mindenkit, akit csak arra kérhetek. Miért? Először is azért, mert az én lelkem szerint való segítést nem teszi lehetetlenné a Segély Bizottságnak őszintén szólva jobbról is balról is ideiglenes kényszerházasságnak minősithető összetétele. A segély akció nem politikai szervezet és semmi körülmények között nem lehet azzá. Ahogy Amerika szolgálata közös igyekezetre vonz különféle politikai felfogású és világnézetű elemeket, éppen úgy lehetséges a magyar nép segítésére néző közös törekvés is olyan emberek között, akik meg sem kísérlik egymás politikai és világnézeti elveinek összeegyeztetését. Én lehetek az, ami vagyok; más is lehet az, ami akar. Az együttműködés szempontjából csak a közösnek elfogadott ügy számit. A Segélymozgalom tehát nem politikai forum se jobbra, se balra és annak összetételéből senki politikai vagy világnézeti tőkét nem kovácsolhat, abból hasznot nem rémel'het. Másodszor, igenre döntöttem azért, mert a Segély Bizottságban kritizált összetétele mellett is teljes garanciát látok arra, hogy segély Magyarországra csak a szövetségi és állami működési engedélyek betűjének, szellemének és az adakozók intenciójának megfelelően fog átjutni. Vagy így, vagy sehogy. Az amerikai demokrácia gyermekei segítő kezének csiak az amerikai demokrácia elveinek megfelelően kell átnyúlnia Magyarországra. Mi ezekről az elvekről a háború alatt sem mondottunk le óhazai testvéreink kedvéért. A rajtuk segithetés kedvéért sem mondhatunk le azokról. Háborúban — békében, harcban —1 segítésben egyaránt hűek akarunk és fogunk maradni amerikai polgárságunk követelményeihez. Ettől Magyarország sorsának semilyen alakulása nem tántoríthat el bennünket. Vagy úgy fogadtatik el segítségünk, ahogyan azt adni készek vagyunk, vagy sehogy. A mi segítségünkről minden segítettnek tudnia kell, hogy amerikai magyarok segítsége az, A mi segítségünknek politikai, felekezeti és .bármily más néven nevezhető különbségtétel nélkül kell eljutni arra szoruló szenvedőkhöz. A mi segítségünkből odaát éppen úgy nem kovácsolhat politikai tőkét senki, mint ahogy ideát nem teheti azt. Hogy mind ez igy legyen, arra néző jogunkat és kötelességünket gyakorolni fogjuk. Ha pedig ilyen feltételek mellett esetleg nem fogadtatna el a segítségünk, azért nem az amerikai magyarságot érhetné a vád se Isten, se világ, se a szörnyen szenvedő magyar nép részéről. Az igaz mivoltunkhoz ragaszkodással járás esetleges kockázatától tehát erkölcsileg nincs mit félnünk. Csak azért, hogy segíthessünk, nem szükséges másokká válnunk, mint akik és amik vagyunk. Különben is reméljük, hogy senkinek sem eltökélt szándéka azzal demonstrálni előttünk azt a jobb világot, melyért fiaink véreztek, hogy szeretetünk adományaitól végkép elzárnák származásunk népét. Ilyen, csak mélységes megbotránkozást kiváltó magatartásnak a mai magyar életet uralok legbuzgóbb hívei se kívánhatnának tartósságot, — ha semmi másból, puszta propaganda érdekből. Tehát reménykedünk, a jelen minden sötétsége ellenére. Harmadszor, igenre döntöttem azért, mert megállapítást nyert, hogy a magyar nyomor szavakkal le sem irható tény. Nem hangulatkeltésre kitalált mese, hanem éhes, véres, könnyes valóság. Érző szív képtelen elzárkózni az olyan segítés elől, mellyel önlelke megrablása nélkül lelkeket menthet meg. Az ilyen segítésre irányuló teljes törekvés nélkül érző ember számára keménnyé válik a tiszta, puha ágy; keserűvé a falat, lélekvádlóvá minden nevetés. Ép. pen ezért a mi számunkra megengedhető segítésre fel kell készülnünk. Minden késedelem nélkül, hogy abban a percben, amelyben adhatunk, gyorsan és egy régi mondás szerint ennélfogva kétszeresen adhassunk. Semmiféle kétely, aggodalom, bizonytalanság nem indokolhatja a gyűjtésben és adakozásban való késedelmezést, halogatást. Szánalmasan késő volna akkor kapkodni, amikor lehetne adni, csak volna mit. Az American Hungarian Relief, Inc., államilag ellenőrzött hü sáfára lesz az időközben begyült adományoknak, éber keresője és szorgalmazója a küldési alkalmak. n*ak. Azzal se nyugtassa senki a lelkét, hogy majd annak idején küld segítséget a legközelebbi hozzátartozóinak. A szükség olyan méretű, hogy szervi betegség módjára népi létezhetésében támadta meg a magyar népet. Népirtó betegségek, járványok olyan lehetősége forog fenn, hogy ha személyválogatás nélkül az egész népen nem próbálunk segíteni, hiábavalónak bizonyulhat magánosok rokonsegitése. A nem segített, idegennek minősített ma. gyár nyavalyája, nyomorúsága átterjedhet a segített rokonra, barátra és elpusztíthatja azt is. A gályát nem lehet megmenteni az egész fa menteni igyekvése nélkül. Ezért menti saját rokonát is az, aki az egyetemes magyarmentésre tövekvő Segélymozgalmat támogatja. E mellett aztán a külön rokonmentésre is majd csak alkalmat és tehetséget ad az Ur^ Negyedszer, a Segélymozgalom mellett maradás mellett döntöttem, mert a segélybizottsági gyűlésnek a magyarságnak egy valóban melegszívű, lelkes barátja, amerikai marátja, üzente írásban: ‘‘If we do not help, no one will.” — ‘‘Ha mi nem segítünk, senki más nem fog segíteni.’’ így Ítéli meg a helyzetet a magát is közénk számitó nemes amerikai. És ha már egy nemes amerikainak is az a meggyőződése, ugyan hogy lehetne más a mi meggyőződésünk? Én lehetetlennek találtam a magam számára a magyar származás vallását a magyar nép segítésére néző törekvés nélkül. Származásommal együtt emberiességemet is meg kellene tagadnom, ha származásom népének nyomorával szemben ridegen begombolóznéH és még a nekem lelki kárt nem okozó segítésre törekvés elől is elzárkóznék. Egy ilyen tagadás aztán valóban okozna lelki kárt. Örökre elvenné a lelkem nyugodalmát. Ezt az egyet pedig már igazán meg akarom tartani sorsom minden változása közt. 1945 junius 12-én tehát döntöttem. Az agyammal, szivemmel hónapokon át vívott csatát megnyertem. Agyam, szivem mondja: “Mit har coltál velünk? Mi is ezt a győzelmet akartuk. Veled örülünk.” Hasonló belső harcok vivői, vegyetek bátorságot a győzelemre! Dr. VINCZE KÁROLY, az Amerikai Magyar Református Lelkészegyesület elnöke. HALOTT VAN A SZOMSZÉDUNKBAN. Irta: Szabolcska Mihqly Halott van a szomszédunkban, Gyertek hozzám közelebb. Feleségein, édes párom, Kis fiaim, kis leányom, Úgyis mindig alig várom Ezt az órát köztetek — Halott van a szomszédunkban. Gyertek hozzám közelebb! Öleljetek átal engem. Meleg szívvel, szeretőn; Ez az élet múlandóság, Örömeink hulló rózsák, Egy szomorú, bus valóság Vár reánk, — a temetőn .. < Öleljetek átal engem Meleg szívvel, szeretőn! Melegét a sziveteknek Ma érzőbben érezem S egy sugár ez áldott lángból: Kóstoló a más világból, Hogy ne féljünk a haláltól, A szeretet végtelen ... Melegét a sziveteknek, Odalent is érezem!
