Krónika, 1945 (2. évfolyam, 2-11. szám)

1945-06-15 / 6. szám

1945. junius 15. "KRÓNIK A” 9-IK OLDAL Ottó a szabadság, haladás és jogrend Magyarországáért! Adjanak módot a magyar népnek, hogy maga dönthessen jövője felett! A trónörököshöz közelálló körök nyilatkozata a demokra­tikus magyar népkirályság ügyéről. Az amerikai magyarság aggódó szivvél figyeli az óhaza tragé­diája uj fejezetének nyomán előállott zűrzavaros, törvényen kívüli és vezetés nélküli helyzetet s olyan megoldás után vágyik, amely Ma­gyarországon a szabadság és haladás irányát a hagyományos alkot mányos szellem és a jogrend uralmával kötné össze, hogy az ország demokratikus megújulása a társadalmi osztályok kölcsönös méltányos, megértő együttműködése és a nemzeti harmonia jegyében biztosítva legyen. Mindenféle ártalmas, egyoldalú szélsőségek fenyegető veszé­lyével szemben e reményeit a királyság tényleges visszaállításával látná a legjobb és legszilárdabb módon körülbástyázva s várakozásai Ottó főhercegben, Szent István koronájának ifjú, tetterős, lelkes nép­barát örökösében összpontosulnak. A “KRÓNIKA” a trónörököshöz közelálló, illetékes körökhöz fordult, hogy olvasói számára felvilágosítást kérjen a restauráció ügyének mai állásáról. Információink igy szólnak: — Ottó trónörökös, mint ismeretes, Európában tartóz­kodik. Állandó érintkezésben vagyunk vele és tudjuk, mily mélyen lesújtotta a magyar nemzet újabb balsorsa s mily igaz szeretettel csüng a szerencsétlen magyar nép nemzeti és szociális felemelésének s Magyarország jobb jövőjének súlyos gondján. Forró vágya, hogy az annyit szenvedett magyarságot kiragadja a tragikus hányattatások hínárjából s egy áldásosabb és boldogabb nemzeti lét útjára vezérelje. — Erről való felfogását számos előadásban és sajtó­­nyilatkozatban fejtette ki amerikai tartózkodása alkalmával s ma lelkesebben, mint valaha érzi missziójának hitét a jövő Magyarországa érdekében. Ma lelkesebben mint valaha várja az órát, amely magasztos hivatása teljesítésére szólítja. — Ottó szabad és erős Magyarországot akar, amelynek az adja meg erejét és uj lendületét, hogy a szabadság és ha­ladás eszméit a nyugodt társadalmi biztonság és rend meg­dönthetetlen keretei között viszi előre. Mindig ennek szó­szólója volt s tudja, hogy a magyar nép és politikai vezetői közül számosán érzik, hogy ez a kibontakozás és az egész­séges jövő egyetlen útja, — Ma a legitimista demokrácia híveinek száma sok millió Magyarországon. A^higgadt és bölcs magyar észjárás tisztában van vele, hogy a restauráció a legmegbízhatóbb s legbiztatóbb megoldás és két kézzel kapna utána, ha mód­jában volna akaratát szabadon érvényre juttatni. Sajnos a helyzet jelenleg az, hogy ez a szabadság nincs meg a mai, még idegen hatalmi befolyás alatt nyögő magyar politikai életben; a legitimista politika tömegei és politikusai el vannak nyomva, nem beszélhetnek, nem szervezkedhetnek szaba­don, De a nép köréből jövő értesüléseink a legkedvezőbbek s nem szenved kétséget, hogy ha a demokratikus irányzatok teljes szabadsága helyreállittatnék, a magyar nép túlnyomó többsége, legjobb életösztönétől vezettetve a királyság hely­reállításával vértezné fel magát uj zavarok, uj tragédiák ve­szélye ellen. — Ottó tömérdek hiteles jel alapján biztos ebben s a demokrácia szellemében azt kívánja, adják meg a lehető­séget a magyarságnak, hogy önmaga legyen sorsának ko­vácsa. Az uj világháború egyik legszebb eszményi célkitű­zése a népek szabadságának biztosítása volt s Ottó bízik abban, hogy a magyar népet nem engedik elütni önrendel­kezési joga szabadságától. Ennek és az Atlantic Charternek alapján remél módot nyerni arra, hogy a demokratikus ma­gyar újjászületés nagy történelmi és népsegitő feladatát megvalósíthassa. A trónörökös fivérei közül Felix főherceg Washingtonban, Ró­bert főherceg pedig Londonban tartózkodik s információnk szerint szintén a magyar nemzeti önrendelkezés biztosítását , látják a res­tauráció s a szabad és jobb nemzeti jövő első előfeltételéül. Trianon évfordulója Junius 4-én volt huszonötödik évfordulója annak, hogy a Párizs melletti Trianon kastélyban alá­íratták a magyar békeszerződést. Az első világháború uátn egyet­len országot sem sújtottak olyan keményen, mint Magyarországot. Németország, amelyet a Szövet­ségesek főbünösnek tartottak az első világháború felidézéséért, csak 72.000 négyzetkilométert ve. szitett el, kivétel nélkül olyan te­rületeket, amiket az utolsó kétszáz évben szerzett hódítások révén. Magyarország 324.000 négyzet­kilométer területéből csak 92.000- et hagytak meg. Románia egyedül 103.000 négyzetkilométert ka­pott, vagyis jóval többet, mint amennyit Németország veszített a versaillesi békeszerződés révén. Csehszlovákia 63.000 négyzetki­lométert kapott, Jugoszlávia pedig 28.000 négyzetkilométert, Hor­vátországon és Szlavónián kívül, amely Magyarország társországa volt, a 11-ik század óta. Magyal ország több, mint háromszor ak­kora területi veszteséget szenve­dett, mint Németország, holott a magyarok akaratuk ellenére men­tek bele a háborúba. De a triano­ni országcsonkitásnak betetőzése volt az az 5000 négyzetkilométer terület, amit nagyrészt Ausztria kapott s ami most Burgenland név alatt ismeretes. Az osztrákok­nak nem kellett ez a terület. Nem­sokkal a trianoni békeszerződés aláírása után Kolman osztrák pénzügyminiszter, néhai Seipel prelátus, osztrák kancellár egyik legbizalmasabb embere kijelentet, te, hogy a Burgenlandot csak azért adták oda Ausztriának, hogy ellentéteket próbáljnak kel­teni Ausztria és Magyarország között, amelyek az 1867-es kie­gyezés óta a monarchiában test­véries szomszédságban éltek. A trianoni békeszerződés Magyar, ország 21 millió lakosából csak hét és fél milliót hagyott meg. Miihtt tt versaillesi békeszer­ződés olyan területeket csatolt el Németországtól, amelyekhez a né­metek az elmúlt két évszázadban hóditó háborúk révén jutottak, addig Magyarországtól olyan te­rületeket vettek el, amelyek ezer év óta voltak a magyaroké. Húsz éven át bizott abban a magyarság, hogy a trianoni igaz­ságtalanságokat békés utón fog­ják helyreigazitani. Sajnos a Népszövetség nem tette lehetővé a békés revíziót. A hitleri erő­szakkal történt rendezésnek nem örült egyetlen igaz hitü magyar sem. A magyarok milliói tudták, hogy cserében azért, hogy felsza­badult a Felvidék és Erdély ma­gyarsága idegen uralom alól, az egész magyar nép a názik rabszol­gájává lett. Természetes, hogy a hitleri revíziók nem maradhatnak meg. De mintahogy nem lehetett erőszakkal helyrehozni egy erő­szakkal elkövetett igazságtalansá­got, ugyanúgy nem lehet a ma­gyar vitás területi kérdések felett most szemet hunyni. Budapesten eltávolították a Szabadságtérről a trianoni igaz­ságtalanságra emlékeztető szobro­kat. De a magyar nép szivéből nem lehet kitépni azt a kívánsá­got, hogy a vitás területek felett az Atlantic Charter szellemében hozzanak végső döntést. PRO LIBERTATE! : (Folytatás a 7-ik- oldalról) véri tömegei kell prezentáljuk a Yaltában Stalintól is aláirt váltót, amely biztositani ígérte, hogy az európai népek maguk határozhat­nak jövőjük felett! Nincs még veszve Magyaror­szág, ha legalább'mi nem hagyjuk el! Most kell kiállnunk érte a világ elé. Él még az amerikai magyar szivekben az ima: -£•' “Hiszek egy Istenben, hiszek egy Hazában, hiszek egy isteni örök Igazság­ban, hiszek Magyarország Feltá­madásában!”, s parancsa ma, e végveszedelem idején: cselekedjetek! Most vagy soha!

Next

/
Thumbnails
Contents