Krónika, 1945 (2. évfolyam, 2-11. szám)
1945-06-15 / 6. szám
6-IK OLDAL' “KRÓNIK A” 1945. junius 15. Krónikás a Krónikának A gyermekmesékben és a felnőtteknek szóló regényekben egyformán úgy van, Hogy az elbeszélés hősei többé-kevésbbé nagy küzdelmek, ármány, ellenkezés után elérték a céljukat, azután a mesékben tojáshéjba kerekedtek és boldogan élnek még ma is, ha meg nem haltak. A komoly regényekben, komoly formában ugyanez az eredmény, akárcsak a mozgóképekben. A közönség elégedetten teszi le a könyvet, megelégedve hagyja ott a színházat. Happy End és jaj volna az írónak, a színháznak, sőt még a gyermek mesék írójának is, ha ezzel a lélektani beállítottsággal nem számolna. A valódi élet azonban sem mese, sem pedig regény. Amikor a regény, illetve a mese befejeződik, kezdődik tulajdonképpen az az igaz küzdelem a létért, az érvényesülésért, a családért, a gyermekért, a vetélytársak, az irigyek, az erősebbek ellen, az, amit életnek nevezünk. Annak az aranymondásnak, mely szerint az Isten óvjon meg mindenkit attól, hogy csak egy gondja legyen, a mély értelmű lényege az, hogy amikor az ember beteg, csak arra gondol, hogy egészséges legyen, ahogy azonban felgyógyul, elébe tárulnak’a mindennapi élet ezernyi problémái, bajai, küzdelmei. A világ- népei több mint egy évtizede nagyon betegek voltak, minden gondjuk az volt, hogy miképp szabaduljanak az emberiség testét-lelkét megfertőző, végpusztulással fenyegető bacillustól, amelyet a diktatórikus rendszernek hívtak. Itt van a happy end, a diktátoroktól testileg és lelkileg örökre megszabadult a világ és most már a népek elé merednek a nagy győzelem után következő össze problémák. Az élet megköveteli a jogait. San Francisco. A pár semleges és a szövetségesekkel ellenkező táborban levő államokon kívül a világ összes népei már több mint egy hónapja tanácskoznak a jövendő világrend fölött. Kimondott cél a további háborúk megakadályozása fizikai erők révén, de azután egy oly rend megalkotása által, amelynél már nem is lesz szükség a fizikai erőkre, mert megszűnik a népek, vagy az egyének elnyomása, akármely fajhoz, hithez, nemzethez, vagy színhez tartozzanak. Ebből a csodálatosan gyönyörű célkitűzésből egyelőre csak Argentina felvételét látjuk a népek közösségébe és itt már a felsorakoztak a táborok. Egyik oldalon az összes nemzetek, a másik oldaton Oroszország, Jugoszlávia és Csehszlovákia, tehát a nagy orosz nemzet mellett csak két másik ország szavazott, amelyek több népből összetéve, maguknak egy uj«evet adtak, hogy egységes nemzet színében tűnjenek fel. A szavazás azonban megmutatta, hogy ez a két nép nemcsak valódi nemzeti jellegét cserélte fel, hanem állítólag oly féltékenyen őrzött függetlenségét is. A világ összes többi népeivel szemben külön véleményen vannak, csupán ők egyedül. Mint a bábszínházban, ahol a kulisszák mögül dróton rángatják figurákat, arra felé mozognak, amerre ráncigálják őket. A többi problémák. San Francisco a nyílt színpad, de ott látszik meg legjobban, ki a primadonna, ki a legkényesebb, ki a legigényesebb és a nyilt színpad elárulja, hogy mi van a kulisszák mögött. Konfliktus fenyeget a hagyományosan jó barátok, Anglia és Franciaország között a közel keleti kérdésben. Ugyan kinek lehet érdeke, hogy ezt a két államot, amelynek közelmúlt történelme annyiszor beigazolta, hogy egymás mellett kell álljanak, egymás ellen uszítsa. Nyilt és burkolt vádak röpködnek oda és vissza. A sziriai kérdés, a palesztinai kérdés, a pánarab mozgalom, az északafrikai véres franciaellenes zavargások, Mesopotamia, Perzsia, sőt India pró és. kontra megmozgatják, megszólaltatják a két ország hivatalos és nem hivatalos közvéleményét. Közben az északi nagyhatalom becsukja a Balti Tenger mellékét a dán Bornholm sziget megszállása által. Egy csapásra -a markában tartja Skandinávia két országát, Svéd és Norvégországot, a finneket, a lengyeleket, ä németeket, a dánokat, az Északi tenger felé utat kap a kiéli csatornán és már ott van Franciaország és Anglia torkánál. Nem elégszik meg a lábaikkal, a fő közlekedési útvonalaikkal gyarmataikhoz, amelyekhez Jugoszlávia és Bulgária révén már is közel van. Még a Bosporusra és a Dardanellákra sincs már oly közvetlen szüksége, hiszen az Adrián már szilárdan megvetette magát egyik vazallusa révén. Bizonyos azonban, hogy ezekre a török tengerszorosokra is rá fog kerülni rjvidesen a sor, mert Perzsiához, az arab világhoz, tehát Indiához és Chinához, mégis a vizi ut a legjobb, a legkényelmesebb. Nagy Péter, II. Katalin cárnő, I. Miklós, II. és III. Sándor cárok világuralmi ábrándja eredményeképp, amelyet ha megkaparsz, megtalálod mögötte a pánszláv sovinizmust a végletekig felfokozva, sikerei teljességében elbizakodva, kívánságaiban a látszólagos lehetetlenségig menve és jelenleg odáig kiterjedve, hogy a japán birodalom roncsaiból még Délázsiában is részt kíván magának Formosa formájában, anélkül, hogy a véres küzdelemben résztvenne. Ezzel aztán bezárulna a lánc. Az Atlanti Óceánon kívül az Indiai Óceánhoz is bejárása volna, a Csendes Óceán túlsó -keleti-részére is, Ausztráliára, a gazdag Hollandiára és többire. Ez rejlik a pánarab mozgalom mögött, ez rejlik az orosz patriarcha palesztinai parádés látogatása mögött, mert a hitetlen, sőt vallásellenes rendszer nagyon jól betudja illeszteni a cárok mintájára a görög keleti vallást is fegyvertárába és mohamedánjait, mint pioniroka a világ meghódítására. Súlyosan fájdalmas nézni ilyenkor, hogy a nagyszerű De Gaulle az angolokkal hadakozik, a cionisták az angolokat kárhoztatják, holott minden mögött ott van a hatalmas, elbizakodott erő, amely diplomáciai utón lép fel, ha szerény kritikával illetik a sajtóban, de ő maga Franciaország belügyeibe avatkozik be, amikor egyes igazán kipróbált politikusok ellen tiltakozik, nem is szólva más országokról, vagy a római egyház fejéről, aki már állandó céltáblájuk lett. Azt olvassuk, hogy Magyarországon Leninről neveztek el egy teret, azt is olvassuk, hogy az ottani iskolában kötelező tantárgy lett az orosz nyelv. Akik ma azon az országon ülnek, Szálasiék helyett, úgy látszik konvertálják a jövőt, azt az időt, amikor egész Európában az orosz nyelv lesz a kötelező, amikor a latin betűket a cirillika, a latin hitet a . görög fogja felváltani és amiképp a Habsburg király által adományozott Bethlen Gábor, Bocskay István, Zrínyi Miklós és Pálfy János szobrai ékesitett térségre rábigygyesztik Lenin nevét, amúgy lesz a többi országok több hasonló jellegű térségével is ... ha közben nem történik semmi ellenhuzás. Az eredendő ok. Ha azonban a krónikás szeme nem csak a jelenségeket, hanem azok okait is kutatja, mint annyi másnál, úgy ezeknél is egy negyedszázadnál hosszabb időre kell visszamenjen. Látszólag Németország egyre növekvő hatalma, befolyása ellen fogtak össze a nyugati hatalmak és készségesen ajánlkozott segítségükre, készségesen' is fogadták az északi nagy. hatalmat, aki hozományul déli fajtársait, vazallusait, a délszlávokat is magával hozta. Győztek és győzelmükben elfeledkeztek arról az erőről, amely a világ békéjét, állandóságát, még a legsúlyosabb háborúk után is biztosította: a legitimizmusról. Nem Németországot törték össze, mert, amint az események mutatták, még erősebb lett, mint azelőtt, csak azt, ami mérsékelhette volna a német túltengő energiákat, a dinasztiákat. Ellenben összetörték fölöslegesen, szükségtelenül Németországoktól keletre eső dinasztiákat, a Habsburg! birodalmat, amelynek balkanizálása még ezután is állandó veszélye lesz a világ békéjének és a török birodalom felosztása által felidézték a sokkal nehezebb arab problémát, amely még csak ezután fog teljes mértékben kibontakozni. Azt hitték, hogy az 1918-as és az utána következő évek Oroszországot végkép legyöngitették, azt hitték, hogy a nemzetközi forradalom országa lesz a pánszlávizmus legerősebb ellenfele, tehát nem kell már félteni a Bosporust, a Dardanellákatr Most kezdődnek a történelem lecke órái. Az elűzött uralkodók diadalmeneté. A történelem néha olcsón is ad leckét. A baj a diákokban rejlik, akik ezeket a leckéket nem igen látogatják, lefitymálják, azt hiszik, hogy mert nem kerül sokba, vagy pedig azért jnert nem adnak reá osztályzatot, nem érdemes azokat hallgatni. Pedig láthatnák, hogy Norvégia mily, túláradó lelkesedésseel fogadja a visszatért legitimizmust, a hollandok, a dánok szintén, a spanyolok vágyvavágynak a diktatúra helyett, ame. lyett úgynevezett szabadsághősök túlkapásai zúdítottak rájuk kellemetlen és veszélyes ellenméregképp, a mérsékelő, az emberséges, a pártokon felül álló erő, a legitimizmus után. A háborútól, a pártviszályoktól megviselt olasz népnek ez az egyetlen viágitótornya, csak a szerencsétlen balkánnépeknek kell az északi irányításra ezt nélkülözni, no meg a kettős monarchia ama két csonkjának, melyet sem élni, sem meghalni nem hagynak. A vissza, tért uralkodók mögött nem állanak szuronyok, nem áll Gestapo, de “cseka” sem, nem akarják a más területeit, fáznak ennek a gondolatától is, ők az igazi béke apostolai, akár elvből, akár belátásból, mert tudják, hógy kis ország, nagy ország, egyformán lehet boldog, sőt hatalmas is, mert saját területén szuverén, nem adja magát oda a még hatalmasabbnak játékszerül, ha magát meg nem védheti, függetlensége árán még a más védelme sem keli. íme a lecke, ime a tanulság... a san franciscoi konferencia nagyjai is megláthatják,-h-a egy óriási vörös színű árnyék, vagy köd el nem homályosba látásukat.Deák Ferenc mondta, hogy ha a mellényt rosszul gombolják be, akkor nem elég egyet kigombolni, hanem végig kell kigombolni minden egyes gombot és azután a gombokat megfelelő helyükre visszahelyezni. A győzelmes háború utáni “Ma" összes prcxblémá. inak megoldása csak akkor képzelhető el, ha az akkoriban anynyira kárhoztatott 1814-15 és bécsi kongresszus müvét, mely a legitimizmus helyreállításával 100 esztendei békés fejlődést biztosit az emberiségnek, megjavítva helyreállítják, a mellényt visszagombolják a páriskörnyéki békék előtti időkre. Sok idejük már nincs reá, mert az orosz, a sárga, a hindu, az arab koalíció gondoskodik róla, hogy az, amit mi nyugati keresztény civilizációnak nevezünk, elfoglalja a helyét a múzeumi tárgyak, a történelmi emlékek között. Vájjon látják ezt azok, akiknek látniok adatott? ADJON A VÖRÖS KERESZTNEK!
