Krónika, 1945 (2. évfolyam, 2-11. szám)

1945-06-15 / 6. szám

1945. junius 15. “KRÓNIK A” 7-IK OLDAL Pro Libertate! Mozduljon meg Amerika magyarsága a kommunista Szov­jet-uralomtól fenyegetett magyar nemzet szabad önrendel­kezéséért és igazságáért! Irta: ÖREG DEMOKRATA. Aki figyeli a világ külömböző fontos politikai fórumain elhang­zó beszédeket s az aktuális moz­galmakat és olvassa a nagy ame­rikai lapok politikai tudósításait, szomorú szivvel kell megállapítsa, hogy minden nép, minden, még oly kicsiny ország ügyéről-bajá­­ról, jövőjéről szó van, csak Ma­gyarországról nem beszélnek se­hol. Magyarországról megfeled­kezik minden világpolitikus és a nagy utazó politikai riporterek tu­dósításai is minden apró-cseprő államocska, még Macedonia és Albánia dolgát is többet említik, mint Magyarországét. Olvassuk, hogy a nyugati de­mokráciák nem értenek egyet az­zal az egyoldalú önkényes eljárás­sal, amit Oroszország követ Len­gyelország, Románia, Bulgária, Ausztria ügyében, de ugyanakkor egyszerűen kifelejtik a tudósítók Magyarországot, mintha csak ott valóban olyan állapotok uralkod­nának, amelyek a magyar nép lel­kében semmi kívánni valót sem hagynak hátra, mintha csak min­den teljesen rendjén levő volna a demokrácia szempontjából, ami ma Magyarországon végbemegy. Ha nagy ritkán olvasunk vala­mit az amerikai világlapokban Magyarország kapcsán, az leg­inkább némely elrugaszkodott magyar támadása Magyarország még alaposabb eláztatására. vagy pedig hasonló tartalmú s az orosz érdekszféra iránti rajongás­tól sugalmazott írás. Valahogy nagyon elárvult, nagyon lema­radt a magyar ügy a világpoliti­kában és világsajtóban, holott pe­dig, ha valamikor, úgy most vol­na a legnagyobb, legégetőbb szükség arra, hogy ráterelődjék a figyelem és jóakarat a magyar népnek most talán nemzedékekre eldöntés alá kerülő nagy sorskér­déseire. * * * A magyar nép épp oly kevéssé akarja feladni régi történelmi ön­­rendelkezését, szabadságát, mint Európának más kisebb népei, amelyek nem kívánnak semmiféle idegen nagyhatalom mellék-or­szága, érdekszféra-tartozéka, protektorátusa lenni s amelyek ügyének, az értük folyó akciók­nak oly bő hasábokat szentel a világsajtó, ügyükön oly sokat rá­gódnak a mérvadó politikusok. A magyár üggyel úgyszólván nem törődik a világ. Magyarországot pedig a megszálló oroszok telje­sen elzárták a külfölddel való érintkezéstől, hír se ki, se be, csak amit a megszálló hadak és a dró­ton- rángatott.ideiglenes kormány engedélyeznek.- Ebben a -helyzet­­ben az amerikai magyarságon a sor, hogy előbbre vigye szülőha­zája, óhazai testvérei nagy és vál­ságos ügyét. Az agyonhallgatott, a világ lel­kiismeretétől szinte eltemetett sze­rencsétlen magyar népnek is kell legyen szószólója. Nem nézhetjük tovább ölhetett kézzel, hogy má­sodik Trianon tragikus végzete készül számára újra, Erdély a ro­mán protektorátusé lesz, a Felvi­dék a csehszlovák protektorátusé s a Bácska és Bánát a Tito-féle jugoszláv protektorátusé. A meg­maradó csonk pedig szintén ide­gen irányítás alá kerülne, a U. S. S. R., az orosz Egyesült Szocia­lista Szovjet Köztársaságok pro­tektorátusa lenne. Szabad-e, le­het-e szó nélkül, cselekvés nélkül maradnunk, amikor imigyen ké­szül a szabad, demokratikus és keresztény európai kultúrájú ősi Magyarország 1919-es tragédiájá­nak betetőzése? Engedhetjük-e, hogy a világ részvéttelen néma közönye mellett fektessék uj Tri­anon és pánszláv bolsevista do­mináció dupla koporsójába? * * * Meg kell mozdulnunk a magyar népért most a gyászosan fenyege­tő viharfellegek idején, mielőtt végleg beteljesedik a történelmi orkán pusztítása s leszakad a ma­gyar égbolt, amelyet a magyar nép államalkotó ereje és keresz­tény civilizációja, Szent István és a Magyar Szent Korona tündöklő szelleme épített a Kárpátok völgyé ben, a nemzet ezeréves szabad hazájának rögei fölé. A vészjósló fegyverszüneti feltételek és a bé­keasztal közötti idő az, amelyben minden erőnket meg kell feszíte­nünk a magyar történelem legna­gyobb katasztrófájának elhárítá­sára. Rá kell irányítanunk a világ figyelmét a magyar sérelmekre. Vagy történelmi jogon történjék az uj békeelrendezés, vagy az Atlantic Charter szerinti nemzeti önrendelkezés alapján. A kettő közül egyet egységes alapelvül kellene elfogadni a békecsinálók­­nak, ha nem hatalmi béke s nem bosszubéke, hanem az a szándé-. kuk, hogy következetes erkölcsi felfogás igazságossága vonuljon végig a béke egész müvén. Az önrendelkezési elv irányadóul va­ló elfogadása esetén is Magyar­­országnak joga van Erdély, a Felvidék, a Bácska és Bánát nagy részére, az elszakadt ősi magyar kultúrájú országrészek 1914-ben magyar többségű területeire. Emellett teljes nyomatékkai kö­vetelnünk kell a a nemzet szabad belső önrendelkezését ugyancsak az Atlantic Charter és a Szövet­ségesek annyiszor kihangsúlyo­zott hadicéljai értelmében. A kis­­népek szabadsága és biztonsága érdekében indult meg ez a hábo­rú, ennek a nagy eszmének lelkes védnökeként lépett Amerika a küzdőtérre s küldte a frontok ha­­lályeszedelmébe hősi fiait. Nem lehet, nem tudjuk, nem akarjuk elhinni, hogy a magyar nép sorsa fölött végleg elvetették a kockát, nem hihetjük, hogy az orosz ér­dekszféra halálos ítéletét nem le­hetne még megfellebbezni a nyu­gati szövetségesek és a demokra­tikus civilizáció lelkiismeretéhez! * * * Ehhez a küldetéses munkához kell most hozzálátnunk csügge­­detlen bátor szivvel. Ne riasszon senkit, hogy az óhazában már úgy rendezkedtek be sokan, hogy véglegesnek veszik az orosz do­­minációt, a Rákosi Mátyások és egyéb moszkvai gauleiterek kom­mandóját. A budapesti Szabadság térről eltávolították a trianoni szobrokat, hivatalos iratokra vo­natkozóan elrendelték az ország királyság voltát feltüntető felira­tok megváltoztatását. A főhatal­mat egy háromtagú “Nemzeti Főtanács vette át, amelynek egyik tagja egy Révai nevű, az osztályirtás lenini elméletének szigorú alapján álló kommunista ideológus és dühödt antirevizio­­nista izgató, akinek mint “nemzeti főtanácsosnak” a legfőbb kegyel­mi jog gyakorlásában is rész jut. S ki tudja ellenőrizni, kivált az oroszok részéről változatlanul fenntartott hirelsötétités mellett, hogy valóban csak nyilas nácik kerülnek a halálos ítéleteket hozó úgynevezett népbiróságok elé, valamint a börtönök és internáló táborok rabságába, nem pedig osztályszempontból és nemzeti politikájuk miatt a kommunisták­nak ellenszenves politikusok is, akiket igy akarnak eltenni az út­ból, vagy legalább is politikai ak­ció-szabadságuktól megfosztani? “Földreformot” kortes föld-osz­togatást is csináltak sürgősen, hogy tábort, voksokat szerezhes­senek és népszerűsítsék az orosz érdekszférában ..való ..bennmara­dás gondolatát. Bizonyit.ék van arra, hogy elvették százholdon aluli birtokos földjét is, akiről nyilvánvaló volt, hogy semmi kö­ze a nyilasokhoz; anarchikusán megy a lekenyerezés — későbbi föld-államositás utógondolatával. Polgári politikusokat és közéle­ti embereket is körítésül használ­nak a Rákositól dirigált kormány koalíciós látszata felkeltésére, hogy a nyugati szövetségesek azt higyjék, a magyar nép minden ré­tege örömmel látja az orosz érdek­szférába való beutalását s abban jól érzi magát. Régi politikusok és neves kitűnőségek is töltenek be ily kirakai kormány- és párt­állásokat, hiszen oly idők ezek, amelyekben a miniszteri vagy pártvezéri szék a legjobb védelem az internáló tábor veszélye ellen. A magyar iskolákban kötelező tantárgy lett az orosz nyelv s ma­holnap talán már a hit- és erkölcs­tan órája helyére a kommunista osztályuralom bibliájának tanítá­sa kerül. Akarhat-e ilyen Ma­gyarországot a magyar n^p, amelynek túlnyomó zöme a nem­zeti és egyéni szabadságok ha­gyományait, az Isten és haza hi­tének szentségét őrzi -szivében a kommunizmus istentagadó, haza­tagadó, szabadságtagadó, tulaj­dontagadó, államistenitő totalita­rizmusával szemben? Engedhet­jük, tétlenül nézhetjük-e, hogy igy pusztuljon a nemzet minden ne­mes eszménye, igy kárhozzon el a magyar nép jövője? * * * Ne hallgassatok azokra, akik csüggedten, tespedten, történelmi­etlen megadással már azt hirde­tik, hogy “befejezett és meg nem változtatható tényekkel állunk szemben, amelyeket el kell fogad­nunk, amelyekbe bele kell törőd­nünk.” Nem igaz, hogy Magyar­­ország már csak a Szovjettől re­mélhet valamit.” A nyugati szö­vetségesek keze még elérhet Ma­gyarországra! Amerika becsületes Ígérete, amelyet a népek önrendelkezése mellett Anglia miniszterelnökével, a félúton meg nem álló Churchillel az Atlantic Charterben és azóta is ismételten együtt tett meg, nem évült el, ellenkezőlég, most kell beérniök az időknek azok megva­lósítására. S a magyar szabadság és önrendelkezés ügye mellett ott állnak azok a magas erkölcsi vi­lágtényezők, a keresztény feleke­zetek vezérei is, akik szintén de­mokratikus, szabad, nyugati szel­lemű országokat akarnak a krisz­tusi világfelfogás ősi Európájá­ban. Nincs még veszve Magyaror­szág! Nem vagyunk egye­dül. Mellettünk az igazság, sza­badság, jog, erkölcs és emberies­ség sok, hatalmas tényezője, ha felhívjuk figyelmüket ügyünkre, ha harsányan tudtára adjuk a vi­lágnak, hogy ne higyjen abban, hogy Magyarország népe bele­nyugszik az orosz érdekszféra- - gyarmatiság és bolseviki közszel­lem felerőszakolásába. Mozduljon meg Amerika magyarsága, küldje el sok ezer aláirásu memorandu­mait, vészkiáltásait az óhazai ma­gyar nép érdekében minden ille­tékes fórumnak, gerinces kemény amerikai demokratikus öntudattal tiltakozva Magyarországnak szov jetizálásra való kiszolgáltatása el­len és követelve, hogy a teheráni határozatok értelmében az európa hadműveletek megszűnésével az oroszok magyarországi megszál­lása is érjen véget s a magyar nép kapja vissza önrendelkezését, megint gazda lehessen a portáján! * * * Amerika ígérete, hogy az ér­dekzónák megszűnnek az európai háború végével. Most itt az idő, hogy visszareklamáljuk a magyar nép önrendelkezését s szabad le­hessen a döntés a magyar jövő felett. Hármas szövetségi ellenőr­ző bizottság helyett az orosz még mindig mint mást maga mellett meg nem tűrő egyedüli ur dirigál Magyarországon. Kiáltsuk világ­gá ennek a helyzetnek erkölcsi és politikai képtelenséget és tartha­tatlanságát s az elnémított magyar nép forró vágyát a demokratikus szabadság, a hagyományos erköl­csi közszellem s az alkotmányos rend nyugodt fejlődési és haladá­si lehetőségei után! Ki az orosz érdekszféra fullasztó rabház-leve­gyijéből a külső és belső nemzeti önrendelkezés, a szabadság nap­fényes ege alá! Mi, a külföldi magyarság test­(Folytatása a 9-ik oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents