Krónika, 1945 (2. évfolyam, 2-11. szám)
1945-05-15 / 5. szám
8-IK OLDAL ■KRÓNIK A” 1945. május 15. San Franciscotól - Triesztig Irta: GLOBE TROTTER A san franciscoi konferencia. Mialatt a názi szörnyeteg végső óráit lehelte, a san franciscoi konferencia mértföldes csizmában haladt előre a világ békeszervezet megteremtése felé. Súlyos nehézségek meredtek a san francisco konferencia delegátusai elé, amikor április 25-én először ültek le a sári franciscoi War Memorial Operaház hatalmas termében. Voltak napok, amikor úgy látszott, hogy a szövetséges nagyhatalmak közötti ellentétek túlságosan nagyok ahhoz, hogy ezeket le lehessen küzdeni és a nagyhatalmak között póíffikai háború veszedelmes méreteket fog ölteni azután, hogy az európai frontokon elhallgatnak az ágyuk. Sokan hitték azt, hogy Molotov orosz külügyi'népbiztos mindjárt első lépésével — amikor ellenezte, hogy Stettiniús amerikai kü-» lügyminiszter légyen a kizárólags elnöke a san-íranciscoi konferenciának — zátonyra akarja futtatni a gyűlést. Másoknak az arca pedig akkor bőrűit el, amikor az Egyesült Államok és Anglia delegátusai besegítették Argentínát a san franciscoi konferenciára. Mig az egyik oldalon olyan hangokat hallottunk, hogy az oroszok nem sokat hederitenek az egész tervezett világszervezetre s főgondjuk, hogy Kelet és Középeurópa országaiból bábállamokat csináljanak, amelyek védőövet fognak képezni minden esetleges Oroszország elleni támadás esetére, addig a másik oldalon azok, akik mindig és mindenben a szovjetnek adnak igazat, azt hangoztatták, hogy Argentina befogadása ügyében leadott szavazat kétségeket ébresztett aziránt, hogy a san franciscoi gyűlés valóban a jövendő béke alapjait akarja-e lefektetni, vagy pedig Oroszország elleni koalíciót akar létesíteni. A mi véleményünk szerint egyik feltételezés épen olyan messze esett az igazságtól, mint a másik, s az a megegyezés, ami a négy vezető nagyhatalom között létrejött az eredeti Dumbarton Oatsi tervezet módositásával kapcsolatban a mi álláspontunkat támasztja alá. Ezek között a módosítások között mi a legfontosabbnak azt tartjuk, hogy a jövendő béke szervezetnek módjában lesz vizsgálat tárgyává tenni minden olyan helyzetet, amely uj háborúk veszedelmes magvait rejti magában. Sajnálatosnak tartjuk, hogy Molotov orosz külügyi népbiztos ezt a megállapodást nem vonatkoztatja esetleges , igazságtalan békeszerződések revíziójára, holott gyakran maguk a békeszerződések azok, amelyek uj háborúk magvait rejtik magukba. Reméljük azonban, hogy ebben a kérdésben olyan végső megállapodás jön majd létre, amely minden bizonytalanságot és aggodalmat ki fog küszöbölni. Nagy kár, hogy ugyanakkor, amikor fontos kérdésekben a legnagyszerűbb harmonia mutatkozott, a lengyel kérdésben nem tudtak nyugvópontot találni. Erről a kérdésről azonban egy másik cikkben fogunk részletesebben szólni. A san franciscoi konferencia már eddig is bebizonyította, hogy a szövetségesek, amelyek a legteljesebb egységben folytatták a harcot a közös ellenség ellen a végső győzelemig, egyformán törekszenek arra, hogy háborús egységük a békében is fennmaradjon. Ez a törekvés eredményezte a san franciscoi konferencia eddigi sikereit s reméljük ez a törekvés fogja a konferencia munkájának végső betetőzését meghozni. A felszabadított országok sorsa. A yaltai egyezményben az Egyesült Államok, Anglia s Szovjetoroszország közös kötelezettséget vállaltak arra, hogy a felszabadított európai országokban és a volt csatlós országokban biztosítani fogják a demokratikus erők szabad érvényesülését. Külön megegyezett Roosevelt, Stalin és Churchill abban, hogy a lublini ideiglenes lengyel kormányt, amelyet Moszkva támogat, ki fogják szélesíteni lengyel demokratikus erők bevonásával és ugyancsak megegyeztek abban is, hogy Tito jugoszláv kormányát is hasonlóképen fogják átszervezni, A lengyel kérdésben kiküldtek egy hármas bizottságot Molotov orosz külügyi népbiztos, Harriman moszkvai amerikai követ és Kerr moszkvai angol követ személyében. Ennek a hármas bizottságnak a feladata lett volna megállapítani, hogy kik kerüljenek be a lengyel kormányba, hogy azt elismerhesse Anglia és az Egyesült Államok is úgy, hogy a lengyelek, akik elsőnek szálltak szembe a názi szörnyeteggel, meghívást kaphassanak a san franciscoi konferenciára. Roosevelt elnök és Churchill angol miniszterelnök részéről nagy koncesszió volt ez a megegyezés, nemcsak azért, mert Roosevelt is, Churchill is belementek abba, hogy a Curzon vonal legyen az orosz-lengyel határ, hanem azért is, mert a lublini kormány reorganizálásával készek voltak elejteni a londoni, menekült lengyel kormányt. Ennek ellenére Molotov, Harriman és Kerr moszkvai tárgyalásai eredménytelenek maradtak. Molotov a leghatározottabban ellenezte mindazoknak a lengyel politikusoknak a bevételét a lengyel kormányba, akiket Kerr, vagy Harriman ajánlottak. A lengyel vezetők letartóztatása. Közben az angol kormány biztatására a lengyelországi földalatti ellenállás vezetői, akik a londoni menekült kormánnyal tartottak fenn összeköttetést és akik az öt és fél éves német okkupáció alatt a legbátrabban, minden percben kockáztatva életüket, szervezték a názik elleni szabotálást, felfedték kilétüket az oroszok előtt. Tizenhat lengyel vezér, közöttük Witos volt lengyel miniszterelnök, akit Roosevelt az átszervezett lengyel kormány fejének szemelt ki, jelentkezett az oroszok, nál abban a hiszemben, hogy az oroszok tárgyalni fognak velük a lengyel kormány átszervezésének kérdésében. Attól a naptól fogva azonjban, hogy a lengyel ellenállás vezetői felfedték kilétüket sem Londonban, sem Washingtonban nem halottak többet felőlük. Az angol és az amerikai kormány ismételt felszólítására sem adott felvilágosítást róluk Moszkva. Végre San Franciscóban Molotov orosz külügyi nép-' biztos bejelentette, hogy a tizenhat lengyel vezetőt letartóztatták azon a címen, hogy az orosz seregek háta mögött szabotázst fejtettek ki. Ez a bejelentés bombacsapásként hatott nemcsak Amerikában és Angliában, hanem mindazokban a felszabadított országokban is, ahol Molotov bejelentését nyilvánosságra engedték. Az Amerikában és Angliában élő lengyelek élesen tiltakoztak az orosz vádak ellen s azt hangoztatták, hogy ezek a lengyel ellenállási vezérek csak a németek ellen küzdöttek. Magától értetődő, hogy a lengyelekkel való bánásmód keserű szájízt hagyott maga után Washingtonban és Londonban és az angolszász világ, amely mindig a “fair play” elveihez tartja magát, aggodalommal kérdezi, hogy vájjon milyen céljai lehetnek a szovjetnek? Ezeket az aggodalmakat nem csökkenti a jugoszláviai helyzet sem, bár erre még nem fordítottak olyan éles reflektorfényt az amerikai és az angol újságok, mint a lengyel ügyre. Az osztrák kormány. Érdekes események történtek Ausztriában is az elmúlt hónap folyamán. Alig, hogy az oroszok elfoglalták Bécset, osztrák kormány alakult Renner szociáldemokrata volt kancellár elnöklete alatt. A kormányban helyet kaptak keresztényszociálisták és kommunisták is, akik természetesen a kulcs pozíciókat foglalták el, igy többek között — s ezen sokan megütköztek —- a vallásügyi miniszterséget is. Se London, se Washington nem volt hajlandó elismerni ezt a kormányt, amely az amerikai és az angol kormány beleegyezése és előzetes hozzájárulása ellenére alakult meg tisztára moszkvai támogatás mellett, annak ellenére, hogy Ausztria ügyében már Moszkvában megállapodás jött létre a három nagyhatalom között s a moszkvai megállapodást alátámasztotta a yaltai egyezmény is. Most, hogy az európai háború végétért s az amerikai és orosz csapatok nemcsak Németországban találkoztak, hanem Ausztriában is, amelynek nagyrészét amerikai csapatok tart* HÁBORÚ UTÁN 1945-BEN. Könyben, vérben sokat adtunk, De sehol egy jó barátunk. Éltünk, földünk mind akarja: Hol van itt az igazság ma? Az erős, ki megmutatja; Önzetlenül pártunk fogja. Judás pénzért ki nem hagyja, A becsületet megtapodva?! Nem sírunk és nem könyörgünk, Kegyelemért nem esdeklünk. Bárha nehéz most a sorsunk, Senki előtt meg nem hajiunk! Keresztünket úgy viseljük, Fel az égre, csak fel nézzünk! Elménk, izmunk mind miveljük, S tudás legyen a fegyverünk. Szomszédaink majd jók lesznek, Ha tudásért hozzánk jönnek. Bosszú helyet ha jót teszünk, Barát lesz ki ellenségünk. Elég volt a harci zajból, Kérjünk részt a nagy munkából: Melynek nyomán élet indul, Falu, város képe vidul. Szegény, gazdag összefogjon, A szebb jövőn mind dolgozzon. Tanulatlan és a tanult, Mögött legyen a fájó múlt. E tanácsot ki követi, Népét, faját az szereti! És az ilyen meg is látja: Jobb jövő jő a MAGYARRA! Szabó András, Alpha, N. J. ják most megszállva, remélhetőleg tisztázódni fognak ezek a kérdések, amelyek annyi bizonytalanságot és izgalmat keltettek az elmúlt hetekben. Magyarországi képek. Az elmúlt hónapokban sok érdekes hirt kaptunk Magyarországból, bár a közvetlen postai szolgálatot nem állították még helyre s az amerikai sajtónak még mindig nem adtak engedélyt arra, hogy tudósítókat küldhessen Magyarországba. De több magyarországi lap érkezett már az Egyesült Államokba és a Magyarországba küldött amerikai katonai misszió egyes tagjai utján több levél is érkezett. így ezekből némi képet alkothatunk magunknak a magyarországi viszonyokról s ha ez a kép nem is olyan éles és világos, amilyet szeretnénk kapni, fogalmat ad arról, hogy milyen szenvedésekkel, megpróbáltatásokkal kell megküzdenie a magyar népnek. A politikai fronton a helyzet lényegében változatlan. A debreceni ideiglenes kormány átköltözött Budapestra. Ugyanekkor Pestre költöztek a szövetséges diplomáciai s katonai missziók is. Az amerikai diplomáciai misszió tagjai is megérkeztek Budapestre. Budapesten megejtették a nemzetgyűlési választásokat. Tulajdonképen nem maga a nép szavaz, mert a választópolgárság összeírása olyan nagy munka, amit egyelőre