Krónika, 1945 (2. évfolyam, 2-11. szám)

1945-05-15 / 5. szám

1945. május 15. “K R Ó NIK A” 3-IK OLDAL CHURCHILL Irta: ÖREG DEMOKRATA. Beteljesedett a nazi-fascizmus végzete, halleluja! A két idefutott kalandor, aki demagógiájával és terrorizmusával oly mérhetetlen katasztrófát hozott nemcsak nem­zetére, de az egész világra is, nincs többé. Hitler és Mussolini, s reméljük velük együtt a zsarnok diktátorok szörnyű világa, örökre letűntek a romhalmaz Európa vér­rel ázott szinpadáról. Nincsenek már az élők között és sor kerül a többi bűnös, átkos cinkostársaikra is. Meg kell tisztítani a világot a nazi-fascizmus gonosztevőitől és kiirtani istentelen, embertelen rabló-tanaiknak még az irmagját is. Amerika hősi katonái és népé­nek nagy nemzeti erőfeszítései párosulva szövetségeseinek vitéz­ségével és kitartásával a legdi­csőbb, legnagyobb történelmi győzelmet aratták a barbarizmus és sötétség erői felett. Óriási ál­dozatokba, emberéletekben, vér­ben és anyagban rengeteg érték­be került ez a győzelem s amikor most ünnepeljük, szivbéli forró örömmel üdvözöljük az emberbe­csület világra szóló diadalát, egy­ben fájdalommal gondolunk az ál­dozatokra, akik már nem lehetnek velünk az ujjongás e napjaiban s megfogadjuk, olyan legyen a most induló uj korszak, amely méltó az 6 legnagyobb, legdrágább mar­­tiriumukra. A szabadság és demokrácia zászlaját emeltük a magasba, hogy megnyerjük az élet-halál harcot a szabadságrabló, a népek és embe­rek jogát eltipró nazi totalitariz­mus és imperializmus ellen s e zászló jegyében kell megnyernünk a békét is. Egyik nép se akarjon uralkodni a másik felett, a kisebb népek ne legyenek “érdekszférá­­ként” alárendelve a nagynak és hatalmasnak és ne legyen az or­szágokon belül sem semmiféle osztály-imperializmus, se a tőké­seké, birtokosoké, se a munkáso­ké, hanem úgy a nemzetek egy­másközt, mint az egyes nemzetek polgárai éljenek kölcsönös méltá­nyosság testvériségében, egymás­nak az élethez prosperitáshoz való jogát kölcsönösen megbecsülve. Szabadság és haladás kell Euró­pában olyan vezetőkkel, akik mindezt a demokratikus civilizá­ció rendjének nyugalmas életke­retei között tudják biztosítani, mert nem engednek meg hatalmi túlkapást, elnyomást egyik osztály részéről sem, osztályok feletti te­­kintélyi helyzetükkel fékezni, egyensúlyt tartani tudnak minden irányban a nemzet békéje, hala­dása, a demokratikus szabadság uralma érdekében. Ezt az Európát kell most meg­teremteni. Csak ilyen Európa biz­tosíthatja a n a z i métely örökre való kipusztulását. Jólétet kell biztosítani a tömegeknek, munkát és tisztes boldogulást, s ezt csak a demokratikus rend alapjainak szilárd alátámasztásával lehet elérni. Nincs mit titkolni rajta, hogy Európát szélsőséges osztály­imperialista veszélyek fenyegetik. Még nem vagyunk a végén a nagy útnak, amely a szabadság és rend konszolidációjához vezet. Most kell beigazolódnia, hogy nem folyt hiába a töméntelen em­bervér, nem pusztult hiába szám­talan emberélet, a demokrácia háborúját most kell megkoronáz­ni a megújhodás demokratikus szellemben való megvalósitásával, a demokratikus világnézet ural­mának biztosításával. * Churchill angol miniszterelnök talán legjobb ismerője, szakértője az európai demokrácia belső problémáinak. Amennyire mó­dunkban volt megfigyelni és ér­tesüléseket szerezni, a szigetor­szág politikai vezére tisztán látja, mi az útja Európa helyes, demok­ratikus újjáalakulásának. Amerika politikusai, kiváló vezérei is nagy­részt, hasonlókép látják a jövő de­mokratikus irányvonalát és sok megértéssel viseltetnek Churchill felfogása iránt, amely az európai szárazfölddel való közelebbi kon­taktusa révén alaposabban, éle­sebben fejlődött ki. Határozottab­ban látja mi a tennivaló, közvet­lenebbek a tapasztalatai és benyo­másai az európai részterületek kérdéseiről, világosabban érzi a veszélyeket és tudja ez elhárítás legalkalmasabb módozatait. Churchill nem akar semmiféle osztályimperializmust Európában, lelke mélyén elveti a totalitariz­mus minden fajtáját és a szélső­ségek egyre komolyabb fenyege­tésével szemben a demokratikus királyság államformájában, amely Angliában oly sikerrel biztosítja a nép minden rétegének boldogu­lását és szabadságát, látja Európa számos országa megóvásának leg­megbízhatóbb, legbiztosabb ga­ranciáját. Nem tűrte Európában a nazi­­fascizmust, élesen szemben állt vele már akkor is, amikor mások meg jóllakatni, “appeasolni” re­mélték s most nem akarja azt sem, hogy Európa talaját bizonytalan jellegű, osztály-imperialista forra­dalmi kormányzatok tegyék vul­kanikussá, állandó láva-kitörések veszélyében élővé. Nem akarja, hogy Európa egyes országai könnyű zsákmányként játékszerei legyenek az osztályharcos izgatok hatalomratörő terveinek s hogy egyre vészesebben sodródjanak egy másik totalitarizmus örvénye öfelé. Szánja Európa sokat szen­vedett népeit s a demokratikus állandóság nyugalmát, békéjét és zavartalan életlehetőségeit akarja kivívni számukra. Nem azért har­colt Európáért, hogy fél—■, há­romnegyed— és végül egész bol­­sevizmusok uralmát segítse nye­regbe! * A bolsevizmus ügynökei egy­más közt, de sokszor a sajtóban is mint reakciósról beszélnek ró­la, mert ha demokráciáról beszél, akkor tényleg demokráciát is ért alatta. Számára nem jelszó a de­mokrácia, sem pedig taktikai lép­csőfok, ugródeszka, hanem maga a meggyőződés, maga a cél. De­mokrácia és alkotmányosság: ezek Churchill eszményei s ezek szel­lemében megtalálta Anglia legne­hezebb órájában is az együttmű­ködés útját a munkásságnak azzal a széles rétegével, amely az alkot­mányosság, a nemzeti rend alap­ján áll. A "Labour Partyval” való koalíciója példája a nemzeti de­mokratikus együttműködésnek s nem véletlenség, hogy az angol királyság lakosságának alig más­fél ezreléke kommunista, a par­lamentben csak egyetlen kommu­nista képviselő lézeng. Hasonló kicsinyre akarja leszállítani az osztályimperialista bolsevikiek számát nem egy európai ország­ban is s ezért hive annak, hogy azokban demokratikus uralkodók vezessék a népet. Churchillt sokan józan, rideg gondolkodású politikusnak állít­ják be.‘ Biztos, hogy semmi sincs benne a totalitárius irányzatok szószólóinak alacsony és olcsó de­magógiájából, de senki sem tagad­hatja, hogy a maga demokratikus politikájának nagyképűség és póz nélküli, természetes logikájú, céltudatos és gerinces képviselője. Nem “forradalmár” a szó osztály­­harcos értelmében, mert hiszen nem akarja egyetlen osztály túl­súlyát sem s mert az összes osz­tályok együttműködését, érdek­­kiegyenlitődését akarja az alkot­mányos demokrácia korrekt játék­­szabályai szerint. Exisztenciális válságok ellen külön is biztosítani kíván az ismert Beveridge-terv­­vel a bölcsőtől a koporsóig s ez például szolgálhat a kontinens de­mokráciái számára is. Még nem reakciós, aki nem akar bolseviki világot, szuperkapitalista marxi paradicsomot s az emberi egyéni­ség jogainak elkobzása nélkül is megoldhatónak látja, hogy senki se legyen ínségben és senki se szűkölködjék nyomorban a sza­badság és rend napfénye alatt. Az osztályharmóniának, a demok­ratikus rend eszményének humá­nus érzésű bölcse, zsenije és ha kell szívós gladiátora ez az ember, aki hetven évvel a vállán is fá­radhatatlan frisseséggel áll eszméi frontján. * • «k Amikor Franciaország össze­omlása után Anglia magára ma­radt a posztján, amely akkor az európai demokrácia megmentésé­nek végvára volt, Churchill kemé­nyen kitartott s ezzel megmentette Európát a nazi-fascizmus uj rend­jének sötét rabszolga korszaká­tól. A demokrácia bajvívója volt az emberiség e legsúlyosabb, csaknem reménytelen órájában s biztosak vagyunk abban, hogy nem áll meg a félúton, hanem be­tetőzi a demokráciáért való harcát azzal, hogy Európát segíti meg­menteni az állandó zűrzavaroktól, forradalmi megrázkódtatásoktól, bolsevizálódástól. Churchill tudja, hogy a fellazult Európában csak szilárd államin­tézmények, alkotmányos demok­ráciák állhatnak ellent a szélsősé­gek türelmetlen feltörekvésének, a természetüknél fogva telhetet­len, kizárólagos, egyoldalú osztály uralmi irányzatok várható egyre hevesebb ostromának. Monarchis­­ta demokráciákat akar Europa nagy részében, mert nem akarja csöbörből vödörbe juttatni Euro­pa népeit. Békét, igazi békét akar számukra, amely oly nagyon rá­juk fér és rendezett állapotokat, a szabadság és haladás körülbás­tyázott biztonságát és bizton szá­mítani lehet arra, hogy a világ­demokrácia nagy patronusa, Amerika megértőén támogatni fogja e cél kiharcolásában. A nazi-fascizmus megdöntésé­ben óriási, történelmi érdemei van­nak Churchill bulldog kitartásá­nak, de nagy munkája még nem ért végcéljához. Reményteljes bi­zalommal és forró várakozással tekintenek feléje s Anglia és Ame­rika felé a magyar legitimista de­mokrácia, Ottó népkirályságának meggyőződéses hívei s mindazok, akik káosz és barrikádok, a fejet­lenség lavinája és osztály-imperia­lizmus helyett igazi demokráciát, nyugodt haladó államéletet, szebb, jobb, uj világot akarnak Európa szerencsétlen népei számára. A FARKAS Juhász lett a farkas és egymás után Faldosta fel szép nyája tagjait. Szokása lévén bőrt, bélt, csontokat Meghagyni, hitte, hogy még van juha, S őrzötte őket. lm de megéhezek, Akkor tudta meg, hogy már nyája nincs, S midőn a büzhöde bélt is faldosá, Gebedve dőlt el a csonthalmokon. Tirannusok! Mi lesz belőletek, Ha nyúzni jöttök népetek nyakára? A bőr, bél és csont nem tesz nemzetet, S ezeknek őre hentes, nem király. Vörösmarty Mihály.

Next

/
Thumbnails
Contents