Krónika, 1945 (2. évfolyam, 2-11. szám)
1945-05-15 / 5. szám
4-IK OLDAL “KRÓNIKA” 1945. május 15. RUBY ERZSÉBET ROVATA isTM°hszagafelé-A new brunswicki Magyar Magyar Református Egyház, május 6-án tartott 30 éves jubileumi ünnepélyen, felolvasta az Írónő. Kedves Magyar Testvéreim! Mikor Amerikába jöttem, a napsütéses génuai kikötőben szálltam a hajóra. Az indulásig pár napot Genuában kellett töltenünk s ez idő alatt megnéztük a város nevezetességeit. Ragyogó augusztusi nap volt s a buzakék ég alatt vakítóan fehérlettek az olasz kőházak, a sötétzöld ciprusok dekorativ klasszikus szépségében. Mér akkor lábadozni kezdett Olaszország a háború csapásaitól és uj ébredésének sokat ígérő mámorban vak rövidlátással a "Duce”-ról, az iskolákban, a Őrjöngve magasztalták. ÉS ma? Ugyanaz a nép, amely Mussolinit a vállára emelte, hogy fölsegitse őt, az emberi meghatározás legmagasabb piedesztáljára; ma ez a nép, mint az űzött vadat hajszolva, elfogta Mussolinit és kivégezte. Az írja az újság, hogy a partizánok összevesztek azon, hogy melyikük lőjje le az átkozott hazaárulót, aki az olasz nemzetet sirba fektette. Mindenki bele akart rúgni, végleg és utoljára. .. És miért? Mert diktátor volt, az emberi gyarlóság összes adottságaival megfűszerezve és felelőtlen önkényes inspirációkkal telítve. És itt a tragédia. A dicsőség vakító reflektoraitól megszédülve, emelkedésük zenitjén eszüket vesztve rohannak a Végzet felé a diktátorok, magukkal rántva népeiket is. A diktátorok jellemző vonása, hogy amikor kezükbe ragadják a gyeplőt, keresztül gázolnak mindenen. Figyeljük meg a történelem előtti időkben is, amikor még nem voltak külömböző izmusok, áldott, vagy áldatlan programokkal, már akkor a fölkapaszkodott diktátorok kivágtattak az élet előirt és megalapozott országújáról törtető céljaikra kihasználva a népeket, katasztrófába vitték őket. Diktátor volt Hitler is, aki eszét nem arra használta fel, hogy a fejlődés magaslatán álló, elbizakodott német népet mértékletes meggyőződésre bírja; — hanem tüzes csóvát adott még a legkisebb német gyermek kezébe is. Uj testamentumot készítettek, a Mein Kampf, önmaga alkotta törvényeikkel, uj világrendet akart teremteni, a létjogosultságtól távol eső gyűlölet és bosszú, elképzelhetetlen gonoszságaival és más népek szolgaságba kényszerítésével. A Szövetségesek megsemmisítették a történelem legnagyobb szégyenét, a názismust. Igen ám, de valahogy úgy vagyunk Stalin mesterrel is, hogy a mór megtette kötelességét, a mór mehet vissza hatalmas birodalmába, hisz úgy sem jelent sokat az a csipetnyi kis Magyarország, beláthatatlan kiterjedésű birodalmához képest. De nem úgy a Stalin. Mert azt mondja hogy: “A mór sokat szenvedett kötelességének teljesítéseinél, tehát a mór marad. Sőt annyira marad, hogy a vöröscsillag égisze alatt átszervezi az öszszes területeket, ahová csak egy orosz katona is betette a lábát, téseinél, tehát a mór marad.” Sőt Ez pedig méltán nyugtalanítja a magyar népet, amely szabadságot akar kifelé és befelé. Most épen W.T. Ridder ismert haditudósító jelenti a következőket: — A Champs Elysées egyik kávéházának terraszán ültem, egy orosz bolsevista katonával. Beszélgetés közben azt kérdezte tőlem, hogy: ‘‘Ön antikapitalista?” Erre én hebegek s mire válaszolni akartam, a bolsevista katona felkiáltott, az ujját a nyakán végig huzva: “Előbb a németeket s utána, — itt megint az ujját a nyakán végig húzta — s azután a kapitalistákat. Nem tett külömbséget a sokat szenvedett és koncentrációs táborba csukott kapitalisták között sem. “Mind el fog pusztulni!” ordította a bolseviki katona. És most itt állunk mi, az egy Istenben hívők, a hozzá vezető keskeny hidacskán, és rá bízzuk magunkat a jóságos Isten Atyai Gondviselésére. Igen, de ha soha, most azután szóról-szóra követnünk kell az evangéliumi levegővel telített eleven, tettekre késztető közmondást, hogy: Segíts magadon, az Isten is megsegít! Hogy mi a szándéka Stalin marshallnak Magyarországgal, azt már világosan látjuk. Nem akarok próféciálni, nem is az én mesterségem, de akaratom ellenére kisért egy fájó félelem, hogy mi, itt Amerikában élő magyarok, talán mi leszünk az ezeréves dicsőségre visszatekintő magyar nemzet utolsó mohikánjai. Hz az igy lesz, amit a közeljövőben jobban megtudunk, akkor az eddiginél is nagyobb és felelőségteljesebb munka vár reánk. Fogadott hazánkban, amely gyermekeinek tekint bennünket, nem kell félnünk, hogy régi magyar tradíciónkat meg kell tagadnunk. Szüléinktől tanult imádságokat nem fagyasztják az ajkunkra szuronyokkal. Lincoln szerint, csak akkor van bizalma hozzánk Amerikának, ha nem tagadjuk meg szülőhazánkat. És nem kell megtagadnunk, szégyenlenünk, mert az itt élő magyarok úgy a munkájukkal, mint szellemi tudásukkal, alkotásaik, kai, Amerika elismerését vívták ki. Amerika törvényeit, amelyeket megtisztelő reánk nézve követni, pontról pontra be fogjuk tartani, de magyar szokásainkat, összes tradícióival együtt, vallásunkat gyakoroljuk. Jobban, erősebb meggyőződéssel, mint eddig, mert akkor harcol a lélek, mikor veszély fenyegeti. Meg kell mutatnunk a minden népek Istenének, az egész világnak, hogy a szerencsétlen magyar nép, tiszta lelkű, becsületes szivü, Istenben hivő, kultúráért rajongó nemzet s nem érdemli, hogy pusztulásra ítéljék. Kedves Magyar Testvéreim. Nyissátok ki a sziveteket, s mutassátok meg a benne elrejtett kincseket, mutassátok meg, hogy indokoltan létjogosultságotok van a többi nemzetek soraiban. Két kulcsa van annak a titkos zárnak, amely eddig talán a. nemtörődömség, vagy az élet küzdelmében zárult be a zörgetők előtt. Az egyik kulcs a külömböző egyházak lelkészeinek kezében van. Ez a kulcs, az isteni kinyilatkoztatás nagy törvényeiből készült. A keresztfának véres szilánkjaiból, amelyen az Isten fia szenvedett, — készült a feltámadás harmatverte erős szikláiból és a mennybe szállt Emberfia után magasba tekintő, s utána vágyó lelkünk szárny suhogásaiból. A 'másik kulcs pedig ott van a magyar sajtó kezében. A külömböző magyar újságok hasábjain. Készült a magyar szántóföldeken kibontott tavaszi vetések zöld selymén. . . A bárányfelhők között repülő pacsirta énekéből... készült, a Kárpátok ezüstkék patakjainak habjaiból... acélos búzánk, illatos gyümölcseink, fehér fürtös akácos erdőink suttogásából. A formát hozzáadták Rákóczi, Kossuth, Széchenyi, Deák Ferencz és a lényeget, a kitartáshoz való erőt pedig, olthatatlan hazaszeretetünk. Olvassatok magyar újságokat. Ki melyiket kedveli. De itt aztán vigyázzatok, mert a sajtó s annak eszköze a betű, nemcsak éltet, hanem öl is. Nemcsak nevel, de mételyez is. Óriási hatalmat jelent a nyomtatott betű. És a tervbe vett Isten Országának további és erősebb alapra való építése nem terjedhet megfelelő eszközök nélkül, amely eszközök között első a vallás gyakorlása, második a sajtó az általa képviselt óriási szellemi célok felelőségteljes szolgálatával. És a magyar betűk apró fekete sorai, mint megannyi parányi vonatok, vigyék haza a betűk mágikus erejével, szenvedő, pusztulásra itélt| magyar testvéreinknek azt az üzenetünket, hogy ‘‘értetek harcolunk!” A “Miatyánk” imádság aktuális pontjai örökéletüek maradnak, amíg egyetlen egy lélek él a földön. De a mai időkben, legóhajtottab mondata a következő: — Jöjjön el a Te Országod! Igen, de akkor ébredjünk annak a tudatára, hogy mily óriási felelősség az Isten Országának terjedése mellett a vallás gyakorlása, vagy a tanító betűk olvasása. A nyomtatott betű lehet Isten mellett, vagy ellene. Végzetes hatalom van a nyomtatott betűkben. Békét teremt, vagy viszlykodásra uszít. Döbbenetes hatalom az újság, a lelkek körében. Vigyázzatok és olvassátok azt, amely Isten Országa felé halad és fogadott hazánk törvénytiszteletét tanítja. Bécsben, I. Ferencz József császár és király uralkodása alatt megjelenő nagy napilap a ‘Reichspost” 'szerkesztőségének lépcsőházában, mintegy 3 méter magas, óriási tiroli feszület fogadta a látogatókat. Erre a feszületre esett mindenkinek az első pillantása és szinte eszébe jutott a görög bölcsnek azon szava, hogy: — Adj, egyetlen pontot, ahol megvethessem a lábamat és megváltoztatom az egész világot. .. Ez az egyetlen óhajtott pont pedig Krisztus tanítása, Krisztus keresztje. Csak ennyi: Rendíthetetlen meggyőződés Krisztus tanításainak győzelmi erejéről. Az önmaguk sírját ásó németeknek is volt sajtója. De milyen. Először ügyesen csábítóan megszerkesztett s azután erőszakos propagandája, amellyel a kötéltáncra kényszeritett német népet szemfényvesztőén kergette, egészen a pusztulásig. Erre Ketteler püspök mit mondott? — Egy mázsa nyomtatott papirossal nagyobbat lehet robbantani, mint egy mázsa dinamittal. Ez az idézet beteljesedett, a német városok füstölgő romjain. Kedves Magyar Testvéreim. Egyetlen egy ut van szerencsétlen magyar hazánk megmentésére: maradjatok Istenfélők. Szélesítsétek, alakítsátok egyre nagyobbra a magyar egyleteket, az egyetlen szigetet, ahol ápolni lehet mindazokat a tényezőket amelyek hazánkat megmenthetik a végpusztulástól. Vessétek egybe az isteni tulástól. És dolgozzatok azért, hogy megvalósuljon a földön Isten szeretet-országa, amely testvéri igazságot, szabadságot, haladást, békés fejlődést fog hozni a boldogtalan magyar népnek is. “Megbünhödte már a multat és jövendőt”... LEVÉL MRS. ROOSEVELTHEZ Roosevelt elnök tragikus halála alkalmából az Amerikai Magyar Szövetség nevében dr. Kerekes Tibor ügyvezető főtitkár mélységes részvétét fejezte ki Mrs. Roo. seveltnek. A levél magyar fordításban a következőképen hangzik: Kedves Mrs. Roosevelt: Az Amerikai Magyar Szövetségbe tömörült amerikai polgárokat megrendítette férjének, a mi szeretett elnökünknek hirtelen halála. Fájó szivvel fejezzük ki Önnek, Mrs. Roosevelt, őszinte szívből jövő részvétünket. Férjének időelőtti halálával megértő barátot, szülőföldünkön élő testvéreink a világ igazságos vezetőjét veszítették el. Veszteségünk és az egész emberiség vesztesége pótolhatatlan. Az Ur örök boldogsággal jutái, mázzá megbodogult, szeretet vezérünket és vigasztalja meg Önt, Mrs. Roosevelt, nagy bánatában.; Az Amerikai Magyar Szövetség nevében, tisztelettel Dr. KEREKES TIBOR ügyvezető titkár.
