Krónika, 1945 (2. évfolyam, 2-11. szám)
1945-04-15 / 4. szám
12-IIK OLDAL “KRÓNIKA" 1945. április 15. Aggódnak a franciák Moszkvának az a javaslata, hogy orosz seregek szállják meg Dániát is, valamint a szovjet katolikus ellenes álláspontja erősen aggasztja a francia közvéleményt most, hogy a vörös hadsereg Bécs városát ostromolja. A franciák külön katonai szövetséget kötöttek Oroszországgal a közös (német) veszedelem elhárítására, de nem hunynak szemet az uj veszély felett sem, amit a rohamos orosz terjeszkedés jelent Európa azon részén amely Párishoz igen közel van. Alig hangzott el az orosz rádió jelentése, amely Dánia és Norvégia megszállását, illetve felszabadítását helyezi kilátásba, a Pravda ciimü orosz újság erős támadást intézett Theodor Innitzer osztrák bíboros érsek, valamint a római katolikus egyház ellen, azon az alapon (?), hogy a hazafias front megalakulásának hátráltatói a Vatikán vezetése alatt álló katolikusok voltak. A Pravda még azt is hozzáfűzi (és ezt mi nemcsak valószínűnek, de kívánatosnak is tartjuk), hogy az osztrák monarchisták olyan királyságot óhajtanak teremteni, amely magában foglalná Ausztriát, Magyarországot, Bajorországot, Horvátországot, stb. Ezek a monarchisták katolikus vallásuak és ezt a katolikus államszövetséget a franciák szívesen látnák. Charles de Gaulle tábornok, egy korábbi jelentés szerint számításba vette a katolikus állam blokk eszméjét. De Gaulle buzgó katolikus. Negyven év óta ő az első katolikus francia államfő, aki kormányt vezet. Az a katonai szövetség, amit a szovjettel kötött, csak honvédelmi ügy a franciák szerint, miután de Gaulle és a szovjet filizófiái ellentétesek. Megtudjuk érteni a franciák aggodalmát, mint ahogyan rokonszenvvel kisérjük a többi európai keresztény országok sorsát is, amelyek most — és ki tudja meddig — orosz fennhatóság alá kerültek. Mert a hivatalos szovjet politika huszonötesztendőn át vallásellenes volt, csupán az utóbbi néhány esztendő alatt tett bizonyos engedményeket a vallásszabadság javára, hogy azután a Vatikán elleni támadásaival még azokat is maga ellen hangolja, akik már-már hinni kezdtek a szovjet őszinteségében. Szomorú évforduló Irta: Mikes János gróf, megyéspüspök. Hüsvét és április eleje fájdalmas emlékeket ébreszt bennem! Nagyszombat éjjelén érkezett váratlanul hozzám királyunk és egy izgalmas, tanácskozásokkal eltöltött éj után indult husvét reggelén az ő székesfővárosába, hogy átvegye az uralkodást országa fölött. Forró imáink kisérték útjában, hisz vállalkozása sikere óriási perspektívákat nyitott. Hazánk feltámadása, testvéreink felszabadulása, a párisi latormü összeomlása, a jogrend és jogfolytonosság biztosítása volt a vállalkozás célja. Választani kellett azonban egy beláthatatlan eredményeket ígérő, de természetesen veszélyekkel is járó merész vállalkozás és a kockázat nélküli lassú, de biztos tespedés között. A nemzet nem osztotta királya nagy hitét és bizalmát, a felszabadítás útjára nem merte őt követni és a király “sajátjába jött, de övéi nem fogadták be őt”. ' Visszatért Szombathelyre, királyi hatalom nélkül, egy csalódással gazdagabban és tiz napot töltött még itt tárgyalásokkal, gondok között, betegen, kimerülve; de erős lelke el volt telve bizalommal és szeretettel magyar nemzete iránt. Ezen tiz nap alatt alkalmunk volt megismerni egy embert, ki király volt, mert uralkodni tudott önmagán, annak koronáztuk meg, de király volt, mert uralkodni tudott önmagán. Talán sohasem volt még uralkodó, aki oly nehéz viszonyok között vette kezébe a jogart —- mint ő; aki úgy tudott hinni és bízni az emberekben, mint ő és akit az emberek annyira megcsaltak és cserbenhagytak mint őt; aki oly feltétlenül bízott az isteni Gondviselésben és akinek az isteni Gondviselés csak a keserűség csordultig telt poharát küldte — mint neki! És megcsalva, elhagyatja, a balsorstól üldözve — egy percre sem veszítette el hitét az emberekben és hitét az isteni Gondviselésben. Az utolsó években soha senki a szájából egy keserű szót nem hallott azokról, kik az országot, őt és családját végveszedelembe sodorták. Hányszor terelődött előtte a társalgás azokra, kik a forradalmat előidézték, kik a leggaládabb módon árulták el őt, de ő vagy mentséget hozott fel részükre vagy a beszélgetést egyébre terelte. Ő — akit egy időben mindenki elitéit — nem ítélt el senkit és a panasz egyetlen szava nélkül újra kiment a számkivetésbe! Az utókor részére emléktáblával akartam megjelölni a szobát, melyben a történelmi nevezetességű napokban lakott. Egy művésznél megrendeltem egy rövid felírást, melyet babérkoszorú övez. Eltelt egy év. 1922 április 1-én délben elmentem a ''királyszoba” mellett és kalapácsütéseket hallottam. Benéztem és láttam, hogy akkor erősítették fel Károly király emléktábláját. És ugyanabban az órában halt meg Madeira szigetén a száműzött magyar király, kit népe kétszer koronázott meg: egyszer Szent István koronájával és még egyszer a Megváltó töviskoronájával. AMERICAN HUNGARIAN MONTHLY KRÓNIKA AMERIKAI MAGYAR HAVILAP Editor — SÁNDOR TARCfZ — szerkesztő Published every month by “KRÓNIKA” Hungarian Press 307-5TH AVENUE NEW YORK 16, N. Y. SUBSCRIPTION: U. S. of AMERICA and CANADA $1.00 PER YEAR ELŐFIZETÉSI DIJ: az Egyesült Államokban és Canadában $1.00 EGY ÉVRE PRICE PER COPY - 10c - EGY PÉLDÁNY ARA Krónikás megjegyzései (Folytatás) Elferdítés, hamisítás, a tények tudatlanságból vagy tudatosan történő elferdítése, amely ellen nem lehet eléggé tiltakozni. A lengyelektől eltekintve, a magyarság a történelem során csak egy esetben, 1278-ban támadt a csehek ellen, akkor is nem önmagáért, hanem hogy Bécset és Ausztriát védje a cseh terjeszkedés ellen. Azóta a cseh husziták, Podiebrad György és még mások többször támadtak Magyarország ellen, igaz hogy nem nemzetiségi, hanem egyszerűen hódítási vágyból. Emiatt a háborúskodást mindig könnyen követte harag nélküli hosszú béke a két nép között, amelynek 1918-ig csak Bethlen Gábor idejében volt egymással, dolguk, de nem mint ellenségeknek, hanem mint szövetségeseknek. A felvidéki tótság az ezeréves magyar uralom alatt eredeti területében, számában inkább növekedett, mint fogyott, az északkeleti Kárpátokat a magyar uralom népesítette be a szomszédaitól elnyomott ruthénekkel, akikkel a magyaroknak szintén " nem volt úgyszólván soha bajuk, hóditó háborújuk. A délszlávok közül a horvátok, szlovének, dalmátok, a magyar és a habsburgi korona védelmében tudtak megmenekülni a törököktől, számban, területben gyarapodni, kultúrában a délibb testvéreiknél jóval magasabb fokot elérni, viszonylagos szabadságban. A balkáni, boszniai szerbek hosszú ideig a magyarság, a Hunyadiak védelmét élvezték és amikor elbuktak, magyar földön kaptak még több jogot, vagyont és szabadságot, egyházi és nemzeti tökéletes autonómiát, részben a habsburgi uralkodók jóvoltából. Rajtuk kívül a Balkánon szláv nyelven beszélnek még, de a magyarokkal fajrokónok a bolgárok, akikkel Szent István óta a magyarságnak nem volt baja. A tények tehát nem amellett bizonyítanak, hogy a magyarság ék akart volna lenni, mert hiszen az a terület, amelyet ezer esztendeje elfoglaltak, azelőtt sem szláv terület volt, hanem részben római, utána goth, avar és miegymás, leginkább azonban néptelen a népvándorlás utáni bizonytalanság miatt.- Ahol akkor s zlávok voltak, ott vannak most is, kivéve mégis egyes románlakta helyeket, amelyekből a földrajzi nevek bizonyossága alapján is a románság nyomta ki a szlávokat, vagy olvasztotta őket magába. Ugyanígy nem áll meg a német barátság vádja sem az alapos vizsgáló szemei előtt, mert mindaddig, amig egy erős Ausztria által is védett erős nagy Magyarország volt, addig a németség sohasem tudott, nem is tudhatott a Balkán felé fegyveresen előre nyomulni. Erre legelőször Hitler alatt volt képes, amikor a sok mesterségesen teremtett, látszólag erős, de belsejében végtelenül gyenge uj államalakulat napok alatt volt kénytelen abbahagyni, vagy meg sem kezdeni — mint Románia — az ellenállását. Ezek az államok most még kevésbbé, mint eddig, nem lesznek képesek védgátat állítani Konstantinápoly, Kisázsi felé, sem az ujonan feltörekvő hatalom elé . . . és ez az igazi ok, amiért nem szabad, hogy légyen egy erős központi alakulat Délkelet Európában. De hogy a nyugati hatalmaknak ez volna a céljuk, vagy ennek éppenséggel örvendenének, azt a legutolsó két évszázad véres háborúinak, szövetségeinek, békekötéseinek a tanúbizonysága csattanósan mecál. folja. Nem hihető, hogy ezt a húsúkba edzett leckét valahi is elfelejtették volna. (Folyt, következik) VÁGJA KI! SZELVÉNY KÜLDJE BE! A KRÓNIKA kiadóhivatalához 307—5th Avenue, New York 16, N. Y. Mellékelek $1.00-t, amelynek fejében kérem a KRÓNIKA cimü képes havilapot egy évig az alanti címre küldeni: Név: ......................................................................................................................................... Utca ..................................s.................................................................................................... Város...........................................:........................... Állam............................................... (Csekket, money ordert közönséges levélben, készpénzt CSAK ajánlott levélben küldjön.)
