Krónika, 1945 (2. évfolyam, 2-11. szám)
1945-02-15 / 2. szám
4-IK OLDAU "KRÓNIKA' 1945. február 15. között, sokszor lázadozott, követelődzőit gyermekeiért, A pohár betelt, amikor-a 3 éves kis Rudolf, belekapaszkodott Erzsébet ruhájába és így kiáltott fel: — Te szép néni, miért nem jössz el hozzám gyakrabban? Az érzékeny lelkű Erzsébet zokogva sietett ki a gyeremekszobából, s most nem a meghitt együttesben, a boldog percek alatti gyönge pillanatokat használta fel Erzsébet, hogy férjét más belátásra bírja, hanem mint alattvaló, anyaságában megsértett édesanya kihallgatáson jelentkezett I. Ferenc József uralkodónál. Mikor a kihallgatásra jelentkezettek névsorát olvasta Ferenc József, — mert tudomást szerzett, hogy Erzsébet is a névsoron szerepel, — könybe lábadtak az uralkodó szemei és felsóhajtott: — Te drága, szeszélyes Sziszi, hát audenciára jössz a párodhoz? És Erzsébet, sápadt szomorú arcán a gyermekéért harcoló édesanya fájdalmas vonásaival lépett be az uralkodó fogadó szobájába. Ferenc József erős katonai és suverén jogokkal átitatott szive hevesen dobogott, amikor imádott felesége, hivatalos rövidséggel előadta, hogy törvénytelen dolgot követ el a császár, ha az anyától a gyermeket el veszi. Erzsébet rövid, tárgyilagos választ várt az uralkodótól, amelyben megtagadja, avagy megadja kérését. De Ferenc József mély kék szemében huncut szikrák lobogtak: — Ne okoskodj Sziszi! Oh, ezt a kedves bariton zengésű, kellemes orgánumot hallani, jaj mindjárt oda borul a császári zubbony vállára, hogy arcát oda érintse az aranyzsinoros galléron ragyogó arany tölgyfalevélre. Jaj már gyengül az anyai érzés kiáltó jajszava s már remegve néz a párjára, az erős karú Francira. Most, most ne hagyj el józan ész! De Erzsébet erőt vesz magán és csengő hangon kiáltja: ■— A fiamat akarom! Ferenc József a császár kiegyenesedik! Tőle csak kérni lehet, de követelni nem! A szemük mind két éles kard, össze csapódik, s a józan uralkodó már-már parancsol, rendelkezik, de a szive belül sajog: — Én édes virágom, hát nem érzed, hogy imádlak? A belső láz- tói rekedt, halk hangon szól Erzsébethez: — Sziszi, szeretsz te engemet? Felelj, ezt most hallani akarom, az édes csengő hangoddal. A szemed is mondja ezt, látom, tudom. Erzsébet alig hallhatóan leheli: Szeretlek, nagyon szeretlek. És már ott van a császár karjai között, vergődve a fájdalomtól, s elepedve a szerelemtől. Szeretnéd, ha a fiam Rudolf, olyan lenne mint én az apja? -—• kérdezte Ferenc József. — Minden vágyam az, hogy olyan legyen, mint te vagy, s épen azért adjátok nekem, hogy én neveljem öt! •* — Épen azért nem te neveled Rudolfot, — szólt szelíden a császár, mert ha azt akarod, hogy olyan legyen mint én, akkor az édesanyám, Zsófia főhercegnő neveli továbbra is. Mert látod Ö nevelt engemet, Ő irányította minden lépésemet, s úgy ahogyan vagyok, ahogyan látsz, tudom, megfelelek neked. A Rudolf is ily lesz anyám keze alatt. Erzsébet összeszoritotta a száját, s lassan tagolva mondta: — Ide adjátok a fiamat, vagy nem? Mindent Sziszi, csak ezt ne. Nem lehet, a te gyermekes, szeszélyes, tulengedékeny és saját magad alkotta világnézetedre bízni, a birodalom jövendő uralkodóját nem lehet! Egy külön világ, külön törvény mély örvénye, a népek fölött való uralkodás. Éhez kevés az anyai szív, kevés az anyai ösztön. A gyermek egész életén át magán hordja édesanyjának minden vonását és szokásait. És ha a fiam olyan uralkodó lenne, mint amilyen bájos, de uralkodásra épen nem való aszszony vagy, a Monarchia Összedőlne, pedig Metternich garázdálkodása után, alig hogy rendbe hoztam. A magyarok szeretnek engemet Franci, — könyörgött Erzsébet. Nem tudás kell ahhoz, hogy a nép szeresse az uralkodóját, hanem szív és lélek. Én még egyetlen pontot sem szentesítettem a törvényeken, s lásd még is szeretnek a magyarok. Mert érzik, hogy én is szeretem őket. Ez elég. Fölnevetett a császár, nyersen keserű szájízzel: — Ha tudnád, milyen nagy felelősség uralkodni! Ha tudnád Sziszi! És ha te nem is szentesítettél még egy kérést sem, egy törvényt sem, de rajtad keresztül, a kérő szavaid simogatásától, nagyon sok kérvény alá odakerült a nevem. Nem panaszkodhatsz. Édesanyád, Zsófia módszere Rudolfnál megbukott! — kiáltott fel Erzsébet. — Egyéni dolog a nevelés, nem pedig általánosított metódus. Látod, neked a reggeli és esti jeges-fürdő nem hogy ártott volna, hanem még edzett. Rudolf már az ágyában sir reggel, hogy jön a jeges fürdő, s este nem vacsorázik a rettegéstől, hogy jön az esti jeges lemosás. Egész idegbeteggé teszitek azt a szegény gyereket. Mikor ezekkel a hideg lemosásokkal kínozzátok,, úgy bömböl szegény kis Rudolf, hogy a lakosztálya előtt mindenki befogja a fülét s úgy menekül onnan. — A hideg lemosásokat beszüntetjük, — szólt a császár, — de a nevelést tovább is édesanyám irányítja. Ne haragudj Sziszi, ezt meg kell értened. Megértettem, — szólt Erzsébet halkan, — s lassan összeroskadva ment ki a kis teremből, s amikor az ajtó becsukódott utána, Ferenc József dolgozóasztala fölé hajolva folytatta munkáját. A nehéz közügyek egy pillanat alatt elfeledtették az előbb lefolyt családi jelenetet s a nagy uralkodó nem is gondolta, hogy most az egyszer mennyire tévedett, mert Zsófia rabláncai,-mikor elkopva, lehullottak az ifjú trónörökösről a lefojtott, visszatartott érzések és szenvedélyek zabolátlan lendülettel hajszolták őt, Mayerling véres éjszakájába . . . AMERIKAI LENGYELEK A LONDONI LENGYEL KORMÁNY MELLETT Charles Rozmarek, a Polish American Congress elnöke a. következő nyilatkozatot adta ki abból az alkalomból, hogy az Oroszország a lublini lengyel bizottságot elismerte Lengyelország törvényes kormányának: "Csak egy törvényes lengyel kormány van — az egyetlen, amit az Egyesült Államok és az Egyesült Nemzetek mindegyike elismert — Oroszország kivételével. A londoni lengyel kormányt a lengyel hadsereg, haditengerészet, légierő és a lengyel földalatti , mozgalom osztatlanul támogatja. Hatmillió lengyel származású amerikai elismeri a londoni lengyel kormányt, mint a lengyel nép egyedüli törvényes szószólóját. A lengyelek — orosz megszállás alatt, nem szabadok, hogy kormányforma iránti, választási jogukat gyakorolhassák. Nem szabadok Oroszországban a lengyel katonák sem, akiknek családjait kényszerfogságban tartják Szibériában. Náluk csak egy lehet a választás: engedelmeskedni vagy meghalni. A lublini bizottság Oroszország által teremtett orosz ügynökség kizárólag Oroszország érdekében. Azzal, hogy vörös Quislingek "kormányát'’ kényszerítik a lengyel népre, Oroszország megtagadja a lengyelektől — a mi szövetségeseinktől — azt a jogot, hogy saját jövőjük felett döntsenek. Mialatt demokráciáról prédikál, zsarnokságot gyakorol a Szovjet Unió.” MIÉRT NEM SZÜLETTÉL TE Miért nem születtél te A mi kis falunkban, Ott se messze tőlünk, Csak a szomszédunkban. Csak a szomszédunkban, De ott is szegénynek, Falu rózsájának, Falu legszebbjének. Én meg soha, soha, — Szegény fiú módra — Kis falunk határát, Át ne léptem volna! Ne tanultam volna, Olvasni se másból: Csak a te szemedből, Csak a te orcádról. Oh, onnan se másról, Onnan se egyénről, Csak a sziveinknek Örök szerelméről! ? V v Szabolcska Mihály Szerkesztői üzenet Szives engedelmével leközöljük levelét. Kedves Szerkesztő Uram! A Krónika egy pár száma eljutott hozzám, mégpedig meghalt elődöm nevével. Méltóztassék az ő boldogult nevét felcseerélni az enyémmel s egyben az előfizetők sorába felvenni. A lap rendkívül érdekel, mert a magyar királyság visszaállításában látom én is a magyar nemzet dicsőséges jövőjét. Ezt feltűnően meg is írtam legutóbb megjelent "A Te Gyöngyeid” cimü kötetemben, amely a nagykőrösi Arany János Társaság kiadásában jelent meg, ahol József Ferenc királyi főherceggel együtt tartottam székfoglalómat, miután a sárospataki főiskola 400 éves jubileumán Horthy kormányzó előtt személyesen- szavaltam el pályanyertes ódámat. A királyi főherceggel dedikált példányt is cseréltünk könyveinkből. Meglepte a Társaságot az is, hogy a banketten engem köszöntött fel, melynek akkor nevezetes mondata igy hangzott: "Mit .féltjük mi ezt a drága magyarságot, mikor nekünk ilyen lantosunk van külföldön is, akit a hosszú távoliét nemhogy megrontott volna, de nálunk is szebben zengő magyarrá tett? Ekkor mutattam be "Csaba királyfit.” . A királyi herceg magyarsága akkor engem úgy meglepett, hogy benne Habsburg gyűlöletem kiengesztelését láttam. Most meg Ottó magyarsága engesztel a királyság felé. A bolsevizmustól Isten mentse meg sokat szenvedett hazánkat. Erdélyről vagy egy talpalatnyi magyar földről való lemondásunk a saját kezünkkel megirt halálos ítélet lenne. Honfitársi fájdalommal vagyok őszinte hive Szabó László, ref. lelkész Windber, Pa. Mégegy biztató szó: "Igen tisztelt szerkesztőség! Mellékelve küldök $l-os előfizetést a Krónikára, amely nagyon közel áll gondolkodásomhoz. A decemberi szám került a kezembe. Nagyon leköteleznének, ha megküldenék a novemberi számot. Kiváló tisztelettel, . Rev. J. Melegh, Morgantown, W. Va.” (A lapot elküldtük). Mrs. Weninger, Trenton, N. J. A beküldött fényképeket köszönjük. Ottó ifjúkori fényképéről klisét készítettünk és már közöltük. A fényképeket visszaküldtük Ön-BUY WAR BONDS OLVASÓINK FIGYELMÉBE! Újévi első számunkkal második évfolyamába lépett a KRÓNIKA. Kérjük tehát azokat, akiknek előfizetése 1945 január havában lejárt, hogy EGY dollár beküldésével újítsák meg előfizetésüket. ’ r—* A KRÓNIKA első évfolyamát egy dollár ellenében megküldjük addig, amíg a rendelkezésünkre álló néhány tucat példány megengedi. >«0*0*0tf0*0*0*0*0*< io«o»o«o«o»o«o«o*o»o»o*o*o«o*o»o« )«0«0«0»0*0*0*0»0»0«0*0#C»C»0*0«OI
