Krónika, 1945 (2. évfolyam, 2-11. szám)
1945-04-15 / 4. szám
4-IK OLDAL "KRÓNIKA” 1945. április 15. Téljen haza Ottó király! Irta: ÖREG DEMOKRATA A Magyarországról érkező belpolitikai hírek sok tekintetben aggodalmat keltőbbek, mint a jelenlegi tragikus viszonyok között eleve vártuk. Rákosi Mátyás, a Horthy börtönében tizenöt évig ült kommunista vezér, Kun Béla proletár-diktatúrájának egykori kereskedelmi népbiztosa és hadosztály-parancsnoka, visszatért Moszkvából és átvette az uj kommunista párt vezetését. Ismételten beszélt budapesti és debreceni népgyüléseken és szavaiból világosan kitűnt, hogy a kommunisták vezető párttá akarnak lenne az uj Magyarországon. Említette Rákosi, hogy több oldalról azt hallotta, inkább szerették volna, ha amerikai csapatok szállják meg Magyarországot. Ezt úgy értelmezte a beszédében, hogy e mögött csak az a felfogás van, hogy akkor kisebb lenne az Ínség az országban, . mert Amerika adna élelmet. Mi tudjuk, hogy a magyar tömegek érzése mögött nemcsak ez az ellátási szempont áll, hanem félelem a kommunista céloktól és módszerektől is és őszinte vágyuk egy amerikai tipusu, modern haladó, szabad demokrácia és rend, jogbiztonság és hagyományos, alkotmányos nemzeti élet után. Rákosi azzal érvelt, hogy a háború vastörvényei mindenütt ugyanazok s amerikai megszállás esetén sem lenne, — szerinte — jobb a lakosság ellátása. Egyben felhívta a földmiveseket, gazdákat és a munkásságot is, lássanak alaposabban munkához, hogy az ország saját termékeit lehessen elsősorban felhasználni az ínséges helyzet megjavítására. Kitűnik ebből, hogy a nemzeti termélő munka körül zavarok vannak. Nincs igazi kedv a rendes kerékvágásba való visszatérésre bizonytalanság érüése üli meg a lelkeket. Ezt mutatja Tildy Zoltán, kisgazdapárti nemzetgyűlési képviselőnek a "Debrecen” cimü lap ideérkezett számában közölt vezércikke is, amely a legnagyobb nyomatékkai hívja fel a gazdákat a föld bensőséges megmunkálására. “Ki kell hoznunk ebben az évben, — irja Tildy —- a magyar földből mindent, amire az ország népének szüksége van s azt is amit kiadni tartozunk. Az ipari munkásság, a bányák dolgozói s a városok népe pedig maga is járuljon hozzá önmaga élelmiszerrel való ellátásához. Fogjon hozzá kerti, mezőgazdasági termeléshez. Az értelmiségi rétegek keressenek egy darab földet vagy más helyet, ahol produktiv munkát végezni lehet.” Azt látjuk ezekből, hogy Magyarország nemcsak nem várhat komoly élelmiszer segítséget az oroszoktól, hanem a népnek azt is ki kell termelnie “amit kiadni tartozunk.” De a magyar nép lelki válságban vergődik. A termelési munka akadozása, lanyhultsága kétségkívül e válságban találja magyarázatát. A lelkileg összetört magyarság nehezen éli bele magát az uj helyzetbe s az általános zűrzavar és a kommunista pártnak mindenfelé hangadó szereplése nem a legalkalmasabb arra, hogy segítsen visszaadni hitét önmagában, a szabad nemzeti lét és a rendes polgári viszonyok, a szétdult életfolyamat helyreállításában. Uj vezért vár a magyar nép, hogy újra bízzék az ország jövőKiderül a “Debrecen” cimü lapból az is, hogy az úgynevezett ideiglenes nemzetgyűlés politikai bizottsága maga bírálja el, megengedi-e valamely párt működését, uj pártok alakítását. E bizottságban pedig a kommunista párt dominál, a kisgazda és szociáldemokrata pártok észrevehetően csak a második hegedűs szerepét játszák Rákosi Mátyás zenekarában. Rassay Károly és Apponyi György demokratikus pártjának s az egykori kereszténypártnak újjáéledéséről, valamint a kétségkívül igen erős legitimista demokratikus irányzat megmozdulásáról, OTTÓ jében, neki való vezért s olyan programot, amelynél nem kell rettegnie az 1919-es rossz emlékű diktatúra visszatérésétől, a munkásság egyoldalú osztályuralmi önkényétől, hanem bizhat abban, hogy ismét lesz nemzeti jövője és minden társadalmi réteg megkapja a maga jogait és érvényesülési, boldogulási lehetőségeit. A magyar nép e tragédiás korszakában nem akar osztályharcos pártokat és vezéreket az élen, hanem az osztályharc helyett az osztályok felett álló, minden irányban méltányos, az osztályok érdekeit összeegyeztető és kiegyenlítő vezetést, a Magyar Szent Korona által jelképezett nemzeti harmóniát, melyben senki sincs elnyomva, senki sem éhezik, mert megkapja egyenlő polgári jogait és munkájának méltó, emberséges bérét. A törvényes magyar királyt, Ottót akarja, áihitja a magyar nép. Az ő királyi szerepéhez van bizalma, hogy igazságos, arányos vezetést fog hozni Magyarországra a mai káosszal és zűrzavarral, alkotmányellenes rögtönzöttséggel, párt-anarchiával szemben. Ha Ottó hazamegy, megindul a termelés, lesz hit, bizalom, munkakedv, mert lesz rend, szabadság és remény a nyugodt menetű nemzeti életre, mindenki boldogulására, általános jólétre, fejlődésre. elismeréséről semmit sem hallunk, Ellenben a “Debrecen” hézagos tudósításaiból megállapíthatjuk, hogy valami háromtagú “Nemzeti főtanács" alakult s meg is nevezi harmadik tagját Gerő Ernő kommunista nemzetgyűlési képviselő személyében, akinek viszont helyettese Révai József kommunista lapszerkesztő. Továbbá “bizottságot küldtek ki az államfői jogok kérdésének tisztázására.” Általában látszik, hogy az ideiglenes gyorsforraló-nemzetgyülés messze túllépi hatáskörét. A legsürgősebb átmeneti intézkedések megtétele volna csak hivatása, hiszen nem szabályszerű demokratikus titkos választójoggal jött létre. A termelés megindítása, az ellátás biztosítása a feladata, de ahelyett a hatalomért való harc indult meg és a jövő párturalom biztositása a főkérdés. A földreformot is express gyorsasággal ötletszerűen, rövid terminusra kívánják nyélbe ütni, holott ennek szakszerű és igazságos megvalósítása is csak szabad népakarattal, szabályosan megválasztott nemzetgyűlés feladata lehet. Komoly, nagyszabású földreformra égető szükség van, de . ez földosztás legyen a magyar méltányosság és testvériség szellemében, a király osztályfeletti igazságérzetének és tekintélyi hitelének szankciójával, nem pedig földosztogatás átmeneti pártpolitikai kortescéllal és a föld későbbi államosításának dogmatikus, titkos utógondolatával. Az úgynevezett népbiróságok rögtönitélő módszerei sem méltóak a magyar demokratikus megújulás szelleméhez, kár volna azon már kezdetben foltot ejteni netáni, csupán a demagógoktól feltüzelt népharag hatása alatt hozott igazságtalan ítéletekkel ahelyett, hogy avatott bírákra, elsősorban az Ottó király által visszaállítani tervezett esküdtbiróságokra bíznák a döntést. Minden fascistának le kell tűnni a politikai küzdőtérről és börtönben kell vezekelnie, de hogy kik ezek a bűnösök, azt ne az osztályellenes elfogultság és pártérdek döntse el, hanem úgy mint régen, amikor hires volt a magyar igazságszolgáltatás, egy tárgyilagos magas erkölcsi fórum: "Őfelsége a király nevében”... A legelső magyar antifascista a Hitlertől vér díjas körözőlevéllel és minden más eszközzel üldözött Ottó király. Jogara alatt hozott ítéleteket biztosan nem sugalna más szempont, mint az általa oly mélyen gyűlölt fascizmus, nazismus kiirtásának érdeke és ez megnyugvást hozna az igazságszerető magyar népléleknek. * * * Kinek van több joga és kötelessége, hogy hazamenjen és átvegye a kusza, felfordult, anarchikus helyzet rendes mederbe terelését, a nemzeti termelő munka és nemzeti újjáéledés megindítását, mint Magyarország hontalan, izzóan antinázi, tetterős ifjú királyának? A Három Nagyok Yaltában írásban adták, hogy a nép maga dönthet jövője és jövőjének vezére megválasztásáról és Amerika külügyi hivatala kijelentette, hogy; az “érdekzónák” csak a hadműveletek tartamára szólnak. Ottó törvényes király, — a cseh nyomásra a magyar törvénytárba bekényszeritett trónfosztásnak nem lehet tisztességes magyar ember előtt más sorsa, mint a Hitler parancsára bekényszeritett “törvényeknek” — de Ottó azt akarja, hogy maga a magyar nép emelje pajzsra, szabadon választhassa őt feltámadása vezéréül, mert benne látja a leghivatottabbat, az igazán demokratikust, a legilletékesebbet. Károlyi Mihály, aki most hazakészül, a két háború közti időben Magyarország bitorló ellenségeivel állott össze, most is az ő eszközük s amellett számtalan régebbi alkalommal, szóban és írásban a kommunista irányzat mellett tett rajongó nyilatkozatokat. Rákosi Mátyás, amikor Horthy bírái kihirdették előtte a — később élethossziglani börtönre változtatott — halálos ítéletet, a proletárdiktatúrát éltette. Most arról beszél, hogy ő és pártja fogja megcsinálni a magyar demokráciát, — a kizárólagos osztályuralmi s ezért más osztályokat megsemmisítő proletárdiktatúra száz százalékos ellentétét. Kinek higgyen a magyar, annak-e aki szemben a hóhér kötelével is a totális diktatúrára esküdött, vagy törvényes ki(Folytatása a következő oldalon)
