Krónika, 1945 (2. évfolyam, 2-11. szám)
1945-04-15 / 4. szám
2-IK OLDAL "KRÓNIKA' 1945. április 15i A magyar Szent Korona A hetvenkettedik zsoltár szentséges igéi vezérlik e soraimat: az <elaggott király könyörgése trónjának örököséért, fiának uralkodói fényéért. “Istenem, törvénytevésed add a királynak, igazlátásod a király fiának”. Törvény tevést, igazlátást az ifjú királynak az öröklődő trón •diszéül, őrállójául, az öröklődő királyság a belső béke záloga; a hatalom átruházódásának sima folyása a nép üdvének védőpajzsa. A király nem hal meg, csak az ember, aki király volt. Csak a korona viselője változik: átszáll a királyi méltóság a trón várományosára, az -öröklő utódra. Kétséget nem tűrő, versengést kizáró az utódlás rendje. Átszáll a korona az elhunyó fejedelemről a trónralépő örökösre. A trón nem árvul el: halhatatlan a korona, mint maga a nemzet. A nemzet jelképe a korona, a nemzet hódolatos áhítatával körülrajongott ereklye. Belőle ered a közhatalom: uralkodó és törvényhozó, kormányzó és jutalmazó, Ítélő és kegyelmező hatalom. A koronázás mindeme hatalom és méltóság átruházásának méltó, káprázatos fényű, boldogító kincsü ünnepe, egyes mozzanataiban jelképező átadása. Magasztos és lélekemelő hullámzást kelt e jelképes cselekvés a szivekben. Nem meddő hullámzás ez, mert'a koronázás a magyar közjog életének legjelentősebb cselekménye, az uralkodói felség teljességének megteremtése, az alkotmányos életnek teljessé válta. Átszáll az álladalom területének felségjoga Nagy Lajos világtekéjével, aranyalmájával, a haderő hatalma az első szent királyról nevezett karddal, a polgári hatalom a buzogányos jogarral. Átszáll a haza védelmének kötelessége a hazai föld emelte domb kardvágó jelenetével. Az állam jelképét teszi a fejére a királynak a szent koronával a nemzet választottja és az egyház főpapja, Isten dicsőségére, nemzetének javára. Ősök bölcsesége békés fejlés, békés változás rendjét szerzé a trón öröklődésével, mert nincs válság ha változás van, hiszen kisebb rangokért is ki nem fogy a törtető tülekedés a nemzet soraiban. Isten nevére esküszik a hitlevél. Az Ő szentséges nevére esküszik a király és királyi módon állja szentséges esküjét. Dr. Lőw Emanuel irataiból közli Weisz Ferenc főrabbi. Végig az országon Bejártam én az országot végig, Rónak táját, kék hegyek vidékit, S hogy bejártam, csak azóta látom, Nincs szebb ország ezen a világon. Künn a síkon apró fehér falvak, Ezer szemök a sok fényes ablak, Mig odaérsz, oly nehéz kivárni, Ha bejártad, nehezebb elválni. Sárga búzák, virító zöld rétek Borítják el a nagy messzeséget, Mint óriás, aki tengert Iából Hadonászik a szélmalom távol. Zöld akácok beszegik az utat, Köztük végig könnyű hintó futtat, Ifjak, lányok vidám társaságba, Kocsin mennek szép Tündérországba. Komoly hegység túl ötven határon, Rajta erdő, tetejébe várrom. Idelátszik, sejtelmesen, kéken, Mint egy csipke a kék bársony égen. Addig megyünk, mendegélünk lassan, Fönnjárunk már a sötét havasban. Zug a fenyves, távol patak mormog, Hűvös szellőt sóhajtnak az ormok. Lomha felhő telepszik a völgyre, Tornyok gombja fényesen áttörte, Mintha volna tenger alól hanzó, Felhallatszik a déli harangszó. A magasból némán szerte nézünk, Csodálatos elfogodást érzünk. Ilyen szépnek képzelni se mertük, Amilyennek a hont megismertük. Néma csendben suhannak a felhők, Déli álmot alszanak az erdők, Gyönyörködünk székében, hosszában, Az imádott, tündérszép hazában. Zempléni Árpád. Roosevelt és Tmman A nagy államférfiul lángelme kialudt, az elnyomott, szenvedő népek millióiért sajgó meleg szív megszűnt dobogni. Franklin D. Roosevelt eltávozott az örökkévalóságba. Leírhatatlan a fájdalmunk, a gyászunk, a szenvedő magyar nép, annak ifjú királya, az emberiség száz és száz millióinak a gyásza. Franklin D. Roosevelt nincs többé, s csak az ad vigaszt fájó lelkűnknek, hogy a jövőben reményteljesebb, érdemesebb lesz élni, mert ő élt, alkotott, vezetett bennünket tizenkét esztendőn, az emberiség történelmének legkritikusabb tizenkét esztendején keresztül. A tengely feletti katonai győzelem előestéjén halt meg Franklin D. Roosevelt, az Egyesült Államok 31-ik elnöke, aznap, amikor a győzelmes amerikai seregek átgázoltak az Elba folyón és amikor Berlin eleste már csak napok kérdése maradt. A katonai győzelmet már nem tartóztathatják fel ellenségeink. De a második világháború katonai részének befejeztével a világproblémák megszámlálhatatlan sokasága mered elénk. A háború után meg kell teremtenünk a békét, biztosítanunk kell a békét, hogy soha többet ne zúdulhasson ilyen katasztrófa az emberiségre. Franklin D. Roosevelt, aki előre látta a bekövetkezett katasztrófát, tisztán 1 á 11 a és megjelölte azt az utat, amelyen megtalálhatjuk az igazságos és tartós béke alapjait. Roosevelt nagy álma: a nemzetközi békeszervezet megteremtése küszöbön áll. Harry S. Truman, az Egyesült Államok uj elnöke, Roosevelt utóda elhalt nagy elnökünk szellemében intézkedett, hogy a san franciscoi konferenciát meg kell tartani, a régebben megállapított időpontban. Ezt akarta volna Roosevelt. Hiányozni, rettenetesen hiányozni fog Roosevelt lángelméje a san franciscoi konferenciáról, de szelleme ott fog lebegni a tanácskozások felett. S ezért hisszük, hogy a san franciscoi konferencia résztvevői meg fogják oldani azokat a súlyos problémákat, amelyek eléjük merednek s megteremtik annak az uj világnak az alapjait, amelyről Roosevelt álmodozott, amiért dolgozott és amiért feláldozta életét, megszakitásnélküli, szivet és agyat felörlő munkával. Mélységes gyászunk közben nem lankadhatunk el. Fokozottabb erővel kell tovább dolgoznunk, tovább küzdenünk azért a jövőért, amit Roosevelt akart kivívni nekünk és az egész emberiségnek. S ezekben a szomorú napokban, megtépett szivünknek minden erejével kell odaállnunk elhalt nagy elnökünk utóda: Harry S. Truman mellé, akinek szüksége lesz legodaadóbb támogatásunkra és munkánkra, hogy megvalósithassa azokat a nagy célokat, amiket Roosevelt tűzött elénk. nem keresünk bosszút, hanem oiyan nemzetközi rendet melyben az emberek és nemzetek szivén Krisztus uralkodik.” A nagy vezért, a lankadatlan harcost kidöntötte az élről a túlfeszített munka és égő felelősségtudat láza. E szörnyű háború veszteséglistáján első helyen, a legnehezebben pótolhatóként fog állni dicső neve. Bízni kell abban, hogy aki örökébe lép, az ő apostoli útmutatásai, az ő igazi emberséges és amerikai demokratikus igazságérzete szellemében fogja életre kelteni a krisztusi békéről való fényes elgondolásait, nagy lelke örökségét. Franklin Delano Roosevelt elköltözött e mai földi siralomvölgyből, de emlékét örökre áldani fogják a megtiport népek és emberek s szellemének tovább kell élnie. Ki kell harcolnia azt a végső, igazságos békediadalt, amelyet a nagy vezér csak megsejthetett, távolról megpillanthatott a jövő derengő távlatában, mint a Biblia prófétája az ígéret földjét, s amely nélkül sohasem igazulhat meg és forrhat össze őszinte testvériségben az önmagát marcangoló boldogtalan emberiség. RÓBERT OSZKÁR.
