Krónika, 1945 (2. évfolyam, 2-11. szám)
1945-04-15 / 4. szám
VOLUME II. ÉVFOLYAM 1945 APRILIS 15. NO. 4. SZÁM AMERICAN HUNGARIAN MONTHLY — 10c A COPY AMERIKAI MAGYAR HAVILAP Franklin Roosevelt 1882-1945 Franklin Delano Roosevelt ..................................Lshrdlmm Az élet-halál harcát vivő emberi civilizáció fellegvárának ormán fekete zászlót lenget a történelem orkánszele. Korunk legnagyobb humanistája, az emberiesség és világdemokrácia legelső vezérharcosa, akiben az igaz emberek százmillióinak legforróbb reménységei összpontosultak, nincs többé. Halálos kór kiütötte kezéből a jobb jövő fáklyáját, amelylyel el akarta űzni, ki akarta füstölni a názi barbarizmus gonosz szellemét a világból. A világosság, jóság, emberi tisztesség harcát vívta A világnézetek véres gigászi harcában a demokrácia legigazabb, legtisztább megszemélyesitőjeként állt a porondon, az emberbecsület Szent György lovagjaként viaskodott az imperialista nazi-fascizmus szörnyetegével, amelynek pusztulása az ő glóriás nevével lesz egybefüzve az emberiség történelmében. A sors nem adta meg neki s a benne reménykedő elnyomottaknak, mind a gyengéknek és igaztalanságot szenvedetteknek, hogy befejezhesse élete müvét, megvalósíthassa a demokrácia uj világrendjét, a szabadság, testvériség, egyenlőség békéjét. Franklin Delano Rooseveltet, aki testileg beteg ember létére, az utolsó pillanatig fáradhatatlanul a sötétség, zsarnokság és bestializmus pokolhada ellen s küszöbén az immár biztos győzelemnek, szólította el a kérlelhetetlen tragikus végzet. Szerte a föld kerekén mérhetetlen, mélységes gyász hasogató fájdalma járja át mindazok szivét, akik az igazság és emberiesség boldogabb, jobb, békés világa után epednek. Nem adatott meg neki, hogy lássa a győzelem napját s azután megkoronázhassa élete müvét egy tartós igazságos béke s a világfelfogását tükröző Négy Szabadság megvalósításával. De a názi-fascizmus és a militarista imperializmus letörésében, az emberi tisztesség immár beérő győzelmében senkinek nem volt oly döntő, hatalmas része mint neki és szívós, eltökélt harcának a világot a barbarizmus korába visszavinni akaró erőszak ellen. dolgozott s a mérföldek tízezreit tette meg egyik világrész-' bői a másikba, hogy egészségessé tegye a világot, meggyógyítsa a vadállati mételytől fertőzött emberiséget, közvetlen a cél előtt leteritette a halál. Semminő távolság nem volt tulmessze, semminő megerőltetés nem volt sok számára, hogy mint az amerikai demokrácia első csatára és népelnöke, a ma élő emberiség legnagyobb idealista vezére diadalra segítse világ-átfogó, nemes elképzeléseit a népek igazi békéjéről, amelyért annyi millió emberélet hullott és hull el a háborúban s amelyről ő maga kívánta, hogy olyan legyen, hogy nyomában soha többé ne hajthássanak ki semmiféle hitlerizmus csirái. “Meg fogjuk nyerni a háborút, — mondotta, — s a győzelemben (Folytatás a következő oldalon)
