Krónika, 1945 (2. évfolyam, 2-11. szám)

1945-02-15 / 2. szám

1945. február 15.

"K R ó NIK A”

3-IK OLDAU

RUBY ERZSÉBET ROVATA sorsdöntö1®epizöddk

Zsófia főhercegasszony nősítette a fiát: I. Ferenc József ifjú császárt. Wittelsbach Nenét, bajorországi főhercegnőt szemelte ki, fia menyasszonyának. Ischliben volt a találkozás, a császári palotában. Erzsébet is elkísérte a nénjét a bemutatásra, mert a végzet igy akarta.

Nené nem volt csúnya leány, s mégis Zsófia komornái egész nap kínozták a szépítéssel. Tüzes hajsütő vasak csattogtak gesztenye szinü fürtjei között, s magasra tornyozott hajába gyöngyöket fűztek. Komornák fürge kezei izgatottan rendezgették a tüllkrinolin sápadt brüsszeli csipkéit és Nené boldog izgalommal tűrte, szenvedte az átalakítás munkáit, mert nagyon szép akart lenni. És csoda? A hatalmas császár birodalma másfélmillió négyzetkilométer volt, s első uralkodó Európában. És ő reá gondolt a szigorú és gőgös főhercegnő: Zsófia.

A palota ceremónia termében volt a bemutatkozás. Itt gyűltek össze a családtagok és a rokonság, hogy szemtanúi legyenek a sorsdöntő pillanatoknak.

A barokk díszítésű hatalmas szárnyas ajtó sarkáig kitárult és az udvarmester ezüst pálcájával hármat koppantott a márványsima parketten:

— Őfelsége I. Ferenc József Ausztria császárja. És belépett Ferenc József. Molnárék kabátja feszesen simult izmos karcsú derekához, s komoly mély nézésű kék-szeme kutatva kereste a sok selyem és bársony krinolin között Nenét. Mély bókkal köszöntötte Nené főhercegnő az ifjú császárt, aki őt kezénél fogva csak épen az ujjai hegyét érintve emelt föl, s nagyon, nagyon a szemébe nézett. Azután elvezette a főhelyen lévő két magas támlájú aranykoronával díszített karszékhez, hogy ott, a jelenlévők előtt beszélgethessenek. Mert a tradíció és az udvari etikett igy kívánta, hogy tanuk jelenlétében történjen a bemutatkozás és az esetleges kölcsönös megtetszés szemmel látható folyamata.

Nené kigyulladt arccal mesélte, hogy otthon Possenhofenban is épen olyan szökőkutak dalolnak a márványmedencékben, mint itt Ischiben.

— Kedves csacsogó leányka a Nené, — gondolta Ferenc József — s azt hiszem szeretni is fogom. Beszélgetés közben oda-oda nézett, az őket visszafojtott lélekzettel figyelő- családtagokhoz. Egyszerre, mint a márványszobor, mereven figyelt Ferenc József a hatalmas függönynélküli ablakmélyedés felé. Megbüvölten nézte, az ablakmélyedésben álló fiatal leányt.

Ferenc József fölállt Nené mellől, s lassan, megbabonázva ment az ablakhoz, mert az ifjú főhercegnő Nené húga, Wittelsbach Erzsébet hétszáz éves ősi névvel, és árpádházi szent Erzsébet 15-ik unokája volt. Megállt a leány előtt, s percekig szótlanul

nézte. Azután a családtagok és rokonság felé fordult, s csak enynyit mondott:

— Választottam, Erzsébet, Nené húga lesz a császárnő! — Pedig Erzsébet még akkor nem volt tökéletes szépség. Több volt az unalmas, rideg, kimért öntudatos szépségnél. Bájos volt, kifinomult nyugtalan lelki adottsága, ragyogott hamvas' arcán és szabálytalan arcélében már ott bujkált a kialakuló félben lévő klasszikus szépség. Nagy barna szeme csodálkozás és örök .kérdés. Pedig a haja nem volt kisütve és művésziesen elrendezve, ő maga igazgatta dús aranybarna fürtjeit, s egy igen egyszerű rózsaszín ruha volt rajta, A feszes derék alatt fejlődésben lévő lágy vonalak mutatták az eszményi női alak lassú kibontakozását.

Nenét nem bántotta, hogy az ifjú császár nem őt választotta, de annál inkább bosszankodott Zsófia főhercegnő, Ferenc József szigorú és hatalomra vágyó édesanyja.

Erzsébet is halálosan szerelmes

lett délceg vőlegényébe, de ha a bécsi Hofburg vastag kőfalaira és Schönbrunni park mértani pontosággal merev kockákra nyirbált bokraira gondolt, szinte fázott a kimértségtől, s a ceremóniákba nyomorított mozdulatoktól. És félt gőgös anyósától. Erzsébet nem készült császárnőnek, s irtózott is tőle, mert a dajkái és nevelői olyasféléket meséltek, hogy nőnek lenni nagyon nehéz, de császárnőnek lenni szenvedés, súlyos kereszthordozás.

Ferenc József imádta Erzsébetet, de boldogságuk nem volt teljes, mert Zsófia minden lépésüket figyeltette, s irányította. Ferenc József gyakran összeütközésbe került elveivel, amikor szerelmes szive Erzsébet felé húzott, de mint jól nevelt gyermek, az anyjának adott igazat, minden nézet eltérésnél.

Egy alkalommal fényes ünnepre készült a császári város. Bécs utcái lobogó díszben, s az ifjú császári pár is megjelent az ünnepélyen. A tradíciók szerint a,császárnőnek meg kellett volna csó-A Prnrlamatintt

Whereas, under the provisions of its Congressional charter, the American National Red Cross, in this fourth year of the war, is fulfilling its obligations to comfort our wounded, to cheer and help

our service men on every fighting front, and to provide an essential link between these men and their families at home, thereby relieving anxiety and restoring hope to all those who are suffering and in need of aid; and

Whereas this organization is helping the people at home to stand firmly behind our fighting men through its collection of blood for our wounded, its shipment of food parcels, medical supplies, and comfort items to our prisoners of war in enemy hands, its production of surgical dressings, and its recruitment of nurses for our Army and Navy; and

Whereas the American National Red Cross is also carrying on its peacetime activities by assisting the civilian victims of tornado, flood and other disaster, and by training the people of our nation to combat sickness and accident and thus to prevent suffering and death; and

Whereas, by the very nature of its services and the principles for which it stands, the American National Red Cross is helping to build a world of unity and peace, and brotherhood, recognizing no barriers of creed or race; and

Whereas this organization, which represents a tangible expression of the desire of the people to reach out to the nation’s fighting men, now far removed from them, and which is entirely dependent on voluntary contributions to carry out its purposes, is issuing to every citizen of this country its 1945 appeal for a minimum war fund of $200,000,000:

Now, Therefore, I, Franklin D, Roosevelt, President of the United States of A.merica, and President of the American National Red Cross, do hereby designate the month of March, 1945, as Red Cross Month, confident in the readiness of the people to respond to the utmost of their ability in support of this organization built by their generous contributions in the past-and dedicated to their services in this hour of increasing need.

In Witness Whereof,.I have hereunto set my hand and caused the seal of the United States of America to be affixed.

Done at the city of Washington this nineteenth day of January (Seal)

in the year of our Lord nineteen hundred and forty-five, and of the Independence of the United States of America the one hundred and sixty-ninth.

By the President:

JOSEPH C. GREW, Acting Secretary of State

FRANKLIN D. ROOSEVELT.

kölni az őt üdvözlő, s virágcsokrot átnyújtó leánykát. De Erzsébet kedves mosollyal megveregette a kisleány arcát, s Zsófia hazatérve, ebből csinos botrányt rendezett, hogy eljátszotta népszerűségét a bécsiek előtt. Amidőn pedig Erzsébet férjével először tett látogatást Magyarországon, s városról városra ment fényes kíséretével, Debrecenben, az őt üdvözlő, s virágcsokrot felé nyújtó kis leánykát magához ölelte, s jobbról, balról megcsókolta. És tökéletes magyarsággal igy szólt:

— Te kis pünkösdi rózsa!

Erre kitört a botrány. Az udvaroncok, kibővítve, kiferditve mesélték a féltékeny természetű, de egyenes karakaterü Zsófiának, hogy Erzsébet Magyarországon megfelejtkezett királyi méltóságáról, s a rebelliseket ölelgetve csókolgatta.

Erzsébet egy ájulásig fokozódott kirohanás után elhatározta, hogy kimenekül ebből az intrikától átfűtött levegőből, ahol minden udvaroncnak laposra deformálódik a füle, amint az ajtó kilincsre nyomva, örökösen hallgatódznak.

Gödöllőre ment pár hétre, melyet a magyar nemzet ajándékozott a császári párnak, első látogatásuk alkalmával.

Ferenc József nem ellenezte, azt felelte Zsófiának:

— A Sziszi tudja mit csinál, nem kell félteni a Sziszit! Mert állandóan Sziszinek becézte, imádott feleségét.

Nem politikai okokból, avagy uralkodói számításokból szerette Erzsébet a magyarokat, hanem nemes szivének ösztönös érzése súgta, hogy a magyar a legkiválóbb fajták egyike. Becsületes, nyilt szivü, gyermekiesen naiv, s a lelkét odaadná egy jó szóért. Magyar tanárja, Majláth halkan, hogy senki ne hallja, elmondta a magyar-nemzet szomorú tragédiáját, Árpád honalapítótól kezdve, a línglelkü Kossuth Lajosig. És Erzsébetet szivébe zárta az árva magyar népet, s ahol csak tehette segített rajtuk, s férje, ki a monarchia érdekében sokszor ridegen visszautasította Erzsébet kérését a magyarokért, de a szive mélyén reszketett felesége gyöngéd és érzékeny leikéért. Nagyon sokszor Erzsébet győzött, s később Zsófia is az összeszokás beletörődésével, már enyhébb kifejezéseket használt, ha Magyarországról volt szó.

Csaiádi életükben egy végzetes hibát követett el Ferenc József, amikor gyermekeik nevelését Zsófiára bízta. — Ezt már a házasság megkötése előtt házi szerződésbe vették. Erzsébet akkor beleegyezett, mert szerelmes leány volt, minden ösztönös anyai érzések nélkül. De amikor gyermekeit, szinte erőszakkal vettéic el tőle, s csak 15 percet tölthetett velük naponta, a dajkák, komornák, s udvarhölgyek csevegései (Folytatás a 4-ik oldalon)