Krónika, 1945 (2. évfolyam, 2-11. szám)

1945-03-15 / 3. szám

8-IK OLDAL ‘KRÓNIK A” 1945. március 15. Magyar márciusok Miközben keserű komorsággal járjuk a new yorki uccát és szi­vünket lehúzza a magyar tragé­dia bánata, szinte észre sem vesz­­szük, hogy arcunkba hull az ér­kező tavasz ragyogó fény-esője. Még csontjainkban a szörnyű katasztrófa feletti szomorúság fájdalma és borúja, de valahon­nan messziről már megcsap az ébredő természet zsenge szellője, a megújuló élet, az örök március frissítő leheljeié, a húsvéti feltá­madás hitének áldott melegsége. Hazaszáll a szivünk Magyar­­országra, a lé-tarolt rónákra, fel­dúlt kifosztott magyar városokba és falvakba s;a .feldúlt, kifosztott magyar lelkekbe. Odahaza is süt most a nap, érezzük, ott is most dereng a tavasz, napsugár táncol a romok felett -is. Tudnak-e még örülni neki a sokat csalódott, so­kat szenvedett, viharvert ma­gyarok? Micsoda szörnyű évek vannak a hátuk megett azoknak, akik még élnek, megvannak közülük! Nem­­e fáradt el a lelkűk a sok kín­ban, gondban, gyötrelemben? Ki­­ragyog-e még- szivükben újra az élet bizodalma a márciusi nap­fény ragyogásával együtt? Egy hosszú hányattásos ut végén van-e még erejük uj útra készül­ni, erőt meríteni március fényé­ből, a megújhodás isteni ígéreté­ből? sfc s{c * Március van Magyarhonban újra. És szeretjük hinni, hogy nem a lázas szertelenségek, sötétbe ugró kísérletek márciusa, hanem a saját bőrén, saját történelmi ke­servén tanult, meghiggadt ma­gyarságé. A magyar szivek igaz­ságvágyával csak gonosz játékot űző názi-németek már kiverve az ország nagy részéből s a félig el­pusztult Budapestről, — német zsarnokság már nem fenyeget. Orosz szuronyok hegyén villan a magyar napsugár, bus szemek há­latelten nézik; Örülnek a szabaditó vendégnek, dé csak ameddig sza­baditó és vendég. Az életbölcsel­­me nem a magyaré, elvont tanai­ra totalitárius rendszerére ma még kevésbbé fogékony. Látta már a saját portáján is 1919 áldatlan márciusán s nem kér belőle uirn. Már mirden márciust látott. A huszonöt év"*"-:előttit js> am k:r március 2-án v a kormányzóság kezdődött, és vele egy korszak, amely szellemi téren épp úgy mint a szegénynép -joga és sorsa dol­gában csak f «visszaesést hozott. Meg a tavalyi márciust is, ami­kor a názik végleg betelepedhet­tek Magyarországra és Sztojait ültették a nyakára a Gestapoval együtt. Érthető, ha megrendült a hite a dátumokban s kompromittált hónap lett a szemében március. A márciusi gondolat örök és hall­hatatlan a szivében, mint vágya a szabadság és haladás után, de közel száz esztendő nagy tapasz­talata leszűrte számára igazi ér­telmét. Büszke dicsőséggel csak 1948 márciusára emlékszik, a ti­zenkét pontra, de arról is tudja már, hogy megvalósulásának a trón voltakép nem volt akadálya, s hogy a véres és hősies szabad­ságharc elkerülésével is megvaló­sulhatott volna, amiként Deák Ferenc bölcsesége tálcán hozta a nemzetnek a Bach-korszak feles­leges szenvedései után. A huszon­öt év alatt és most a döbbenetes tanulságok kijózanító fényénél az­zal is tisztába jött, hogy addig volt nagy és gazdag Magyaror­szág, amig uralkodója volt, amíg a Habsburg-hatalom vigyázott épségére. Ma megint visszacson­­kulással fenyegetnek a fegyver­szüneti feltételek, uj elszakitott­­sággal újra idegenbe kerüléssel a magyar testvérek milliói számá­ra s ma visszasírja a lelkünk a boldog tegnapot, a kiegyezés utá­ni ötven szürke márciust, amikor volt szent-istváni Magyarország. * * * Ma uj értelmük van a márciusi igéknek. Nem kell harcolni a ha­ladás tizenkét pontjáért, — a ma­gyar királyság ifjú, haladó kirá­lya áll a legélén azoknak, akik lelkesen akarják. S nem kell har­colni a nincstelen, Földnélküli Já­nosok jobb sorsáért sem; a ma­gyar király az, aki földet, kenye­ret, jobb, emberibb életet akar biztosítani a számukra, épp úgy mint mindenki számára, aki be­csületes nemzetszolgáló munkával akar résztvenni a magyar feltá­madásban. Ma nem kell 1919 márciusa, amely egyetlen osztály számára akarta lefoglalni az or­szágot s kitagadta a többieket a nemzetből, a nemzeti munkából. Ottó király minden magyarnak királya akar lenni, osztályra, fele­­kezetre, származásra való tekintet nélkül s mindenkinek meg akarja hagyni az életre és boldogságra való jogát, segíteni akarja a nem­zet minden hasznos rétegét az elő­rejutásban, anélkül, hogy tűrni (Folytatás a következő oldalon) HOGYAN MŰKÖDIK AZ UNRRA. A United Nations Relief and Rehabilitation Administration (UNRRA) Európába kirendelt tisztviselői már munkába kezdtek. Az igazgatóság Montrealban, Kanadában, tanácskozást tartott, amelyen fontos határozatokat fo­gadtak el; elhatározták, hogy a segitő-akciót Olaszországnak és Nyugateurópának felszabadított területein azonnal felveszik, mi­helyt a hadmiveletek megengedik az akció megindítását. Egyszers­mind munkájuk vezérelveit is megállapították. Habár a végcél az, hogy a felszabadított terüle­tek lakosságán segítsünk, az UNRRA mégsem egyszerű jóté­konysági egyesület. “Segíteni az embereken, hogy magukon segít­hessenek”, erre törekszik ez a nemzetközi szervezet. Az UNRRA tanácsa tehát a legfontosabbnak azt tartja, hogy a segítségre szo­rulók önérzetét kíméljék és az em­berek önbizalmát visszaállítsák, úgy hogy képessé tegyék őket arra, hogy önmagukat fentarthas­­sák. Herbert Lehman, az UNRRA igazgatója, hangsúlyozta, hogy a felszabadított területek jogszerű kormányát bízzák meg mindenütt a segélyek kiosztásával. Az UNRRA bizalmi emberei csak el­lenőrzik, hogy a segélyeket igaz­ságosan és méltányosan használ­ják fel. Az Egyesült Államok kormá­nya azt vallja, hogy a háború utá­ni első hónapok alatt a legfonto­sabb teendő az, hogy a segélyeket és a rehabilitációt szolgáló esz­közöket, faji, vallási, vagy politi­kai nézetre való tekintet nélkül, juttassák el egyenlő mértékkel az Ínségesekhez. A szükség a mér­ték és nem az egyéniség. Ezt a segítséget ne csak azok kapják meg, akik az illető területek állan­dó lakosai, de mindenki, aki ott található, bárhonnan hurcolták is oda őket a nácik. Ezeket ahhoz kell segíteni, hogy hazájukba visszatérhessenek, ha kívánják. Sokmillió férfit, nőt és gyerme­ket ragadtak ki a környezetéből a náci hardák. Ahogyan a front vo­nala előre és hátra tolódott, a né­pesség rémülten menekült az ágyuk és tankok elől és a mene­kültek legnagyobb része még nem tudott visszajutni hazájába. A legtöbbjük még most is náciuralta területeken tartózkodik, akarata ellenére, még ha a tengely hadi­gyáraiban, vagy a földeken végez rabszolgamunkához hasonló fela­datokat. Sokszázezer még ma is koncentrációs táborokban sínylő­dik. Az Egyesült Nemzetek a fel­szabadítandó területeken minden­féle fajú, vallásu és nemzetiségű embereket fog találni. Ezeknek a hontalanoknak a legnagyobb része ma még ellensé­ges kezekben van. Mások — bár már felszabadított területeken él­nek, azért nem indulhatnak haza, mert a szükséges közlekedési esz­közök nem állanak rendelkezésük­re. Végül olyanok is vannak, akik már visszatértek lakóhelyükre, de házukat és vagyonukat az ellen­ség elpusztította. Az UNRRA mindenkitől gondoskodni fog. Máris sokszázezer emben van, aki az UNRRA gondozása alatt áll és számuk naponta ezrekkel emel­kedik, mert az UNRRA kiküldött ügynökei minden teremtett lelket feltalálnak. Sokszáz misszió ké­szen áll, hogy a felszabadítandó területekre azonnal elindulhasson. A hontalanokat vagy azon a helyen segitik meg, ahol megta­lálják, vagy pedig menekült tábo­rokban helyezik el őket. Ilyen tá­borokat állítottak fel Egyptom­­ban, Szíriában, Palesztinában és Északafrikában. Telepek vannak már Franciaországban, sőt Bel­giumban is. Különösen keleteuró­paiak, vagy olyanok részére, aki­ket a Szövetségesek német hadi­fogságból mentettek ki. A montreali tanácskozáson a zsidó nemzetiségű, vagy vallásu menekültek helyzetét is tisztázták. Ezek szerint — tekintet nélkül ar­ra, hogy milyen állam polgárai voltak azelőtt, vagy hol laktak — segíteni fogják őket, abban is, hogy bármely országba visszatér­hessenek, épen olyan mértékben, mint a Szövetségesek állampolgá­rait, akiket a felszabadítandó te­rületeken találnak meg. Az Egye­sült Államok és Nagybritánnia megbízottai voltak ennek az in­dítványnak a szerzői; ezek sze­rint még az ellenséges országok­ból származó zsidók is ugyanabba a kategóriába fognak tartozni, mint azoknak az országoknak a polgárai, amelyeket a nácik erő­szakkal meghóditottak. A méltá­nyosság követelménye az, hogy a német, a magyar, vagy a román zsidót, akik Hitler zsarnokságá­nak legfőbb áldozatai, ne tekint­sük ellenséges polgárnak. A ná­cik ravaszul kieszelt világuralmi tervében, a zsidók elleni izgatást használták fel arra, hogy igazi céljaikat leplezzék és megtévesz­­szék a meghódításra kiszemelt or­szágok népét. A montreali konfe­rencia a kubai delegáció indítvá­nyát is elfogadta, hogy az UNRRA tevékenységét a nyugati földtekére is kiterjesszék -— a mi a menekültek elhelyezését és visszahonositását illeti. A hontalanokról való gondos­kodás, akár városi házakban, akár táborokban laknak, roppant sok munkát és költséget okoz. Élelmi­szerekről, ruházatról és orvosi ke­zelésről kell gondoskodni, lehe­tővé kell tenni, hogy rokonaikkal érintkezésbe jussanak és ki kell dolgozni a tervet, hogy lehet őket hazájukba visszatelepiteni. De még visszatérésük után is kell ele­inte segíteni őket, hogy normális és hasznos életet folytathassanak. Vetőmagvakkal, műtrágyával, nyersanyagokkal, mezőgazdasági eszközökkel, javító eszközökkel kell ellátni őket. A közelben levő közlekedési eszközöket is helyre kell állítani és a közmüveket is. Mindezt az UNRRA vállalta ma­gára. A legtöbb helyen katonai érdekek akadályozzák az ember­baráti munkát és a katonai érde­kek bizony előbbre valók. Ha sikerül az UNRRA-nak óriási feladatát teljesíteni, nem­csak emberi kötelességet teljesít, hanem elébevág a háború utáni világválságnak és elősegíti az uj, boldogabb világrend felépítését. Common Council. 0«0*0#0*0#0«0#0*0*0«0*0#0#0#0*0*0*0*0«0*0*0*0*0»0«0»0*0*0«0«0«0*0«0«0*0«0*0»0*0*0«0*0«Q«0«0«0«0*0»0»0*0#0«0* <w*o*o*o»o*o*o*o*o«o*o*o#o*o*o#o#o#o*o»o»o#o#o«o*o*o*o*o*o*o«o»o«o«o*o*o#o»o*o*o»o«o»o#o«o#o«o«o#o«o*o«o«o«o BUY WAR BONDS Let us speed up victory by meeting our full res­ponsibility. For the fighting man, that means sacrificing his life, if need be. The civilian isn’t asked to do this. He is asked to back our fighting men in every way he can. And one of the best ways is by buying War Bonds and Stamps. Buying War Bonds and Stamps gives the individual buyer economic security for the future, it helps the fight against inflation, and helps assure an economically sound postwar America. FOREIGN LANGUAGE PRESS DIVISION OFFICE OF WAR INFORMATION •cm»o«o«o*o«o»o«o*o*o«o*o»o*o*o»o*o«o»o#o*o#o#o#o#o*o»o*' Ao»o*o*o#o*o*o*o»o*o#o«o#o«o*o*o*o*o»o«o*o#o»o#o*o*a

Next

/
Thumbnails
Contents