Krónika, 1945 (2. évfolyam, 2-11. szám)
1945-03-15 / 3. szám
1945. március 15. “K R Ó N I K A” 7-IK OLDAL kilátások Yalta után»! Magyar NEM LESZNEK ÉRDEKSZFÉRÁK? Vigasztalóbb, reményteljesebb-e a helyzet a^yaltai konferencia óta? Habozás nélkül mondhatunk igent erre a kérdésre. Roosevelt, Churchill és Stalin megállapodásai eloszlatják azokat az aggodalmakat, amelyek 1944 utolsó felében beárnyékolták az égboltozatot. A yaltai egyezmény — mondotta Roosevelt a kongresszus előtt tartott beszámolójában — véget vet, vagy véget kell. hogy vessen mindenféle érdekszféra tervnek, hatalmi politikának, vagy más olyan tervezetnek, amelyek századokon keresztül egyik háborút a másik után zúdították az emberiségre. Beteljesednek-e Roosevelt reményei? Valóban teljesen és végérvényesen megszabadult-e az emberiség attól a veszedelemtől, hogy a háború után érdekszférákra fogják bontani1 a világot? Vagy csak más nevet kap a gyermek? Mi törhetetlenül hiszünk nagy elnökünkben, Franklin D. Rooseveltben. Hiszünk abban, hogy azokért a kompromisszumokért, amikbe belement Yaltaba, ő is kötelező ígéreteket kapott. ígéreteket, amelyekből joggal merithette azt a meggyőződést, hogy az érdekszféra tervek sem régi formájukban, sem valami uj köntösben nem fognak feltámadni. A FELSZABADÍTOTT ORSZÁGOK SORSA. A yaltai egyezmény rendkívül fontosságú Ígéretet tartalmaz a felszabadított országoknak. A yaltai konferencia előtt különbséget tettek felszabadított és megszállt országok között. A megszállt országok közé sorozták a volt úgynevezett csatlós országokat. A yaltai egyezmény nem tesz ilyen különbséget és egyformán ígéri meg azoknak az országoknak. amelyeket fegyverrel gyűrt hatalma Hitler és azoknak, amelyeket a maga oldala mellé revolverezett, hogy szabad, általános és titkos választás után maguk választhatják meg kormányformájukat. Egyben segítséget is Ígértek nekik a nagyhatalmak arra, hogy a demokrácia érvényesítésére a szükséges előfeltételek létrejöjjenek. Magyarország igy a többi volt csatlós országgal együtt — a yaltai egyezményben ígéretet kapott arra, hogy maga dönthesse el kiket akar kormányon. A magyar nép szuverén joga maradt eldönteni, hogy milyen államformában akar élni. Mi természetesen abban a meggyőződésben. hogy a magyarság ragaszkodik az ezeréves királyság intézményéhez, ebből azt következhetjük, hogy Magyarország királyság marad még akkor is, ha a környező országok más államformát választanának is. MI LESZ AUSZTRIÁVAL? A magyarságot érthetően élénken érdekli, hogy mi lesz Ausztria sorsa. Hosszú századok óta az osztrákok szomszédságában élve, sokáig közös monarchiában is velük, természetes, hogy a magyar nép nagy figyelemmel kiséri az osztrák kérdés megoldására vonatkozó tervezeteket is. 1943-ban a moszkvai egyezmény megígérte a szabad, független Ausztria helyreállítását, Yaltaban, miután elhatározták, hogy a szövetségesek négy zónára osztva Németországot hogyan fogják megszállni a názik hazáját, hosszas vita folyhatott Ausztria sorsáról is. Erre mutatnak azok a legújabb jelentések, amelyek szerint Yaltában elhatározták Ausztria három zónára való osztását is. A terv állítólag az, hogy a magyar és a csehszlovák határ közelében lévő területeket, mint Alsó Ausztriát, a Burgenlandot, Stájer északi részét az oroszok szállják meg, Felső Ausztriát az amerikaiak, Tirolt, Voralberget, Karinthiát, Stájer déli részét — szóval az olasz és svájci határhoz legközelebb eső részeket pedig az angolok. Bécset magát is három zónára osztanák és a bécsiek abba a helyzetbe kerülnének, hogy a város egyik részéből csak útlevéllel mehetnének át a város másik részébe, amit más katonaság tartana megszállva. Nem tudjuk, hogy mi igaz és mi nem ezekből a jelentésekből, amelyek Londonból jönnek és amiket nagyobb cikkben ismertetett nemrégiben a New York Times. Roosevelt elnök a yaltai konferenciáról szóló beszámolójában nem emlitette Ausztriát. A názik Ausztriát tiporták le először és ezért joggal hittük mindig, hogy a felszabaditott országokra vonatkozó tervek és rendelkezések érvényesek lesznek Austriára is. Az osztrák népnek — a hitleri agresszió első áldozatainak — meg kell adni a módot és jogot arra, hogy maguk dönthessenek sorsuk, jövőjük felett. Nem hisszük, hogy Ausztria ideiglenes megszállása, sőt még ideiglenesen három zónára való osztása is, ennek a jognak a megtagadását jelentené. Nemcsak azért, mert a szövetségesek már a moszkvai egyezményben is megígérték Ausztria függetlenségének helyreállítását, hanem azért is, mert az elmúlt két és fél évtized tanulságai alaposan meggyőzhették a Szövetségeseket arról, hogy azt az űrt, amit az osztrákmagyar monarchia felbontása okozott, nem lehet áthidalni, nem lehet egészséges helyzetet teremteni a Duna medencéjében a Duna medence vezető népeinek a baráti közreműködése nélkül. A SAN FRANCISCOI KONFERENCIA. Nem hiába tette meg Roosevelt elnök a fárasztó, tizenkétezer mérföldes utat a krimi félszigetre, hogy ott Churchillel és Stalinnal együtt keresse a megoldásokat azokra a kérdésekre, amelyekben láthatóan ellentétek voltak a nagyhatalmak között. A yaltai konferencia egyik legfontosabb eredménye az, hogy meg lesz a nemzetközi békeszervezet, amelynek alapjait Dumbarton Oaks-ban rakták le. Dumbarton Oaks-ban — mint Roosevelt mondotta — 90 százalékos megegyezés jött létre a nagyhatalmak között, a fenmaradó 10 százalékban kompromisszumot kötöttek Yaltában. Április 25-én ül össze az Egyesült Nemzetek konferenciája San Franciscóban, hogy tető alá hozza a nemzetközi békeszervezetet, amelynek létrehozása érdekében elnökünk koncessiókat tett. Ez -lesz az első alkalom, hogy a kis nemzetek is hallatják a szavukat. Bár Magyarország sajnos nem tagja az Egyesült Nemzeteknek és igy nem lesz képviselve a san franciscoi konferencián, de meg vagyunk győződve arról, hogy a kis nemzetek képviselői között 'akadni fognak, akik valamennyi kis nemzetnek a szivéből beszélni fognak, igy a magyarok szivéből is. A kis nemzeteknek az érdeke elsősorban is a nemzetközi békeszervezet létrehozása. Meg va-' gyünk győződve arról, hogy a magyar nép mindig szívvel és lélekkel fogja kivenni részét a békeszervezet munkájából. AMERIKA NEM FELEJTKEZIK MEG A HADIFOGLYOKRÓL. Németországban vagy Japánban lévő amerikai hadifoglyok nem “elfelejtett emberek.” Az amerikai kormány továbbra is a haderő tagjainak tekinti őket és igyekszik sorsukat minden módon enyhíteni. 1929. júliusában jött létre a genfi konvenció, amelynek értelmében semleges államok képviselői meglátogathatják a fogolytáborokat és gondoskodnak a hadi foglyok szükségleteiről. A svájci kormány, a Nemzetközi Vörös Kereszt Egyesület és a YMCA Hadifogoly Bizottsága buzgólkodnak ebben az akcióban. November végéig 65,000 amerikai került fogságba; ezekből 49,000 Németország és 16,000 Japán területen. Ha a németek amerikai katonát elfognak, először is a Dulagba (Durch Lager), egy kikérdező hivatalba viszik. Mihelyt oda megérkezik, a Vörös Kereszt működésbe kezd és két csomagot ad át neki. Az egyik a “fogoly készlet,” a másik élelmiszercsomag. A fogoly-készletben meleg pizsama, törülköző, szappan, fésű, kefe, szvetter, keztyü, cigaretta, sőt még vitamin pilula is van. Az élelmiszer csomag 11 fontot nyom és arra szolgál, hogy a sovány német kosztot kiegészítse. Ez a külön élelmiszer csomag minden két hétben ismét megérkezik a fogoly kezeihez. A csomagokat Amerikában készítik el, négy csomagoló központban. Mindennap 48;000 ilyen csomag készül el. A hadsereg szolgáltatja az élelmiszert és a Vörös Kereszt végzi a becsomagolást. A németek megengedik, hogy mindenütt, ahol amerikai foglyokat tartanak, a Vörös Kereszt egy 15 hétre szóló tartalékot tartson kéznél. De ezenkívül orvosság- és varróeszköz-készleteket is kiosztanak és azok, akiket kórházban ápolnak, külön cikkeket is kapnak. Karácsonykor a Vörös Kereszt időszerű ajándékokat oszt szét. Cigarettát az amerikai foglyok rendszeresen kapnak, annak ellenére, hogy otthon cigaretta-hiány van. Common Council. BUY WAR BONDS Churchill—Roosevlet—Stalin
