Krónika, 1944 (1. évfolyam, 2-12. szám)
1944-02-15 / 2. szám
£-IK OLDAL “KRÓNIKA” 1944. február 15. GEOPOLITIKA Irta: KRÓNIKÁS Ez a mostanában oly nagyon felkapott tudomány egyáltalán nem uj, sőt azt lehet mondani, hogy egy idős az emberi kultúra legkezdetlegesebb idejével és csak azért jött most különlegesen divatba, mert ezzel a tudománnyal is az történik, ami sok mással: a tudománytalanság szolgálatába állítják, igazságait elferdítik, el nem ferdíthető igazságaiból hamis következtetéseket vonnak le és Sgy megmérgezik a tudományt. Mikép a repülőgép áldás hellyett átmenetileg átokká vált az emberiségen, amiként a kémia, a fizika, a természetrajz, mindannyi egy-egy eszköz a fizikai vagy személyi gyilkossághoz, s amiként a hazafiasság, faj szeretet nemes érzéseiből gyilkoló fegyvereket kovácsol a tudománytalan gyűlölet, amúgy nem kerülhette el sorsát a geopolitika sem, sőt bizonyos tulajdonságainál fogva különös előszeretettel használt mérgező anyag, jogcím minden gazsághoz. A geopolitika tulajdonképpen azt az amúgy is kézzelfogható tudományos igazságot hivatott megfelelő bizonyítékokkal, adatokkal beigazolni, hogy minden természetrajzi adottság, növényvilág, állatyilág, emberfajok külömbözősége, történelmük és politikai földrajzuk szoros összefüggésben van az illető földterületet hegy és vízrajzi alakulásával, klímájával 'és ennél fogva attól el nem választható semmikép sem. Az ember, társas egységében, kisebb közösségben, mint család vagy falu; nagyobb közösségben, mint faj, nemzet, ország, birodalom ettől a körülményektől függően fejlődik, változik és ha ezt végigvezetjük, ki kell derüljön a meghamisitatlan tudomány eszközeivel, hogy az egész világtörténelem tulajdonképpen geopolitikai alapon nyugszik. Nem is nehéz ezeket a tételeket már kezdetleges korszakoktól kezdve bizonyítani. A tudomány mai állása szerint az emberek valamennyien egyforma törzsökből származnak és mégis — nem beszélve az egyes fajok között is meglevő kuiömbségekről — mily óriási fizikai és szellemi külömbségek állnak fenn egyes nemzetek, még nagyobbak egyes emberfajták között, amelyeket fölösleges volna részletezni. Tudományos megállapítások szerint ezek főképp a kiimára vezethetők vissza és a kiima által megkövetelt, vagy lehetséges élelmezési módokra. A perzselő forróság az évszázezredeken át egyes fajok bőrét színessé, feketévé tette, másokét a hűvösebb időjárás világos arcszinüvé, a szeles időjárás szikárrá, férdeszemüvé, kiálló járomcsontuvá. A növényi élelem elpuhit, “Buy War Bonds”, a kizárólagos állati eledel, amely a hideg kiimában szükséges eltörpít, a tengeri éghajlat kitartást, szívósságot ad, a hegyek lakója bátor, »szabadságszerető, a sivatagoké rabló. A kereskedő, földművelő nép békés, a sovány földek lakója harcias, és igy tovább. Az első kultúrák nem kezdődhettek másutt, mint ahol az éghajlat állandósága egyéb tényezőkkel ezt megengedi: Mint Egyiptomban, Mesopotámiában, Indiában, Kínában, Mexisoban, Peruban, amelyekben ugyancsak kiima folytán a csillagászat, a naptár, a vallási és egyéb tudományok könnyebben kezdődhettek. Fejlettebb kultúrák már a kevésbé enyhe, de még mindig elég enyhe kiima felé húzódnak, mint Görögország, Róma, Hispania és a még jobban fejlődő kultúra azután még északabbra is lehetővé teszi a fejlődést, sőt, mint Amerika példájával látjuk, de Európában is, hogy a hidegebb részek nagyobb fejlődésre képesek, mint a déli részek . . . egy bizonyos fokig, ahol t. i. hideg már túlságosan hosszú ideig tart. Ne sokat részletezzük a dolgot. A klíma, a folyók, síkságok, hegységek, tengerek nem csak az egyének jellemét befolyásolták, hanem a népekét is és a világtörténelem menetét is. A kicsi Görögország csak saját természetadta határain túl tudta népfölöslegét levezetni és ezeknek előbb-utóbb le kellett szakadni az anyaországtól. A kis Palesztina mindenfelől sivataggal határos, népfölöslege emiatt nem terjeszkedhetett, viszont területe igen fontos átvonulási ország volt nagyob népek számára Ázsia és Afrika felől Európába. Bukása elkerülhetetlen volt és ez együtt járt azzal, amivel a görög népnél is, hogy az eredetileg földműves nép átalakult kereskedő néppé. Egyiptom csak a Nilus mentén terjeszkedhetett, a Szahara határt szabott neki, viszont Kis-Ázsia mindig egyetlen uralkodó kezeiben volt, de csak ritkán együtt ' a szomszédos Iránnal, melytől nagy természeti akadályok választják el. Indiát örökre felhatárolta a Himalaya, a világ legnagyobb természeti akadálya és fajtáit minden különbözőség dacára összekovácsolja a' klímából eredő közösség, amely egyben kevésbé harciassá, az idegen uralom elviselésére hajlamosabbá teszi őket. Kina és Japán szintén ennek a teóriának a csattanós megerősitői és ami Európát illeti . . . . . . Látjuk, hogy Európában a spanyol félsziget úgyszólván soha sem állott egy uralom alatt a franciákkal, akiktől a 12000 láb magas, rideg, pirenneusi hegylánc választja el. Olaszország egysége még akkor nyilvánvaló volt, amikor részekre volt darabolva, sőt részben külső országok alá vetve, viszont. Olaszország, illetve Róma csak időlegesen lehetett ur az óriási Alpesi hegyláncon túl eső részeken. Svájcot a természet független egységgé alkotta, jóllehet lakosai három nemzethez tartoznak, s skandináviai félsziget és a dán félsziget felé sohasem gravitáltak sokkal hatalmasabb és hóditóvággyal eltelt szomszédaik, az oroszok, illetve németek, akik ehelyett a nagyon rossz határokkal biró Lengyelországot és Balti államokat támadták és támadják. Ugyanígy, ha például a Britt szigetek északi része lenne székesebb, enyhébb és termékenyebb, viszont a déli lenne keskenyebb, sziklás és hideg akkor ma minden bizonnyal ezen a nagy szigeten a skótok uralkodnának és az angolszászok nem. Csakis a természeti adottság folytán tudott az angolszász elszaporodni, tehát erősebb lenni és elnyomni a kisebb számú és szegényebb skótokat. Kisebb mértékben ugyanez a viszony az angolok és írek között. Még a mai Amerikában is ugyanez a helyzet, ahol az Egyesült Államok minden zavar nélkül magába olvasztotta a déli és nyugati francia, illetve spanyol államokat, de rttégállt a Rio Grande folyamnál és nem is akar tovább menni: Ott HÁROM DIÁK Debreceni Collégium Fényben úszik esthajnalon, Egy Cétusba lámpavilág, Ott pipázgat három diák. Egyik előtt Horátius Másik előtt Ovidius Harmadiknál Phaedrus könyve — Dehogy néznek most a könyvbe. Barna szemű ifjú leányka, Rózsa tűzve a hajába, Piros rózsa télen-nyáron . . . Arra gondol mind a három. Szól az egyik: “Nagy ur leszek, Hatvan szobás kastélyt veszek. Fény, ragyogás pompa között — Akkor aztán érte jöVök.” "Költő leszek”, szól a másik, “A nő hírre, névre vágyik. Lábaimnál a nagy világ És ő is engem imád.” A harmadik egy szót sem szól, Mosolyogva messze gondol. Zsindelytetös, fehér házra Egy falusi kúriára. Egy falusi kúriára, — Tán épp egy parochiára, Violára, estikére, Édes anyja szép szemére. Oda viszi majd a párját, Igaz szívvel oda várják, Nem is mese, nem is álom . . . Van ilyen is a világon! Farkas Imre. az igazi, természetadta földrajzi, hegyrajzi, vízrajzi és klímái határa. Ha idáig politikamentesen eljutottunk, nem élve vissza a fölrajztudománnyal o 1 y k é p p, ahogy ezt a német tudós, mint a német geopolitikai központ főnöke, jobb tudása ellenére megteszi — Haushofer, tanár Stuttgart — akkor rá kell jöjjünk arra is, hogy miért volt mindig külömbség Észak-, ileltve Kelet-Németország között egyrészt, másrészt Délnémetország között, továbbá, hogy mi okozta az eseményeket, amelyek ezer évnél is hoszszabb ideje történtek az úgynevezett Duna-Moldva-Adria medencében. A Rajna közép folyása, az Alpok északi nyúlványain és Cseherdő (Böhmerwald) igen erős természeti határ volt mindig s ezért itt Bajorország. Baden, Würtemberg a többi német részektől politikailag, később vallásban, kultúrában, gazdaságilag és világfelfogásban is külömböztek. De mivel északra a Majna és a thüringiai hegyek csak kisebb akadályt képeztek, ezek a déli németek ezen az utón mégis kapcsolatban állottak az északi németekkel, de sohasem túlságosan és sohasem érzelmileg. Nyugat felé a Rajna nem annyira határ, mint inkább közlekedési ut volt és ezért inkább a Vogezek képezték a határt, Elzász mindig ütközőpont volt és igy lett kicsinysége ellenére a világtörténelem egyik legfontosabb színhelye. A délnémeteket Salzburg felé egész fel a Dunáig (Passaunál és valamivei feljebb! már aránylag könnyű határok választották el a további Dunamedencétől, feljebb pedig a Böhmer Wald^ a Sudeták és az óriáshegység. Ebből következik, hogy a délnémetek és az Osztrák örökös tartományok között (Alsó és Felső Ausztria, Csehország, az Alpesi tartományok) mindig fennállott és fennáll a vallási és kulturális közösség, de a természetes határok miatt politikai közösség nem (megjegyzendő, hogy ebben a közösségben akarva, nem akarva, a fennforgó és fennforgót! okok a szláv fajú csehek is mindig beleértendők.) Viszont ugyancsak a földrajz, a Duna és a Duna felé vezető völgyek: az Inn, Salzach, Mura, Dráva, stb. a rendkívül magas Alpok között mind közös egységet kívántak minden tekintetben a történelem kezdetétől fogva, tekintet nélkül arra, hogy egyes részek olasz (Tirol) más részek szláv (Krajna, Karinthia egy része a Délstájerország) jellegűek és — habár vizrajzilag már nem függ össze a Dunával, — a Duna felé kellett gravitáljon az Adriai tenger eme része is, mely Olaszországgal még kevésbé függ össze és (Folytatása a 9-ik oldalon)
