Krónika, 1944 (1. évfolyam, 2-12. szám)

1944-02-15 / 2. szám

1944. február 15 “KRÓNIKA” 9-IK OLDAL GEOPOLITIKA (Folytatás a 8-ik oldalról) amely saját területének ki­csinysége és terméketlen volta miatt rá van utalva arra, hogy nagyobb és gazdagabb terüle­tek (Ausztria, illetve Horvát- és Magyarország) felé gravi­­táljon. Majdnem ugyanez a helyzet Észak felé Csehország, Morva­ország és Osztrák Szilézia felé. önmagukban kicsinyek, nem túlságosan termékenyek, de Né­metországtól magas hegyláncok választják el mindenütt, Ma­gyarországtól kisebb, de szin­tén eléggé magas hegyek, a Dunamedencétől azonban úgy­szólván semmi, jóllehet főfo­­lyóik: az Elba, illetve Moldva és az Odera észak felé, el a Dunától haladnak és az egyet­len Morva, amely a Dunába vi­szi vizét. Az elmondottakból kitűnik az, amit ezer év történelme erősíti meg külömben is, hogy a háború előtti Ausztria (nem értve bele Galiciát) a földrajz, kiima és termékek alapján el­választhatatlanul egymás mellé vannak rendelve, tekintet nél­kül a benne lakó népek nem­zetiségére, a Duna folyásával, mint központtal és ott kell le­gyen a főváros, ahol a Duna völgye legszélesebb, ahol emiatt az összes főközlekedési utak áthaladnak: azaz Bécsben. Aki ezeket a határokat megbontja, az a benn lakott összes népe­ket'tönkreteszi, vele együtt tűz­fészket teremt Európa szivé­­benr A geopolitika továbbra is igen érthetően beszél. Elmond­ja, hogy a Kárpátok hegylánca kezdve a romániai Moldva és Havasíöld mentén halad ismét a Dunáig a Vaskapunál. On­nan a Duna, és Belgrádtól kezdve a Száva, de egy kis darabon — épp úgy, mint Ausztriában — az Adriai ten­ger, oly természetes egységet alkot, amelyen nem tudott több mint ezer éven át állandóan áthatolni a török, a tatár, a görög, a szerb, az óláh, az orosz és a cseh (még régebben Róma, Attilia és Nagy Károly alatt is majdnem egységes volt), de ebben a medencében lakó népek sem tudtak állan­dóan áthatolni a fenti határo­kon. Ez a medence, amelyről számos világhirü földrajzi tu­dós közöttük Reclus Eliysee. megállapították, hogy a legtö­kéletesebb földrajzi egység sok­kal tökéletesebb még mint a Britt, Skandináv, spanyol és olasz egységek is, mert csakis ennek a medencének az összes völgyei haladnak központi irányban, csakis ennek a me­dencének az összes vizei öm­­lenek egyazon folyóba, a Du­nába és csakis ennek a meden­cének van a néhány kétezer méteres hegyrésztől eltekintve, “Buy War Bonds” egy és ugyanaz a kontinentális kiimája. Ezt a részt együttva­­lónak teremtette a földrajz és ■ez azt szoros zárt egységbe fog­lalt terület csakis egy helyen lazul meg, az Ausztria felé mu­tató határon, amiből az is kö­vetkezik, hogy az osztrák Du­­namedence és magyaf Duna­­medence . gazdaságilag kiegé­szítik egymást, viszont politi­kailag soha sem lehettek, nem s voltak tökéletesen egységesek. Ez a két Dunamedence a terü­let fejlett vízhálózata .termé­keny földje, jó kiimája, gaz­dag ásványi kincsei folytán ép­pen annyira hivatott, hogy a rajta fekvő kisebb népek mind­egyikét boldogítsa, ha egység­ben vannak, mint amennyire káros és valamennyit tönkre­teszi, ha egymástól külön, egy­más ellen akarnák azt elérni, amit csak a nagy egység biz­tosíthat, amelyben mindenki megtalálja, amire szüksége van. Európa közepén ez a rész egy­ségbe foglalva biztosította a nyugati kultúrát, a békés fej­lődést, nem engedte, hogy a balkáni szellem, amely délebb­re még a huszadik században is uralkodik, gyökeret verhes­sen és igy a világ békéjének, haladásának egyik fontos biz­tosítéka volt. Az igazságos geo­politika megcsúfolásával létre­hozott utódállamok, a csonka Ausztra, a csonka Magyaror­szág ,a többi mesterséges ala­kulatokkal a nem is túlságosan rejtett okai a második világ­égésnek és aki gyökeresen akarja ezt megjavítani, annak gyökeresen kell kikurálni a bajt. A gyógyszert a geopoli­tika mondja meg: Ami egy év­ezrednél hosszabb ideje együtt volt annak együtt kellett len­ni és együtt kell lenni a jövő­ben is, hogy önmagában és ön­magáért ugyan, de a világbéke javára dolgozhasson azokkal a szomszédaikkal,/ amelyekhez a földraj közel hozza, hogy azu­tán ebben a nagy közösségben, amelynek törvényes alapon kell nyugodni, lehetőleg egyazon ál­lamfővel, az egyes nemzetek jogos érdekei miképp elégittet­­nek ki, egyes nemzetek kultu-^ rális igényei miképp respektál­talak, arra a háború előtti Ausztria és Magyarország már követendő példákat adott, bár­mit is állítson ellenséges pro­paganda (Lásd Csehország, Ga­licia, Horvátország, Erdély stb.) Az elmúlt három évtized ta­pasztalatai vannak hivatva, hogy ezekben még gyökeresebb változásokat hoznak, olyanokat, amelyek éppúgy kívánatossá te­szik a külömböző népfajoknak az együttélését, amint az Egye­sült Államokban, vagy Svájc­ban. A geopolitika ezt diktálja, nem csonka utódállamokat és még kevésbé az északi elnyomó óriás protekcióját, legkevésbé a balkáni vagy romániai mód­szerek behozatalát Európa szi­vébe a világbéke örökös veszé­lyeztetésére. Benes, amikor a szudétanémet területek átenge­dése ellen érvelt a müncheni paktum előtt 1938-ban, azt mondta: Lehetetlen az, hogy egymással összefüggő te­rületeket, amelyek ezer évig együtt voltak, most néprajzi alapon különválasszanak, mert az mindkét rész gazdasági tönkretételét jelentené. Mr. Benes ezekkel és más kijelen­tésével maga mondott ítéletet Ausztria és Magyarország ál­tala követelt feldarabolása fö­lött. A világ közvéleményén áll. hogy ez ne történhessen meg ismét.----------V---------­NEHÉZ KÉRDÉS Szórakozott professzor (a for­góajtóban): Most igazán nem tudom, be akarok menni vagy kijönni? ELSZÓLÁS A nagyotmondó katona: Hir­telen azt láttam, hogy egészen egyedül vagyok, az ellenség mind megfutamodott, ezzel azonban nem törődtem, hanem bátran tovább harcoltam ...---------V---------­• EGYSZERŰ OK A bíró: A felesége azt állítja, hogy ön egy egész hónapig nem szólt hozzá. A vádlott: Igen, biró ur, nem akartam őt félbeszakítani.----------V---------­ISKOLÁBAN A tanító: Mondj hat olyan ál­latot, amely a sarkvidéken él. A tanuló: Egy fóka és öt je­gesmedve. KENYÉRSZEGÉSKOR Kinyitották a virágok kelyhüket, Fahegybe’ már a fürge nyári nap: Sürgő családom régen talpra kelt. Együtt ülünk ákácaink alatt. Előttünk tiszta, sávos abroszon Szegetten a hajnalba’ sült kenyér. Kisebb fiunk imáját zengi még: És addig a másik kettő se kér. Rózsás pilise lesz majd a mienk, Piros karéjra vár a két nagyobb; Tudom, picim, minőt szeretsz te is: Alsóhajast szelek neked, nagyot! . . . Nem kérdi senki: lesz-e még egyéb: Elégedett, a lelkem, mindenik; Csak arcodon látok könnyed borút: Hogy mást is mért nem adhatál nekik . Ne bánd, cselédem, aggó, őrködő, — Tudod, szegény tanitó-nép vagyunk, Hogy friss kenyér párolg ez asztalon. Azért is mennyi hálát adhatunk! Hány van szegényebb, hány van éhezőbb. És hány visel sötétebb gondokat, — De rózsaszálam, mondd meg, édesem: Lehet-e nálunk egy is boldogabb? S ez a kenyér, e barna, e kicsiny, Ez a világon a legjobb nekem: Lisztjében nincsen szitkozó panasz, Mások könnyét izén nem érzem. S munkám, mit annyi oktalan lenéz. Kedves nekem, hisz olyan isteni: A nyers anyagból, melyet Isten ád, Segitek én embert teremteni! Mit ér a dusrjv pergő élete, Ha nem fakad virág s gyümölcs nyomán? Mit ér a fény, a bőség tengere, Ha nem segít a lelkek nyomorán? ...Az illatos kenyér kezembe’ van. Az égre száll derült tekintetem; Hogy dolgos éltet adtál részemül, Imádlak, áldlak, édes Istenem! MÓRA ISTVÁN. VÁGJA KI! KÜLDJE BE! SZELVÉNY ,1 í 1 1 A KRÓNIKA kiadóhivatalához 307—5th Avenue, New York. N. Y. Mellékelek $1.00-t, amelynek fejében kérem a KRÓNIKA cimii képes havilapot egy évig az alanti cimfe küldeni. Név Utca Város Álla.: (Csekket, money ordert közönséges levélben, készpénzt CSAK ajánlott levélben küldjön.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents