Krónika, 1944 (1. évfolyam, 2-12. szám)
1944-12-15 / 12. szám
1944. december 15. “KRÓNIK A” 7-IK OLDAL Az “Uj kiegyezés” sorozat harmadik része BÉKE, REND ÉS KORSZAKVÁLTÁS Hogyan alakulhatna át Magyarország demokratikus és haladó népjóléti állammá az ' ezeréves alkotmány alapján? Irta: JUS PUBLICUM Befejezés Nagy feltűnést keltett cikksorozatunk befejező szakaszait adjuk itt. Az “Uj Kiegyezés” amit javasolunk nemcsak Magyarország sokat szenvedett népének, de a Duna-medence népeinek és végső fokon Európának, Amerikának és az egész világnak békéjét szolgálni fogja. Reméljük tehát, hogy a korszakváltás szenvedéseitől vajúdó népek, most is megtalálják a kiegyenlifes boldog középutját a királyságok apai demokráciáinak rendje és védelme alatt. Senki sem akarja elkobozni Anglia, Norvégia, Dánia, Svédország. Hollandia, Canada. Ausztrália, vagy New Zealandtól azt a jogot, hogy a királyság államformájában éljenek.. Senki sem mondhatja azt, hogy ezek a királyságok nem demokráciák, ellenben Németország, Spanyolország, Portugália, vagy Argentina, ahol nincsen király, demokráciák. A HAGYOMÁNYOS ÁLLAMFORMÁK TISZTELETE. Ezeket a demokratikus államformákat a győztes szövetségesek meg fogják hagyni hagyományos kereteik között, sőt ki lehet mutatni, hogy az Egyesült Államok és Anglia, a két legdemokratikusabb hatalom, nagy erővel harcolt azért, hogy a Szovjet-Unio megmaradhasson szocialista köztársaságnak, vagy Kína a saját formájú államalakulatának. De minden állam keretében dolgozik a természet és történelem kiegyenlítő folyamatossága és mindegyik nemzet tanulni fog a másiktól. rózsaszínű demokráciák. Rózsaszínűvé kezd válni a vörös Szovjet-Unio... Viszont ugyanígy elrózsaszinüsödik a demokrácia is. Az egymáshoz idomulást mindenütt a törvényességhez, az alkotmányhoz és a rendhez való visszatérés teszi lehetővé. Okosság és lelkiismeret egyaránt kivánják, hogy a múltnak ne csak hibáiból, de sikereiből is okoljunk. El kell ismernünk, hogy a múltbeli királysági rendszerek, mialatt sikerrel tartották fenn a békét, épen őrizték meg alkotmányos és népképviseleti formáikat, ugyanekkor bámulatosan békésen vezették le a feudális korszakból az ipari haladás vezető átváltást. Ilyen békés átváltásra van szükség a mostani krízisben is. ALKOTMÁNYOSSÁG A KRÍZISEK ORVOSSZERE. Óriási méretű korszakváltás ment végbe a múltban, de az alkotmányos uralkodók súlyosabb krízisek, vagy polgárháborúk nélkül vitték ezeket keresztül. Ezek az uralkodók, államfők, sikerrel hidalták át az ellentéteket, a korábbi zűrzavaros forradalmi összecsapásokat hatásosan változtatták át sima és békés átmenetekké az.uj korszakba. Kormányzatuk közmegelégedést keltőén tartott rendet a meglevő nemzetiségi és osztályellentétek dacára is. Állandó és folytonos fejlődést tettek lehetővé az alkotmányosság fentartása és a szabadelvüség politikájának legmesszebb menő érvényesítése mellett. Az idők távolából, a történelem kialakult ítélete szerint, a kiegyezések száz éves békekorszaka alatt — elsősorban a királyok érdeméből — bámulatos haladást tett a civilizáció. Mindezt az alkotmány kölcsönös tisztelete tette lehetővé. VISSZA AZ ALKOTMÁNYHOZ. Ha visszatérünk az alkotmányhoz, nem állunk meg a fejlődésben, de újra előre megyünk, még pedig úgy, hogy csakugyan virágzásba jussunk. Lesznek nemzetek, ahol írott alkotmányok teszik lehetővé a további fejlődést és lesznek nemzetek amelyeknél a hagyomány szabja meg, mi az alkotmány. Lesznek köztársaságok, amelyek a végrehajtó hatalom megosztásában keresik az alkotmányos élet biztosítékait, lesznek nemzetek, ahol a nép szimbolikus személyre, a királyra bízza alkotmánya védelmét. Máris átlátjuk, hogy alkotmányos demokráciák egyaránt kielégitőek és sikeresek lehetnek köztársaságok vagy királyságok formájában. A FIATAL OROSZ ALKOTMÁNY. De lesznek fiatal alkotmányok is, mint amilyen például a Szovjet- Unio alkotmánya, amely ténylegesen még nem is lépett életbe. Ilyen uj alkotmányt, mint a fiatal palántát is, egyideig meg kell támasztani és a világnak nem lesz beleszólása, ha ideiglenesen Stalin vaskezü rendtartó uralma fogja lehetővé tenni a szovjetek széles néptömegeinek belenevelését az alkotmányos jogrendszerbe. Ez tisztára az orosz nép belügye, ha más népekre nem akarják rendszerüket erőszakkal rákényszeríteni. AZ URALKODÓK FŐFELADATA A JOGREND FENTARTÁSA Az alkotmányos uralkodók főfeladata az, hogy a nép által kívánt demokratikus jogrendszert megőrizzék, megvédjék, fentartsák és utódaiknak átadják. Nem azért teszik ezt mert elavult gondolkodásúak és erőszakkal visszatartják a fejlődést, hanem mert őrködnek, hogy a változások a nép akarata szerint, alkotmányos utón jöjjenek létre, hiszen az uralkodó esküt tesz az alkotmányra. Demokráciát, még pedig modern szociális demokráciát, zavartalanul és tartósan csakis alkotmányos uralmak által lehet hosszantartóan fentartani. A SZOVJET IS ALKOTMÁNYOSSÁG FELÉ FEJLŐDIK. Cseppet sem lehetetlen, hogy amikor a Szovjet-Unio is demokratizálni fog, egyúttal nemzeti és konzervatív vonalvezetést fog kezdeni és szintén ki fogja építeni az állandó és hagyományos alkotmányos szerveket. A szovjet alkotmányt is meg kell majd védeni a kilengésektől és ezt a szovjet is a nemzeti öntudat, az orosz hazafiság kifejlesztése által törekszik elérni. Máris látszik, hogy a szovjet fokozatosan igénybe veszi az egyházi segítséget, kifejleszti hadserege patriotizmusát és hierarchiáját, hazafias nemzetfentartó rétegeket nevel és gyomlálja a szertelenségeket. Csak egy lépés még és a Szovjet-Unio is valamilyen államfőt fog a nemzet élére állítani, aki a nemzeti nagyságnak, összetartozásnak, uniónak élő szimbóluma lesz. ÁLLANDÓ DEMOKRÁCIA A KIRÁLYSÁGOKBAN. Ilyen átalakulás természetes minden olyan országban, melynek lakossága heterogén, soknyelvű és sokféle kultúrájú. Az alkotmányos demokráciát szimbolikus külsőségek nélkül nem igen lehet fentartani az ilyen nemzetek körében. Jóslatunk az, hogy sok köztársaság épen azért fog áttérni a királyságra, mert igy simában tud demokratább és szociálisabb jelleget adni a nemzetnek. A republikánus pártküzdelmek, nem mindenütt olyan fegyelmezettek mint az Egyesült Államokban. Az emberiségnek nem célja az öngyilkosság. Hiába hirdeti az osztályharcok újkori elmélete, hogy az ellentétes gazdasági érdekek kívül és belül fegyveres összecsapásokba kergetik az ellentétes erőket. A királyságok rendszere épen az ilyen élesen szemben álló ellentétek kiegyensúlyozására szolgált. Bármilyen jószándék vezesse is tehát a győzelmes szövetséges demokráciákat, az ellentétek kiélezése, az ellentétes erők harcrakészülődése, a "te-veled-pedig-nem ülök-egyasztalhoz” politika, katasztrófára, rémes pusztulásra vezetne ezután is, valami egyeztető főhatalom nél-
