Krónika, 1944 (1. évfolyam, 2-12. szám)
1944-12-15 / 12. szám
8-IK OLDAL ‘KRÓNIK A” 1944. december 15. leül. Ilyen egyeztető főhatalomra hovatovább az egész földgömbnek szüksége lesz. Ez az az “Isten királysága” amit az írás bejövendől. , De addig is mig ez megvalósulhat, az ellentétek által mart, tépett nemzetek a hagyományos királyság alkotmányos rendszerében keresnek és találnak menedéket a pártok, nemzetiségek és osztályok egymást fenyegető végzetes ellentétei elől. . . Amíg ilyen gyökeres ellentétek vannak, a királyság intézményének is mély gyökerei vannak... Olyon komoly korszakváltást amilyen a mostani, Europa népei nem is igen lesznek képesek átélni a királyságok rendje és békéje nélkül. A DUNA MEDENCE NÉPEINEK UJ ÖSSZEFOGÁSA. Közép-Europa az egykori osztrákrmagyar monarchia jegyében négy évszázadon át sikerrel forrasztotta egybe a népeket, még pedig saját nemzeti jellemvonásaiknak épségében tartása mellett. Ezt ma már a történelem tárgyilagossága is elismeri. Közép-Europának most megint nagyobb egységben kell összeforradnia, hogy felépülhessen és virágozhasson, fentarthassa a békét és átevezhessen a korszakváltás nehézségein az uj, nagyszerű, eddig nem is remélt népjóléti lehetőségek felé. Ki kételkedhetnék abban, hogy egy ilyen uj egyesülésnek legcélszerűbb magja az évszázadokon át bevált hagyományos királysági gondolat, mely az uj demokratikus és szociális vívmányokkal kiegészítve, nemcsak a magyarnak, de minden más dunai népnek is boldog, szabad hazát tud nyújtani. A Duna medence népeinek uj összeforradása a méltányos kiegyezések egész sorozatát kívánná ugyan, de mihelyt alku, egyezség és megértés terméke és mentes minden erőszaktól és kényszerítéstől, máris biztossá tenné, hogy mindegyik félnek csak előnyére válna. ELSŐ LÉPÉS A MAGYAR NÉPKIRÁLYSÁG. Az uj kiegyezés első lépése: az alkotmányos magyar királyság visszaállítása és átszervezése igazi népkirálysággá. Ez a megoldás összeegyeztetné a hagyományokat a reformokkal, a régi tekintélyeket kibékítené a feltörekvő uj népi erőkkel; ujformáju, népjóléti jellegű alkotmányos demokráciák formájában engedné élni mindegyik kis nemzet és nemzetiség népét, kifutási pályát adna politikai és kulturális ambícióiknak. Ez az “uj kiegyezés" elmaradhatatlan lépés ahoz, hogy a Duna medence népei szabadságukkal együtt életképességüket is visszakapják. Elkerülhetetlen lépés ez ahoz, hogy a béke ne gyámságot, függést, jobbágyságot, hanem szabad, öneltartó, alkotmányos életet hozzon nekik. Azok a pártok, amelyek ilyen célok szemmeltartásával alkotnának koalíciót, mintaszerű szociális demokráciává formálhatnák Magyarországot. A királyság rendtartó ereje által pedig évszázadokra biztosítanák nemzeti fenmaradását. Adódhat-e ennél nemesebb becsvágy, magasztosabb elhivatás az uj idők pártjainak és államférfiéinak? A jó ut felé vezető ösvény KRÓNIKÁS ha tekintetbe vesszük az elkö-A nagy világkatasztrófa még nem vonult el fejünk felől, de minden jel arra mutat, hogy az már nemsokára a szövetségesek tökéletes győzelmével végződik, ami más szóval azt jelenti, hogy a győzőknek ezúttal még jobban, mint bármikor azelőtt, módjukban lesz azt cselekedni, amit helyesnek, szükségesnek, jónak látnak. A megoldandó, feladat, a sorrend szerint a bűnösök megbüntetése, az okozott károk lehető megtérítése, egyes területek felosztása, illetve odaítélése és mindezeken felül annak a biztosítása az emberi lehetőség határain belül, hogy mindezek a jövőben ne fordulhassanak elő, külön is kolosszális feladatot adnak az arra illetékesek számára, olyanokat, amelyeknek tökéletes megoldása szerintük is lehetetlen, ez csak megközelíthető. Egyetemlegesen, az összes függő kérdéseknek még a megközelítő megoldása sem lehetséges, annyival is kevésbbé, mert sok esetben csak évtizedek, talán egy egész emberöltő fogja megmutatni, hogy mi volt helyes, avagy helytelen, mit mulasztottak el és mikor. De akkor már a mai békeszerzőknek talán a gyermekei is porladozni fognak. Ezeket jól tudva, a szövetséges hatalmak vezető országai számos nyilvánosan is közölt megbeszélést tartottak eddig. amelyek lefolyásáról egyelőre még nem tanácsos széleskörű közléseket tenni. De még ezeknél is bizony sokkal több azoknak a tanácskozásoknak a száma, amelyeket a hatalmak, vagy azok egy része, együttesen vagy önállóan folytatnak, még több az írásban beadott egyetemes vagy részleges szakértői vélemény, azt pedig számokban ki sem lehet fejezni, hogy magánemberek, több-kevesebb hivatottsággal, hozzáértéssel, elfogulatlanul, vagy elfogultan, szónoklatokban, a lapok hasábjain hányszor és miképp foglalnak állást az összes kérdésekben, vagy csupán egyes részletkérdésekben. 1. A bűnösök megbüntetése már kezdetét vette Olaszországban, Franciaországban. Belgiumban, Romániában. Amint látjuk, eddig vetett politikai és a közönséges büntettek óriási nagy számát és súlyosságát, ezt nem lehet túlméretezettnek tartani egyáltalán és az okát egyrészt abban lehet találni. hogy az elkövetett bűnök és bűnösök nagyrésze semmiféle módon nem fogható meg szabályos igazságszolgáltatás során, rendkívüli eszközöket pedig a szövetségesek nem vehetnek igénybe, hiszen épp azért fogtak fegyvert egyrészt, hogy ellenfeleik a jogtól, az igazságtól az egyénnél és a közösségnél eltávolodtak. Amit ebből láttunk, az arra enged következtetni, hogy ez a feladat számszerűleg ezután sem fog túlságos fejfájást okozni, részben azért is, mert sok bűnössel a közvélemény, volt ellenfeleik már előbb leszámolnak, habár itt is láttuk. hogy az olaszországj népitélet a szövetségeseknek nem tetszik. Inkább a legnagyobb pár bűnös kézrekeritése okozhat kellemetlenséget, de nem nézeteltérést. vagy elvi akadálylokat. 2. Az okozott károk megtérítése, ezek iszonyú nagysága folytán csak részben lehetséges, eltekintve egyéb jogi akadályoktól, eltekintve attól is, hogy nagyon sokan a kárt szenvedettek közül már nem kárpótolhatok semmivel. Mindenki tudja, hogy ennek csak megközelítően is kielégítő megoldása reménytelen és emiatt elvi egyezség mellett a gyakorlati megoldáson nem lesznek különösebb viták és abban is megegyeznek majd a győztesek könnyen, hogy miképp szedjék vissza — ahol tehetik — a jogtalanul eltulajdonított értékeket attól az államtól, vagy magánosoktól, akiknek ilyenek a birtokában vannak. 3. Egyes területek felosztása. Ha ezt a kérdést taglaljuk, ezekben már számtalan mindenféle fajta újabb súlyos konfliktus magvát kell lássuk. Megoldásra vár — hogy csak nagyjában soroljuk fel azokat — a német terület elrendezése, részben a megmaradó Németországban, részben, hogy mely területek csatoltassanak el. Ezzel kapcsolatos Ausztria oly jövője is, amely nem csak megakadályozza azt, hogy ez az ország újból Németországhoz kerüljön valamikor, de ezt ne is tegye kívánatossá Ausztria lakossága számára, más szóval, Ausztria politikai és nemzeti érdekeit kellően meg kell alapozni. Olaszország jövője is megoldásra vár minden szomszédjával kapcsolatban, tekintettel mégis arra, hogy az olasz föld tulnépesitett, ásványi kincsei sincsennek'és az olasz népet fényes képességeivel együtt nem akarják, nem is tudják nélkülözni a civilizáció további feladataiban. Tekintettel kell lenni azonfelül a külföldi nagyszámú olaszok érzéseire is. Szorosan összefügg ezzel az olasz-jugoszláv vitás területi kérdések elintézése. Triesztet és Fiúmét beleértve, a jugoszláv kérdésen belül a horvát kérdés, amelynek még kiágazó részei a szlovén, a dalmát, a bosnyák és bácskai kérdés. Csehországban a gazdasági jövő biztosításán kívül a többi nemzet kérdése, amelynek számban és sokszor kultúrában, már a háború előtti államban felülmúlták a hóditó ambícióval telitett uralkodó népet. Ismét ezzel összefügg Magyarország területi elrendezése. akár nagylelküségi alapon, akár pedig abban a hiszemben, hogy az úgynevezett irredenta mozgalom levezetésére egy még az eddiginél is drasztikusabb megcsonkítás, népkicseréléssel párosítva, alkalmas eszköz lesz. Erdélytől eltekintve, Románia és Balkán elrendezése inkább már csak abból a szempontból kívánatos, hogy egy újabb szikra, a nagyhatalmak újbóli versenye ezen a szerencsétlen félszigeten ne okozzon újabb világégést — habár aligha akadhat olyan megoldás, amely az ottani néptöredékeket csak részben is kielégíthetné. A balti államok ügyéről már nem is beszélünk, annyira eldöntöttnek látjuk ezt a kérdést az orosz hatalmi szóval és tulajdonképpen ez a helyzet a fentiek alapján a lengyel kérdésnél is, fennmaradván a legnehezebb, legsúlyosabb kérdések egyike, amelynek kimondásától mindenki retteg, tárgyalástól mindenki húzódik, t. i. az orosz tulhatalom kérdés, amely nemcsak Kelet- vagy Középeuropát, hanem egész Euro-MAGYAR VÉREINKHEIZ Testvérek! Amerikai Polgártársak! Folyik a vér, drága emberi vér, patakokban, zuhatagokban. Véreznek fiaink, testvéreink, apáink, barátaink, Amerika és Szövetségeseink győzelme érdekében. Felénk kiált, fülünkbe zug szeretteink segélykiáltása: "Adjatok cseppeket véreitekből, adjatok vissza bennünket az életnek." Felénk harsog Amerikának felhívása: “A végső győzelem integet felénk. Polgáraim, adjatok, kamatozó kölcsönt Amerikának, hogy dicsőén küzdő katona fiainknak kezébe adhassuk a végső győzelemhez még szükséges fegyvereket, ruhát, élelmet.” Testvérek: Itt az idő, most vagy soha. Mindannyian adjunk vért azonnal. Mindannyian vásároljunk 6-ik War Bond-ból is annyit, amennyit csak tehetünk. Ezt sugalmazza a szivünk. Ezt követeli a hűségűnk. Az Amerikai Magyar Szövetség clevelandi konvencióján egybegyült tisztviselők és delegátusok.
