Krónika, 1944 (1. évfolyam, 2-12. szám)
1944-11-15 / 11. szám
12-IK OLDAL “KRÓNIKA 19-44 november 15. Ezt a boldog kiegyezési atmoszférát rúgták fel a kis balkáni államok sorozatos háborúikkal és különösen az egykori Osztrák-Magyar Monarchia provokálásával. Az akkori béke atmosztérának megfelelően Anglia és a Monarchia meggyőződéses kiegyezési nagyhatalmak voltak és ezek akartak maradni. Mindketten a végletekig állták a kihívásokat. Mindkettőnek végtelen sokat kellett nyelnie, tűrnie, zsebretennie a provokáló országok elvadult politikusaitól. Londonban Lord Grey, Bécsben pedig gróf Berchtold hovatovább már pipogya báboknak látszottak és csaknem nevetséges színben tűntek fel, mert folyton hátráltak, engedtek, tűrtek és koncessziókat tettek. Jaj az olyan helyzetnek, amikor amúgy is gyenge és békítő hajlamú emberek túlsókat kénytelenek nyelni, túlságosan kirívóan kell érezniök szégyenüket és önmagukban dulva-fulva végre érzik, hogy ez igy nem mehet tovább. A MEGALÁZTATÁSOK VESSZÖCSAPÁSAI. többtermelésükkel. Sérelmeiket, sebeiket a világnak is megmutatják és mialatt részvétet, rokonszenvet szereznek, önmagukat is igyekeznek átformálni, hogy méltók legyenek a világ becsülésére. EGYETÉRTÉS A KAPITALIZMUS ÉS A SZOVJET KÖZÖTT. A másik egyeztetés azonban még ennél is sokkal fontosabb. Meg kell találniok a kiegyenlítés útját a győztes hatalmak két csoportja, a kapitalista és a szovjet országok között. Mint frissen induló, újjáépülő országok, tudniok kell kiküszöbölni a gazdasági ellentéteket a kapitalizmus szabad vállalkozása és a szocializmus kötött gazdálkodása között. Ennek az ellentétnek ma súlyos politikai és külpolitikai vonat; kozásai is vannak. A kapitalista országok demokrata politikai rendszere alapvetően ellenkezik a szovjet-szocialista országok államgazdálkodásával. Áthidalni a kettőt óriási szolgálat mindkét szövetséges számára. Normális körülmények között Szerbia provokálásáért a monarchia enyhébb formájú elégtétellel is megelégedett volna, de nem akkor, amikor gróf Berchtold, az akkori külügyminiszter már a megaláztatások sorozatos vesszőcsapásain volt kénytelen keresztülmenni. így adta ki a bécsi Ballplatz azt az ultimátumot, mely a megalázott külügyminiszter keserűségeinek erupciója volt. És igy szánta reá magát a mindig közvetítő, békítő Lord Grey a londoni külügyminisztériumban, hogy Anglia most az egyszer nem interveniálni, hanem mozgósítani fog. VADUL LENG A SZERTELENSÉG INGÁJA. Két oszlopa dűlt igy ki a száz éves kiegyezési politikának és azóta, sehol, semmilyen téren nem érvényesül többé a kiegyezés szelleme Europa országaiban. Vadul leng a szertelenségek ingája, egyik hullám erre, a másik arra löki a nemzeteket. Megállás, megnyugvás nincs. Mindenkinek van valami kedvenc vesszőparipája, amely felé vonzódik és minden elfogultságra kész érte, egészen a vak tudatlanságig a világ többi részeit illetően. És mindenkinek megvan a kedvenc gyűlölete, aminek részegítő mámorában mindenkit felakasztana, agyonlőne, keresztre feszítene, vagy lemészárolna, mert össze-vissza hullámzik a bosszú és semmi érzék sincsen többé megegyezni, hogy mindenki életben maradjon, az élni és élni hagyni, elve alapján. AMERIKA ÉS A KIEGYEZÉSI SZELLEM. Egyetlen nagyhatalom tartotta fenn még a kiegyezés szellemét . és ezzel imponáló túlsúlyra tudott emelkedni a világ népei között. Ez a kiegyező és kiegyenlítő hatalom az Egyesült Államok. S az a csodálatos fejlődés és növekedés, amit Amerika mind mostanáig mutatott nem kis részben köszönhető annak, hogy az amerikai emberben ösztönszerüen él és szinte második természetté vált a békés megegyezés gondolata. Ha kiegyezni nem lehetett, mint például Németországgal a két világháború előnapjaiban, Amerika fegyürte az ingujját és alaposan megrakta ellenfelét. De Jia a megvert ellenség békülékennyé és engedékennyé vált, hajlandó volt vele. kiegyezni a becsület alapján. Már tudniillik azzal az ellenféllel, amelyiknek a becsülete épen maradt. Nem kell szégyenleni tehát a kiegyezés szellemét a becsületes nemzetek között. Elkerülhetetlen, örökké érvényesülő törvénye ez a természetnek és örökös fentartója az emberiségnek. Az ellentétek vad ingadozásai után hadd következzék ismét kiegyezés. Ez a történelmi folyamat következik most; elindulása elkerülhetetlen és megállíthatatlan. KIEGYEZÉS MINT POLITIKAI IRÁNY. Már az első világháború alkalmat adott volna az összes nemzetek közötti békés megértésre, de ezt a hatalmak elmulasztották és az Egyesült Államok ezért hátat fordított a békemünek. A második világháború megmutatta azt, hogy a győzelem szekere rossz irányt vett. Erősnek hagyta a békebontó Németországot és darabokra gázolta a békés kiegyezések nagy támaszát az Osztrák Magyar Monarchiát. Előrelátható volt, hogy a hibás operáció belátható időn belül a második világháború szörnyű vérmérgezésében fog elüszkösödni. A második világháború vége megint alkalmat ad az általános' elrendezésre egy összefüggő földgömbpolitika alapján, aminek összefüggő földrész-szerkezetek lennének az alkatelemei. Ezt az általános globális elrendezést alighanem megint elmulasztjuk és amint látszik, még az Európai Egyesült Államok megalkotása is a jövő zenéje. Marad tehát a győztes Egyesült Nemzetek és a legyőzött tengelyállamok közötti megértés, a győztes és a legyőzött erőviszonya alapján. Ez a beosztás átmenetileg, vagyis addig mig a győztesek megszállva tartják a legyőzött országokat, némi biztonságot igér. MEGEGYEZÉS A LEGYÖZÖTTEKKEL. A megszállások után egyideig még lehet remény igy is fentartani a békét, de még igy is csak két kiegyezés alapján. Az egyik az “ártatlan” legyőzött államokkal kell, hogy történjék, vagyis az egykori tengelyhatalmak felszabadított népeinek bele kell nyugodniok a vereségbe, belátással kell viselniök az átmeneti következményeket. Ezt csak úgy lehet elvárni tőlük, ha sorsuk tűrhető és reményük lehet a belterjes virágzásra, megerősödésükre. Igyekezniük kell “intra muros” vagyis a falakon belül javítani sorsukon, részben konkrét belső reformokkal, részben pedig termelésük és gazdálkodásuk belterjesitésével, BÉKÉS UTÓN A TERVGAZDASÁG FELÉ. Kétségtelen, hogy az alkotmányos demokrácia lehetővé teszi a békés felfejlődést az irányított tervgazdasági élet felé forradalom nélkül is. Sőt az irányított tervgazdasági élet keretében a szabad üzleti vállalkozás még óriásibb lendületet vehetne mint eddig. Nemcsak a termelés, fogyasztás, forgalom óriási megnövekedése az államilag szabályozott, de magánkézen hagyott gazdasági üzemek megszakítás nélküli folytonos működése által, hanem mert a szegénység bevezetése a nagyfogyasztásba, tömegjólétbe, fényüzési igénylésekbe, sokkalta nagyobb mértékben nyitná meg a termelési zsilipeket, mint akármiféle csodálatos uj technikai találmány. A DEMOKRÁCIA NEM ERŐSZAKOS. De viszont a szocialista, vagy kommunista gazdasági program forradalmi, vagyis nem tud elfogadni alkotmányos fejlődési lehetőségeket, a demokrata alkotmányos államok pedig érthetően nem akarnak erőszakos forradalmakat. A Szovjet Unió oldalán azonban az a helyzet, hogy Oroszország csak mesterségesen tudja fentartani autokratikus gazdasági rendszerét, mert mihelyt demokrata szabadságokat vezetne be, elzárkózás helyet a nyilt ajtó politikáját követné és nem le'nne szüksége olyan merev katonai, gazdasági és politikai elzárkózásra és védőrendszerre mint eddig. Elképzelhetetlen például, hogy a szovjet belső rendje -ne alakuljon át, ha igazi sajtószabadságot vezetnének ott be, vagy ha az egyéni szabadságoknak, politikai szabadságnak, pártrendszereknek, agitációnak, olyan tág tere jutna mint a nyugati demokráciákban. KORSZAKVÁLTÁS A BÉKE JEGYÉBEN. Hová vezet itt az ut? Hol rejlik itt a kiegyenlítődés, kiegyezés lehetősége? Az Egyesült Nemzetek hadicéljai között nem szerepel, ilyen vagy amolyan államrendszert erőszakkal rákényszeríteni a világra, de igenis az összes szövetségesek harcolnak azért, hogy minden nemzetnek joga legyen szabadon élni az alatt az államforma alatt, amit kedvel, megszokott, megbecsül és megtart. (Befejezés a következő számban) Szerkesztői üzenet Stephen M. Stephenson San Pierre, Indiana. Idézünk október 11-én kelt leveléből: “A KRÓNIKÁBAN királyi családunkról bemutatott képeiben nem tudtam gyönyörködni, miután úgy természetben, mint képekben, összehasonlíthatatlanul vonzóbbaknak t a n u It a m őket megismerni, amikor lequettioi száműzetésükben meglátogattam őket. Akkor kaptam tőlük a két mellékelt igazán remek képet. Magyarországról hozott kevés emlékeim között őrizgettem eddig. Otthon 22 évig plánoskodtam. itt Amerikában 11 évig egyetemen és kollégiumokban tanárkodtam, most 70 évem után házi káplán vagyok. Sajnálom, ha hátralevő napjaim után ezek az igazán értékes ereklyék nem kegyeletes kezekbe kerülnének, ezért itt küldöm Önnek. Nem lehetetlen, hogy Ö Felsége is örömmel venné birtokába, ha ennek másaival viszontagságos élményei után már nem rendelkezne.” A k.ét fénykép közül egyiket lapunk 4-ik oldalán találja az olvasó. A másik fényképet decemberi számunkban fogjuk közölni. VÁGJA KI! SZELVÉNY KÜLDJE BE! A KRÓNIKA kiadóhivatalához 307—5th Avenue, New York 16, N. Y. Mellékelek $1.00-t, amelynek fejében kérem a KRÓNIKA című képes havilapot egy évig az alanti címre küldeni: Név: ......................................................................................................................... Utca .......................................................................................................................... Város.................................................................. Állam......................................... (Csekket, money ordert közönséges levélben, készpénzt CSAK ajánlott levélben küldjön.)
