Krónika, 1944 (1. évfolyam, 2-12. szám)
1944-11-15 / 11. szám
1944 november 15. “KRÓNIK A” 11-1K OLDAL dolgozószobájában és Roosevelt szívesen beszélget el vele; mindkettőjük közös témaköre az amerikai és európai történelem. A magyar trónkövetelő szorgalmas tanulmányozója a demokrácia halhatatlan szellemi nagyjainak. De Jefferson, Washington, Benjamin Franklin, Lincoln mellett legszorgalmasabb tanulmányozója Kossuth Lajos iratainak is . . . Petőfi és Ady Endre versein keresztül is annak a népi politikának eszméit szívja magába, amivel uj korszakot szeretne "kezdeni, az amerikai demokrácia alapjain álló népies királyság korszakát. Ottó szavai, hanghordozása, szabatos magyar kiejtése még nagyobb élménynek számítanak mint az Írásai. Derű és bizalom kezd erőre kapni bennünk, mintha súlyos gondok és bánatok távoznának. Arcunk redői mintha kisimulnának, mintha újra lehetne valakiben bízni, valakinek kezében Magyarország sorsát biztosnak látni, valakitől szépet és jót remélni a szülőföldünknek. Kitisztul a lehetőség, hogy Magyarország is saját lábára állhat, nem kell örökké viaskodnia, háborúskodnia, sárban, gőzben, fertőben, pocsolyában gázolnia, gyalázatokat elszenvednie vagy elkövetnie, hogy élhessen. Mintha újra lehetne tiszta világ és visszatérhetne odaát is a tisztesség világa. Magyar-Amerika hűséges amerikai polgárai most arról ábrándoznak, Hogy Amerika demokráciájából küldjenek haza királyt— Olyat, aki itt tanulta ki a kormányzást... És érti mit akar a nép... Érti a demokráciát__Washington, Jefferson, Lincoln és Kossuth példája lebeg előtte és az élethez, szabadsághoz, boldogsághoz akarja vezetni az Europa gyilkos gőzében rekedt “honfitársai”-t.., KICSODA HABSBURG OTTÓ? Ottó főherceg, vagy Ottó királyfi, sokak szemében pedig Ottó király és az osztrák körében Ottó császár, néhai IV. Károly magyar király és az osztrák körökben Ottó császár, néhai IV. Károly magyar töltött be, amikor mint trónörökös résztvett felséges édesapja, Károly király és édesanyja Zita királynő koronázásán. A kis felség, gyönyörű magyar díszruhájában, kócsagtollas kalpagjával, üde színfoltot jelentett a történelmi aktus drámai jeleneteiben és senkisem gondolta volna akkor, hogy a királyi és császári trón helyett számkivetés, tragikus hánnyattatások, gyász és hontalanság lesz az osztályrésze. De csak fizikailag sújtott le reá a balsors. Lelkét, szellemét a viszontagságok csak még jobban megedzették. Ismeretei körét maga az élet segített kibővíteni, jellemét.élettapasztalatok kovácsolták acélkeménnyé. Személyes tulajdonságaihoz, fiatal korát meghazudtoló tudás,' történelmi, jogi és szociális érzék járultak. És ez a királyfi, aki még háztartási munkában is segített édesanyjának, tűzi fát hordott, aki sokszor teremtette elő háztartási szükségleteit írásai és előadásai jövedelméből, érett férfikorában úgy mutatkozik be, mint aki tisztában van a reá váró nagy feladatokkal és erősnek érzi magát világtörténelmi felelősségek vállalására. Édesapját sok mindenféle tragikus fordulat és bonyodalom gátolta meg abban, hogy a magyar királyi és osztrák császári trónját, a világháború végét követő szomorú fordulatok után ismét betöltse és mint alkotmányos uralkodó békés virágzás felé vezethesse a magyar és az osztrák birodalmakat. Azok az erők, amelyek IV. Károly visszatérését a trónra megakadályozták, akarva, vagy akaratlanul a második, még véresebb, még rettenetesebb világháborút idézték fel. A történelem nem igazolja, sőt vádolja őket. Ha IV. Károly helyreállíthatta,volna az Osztrák Magyar Monarchiát, vagy akár csak mint magyar király folytatja az uralkodást, sem Hitler, sem Mussolini nem kaphattak volna erőre és nem dönthették volna vérözönbe Európát. Ez a tévedés csaknem a keresztény civilizáció sírját ásta meg és igy lehetetlen könnyű lélekkel elfelejteni. A TRÓNFOSZTÁS ÉRVÉNYTELEN. De ha mindezeknek a szomorú következményeknek boncolását máskorra hagyjuk is, ki kell emelni azt, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia forradalmi felbomlása semmiképen sem alkotmányos lépés és minden olyan restaurálás, mely a megszakadt alkotmányosságot ott akarja helyreállítani ahol a fonál erőszakosan szét tépetett, csak oda térhet vissza, hogy az utolsó megkoronázott magyar király után csak fia, Ottó következhet mint magyar örökös király. A magyar közjog ugyanis nemcsak a pragmatica szankció örökösödési rendjét illetően tesz alapjogi kijelentéseket, de megállapítja azt is, hogy a magyar királyi cirnről való lemondásnak milyen kiszabott alkotmányos formák szerint kell megtörténnie és az ezen formákkal nem rendelkező, vagy ezekkel ellentétes lemondás még akkor sem bírna érvénnyel, ha az uralkodó csakugyan megtenné. Minthogy pedig IV. Károly király nem mondott le trónjáról és a trónfosztó határozatokat nem alkotmányos, hanem közjogi alapot nélkülöző önkényes jellegű testületek, külföldi nyomásra hozták, ennélfogva a magyar detronizálás érvénytelensége könnyen kimutatható. Az osztrák trónt illetően a helyzet alkotmányjogilag nem ilyen kiélesedett ugyan, azonban az uralkodó itt sem adott ki formális lemondó nyilatkozatot, tehát a császár akarata nélkül, vagy ennek ellenére kimondott trónfosztás szintén csak erőhatalmi intézkedés, de nem bír közjogi hatállyal és nem lehet alkotmányos jogforrás. Mindezeket tekintetbe véve tehát, az az Ottó királyfi, aki Magyarországon a dolgozó nép uralmát akarja visszaállítani és kimondván, hogy a “latifundiumok ideje lejárt" az országot alkotmányos formák között demokratikus paraszt és munkás állammá kívánja formálni, olyan állammá amely minden dolgozónak emberi megélhetést és haladást biztosit, semmiesetre sem lehet a demokrácia ellensége, semmi esetre sem lehet a nép ellensége. NEGYEDIK FEJEZET. KIEGYEZÉSEK KORA SZÁZ ÉV BÉKÉJE. Két világháború tanulságai állnak mögöttünk. Az első világháború előtt, csaknem százesztendeig tartott a békekorszak. Ezt világszerte kiegyezés jellemezte. Kiegyezés a feudális és a polgári rend között. Kiegyezés az állam és az egyház között. Kiegyezés az uralkodók és népeik között az alkotmányos demokráciák formájában. Kiegyezés a teljesen szabad forgalom önszabályozó rendje és a szabadelvű állami vezetés mérsékelt szabályozása között. Minden téren, minden hatalom, minden osztály és minden csoport a kiegyezésben talált kiegyenlítést és ezen az alapon, Napóleon bukásától egészen 1914-ig minden komolyabb katasztrófától meg lehetett menteni a civilizációt. Noha azért voltak közben háborúk, ezek rövid tartamúnk voltak és nem hoztak tragikus felfordulásokat. Két kiegyezés különösen tanulságos ebben az időszakban. Az egyik Magyarország kiegyezése a Habsburg uralkodóházzal, mely Europa legnagyobb alkotmányos monarchiáját -hozta létre igen figyelemreméltó dualizmus formájában. A másik az európai nagyhatalmak megegyezése a statusqo fentartása és a kis nemzetek védelme tekintetében. Ha hozzávesszük ehez az Egyesült Államok hires Monroe doktrínájában való közmegegyezést, a bécsi és berlini kongresszusok megegyezéseit, a hágai békeegyezményt, továbbá az aranyvaluta és a merkantilizmus szabad vállalkozása körüli megértéseket, végül a világ különböző nemzetközi, interparlamentáris és tudományos összemüködéseit, át fogjuk látni azt, hogy az 1914-ben lezárult békeszázadnak az általános egyeztetési szellem biztosított virágzást és ez tette lehetővé az államok szilárdságát. PROVOKÁLJÁK A MONARCHIÁT. Europa virágzott, békét élvezett és fenomenális haladást ért el a kiegyezések száz éves korszakával. America’s Possible Contributions to Europe (Continued from Page 7) American way of thinking and of living, which is that of free and equal human beings: First, the good-neighborly spirit of American-life, which makes it possible for people of different national and social backgrounds to live side by side in harmony. Second, the cooperative and community spirit of the American way of life, which gives rise to all kinds of activities and projects for the betterment of life in every community. Third, the spirit of tolerance in racial, religions, and political phases of life, which makes it possible that various races, religions, and political groups can enjoy perfect freedom of activity, without any oppression or persecution. Fourth, economic equality in obtaining jobs and positions, irrespective of race or nationality. Fifth, equality of education or opportunities, which provides a free high school education for all those who desire it, with ample opportunities for going on tc college and‘university. Sixth, the humane and humanitarian spirit which makes the well-being of all human beings the supreme aim of all governmental and community activities. Seventh, the desire for progress and the willingness to accept new ideas and new ways of doing things in the social, political, and economic fields. Eighth, the readiness to bring about necessary changes and reforms even if they will displease a privileged few opponents. Ninth, the spirit of social responsibility towards our fellow human beings which aims to treat and help all humans as members of one big family. Tenth, the democratic spirit of American life which tends to equalize all citizens, giving them all an opportunity to have a voice in the management of community and government activities. This list may be continued almost “ad infinitum" every person. But our main problem is to find ways and means to interpret and transplant these constructive features of American life to the devastated countries and tortured peoples of Europe who will need some sort of ideological or spiritual readjustment and reconstruction. American Poles and American Hungarians will have an opportunity to give aid to their countries of origin, when they will make visits there and when they will use-the newspapers, the magazines, and the radicfs to explain and interpret American ideas to the peoples of Europe. Perhaps this is even our duty and destiny to share with our friends in Europe what we have been so fortunate to learn in Democratic and Free America. May this interchange of ideas contribute towards-the building of a lasting peace and of democratic progress, in other woflVte, a better and happier life for all the people of the world.
