Krónika, 1944 (1. évfolyam, 2-12. szám)
1944-11-15 / 11. szám
1944 november 15. “KRÓNIK A” 9-IK OLDAL akiknek van miből adniok. Ezek rendkívüli intézkedések és ideiglenesen fogják nivellálni az életszínvonalat, lecsökkenteni a gazdagok és a szegények közti kirívó különbségeket. De mert akár ideiglenesen is, ilyen kirívó ellentétek csakugyan fennállanak, ki kell kerülni annak lehetőségét, hogy az egymással ellentétes érdekek, összetűzhessenek. Ideális jogokért talán nem nyúlnának fegyverhez az ellenfelek, de valóságos, reális, tárgyi dolgokért, vagyonért, jövedelemért igen is könnyen fejlődhetne ki belső harc. Ezt csak az alkotmányos föhatalom tudja elhárítani, mely felül áll az ellentétes érdekeken és a nemzet egészének érdekeit, a nemzet folytatólagosságát és a következő nemzedék érdekeit is tekintetbe tudja venni. Annak az egészséges koalíciónak tehát, amelyik a jobboldal és a baloldal pártjaiból alakulva, a reformok tényleges keresztülvitelével akarna eredményeket elérni, feltétlenül szüksége van a királyi tekintélyre, melynek főhatalma az alkotmányban és hagyományokban gyökeredzik és nem függ az egymással érdekellentétben álló pártoktól. A PROGRESSZIVEK FELELŐSSÉGE Képzeljük csak magunk elé, mi történt azokkal a társadalmi reformerekkel, akik I. Ferenc József halála előtt a Társadalomtudományi Társaság. Huszadik Század, Társadalomtudományi Szabad Iskola, Galilei Kör, vagy Szocialista Diákok Egyesülete név alatt vívták a szabadgondolkodás harcát Budapesten. A monarchia fennállásáig szabadon küzdhettek, harcolhattak. A háború előtt még csak a cenzúra sem bántotta őket, a háború alatt is csak a katonai cenzúra őrködött, hogy a sajtó ne hozhasson olyat, ami a harcterekre káros. Egy egész nemzedék fejlődött ki ezekben az intézményekben, a magyar progresszivek széleskörű csoportja, lelkes és tudós fiatalság, akikre várakozva tekintett az ország. De mihelyt ez a radikalizmus a vesztett háború bűnbakjául teljesen hamis ürügyekkel, a monarchia államformáját állította és az ellenséges propaganda külföldről szított szétrobbantási taktikáját szolgálta, önmaga alatt vágta a fát. Mert mihelyt a monarchia légberepült, a progresszivek szétszóródtak és reformpolitikájuk egyetlen porcikája sem érvényesülhetett többé. A forradalmi hullám taraján ülve, az ellenhullám könyörtelenül kivetette őket. Minden lehetőségük elveszett, hogy Szociális Magyarországot építsenek. Ez a hiány pedig tragikus következményekkel járt. Az igazi reformerek helyét ugyanis az álreformerek foglalták el és igazi szocializmus helyett a nazik viceházmester szocializmusa burjánzóit fel és az az ország, melynek ők adtak étvágyat szociális reformokra, soha töbBé nem juthatott hozzá segítségükhöz, vagy közreműködésükhöz. Ezért veszedelmes játék a reformpolitikát átváltani a hatalomért való kockázatos hazárdjátékra. Csak a nép és a reformerek veszíthetnek ezzel. REFORMPOLITIKA A KIRÁLYSÁGBAN. A latifundiumok ideje'lejárt, Magyarország jövője attól függ, sikerül-e az országot alkotmányos formák között átalakítani demokratikus paraszt és munkás állammá, mely minden dolgozónak emberi megélhetést és haladást biztosit. Ottó. Az alkotmány védelme alatt köztársaság vagy királyság egyaránt képes teljes demokráciát nyújtani. A magyar nép életében sohasem volt erős a köztársasági érzés, tehát a magyar demokráciát csak az alkotmányos királyság visszaállítása fogja igazán lehetővé tenni, hiszen ha a magyar népre kívülről és kényszerrel erőszakolnánk köztársaságot, ez már belső természeténél fogva sem lehetne alkotmányos uralom, legfeljebb csak valami oktrojált állapot. Viszont azonban a királyságot rendkívül megerősítené a népi erők teljes bevezetése. Az alkotmányos forma legjobban magyar népkirályságban csúcsosodhatna ki, amelyben a legmesszebbmenő szociális reformok is békésen vihetők keresztül. A köztársasági forma talán több szabadságot ad, de ép ezzel ásna sirt a demokráciának, mig a királyság nagyobb belső rendet biztosit, de épen ezzel erőssé és állandóvá teszi a népi érvényesülést. Kétségtelen tehát, hogy Európában a királysági forma egyáltalán nem kijátszott adu még, sőt épen a demokráciák megszilárdítása érdekében, nagy jövő vár még az alkotmányos monarchiák restaurálására. Magyarország különleges eszmekörében, a király sohasem volt korlátlan uralkodó, a magyar nép szemében “ a legelső magyar ember a király,” tehát tiszte csak alkatrésze a nemzetnek, amit a korona testesít meg. A király személyében szépen egyesült a népi nemzet és a területi nemzet és erre az elgondolásra igazán áll az a felfogás, aminek F. A. Cleveland adott hangot az ‘‘Organized Democracy” cimü alapvető nagy müvében. — Az elmélet, hogy a kormányzatok közjóért alakultak és a közhivatalok felelősek a köznek, olyan régi mint maga a konfliktus helyi önkormányzatok és centralizmus között — jelzi a tudós. — De az átlagos polgár nem igen hajlandó meggondolni a felelősséget, amikor a szuverenitás megoszlik százmilliónyi lélek között és nincsen kellő mód a kormányzat embereit csakugyan a nép szolgáivá tenni, amire alkotmányosan kötelezve lennének. Mindaddig azonban — folytatja — ameddig volt valaki, aki a szuverénitást megtestesíti, volt ki felelőssé tegye a nép jóléte iránt érzéketlen elemeket. A nép elgondolása szerint a király volt az, akinél a hatalmi visszaélések ellen orvoslást lehetett keresni. A király felelős volt, nem ugyan a megtévedt tisztviselő hibájáért, hanem hogy hivatalban tartotta a vétkezőket. A király volt az, aki ki tudta elégíteni a közvélemény követelését, a nép kívánsága szerinti és a népnek felelős kormány iránt. Ennek az elvnek be nem tartása végeredményben a király trónvesztéséhez vezetett volna. E ténynek alapján a demokrácia gyakran járt jobban a királyságok alatt, mint a köztársasági formájú politikai organizáció mellett. Protestáns lelkészek szózata Néhány hét óta a Krónika vasárnaponként a rádión is felhívja a magyarság figyelmét arráyhogy Magyarország szerencsétlen helyzetéből csak az alkotmányossághoz és az ezeréves királysági államformához való visszatérés mutathat kivezető utat. Felhívásainknak egyik nagyfontossáigu eredménye a hazafias érzésű magyar protestáns lelkészek alább közölt határozata, mely azóta már számos lapban megjelent. A nyilatkozatot aláíró Protestáns Konferencia olyan lelkészek állandó értekezletre, akik nem csupán aggódnak a szerencsétlen szülőhaza sorsa miatt, de keresik a szebb jövendő felé vezető utat. Alábbi nyilatkozatunk, melyet Nt. Egry László ref. lelkész ur Woodbridge, N. J.-ból volt szives hozzánk juttatni, a magyar protestánsok aggódó lelkiismeretének kifejezése, akik ma már tudják és látják, hogy reményt csak az ősi alkotmány ébreszt és a magyar jövendő felé csak ennek feltámasztása mutat igaz utat. A kiváló protestáns lelkészek alábbi szózatát a kellő nyomatékkai ajánljuk az amerikai magyarság egyetemének figyelmébe. UT A JÖVENDŐ FELÉ. Amerikába szakadt magyar reformátusok gondolata, imádsága Erdély, a vallásszabadság első vára és most már fokozódó erővel Magyarország felé fordul. A református gondolkozás teremtette meg azt a lelkületet, melynek sohasem lehetett más a kifejezése, mint a minden ember számára biztosított lelkiismereti és vallásszabadság, továbbá az emberi jogok teljes élvezése. Mi ma sem gondolunk másra, mint vallásunkhoz és vallásos gondolkozástól átszőtt világnézetünkön keresztül annak az útnak a megtalálására, mely a magyar nép számára úgy Erdélyben, mint Magyarországon békés és hite szerinti életet biztosit. Politikai érdek nem vezet, de érdekel a pusztulásra Ítélt magyar lélek. Lehetetlen nem félni attól, hogy a jelen összevisszaságában olyan irányzat is kerülhet felszínre, mely gyökerestől igyekszik kiirtani mindazt, ami a legdrágább: a vallásos meggyőződést és annak nyílt hirdetését. A templomok romokban hevernek. Minket határozottan érdekel az, hogy azok a templomok újból felépüljenek és azokban ismét zengjen az ének és hirdettessék az örökkévaló Istennek igéje úgy, amint azt elődeink minden félelemből mentesen és minden áldozatra készen hirdették. A jövendő első pillanatra szomorúnak látszó helyzetében nem marad más számukra, mint hitük, nekünk pedig aligha lehet szentebb kötelességünk, mint az árva és a világ országújára hajított életek vigasztalása és gondozása. A vértől és könnytől áztatott magyar föld azonban kenyeret is kínál gyermekei számára. Az első világháború óta erre vonatkozólag a helyzet alig változott, ma pedig reszketve gondolunk arra, hogy aligha lesz módja fejét saját otthonában álomra hajtani a sorstól és saját bűnétől üldözött magyarnak. A békesség és a kenyér megkeresésének lehetősége helyett üldöztetés, nyomorúság lesz része annak a református népnek, mely iskolái, templomai lelkén keresztül és minden emberi jog tiszteletben tartása által élt és ma is élni akar. A nép kereste és keresi ma is a békét. Algha óhajt bárki is mást tenni. Színek változtatása és jelszavak hangoztatása nem fog egyebet, mint csalódást hozni. Az ősi alkotmány él, — mely kiegészítve és helyesen értelmezve életet és boldogulást hozhat a nép minden rétege számára, minden vallásfelekezet számára pedig egyforma jogot biztosíthat (1848: XX. t. c.) — még ha azt sárral dobálták is be. Talán épen azért, mert sárral hajigálták tele, ragyog még azon keresztül is ellenálhatatlan erővel. Az alkotmányban biztosított élet adja meg a lehetőséget úgy a lélek kifejlődésére, mint azon keresztül a lélek gyümölcseinek élvezésére. De csakis egy alkotmányos élet hozhatja meg mindannyiunk édes álmát: az egészségesen fejlődő Magyarországot. Mi láttuk azt, hogy mit jelent alkotmány nélkül kormányozni és uralkodni. Nem volt az más, mint fosztogatás, rablás» minden emberi jog megtagadása és örökre való elvétele. Lássunk alkotmányos életet a magyar földön, mely jogot ad minden lélek számára, lelkiismereti és vallásszabadságot a vallásosan gondolkozó nép számára, kenyeret — . mert van miből — mindenkinek és adja végezetül az alkotmányos keretek között élő és boldoguló Magyarországot. Protestant Conference.
