Krónika, 1944 (1. évfolyam, 2-12. szám)
1944-11-15 / 11. szám
8-IK OLDAL '•KRÓNIK A” 1944 november 15. Az “Uj kiegyezés" sorozat harmadik része BÉKE, REND ÉS KORSZAKVÁLTÁS Hogyan alakulhatna át Magyarország demokratikus és haladó népjóléti állammá az ezeréves alkotmány alapján? Hogyan biztosithatná a békét és biztonságot, az ipari fejlődést, a munkás és parasztjólétet a Duna medencében újjászülető magyar népkirályság? Csak önálló, önrendelkező, saját alkotmánya és hagyományos államformája alapján élő országtól várhatjuk el az állami nagykorúság legelső feltételét, az ÖNELTARTÓ NEMZETI ÉLETET! Irta: JUS PUBLICUM (Folytatás) Sorozatunk múlt hónapban megjelent “Tervezet Magyarországról” cimü második része felsorolta gyakorlati lehetőségeit mindazoknak a reformoknak, amiket az alkotmányos magyar államélet helyreállítása a jogfolytonosság alapján lehetővé tesz. E befejező harmadik sorozatban tehát most már inkább csak a históriai áttekintés motívumai kerülnek sorra. Jelezni akarjuk, hogy korszakváltás időszaka következik az egész világon. Történelmi példák alapján kimutatjuk, hogy az ilyen kritikus idők ellentéteit csak a királyságok kibékitő és egyeztető uralmai által tudták megoldani Europa országai. HARMADIK FEJEZET REFORMOK ÉS NÉPURALOM AZ ŐSZINTE REFORMPOLITIKA A népmilliók a háború után az emberi élet tökéletesebb és gazdagabb kiélési lehetőségeit kívánják majd mindenütt. Elsősorban tehát arra törekszenek, hogy az élet minden terén gyökeresen végrehajtsák azokat a korszakos változásokat, amiket reformpolitika gyűjtőnév alatt foglalunk össze. Az ilyen reformpolitika alapkelléke, hogy minden területrészen gazdasági és politikai demokrácia formájában, minél nagyobb emberi jólét fejlődjön ki, minél több emberi érték érvényesülésével és minél békésebb mederben. Az őszinte reformpolitika célja kultúrát és jólétet vinni minden hova, minden népességnek, minden területnek és lehetővé tenni a természeti javak legbőségesebb előállítását és felhasználását a legtöbb ember számára és javára. Kétségtelen tény, hogy sem a nemzetek közötti háborúk, sem a faji összeütközések, sem pedig a polgárháborúkká élesedett osztályküzdelmek ilyen virágzást nem tudnak létrehozni, sőt a fegyveres konfliktusokat, forradalmakat és ellenforradalmakat állandósítják és pusztítást hoznak építés helyett. Abban az esetben tehát ha osztályforradalmat, vagy nemzetiségi háborúkat idézünk elő, az ablakon dobjuk ki a reformok lehetőségeit. Ha a népet azért visszük harcba, hogy osztályuralmat verekedjen ki, de fegyverrel a kezében, jó hosszú időre sutba dobjuk az újjáépítés, népellátás, életjavitás, egyszóval a reformpolitika lehetőségét. Ez esetben állandósítjuk a rombolást, csaklujgy uj név alatt. Nem államok fognak összeütközni az egymás feletti hegemóniáért, hanem osztályok az államhatalomért. Aki igazi népjólétet tart szem előtt ezt nem kívánhatja. KIKBŐL ALAKULJON A KOALÍCIÓ? Az uj hatalmi háborúnak csak egy ellenszere van. A koalíció. De nem a meddő és tétlen osztozkodás a koncon, hanem a reform-koalíció, az építő koalíció. A kérdés most az. hogyan kezdjen működni ez a koalíció. Ha radikális alakulatok egysége, mint baloldali koalíció veszi át a hatalmat, előttünk áll a forradalom, amely a javak elkobzásán, a jobbpártok legázolásán keresztül viszi végbe az átszervezést. Ha ez a forradalom pillanatnyilag békés is, sikerül is, elháritatlanul nyomon fogja követni a másik hullám; az ellenforradalom. Senki sem képes előrelátni,' mennyiben lesznek békések vagy véresek ezek a lökések, egy bizonyos, nem fogják meghozni a társadalmi békét. S mert békét nem hoznak, megint csak a reformok fognak áldozatul esni. A forradalom száműz, kivet, elkoboz, börtönbe vet, az ellenforradalom kikerget, elkoboz, akasztat, vagy a börtönbe vet. Egyik sem teszi lehetővé az építést, vagy az elkezdett építés megmaradását. A tömegek életszínvonala még nyomorúságosabb lesz mint volt, jog és hatalom kockáján odavész a jobb élet lehetősége. Aki tehát a szükséges reformokat hatalmi kérdésre akarja átváltani, uj háborút idéz elő, testvér háborút. Mert önkényesen, alkotmány vagy törvény ellenére, a nemzet egyetemének közös akarata nélkül, vagy azzal szembeszállva nem lehet tartós reformpolitikát csinálni. De ha a reformpártok és a konzervatív pártok hajlandók egymással összemüködni és közös megegyezéssel fogják rendezni úgy a reformok, mint a hatalomban való részesedés kérdését, vagyis ha a koalíció jobb és baloldal között jön létre, akkor már nem fenyeget a vad forradalmak és ellenforradalmak réme. Ebben az esetben a hatalommal és birtokkal biró régi osztályok készek lemondani előjogaikról, kiváltságaikról. A hatalom sáncaival együtt a birtoklás sáncaiba is be fogják engedni a népet képviselő pártokat, sőt a nép közvetlen részvételét is meg lehet szervezni. Ez esetben az alkalom, a jogok, a lehetőségek és start egyenlősége nyújt kárpótlást bizonyos egyenlőtlenségekért, amik elkerülhetetlenek a múlt versenyszabályainak elismerése esetén. A forradalom sem teremt egyenlőséget amikor lerombolja a múlt rendszert, mert mihelyt kezdődik az építés újra előállanak a nagy különbségek. ALAP: AZ ALKOTMÁNYHOZ VALÓ VISSZATÉRÉS Amint látjuk, csak a jobb és baloldalak alkotó koalíciója a nagyszabású népreformok érdekében teszi lehetővé az igazi újjáépítést. Az elinduláshoz azonban kiindulási alap, a megvalósításhoz pedig kölcsönös bizalom és tervszerű összemüködés kell. Kiindulási alapnak csak azt a pontot fogadhatja el minden fél, ahol az alkotmányosság megszakadt. Csak az alkotmányhoz való visszatérés törölhet ki minden diktatórikus emléket. Csak innen kiindulva lehet elkezdeni a közös épitőmunkát. Minden más kiindulás épugy nélkülözné a törvényesség elemét, mint a korábbi diktatórikus igazgatás. A törvényes kiindulás azonban csökkenteni fogja a tennivalók legnehezebbikét. Minden országnak vannak jól ellátott rétegei és olyan gazdasági csoportjai, amelyek képesek önmagukat fentartani. Ezekre már nem kell kiterjednie a gondoskodásnak. A sürgős tennivalók között most már csak az ellátatlanok talpraállitása szerepel, mint azonnali tennivaló. Itt rendkívüli rendszabályok egész sorozatára van szükség és azoknak kell óriási engedményeket tenniök, áldozatokat hozniok,
