Krónika, 1944 (1. évfolyam, 2-12. szám)

1944-10-15 / 10. szám

1944 október 15. “KRÓNIK A” 11-IK OLDAL felülről és ugyanekkor bátorítani fogja e kultúráknak emelkedését alulról. Csak épen egyik nemzetiségnek a másik feletti dominálását, vagy fölényeskedését fogja megakadályozni. S ha most látni kívánjuk, hogyan fog szerveződni mindez, ves­sünk egy pillantást járásainkra. Minden járás lakosainak többsége népszavazással mondhatja ki, milyen nyelvű és nemzetiségű közigaz­gatást és iskolázást kíván. Egy ilyen népszavazás nemcsak az akkori aktuális helyzetet döntené ej, hanem bizonyos időre is szólana. Pél­dául a járás kimondhatná, hogy 10 vagy 25, vagy 50 évig magyar igazgatást és iskolázást akar. Erre akkor igy kapna alkotmányos szen­tesítést. Amelyik járás zárt igazgatásra akar berendezkedni, megkíván­hatja, hogy az odaköltözők alkalmazkodjanak a kimondott jelleghez és fentartsák az arányt. De ugyanigy kimondhatja a járás, hogy nyi­tott jellegű akar maradni, vagyis szívesen lát minden bevándorlást, mindenféle nyelvi vagy nemzetiségi megszorítás nélkül. Az ilyen nyi­tottság is bizonyos határidőre lenne kötelező. A nyitott vagy zárt adminisztrációs rendszer kizárná azt, hogy gyors vagy trükkös telepítések megváltoztathassák a járások eredeti jellegét, vagy hogy szeszélyes puccsokkal a törvényhozásokat hirtelen változó magatartásra lehessen bírni. Minden járás népesedési lélek­­zetvétele folytonos, tartós és stabil maradna. Ott ahol magyar a több­ség és magyar is akar maradni, igen könnyen megmaradhatna ez a magyar jelleg és ilyen esetben a közigazgatás és közoktatás nyelve magyar lenne. De már egyházi, vagy privát iskolákat, lapokat, kultúr­intézményeket bármilyen más nyelven is fenn lehetne tartani, tehát a magyarosítás nem lenne erőszakos. Ha viszont a járás másnyelvü és ilyen is akar maradni, a magyar is alkalmazkodni fog hozzá, viszont azonban fentarthatja a magyar iskolákat, egyházakat, intézményeket, lapokat a más nyelvű igazgatás és közoktatás közepette is. A nyitott vagy zárt járás vagyis a “lélekző járások” rendszere még abban a tekintetben is rugalmas szabályozásra nyújt alkalmat, hogy például ott ahol bizonyos szomszédság iránt előszeretettel, más szomszédság iránt ellenszenvvel viseltetik a járás, az ilyen alapelvet 10, 25, 50 évre kilehetne mondatni és az illető járás, eszerint viselné a kockázatokat, hogy vonza, vagy riasztja a letelepülőket. De kétség­telen, hogy aki valahová mint szomszéd akar betelepedni, igyekezzék magát kívánatossá tenni az ott lévők számára. Ideiglenes jellegű tar­tózkodás természetében természetesen a helyi statútumok irányadók, de az állandó letelepülést illetően meg kell adni a járásoknak azt a jo­got, amit eddig — elég helytelenül — az államok tartottak fenn. Ha egy nagy állam kívánatosnak tart, vagy kizár bizonyos lakos­ságelemet, ez alapjában véve igazságtalanság, vagy barbárság, mert lehetnek területei, ahol épen az igy kizárt elem lenne kívánatos letele­pülő. De ha a járási törvényhatóság, a maga helyi körében szabályozza ezt a kérdést, az átlag törvényei alapján bizonyos egyensúly keletkezik. Ahol, amennyire az ember kell és amilyen fajta ember kell, individuá­lisan fogják latolni a nagyszabású letelepülés természetét és mindegyik járás az önmaga kárára vagy veszélyére fogja intézni a népességi lé­­lekzetvételét. De a tervgazdaság fórumai ezt a kérdést is folytonos tanulmány és megfigyelés tárgyává teszik és nyitott vagy csukott munkaalkalmak szerint folytonosan kimutatják, hol, milyen mértékben és milyen kali­berű letelepedésre nyílik állandó alkalom. ÖSSZEÜL A PARLAMENT 19. Az átmeneti időszak alkalmas időpontján, — ha már célsze­rűnek mutatkozik, — meg kell kezdeni az országos parlamenti választá­sok, vagyis a nemzetgyűlés, alkotmányozó gyűlés összehívásának elő­készületeit, széleskörű választási rendszer alapján. Az uj nemzetgyűlés, vagy alkotmányozó gyűlés ne is igen tűzzön maga elé egyebet, mint az alkotmányos jogfolytonosság helyreállítá­sát a közjogi intézet által kidolgozott és előkészített javaslatok figye­lembevételével. Ez a testület szívná fel az alkotmányos életbe, az ex-lex vagy törvénytelen periódusok használható rendelkezéseit és vi­szont kivetné, érvénytelenítené a szükségteleneket. Ez a nemzetgyűlés igyekezne összefoglalni és kodifikálni az alkotmányt és kiszabná a közhatóságok uj szerkezetét, törvényessé szavazván, amit a királyi in­tézkedésekből helyesnek talál. Minden tekintetben igyekezne össze­hangolni a régit az ujjal és kihangsúlyozni, hogy a munkásság és a földműves nép, általában a testi és értelmi dolgozók, ar uj államélet oszlopai és a legfőbb társadalmi jó a munka. AZ UJ PARLAMENT FOKOZATOS KIÉPÍTÉSE Az első két esztendőt a helyi, járási, megyei és egyéb önkormány­zati választások előkészítésére lehetne felhasználni. Az itt közölt szempontok szemmeltartásával szerveződne meg az elkövetkező két esztendő alatt az az uj felsőház, melynek jellege s talán neve is a Hivatások Háza lehetne. Ennek tagjait bizonyos rendszer szerint az ország fő gazdasági, kulturális és tudományos testületéi és a vármegyék választanák, saját kebelükből, a bizalom s érdem alapján. Mintegy két évvel későbben a Képviselők Háza alakulna meg te­rületi alapon, vagyis minden egyes járás egy-egy választókerület. Minden képviselő a saját járásának aktív képviselője a fővárosban, vagyis feje annak a járási irodának, mely összeköttetést teremt a központi kormány és a járási helyi kormányzat között és egyúttal el­lenőrzést és kritikát is gyakorol a járásban működő központi hivatalok felett. így tehát minden járás igen gondosan meg fogja választani kép­viselőjét és ez a képviselő nem lehet csupán szónokló vagy szavazó gépezet, hanem komoly hozzáértéssel és felelősségérzettel kell majd bírnia és töviről hegyire kell ismernie a járás ügyeit, összhangban az ország ügyeivel. Itt most azután egy jól átgondolt demokratikus újítást is ajánlunk. Ezt a rendszert konkrét tapasztalatok és tanulmányok alapján szűrtük le és angolul” “Tripartite Democracy” néven illetnénk. Elfogadása esetén, további két év múlva lehetne bevezetni ezt is. HÁROM KAMARÁS DEMOKRÁCIA Az uj, a harmadik parlamenti szerv a Népesség Háza lenne, vagyis az emberérdekek parlamenti képviselete, szemben a másik két ház foglalkozási és területi népképviseletével. Ez a Népesség Háza sem hivatásokat, sem területet nem képviselne, csak a különböző kor­osztályú lakosságot, éveik szerint csoportosítva. Egy nemzetnek ugyanis fontos tömegei a csecsemők, a kis gyerekek, az iskolás, fiuk, a serdülők, a katonák, a családok tagjai, az öregek és az elagottak, stb. Mindezek nagyrésze nem is kenyérkereső, nem is termelő vagy funkcionáló tényező és mégis rendkívül fontos alkateleme, mondhat­nánk legfontosabb eleme a nemzeti életnek és a nemzeti érdekeknek. Napi események Dumbaríon-Oaks Hogy Amerika és Anglia csak­ugyan komolyan veszik a dolgu­kat, azt a számos konvenció bizo­nyítja. Ezekben nem mindig és so­hasem hamar jönnek létre a meg­egyezések. Komoly szakemberek komoly munkája folyik ott, elha­markodva nem szabad döntést hozni. Meg kell ismerni a vélemé­nyeket, az ellenvéleményeket, az érveket, az adatokat, azok valódi­ságát, értékét mérlegre tenni, a lehetőségeket megbírálni és azután az érdekeket összeegyeztetni. Ezekből a nehézkes, vitákkal gaz­dag, hosszadalmas konferenciák­ból minden bizonnyal több jó, ál­landóbb béke fog származni, mint azokból a 26 évvel ezelőttiekből, amikor oly példás egyetértés volt a nagyok között, oly gyors dön­tések a népek, emberek sorsa fö­lött, oly kevés habozás, oly kevés vizsgálatai a tényeknek és épp azért már kezdetben senki nem volt azokkal megelégedve, már kezdetben zűrzavar, folyton foko­zódva egész a mostani katasztró­fáig. Inkább tanácskozzanak, vi­tatkozzanak, mert ezekből fog ki­kristályosodni az igazi béke. Erdély, Felsőmagyarország. Mig Erdély ősi magyar váro­sai, szivünkhöz nőtt székely kis­községei ismét a román hóditó rabló csapatokat látják maguk kö­zött, mig a magyar katonák a názismusért ontják vérüket, ad­dig a Felvidéken orosz csapatok törekszenek előre és az ottani ma­gyarságot már azzal biztatják, hogy jogerősen el vannak már is csatolva ősi hazájuktól. A kon­­junkturisták markukat dörzsölik, csomagolnak, hogy állítólagos magyar létükre ott legyenek ide­jében a nagy jutalomosztásnál, a koncok szétosztásánál. Jelentkez­nek ezek is, azok is, mintha az egyik nem szaladt volna meg ide­jében, ahelyett, hogy otthon ma­radt volna és szervezte volna az ellenállást, a szabotást abban az országban, amely a legtöbb fegy­vert szállitotta.a náziknak. Ez igen nehéz lett volna és veszélyes is. Jutalmat felvenni, népvezérnek, szabadsághősnek kinevezni ma­gát, sokkal kisebb kockázattal jár és mindenesetre hasznosabb. A másik pedig, a román, mintha nem nyomta volna kegyetlenül húsz éven át összes vallási és faji ki­sebbségeit, mintha nem támadta volna hátba előbbi jótevőit, mint­ha nem követte el volna el, nem multa volna felül otthon és más meghódítani szándékozott terüle­teken a hitlerizmus összes bűneit, az osztogatásnál első helyet kö­nyököl ki magának. De hiszünk az Atlantic Charterben, hiszünk Rooseveltben és Churchillban, hi­szünk abban, hogy ilyen múlt után a könnyű zsákmányolni akarók, az elnyomásról panaszkodó el­nyomók, a müszabadsághősök, a népvezérré feltolakodottak zárt ajtóra találnak azoknál, akiknél kopogtatnak. Választások idején. Amerika né­pe sorsdöntő, a saját maga és' a Világ jövőjére nézve sorsdöntő napok előtt áll. Most határozza meg, hogy kiket akar látni az ál­lam élén, kiket akar látni törvény­­hozásában, milyen külpolitikát akar követni, illetve milyen kül­politika követésére utasítja azo­kat, akiket ezzel megbiz és milyen törvényeket: akar életbeléptetni saját országában. Ebben a hangu­latban nem volna semmikép sem illendő bármely, párt, bármely kiváló személy mellett, vagy el­lene megnyilatkozni. Amerika né­pe magasfoku politikai érettségé­nél fogva még mindig megtalálta a helyes utat. Az itthoni és a harc­tereken eseményei megérlelték az amerikai nép minden tagjának nézeteit, tudatára ébresztették, hogy mily fontos dolgok forognak kockán. Örömmel állapítjuk meg azt is, hogy Amerika népe a világ egyetemessége egyik hozzátarto­zó részének érzi magát és ezért tudja, hogy saját Boldogulása szempontjából nem közömbös a többi népek balsorsa, vagy jó dol­ga és hisszük, hogy bármit is mondjanak majd a szavazógépek számoszlopai, azokból csakis jó jöhet az emberiségre a szabad, hatalmas, gazdag, de "egyben jó­szívű, megértő, nagylelkű' - AfSS* rika választottjai révén.

Next

/
Thumbnails
Contents