Krónika, 1944 (1. évfolyam, 2-12. szám)
1944-10-15 / 10. szám
1944 október 15, “KRÓNIK A” 9-IK OLDAL minden járás számára, természeti helyzetének legkedvezőbb termelési, bánya és ipari programot írna elő és a biztosított, állandó piac odavonzaná a munkások, technikusok, letelepülők rajait. Minden járásnak bőséges rész jutna hitelből, felszerelésekből, épületekből és a lakosság felszaporodása elsősorban a helyi fogyasztást emelné. A járás igy szivóerőt gyakorolna más vidékek termelésének odahozatalára, de viszont egyúttal intenzív többtermelésével, hatalmas feleslegeket is az ország rendelkezésére bocsátana. Ami pedig ar országos fogyasztáson felül marad, a külföld számára kerülne kivitelre. Különösen az átmeneti időszak alatt a tervező intézet külföldi szakértők és technikusok seregét is igénybevenné, hogy a fokozott munkafeladatokat elláthassa. 12. A járási rendszer alapján végbemenő egyenletes fejlődés nagy megelégedést keltene Magyarországon. Évszázadok előtt, a magyar királyság régi korszakaiban, a vármegye volt az önkormányzati egység. Akkor még olyan ritkán volt benépesítve az ország, hogy a megyékben csak igen gyéren élt lakosság. Ma azonban a magyar vármegyék, népességük és felszerelésük szaporodásával már olyan szerepet töltenek be, mint az Egyesült Államokban az államok. Ilyen fejlődés mellett, az önkormányzati alapegység most már a járás kell legyen. Egy egy ilyen járást mint egy kis öneltartó, virágzó, saját fejlődésén szüntelenül dolgozó, élénk gazdasági egységet kell elképzelni, melynek lélekzetvétele, anyagcseréje, pénz, áru és népesedési forgalma van. A mi a régi Magyarországnak a vármegye volt, az most majd a járás lesz az újnak. De a vármegyék is fenmaradhatnak, mint parlamenti és közigazgatási fórumai a régionális érdekeknek és összehangolói a kebelükbe tartozó járások élénk gazdasági tevékenységének. A vármegyék ezzel körülbelül azt a szerepet vennék át, amit az Egyesült Államokban a 48 tagállam tölt be a régionális önkormányzatok formájában. De a járásokat nem fogja kötni a megye dominálása. Egy-egy járásban 20-40 kisközség olvadna ipari és mezőgazdasági közösségbe és saját helyi kormányzatukon kívül, főleg gazdasági irányítás tekintetében központi igazgatásuk lenne. A cél, versenyt felidézni az autonómiák és a központi igazgatás között, hogy a járások fejlődése, emelkedése kétoldalról is biztosítottá váljon. A régi apró falvak igy valósággal városokba tömörülnének és városi kényelmükkel, városi kulturfokra emelnék lakosságukat is. Uj gazdagság, bőség, jólét fejlődne a járásokban, a nép biztos ellátottsága, állandó munkaalkalma, szociális védelme idevonzaná a zsúfolt városok népét, ipar, vállalkozás, kereskedelem, hivatalok, közművelődés, légióként pedig pénz és hitel, mind a járásokba vonulnának. A járási szervezéssel eltűnnének a falu és város közti ellentétek. A járások gazdasági tevékenysége először a bő önellátást célozná, odavonzana felszerelést, gépeket, üzemeket, kifejlesztene helyi iparokat és országos piacra dolgozó nagyiparokat, hogy minél nagyobb tömegű helyi lakosság találjon megélhetést. A második fázisban azonban mindén járás már temérdek felesleget produkálna és ezzel fizetne az igénybe vett hitelekért, az importért. A felesleg elhelyezése nem okozna gondot és nem idézne elő spekulációt. Az országos bevásárló intézmények minden járási termelést átvennének a kiszabott alapáron, vagy belföldi, vagy külföldi felhasználásra, illetve értékesítésre. Ez a biztosított vásárlás minden termelőt megvédne a piac kockázataitól és az árak nagyobb hullámzásaitól. Kiegészíteni mindezt az országos alapon szervezett termés, aratás, szüret, ipari profit, ár és felesleg biztosítás, úgy hogy minden egyes járásnak semmi másra nem lenne gondja csakhogy termeljen és minél többet termeljen. Ha pedig országosan mérsékelni kellene a termelési tempót, az egyenletesen érintené mindezt és nem tenne ki nagyobb kárnak az egyik járás népét mint a másikat. A létesülő Országos Minősítő és Mérték Hivatal pedig minden termelési ágban kulcsrendszereket, ipari és minőségi standardokat, egységesített formákat, szokásokat és más racionalizálási lehetőségeket dolgozna ki és bocsátana a járási gazdaságok rendelkezésére, úgy hogy minden egyes járási gazdaság a leghaladottabb formák közt és a legjobb minőségi standardek szerint termelhetne. Az amerikai "Bureau of Measures and Standards ’ mintájára dolgozó ilyen intézményen kívül, az amerikai Pure Food Law mintájára törvényesen lehetne szabályozni a termelt cikkek becsületes, tiszta minőségét. AZ ORSZÁGOS TERVGAZDASÁG SZERVEZÉSE 13. A járási és országos tervgazdaság pénzgazdálkodását Országos Nemzetvagyon és Termelési Intézet látná el, melyet a király által meghívott és kinevezett és a törvényhatóságok, járások által kiküldött tagokból állítanának össze teljesen demokratikus alapon. Ennek különböző ügyosztályai a szakemberek egész tömegét foglalkoztatnák, akik rajtatartanák kezüket az ország egész termelésének ütőerén és központi adataik segitségével gyorsítanák, vagy lassítanák a termelést. Ez az intézet dolgozná ki úgy a rövidlejáratu és szezonszerü, mint a hosszú lejáratú és nagyarányú gazdasági tervezések menetrendjét s irányát. Ez az intézet tartaná nyitva a külföldi kivitel és behozatal zsilipjeit és minden lehetőséggel aszerint gazdálkodna, hogy az ország öszszes járásai teljes tempójú foglalkoztatásban részesüljenek. Azért nem lehet ezt csak resszort-miniszterekre bízni, mert ez a teljes és folytonos foglalkoztatás nem lehet politikai szempontoknak alávetve, ennek elsőrendű és mindenekfelett való fontosságát minden pártszempontnak fölé emelve a nemzet és király közös és közvetlen legfőbb igazgatása alá kell helyezni. Magyarország egész lakosságának egyre magasabb lesz a jövedelmi szivonala és az adójövedelmek emelkedése egyre magasabb kulcsban és színvonalban teszi lehetővé az újabb és újabb befektetéseket és a már igénybevett nagy hitelek csökkentését. Addig is, mig jövedelmi adók fedezik ezt a költségvetést, a természeti kincsek, a termelés, az áruk, a haszonszerzés, a forgalmi adók és a régi épületekre és felszerelésre kivetett — csaknem büntetésszerü — elavulási adók segítenek fentartani az egyensúlyt. Sok kereset, biztos haszon mellett sok lehet az adó is. A belső hitelpolitika nem kell hogy függjön az aranypiactól és általában, a termelésnek belföldi fázisa még a külföldi árfluktuációktól sem kell, hogy függjön. Magyarország virágzása akkor lesz teljes igazán, ha a magyar munkabérek magasabbak lesznek a világpiaci szivonalnál, vagy a kevésbbé szerencsés anarhikus forgalmú országok verseny által leszorított munkabéreinél. A nemzeti jövedelem kétszeres, négyszeres, vagy többszörös emelkedése a nemzeti kiadások ilyen méretű szaporodását is lehetővé teszi. Deflációs pénzügyi politikára egyáltalán nem lesz szükségünk az országos többtermelés ilyen keresztülvitelénél. Gondoljuk el, hogy az Egyesült Államok fs mesterségesen tartja magas szintén nemzeti jövedelmeit, hogy ez alapon magasabb szinten operálhasson a kiadásokkal is. Bizonyos nemzeti jövedelmek szerezhetők monopóliumszerű jövedékekből is, a gazdaságilag káros, vagy a közszokásokkal ellenkező, de mégsem eltiltható forgalom pedig szintén büntetési adókkal sújtható. KIRÁLYI PANASZHÍVATALOK 14. Abból a célból, hogy a király népe kivánságáról és hangulatáról közvetlen tudomást szerezhessen, kerületenként Királyi Panaszhivatalok létesítendők. Ezeknek működését nem bürokratikus szolgálati szabályzat határozza meg, mert funkcionáriusai épugy önkéntes polgárok, mint a király által meghívott szakemberek és alkalmazottaik. Ezek az intézetek részben információs források a király számára, részben pedig ellenőrző fórumai a népjóléti és közigazgatási intézményeknek. A hivatalokat elevenné teszi ez a királyi ellenőrzés és a néprészvétel megóvja vérkeringésüket az elmeszesedéstől. Az ország népét e hivatalok a király nevében kérik és bátorítják fel panaszaik beküldésére. Mindenfelé szabadon terjesztett királyi panaszlapokon küldhetők be a sérelmek. Más formalapok javaslatokat, közléseket, kéréseket juttathatnak a királyhoz. Mindezek feldolgozásán nagy személyzet dolgozzék, különösen a nők, a diákság és az öregek kapjanak munkát ez ágaknál. Minden egyes panasz az illetékes hatóságokhoz továbbítandó jelentéstétel végett. Ez a királyi felü^ Kilencvenöt évvel ezelőtt Aradon bosszúálló, rövidlátó tanácsosok egy ifjú tapasztalatlan uralkodó j óhiszemüségével és a reájuk bizott teljhatalommal viszszaélve, vértanúvá avattak 13 vitéz katonát, vitézeket a harctereken, becsületes embereket, akiket nem a vérpad, hanem nekik megfelelő vezetői tisztségek illettek volna meg. Akinek a nevében az ítéleteket meghozták, végrehajtották, hamarosan rájött arra, hogy a nevében mit cselekedtek és habár a vértanukat már fel nem támaszthatták, de számos társuk, aki akkor valamiképp eltudta kerülni a vérpadot, magas hivatalra emelkedett ennek az uralkodónak a kormányában, egyik, akinek a képét az akasztófára szögezték ki, 18 évvel később ugyanannak az uralkodónak fejére helyezte Szent István koronáját, akinek az állítólagos akarata folytán került az arcképe a bitófára. A magyar nemzet pedig, ezt tudomásul véve, ünnepelte hőseit, szobrot emelt nekik filléreiből s emellett dinasztiája mellett is magyar hűséggel tartott ki. Azután fordultak az idők. Akik 1849-ben a magyarsággal szemben állítólag az uralkodó pártját fogták, a románok, magukhoz ragadták az ősi magyar Aradot. Egyetlen ily tiszta lelkű vértanújuk sem volt, mint az aradi 13, tehát a vértanuk emlékét lebontották, barát jelmezében öltözött Hitler, aki halálos ellensége a magyarságnak és minden tisztességes emberi gondolatnak, ezt a színtiszta magyar várost továbbra is meghagyta a románoknak és a szétrombolt szobor tovább várt. Ez év szeptemberében azt hitte a szobor, hogy ideje van kijönni. Magyar katonák szavát hallotta az utcákon, de nem sokáig tartott a boldogsága. A magyar katonák kevesen voltak, nem is olyanok, mint amilyeneket annak idején a szobor hősei vezettek, a vezetők, azok meg még kevésbhé hasonlítottak a szobor ábrázoltjaihoz. Hetyke, durva, gonosz kinézésű németül beszélő emberek, akik mindjárt ártatlanokat fogdostak össze az igazi ellenség helyett. A szobor gyorsan visszabujt rejtékhelyére, de még hallhatta, hogy orosz beszéddel vegyes román káromkodások hangzanak el Arad utcáin. Nem változott 1849 óta semmi, akkor is az orosz, a románnal és a némettel együtt ment a magyar Arad ellen, de annyiban mégis változott, mert a magyar Aradot csak az a dinasztia teheti ismét magyarrá, a magyar szivekből származott fillérek Szabadságszobrát, csak annak a dinasztiának az utódja állíthatja vissza jogos helyére, amely Aradot már régen visszaadta a magyarságnak összes kegyeletes emlékeivel együtt. BUY WAR BONDS ARAD
