Krónika, 1944 (1. évfolyam, 2-12. szám)
1944-10-15 / 10. szám
1944 október 15. “KRÓNIKA” 5-IK OLDAL Demokratikus királyság, vagy európai siralomház? VÁLASZÚTON A SZÉLSŐSÉGEK FENYEGETŐ ELŐRETÖRÉSE ÉS A NÉPKIRÁLYSÁG GONDOLATÁNAK MENTŐESZMÉJE KÖZÖTT Irta: ÖREG DEMOKRATA Aki látó szemmel mérlegeli a megindult európai felszabadulás nyomán kialakuló helyzetet, tisztában kell legyen azzal, hogy a legjobb szándékú demokratikus uralom is csak akkor fog tartós alapokon nyugodhatni, ha azt erős intézményekkel alapozzák meg. A zűrzavar, amely a már felszabadított országokban mutatkozik, méltán nyugtalanítja azokat, akik Európában annyi szenvedés, annyi szörnyű katasztrófa után végre megállapodott- Ságot, valódi demokratikus haladást, békét és biztonságot szeretnének látni. A jelek szerint a fascizmus fertőzete még ez országokban sem pusztul ki egészen s erélyes vezetésre lesz szükség, hogy a nyíltan vagy földalatt tenyésző csökevények végleg kiirtassanak. Más részről nem lehet szemet hunyni a bolsevizmus nagy konjunktúrája előtt sem, az egyre növő veszély előtt, amely ha kemény eltökéltség és szilárd alkotmányos berendezkedés nem vet gátat, korlátokat neki, csöbörből vödörbe juttathatja az annyi gyötrelmen átment, legszerencsétlenebb világrész boldogtalan népeit. A haladás, demokrácia és emberiesség legszebb céljait is csak vasakarattal megalkotott, biztos államkeretek között és erélyes vezetés mellett lesz lehető megvalósítani az uj Európában. Amerre nézünk, fenyegető uj bonyodalmak előjeleit látjuk. Olaszországban anarchikus tünetek ütötték fel fejüket és a sokféle pártok között nagy az eltérés, nincs igazi együttműködési szándék s kivált a dinatikus baloldali elemek alig tudják türtőztetni az ideiglenesen, a teheráni egységtől megkötött mohó vágyukat a hatalom után. Nincs egy osztályok fölötti eszme, egy.mindeneket magában egyesitő, magasabb vezetés, amely határt szabna a politikai vadvizeknek, amely rendes, nyugodt mederbe terelné az egész nép közös, nagy érdekeit, egyensulyozóan hatna egymással ütköző erők harcában. Franciaországban is látjuk, hogy a baloldali elemek egyre több befolyást, egyre több miniszteri tárcát reklamálnak maguknak és a maquis-kon keresztül befurakodtak már a hadseregbe is, amelynek politikamentessége pedig a nyugodt haladás, nyugodt államélet egyik fő-előfeltétele. Hasonlóképen Németországban is gyengének bizonyult a weimari köztársasági rendszer, a háborús uszítok, uj háborúra készülők, Németország uj katasztrófába taszitói zavartalanul dolgozhattak esztelen céljaik megvalósításán a köztársasági kül-homlokzat mögött és nagyra nőhetett egy kótyagos jött-ment, aki csalhatatlannak hirdette magát, holott épp oly kevés volt fogalma a többi népek lelki beállítottságáról és erejéről mint a hadviselésről. Csak a demagógia tudományához értett és lelkiismeretlenül feláldozta ennek és saját világtörténelmi ambícióinak a német jövőt és a német nép fiainak, valamint az ellene harcolóknak életét. A demagógia fáinak nem szabad többé az égig nőni, legyen az akár jobboldali, akár baloldali demagógia! Tisztelet, becsület Amerika köztársasági államformájának, amely másfél évszázada biztosítja az ország kiegyenlített, demokratikus haladását és népének szabadságát. De Európában más a helyzet s ott, az első világháború utáni negyedszázad arról győzte meg a józan politikai gondolkozókat, hogy az európai politikusok s az európai népek nagyrésze nem érett meg a fesztelen köztársasági államformára s különösen a most következő veszélyes korszakban higgadt, de igazságos osztályfölött és nemzetiségi államokban nemzetiségek fölötti vezetésre van szükség. Ifjabb átmeneti belső harcok, céltalan véres forradalmak elkerülhetők, ha olyan alkotmány létesül és olyan főhatalom kerül az élre, amely nem tűri egyes osztályok abszolút tulhatalmát, legyen az akár a birtokosoké és tőkéseké, akár az osztályharcos proletariátusé. A kis utódállami országakban oly nagy volt a mellőzés és elnyomás a nemzetiségekkel szemben, amilyenről a régi monarchia idején valóban egyáltalán nem lehetett beszélni; aki dolgozni akart, boldogulhatott bármely nemzetiséghez tartozott is és szabadon használhatta anyanyelvét, szabadon ápolhatta nemzeti sajátosságát. Hol létezet az az első világháború előtti boldog félszázadban, hogy valakit származásáért, vallásáért megfosztottak polgári jogaitól, emberi méltóságától, élete keserves munkjának vagyoni gyümölcseitől és földönfutóvá tették, miként azt a kalandor nazi és fascista diktátorok, az uborkafára felkapaszkodott, plebejus Hitlerek és egyéb kisebb-nagyobb fiók Hitlerek cselekedték s amiként a baloldali totalitarizmus harcosai is tennék, ha nem volna erőhatalom, központi forum, amely vigyáz arra, hogy az egyensúly fel ne boruljon és ne történjenek vészes igazságtalanságok? A született uralkodók alkotmányos érzülettel voltak mindenkihez osztályra, vallásra, nemzetiségre, fajra való tekintet nélkül, aki megértve egybefogó és kiegyenlitő szerepüket, lojális volt irántuk; alattuk diadalt ült a jogegyenlőség elve. Persze akadtak egyes balkáni államokban uralkodók, akik nem mindig bizonyultak méltónak nemzetfeletti és nemzetirányitó feladatuk súlyára és díszére, de még a leggyengébbre sem lehet ráfogni, hogy ezredrésznyire annyi hibát, igazságtalanságot és gonoszságot követtek volna el, mint a most végre levitézlő diktátorszörnyek. Az angol, svéd. holland, norvég, dán, belga uralkodókról pedig csak elismeréssel beszélhetünk, legtöbbjük stabilitást, nyugodt haladást, boldog prosperitást biztosított népének és az alkotmány szigorú tiszteletben tartásával példaként járt és jár előtte országa polgárainak. Vitathatatlan, hogy a lefolyt emberöltő alatt Európában a királyságok átlagban sokkal nagyobb számban és sokkal jobban beváltak, mint a nagyrészt fegyelmetlenségben és korrupcióban leledző köztársaságok. Svájc ideális kis polgári köztársaság, de a mérvadó példa Franciaország, amely az 1918-20 évek békeszerződéseinek léhaságával s azóta való belső életével nyílegyenesen sodródott az 1940- ben bekövetkezett katasztrófa örvényébe. Viszont az olyan uralkodók számára, mint második Vilmos császár volt, sem lehet jó szavunk. De a német császár és egy két más eset csak gyászos egyéni kivétel s általában az uralkodói hivatásról való fogalmak is nagy történelmi változásokon mennek át most. Vilmos császár hibája nem császári mivoltából, hanem megrögzött német militarista szellemiségéből származott s a jövőben azoknak az uralkodóknak, akik még nem tudnák, is meg kell tanulniok, hogy nem a kifelé való minél nagyobb hatalmi terjeszkedés jelent számukra biztonságot és dicsőséget, hanem a belterjes uralkodói odaadás, amely az ország népének jólétét, szociális boldogulását és boldogságát szolgálja. Aki ismeri Ottó királyfi ezirányu beszédeit, megnyilatkozásait, nem tagadhatja, hogy ez uj szellemben fogja fel az uralkodói hivatást; nem világfaló imperátor, hanem minden polgár támogatója s előrehaladásának segítője, az a központi erő akar lenni, amely kiegyenlíti az osztály és egyéb érdekellentéteket s mindenki számára a tisztességes boldogulás és emberséges ölet örömet teremti meg és biztositja. Europa szenvedésekben elcsigázott népei ilyen vezetésre vágynak, hogy végre nyugvópontra jussanak. Nem nazismus kell nekik, sem pedig bolsevizmus, hanem társadalmi egyensúlyra épített, bölcs haladás. Kiábrándultak minden rendszerből, amely faji vagy osztályuralmi célokért a vágóhídra vagy a barrikádokra akarja hurcolni őket, elegük van a szabadságrabló, lélekrabló, életrabló diktaturás rögeszmékből. Szabadságot, demokráciát, haladást akarnak, de mindezt csak a rend uralmával együtt, mert kiderült, hogy csak az ezeket nyújtó rendszer lehet tartós, áldásos, valóban üdvös. E tragikus, véres kornak ez a legnagyobb és ugylefiet leghasznosabb tanulsága. Csak meg kell szívlelniük az európai népeknek, hogy a nyugodt élet, a zavartalan békés fejlődés korszaka végre reájuk virradhasson. Europa még N egyidőre vulkanikus állapotban lesz, jobb és baloldali-szélsőségek megpróbálhatják kihasználni a talaj általános fellazultságát. Ne áltassuk magunkat, hogy a veszélyek nem nagyok, nem komolyak! Sohasem volt oly óriási szükség a szabadság és rend gondolatának összehangolásából adódó királysági eszme diadalára, mint a most elkövetkező veszedelmes időkben. A társadalmi harcokat kiegyenlítő, kiegyensúlyozó, jószándéku, de vaskezü erő, a modern szociális népkirályság megvalósítása mentheti meg Europa évezredes kultúráját s a keresztény civilizációt a faji és osztálygyülölet koaszától és viheti uj virágzás, uj nagyság felé. MILYENEK LESZNEK A HÁBORÚ UTÁNI FILMEK? Hollywoodon gyűlést tartottak a filmírók szervezete és az egybegyült Szcenárium-irók előtt Jack L. Warner, az ismert Warner Brothers filmvállalat alelnöke igen érdekes beszédet mondott arról, hogy a filmiparnak a háború után okvetlenül meg kell nemesednie, értékessé kell válnia és nem szabad csupán csak a szórakozási igények kielégítésére és az ezzel kapcsolatos kasszasikerekre koncentrálnia magát. A háború utáni filmeknek koruk komoly problémáival, nagykorú emberekhez illő beállítással kehmajd foglalkozniok, mert a világ népei ma már többet várnak a filmtől, mint egyszerű mulatságot, Darryl Zanuck, a nagysikerű “Wilson” film producere is arra mutatott reá, hogy a mozi vagy felismeri igen fontos kulturális szrepét, vagy el fogja veszteni a nagykorú közönség támogatását és átvedlik a kiskorúak szórakoztató eszközévé. Érdekes, hogy Warnerék már a Kertész Mihály által rendezett “Mission to Moscow” filmben is megkísérelték azt az uttörést, hogy a világtörténelem mai eseményeit és élő alakjait filmen és filmszínészek mutassák be. Még nagyobb szabású kortörténeti illusztráció volt a "Wilson” film. Ha az ilyen komoly alkotásokat a jegypénztárak bevételei is igazolnák, csakugyan uj korszak kezdődn^a filmhistóriában: a mozi nagykorusitása. Még érdekesebb azonban, hogy a magyar királyság idejében, a budapesti Nemzeti Szinház, Királyi Operaház és a Királyi Zeneakadémia, valamint Képzőművészeti Akadémia állalmi fentartása, példát mutatott arra, hogyan kell magas színvonalon tartani a kulturéletet, még akkor is, ha néha deficit mutatkozik. Ebben az időben emelkedett olyan magas színvonalra a magyar kultélet, hogy művészeink és Íróink a világ minden részében sikert tudtak aratni a békeidőkben szerzett budapesti kiképzésükkel, a magyar királyság feledhetetlen esztendeiben. BUY WAR BONDS!
