Krónika, 1944 (1. évfolyam, 2-12. szám)
1944-10-15 / 10. szám
6-IK OLDAL “KRÓNIK A” 1944 október 15. Román fegyverszünet A Mars lakói Mint félrevert harang zúgása, úgy verte fel lelkünk nyugalmát az Erdélyben történő dolgok hire. Ezeknek az első hireknek a szomorúságából még fel sem ébredtünk és jöttek újabb és még keservesebb meglepetések. Románia magatartásával mi tisztában voltunk régen. Oroszország tervei sem voltak meglepetésszerüek. Ezekre a gondolkodónak rá kellett készülni. De ami abban a fegyverszüneti szerződésben van. amit Románia kötött az orosz és szövetséges hatalmakkal, az egyenesen vérlázitó. Az a pont pedig azt mondja, hogy' az erdélyi részekben (vagy felszabadított területeken) lakó magyar és német lakosságot a románok, illetőleg az oroszok internálhatják. Ennél a hallatlan kegyetlenségnél mi, amerikai magyarok meg kell, hogy egy pillanatra álljunk. Azokat a magyarokat, akik Erdélynek legidősebb lakói, egy nemzetközi, de egyoldalú dokumentummal oda dobják a románok prédájává; módot adnak nekik arra, hogy a magyarokat internáló táborokban elpusztítsák. És a csúfság teteje az, hogy erre a szégyenpapirra az Egyesült Államok hivatalos embere is ráírta a maga nevét. Ez a felháboritó tény kell, hogy megmozditson minden magyar lelkiismeretet, minden tisztességes amerikai embert, most, amikor a világ egy uj elrendezésének a küszöbén ilyen precedensekkel csúfolják meg mindazokat a fogadkozásokat, amiket az Atlantic Charter-ben a világ elé adtak. Tiltakozzék minden magyar ezekben a politikai órákban! Hívjuk fel a figyelmét mindenkinek, akinek a népek élete sorsa a lelkén fekszik, hogy az a sokszor elvakitott amerikai közvélemény ébredjen rá arra a szégyenletes játékra, amit a politika és diplomácia végez. Akkor, amikor a győzelmes amerikai hadsereg lábai elé virágokat dobálnak a felszabadított népek, ugyanakkor az amerikai külképviselet Moszkvában olyan Írásra teszi rá pecsétjét, ami szégyenfoltja marad ezeknek a nagy napoknak. Itt az ember egy olyan megérthetetlen ténnyel áll szemben, ami gondolkodásra szőrit mindenkit. Az amerikai magyarok azon részéhez szólunk ebben a feljajdulásunkban, akiknek a szava mesz- sze hangozhat. Az amerikai iskolákban száz számra tanító magyar professzorokhoz, a magyar ügyvédekhez, orvosokhoz, mérnökökhöz, a papokhoz, minden magyar -egylet elnökéhez és vezetőihez. Kiáltsunk akkorát, hogy meghallják ott, ahová ezeknek a sóhajoknak el kell jutniok. A szabadság zászlóvivőit, az amerikaikat kell hogy érdekelje az, hogy- miféle elkötelezettséghez adják oda az amerikai nevet és az azzal járó súlyt. Vagy pedig szavak üres játékává akarják lesülyeszteni azokat az ünnepélyes fogadásokat, amiket vezetőink tettek és amikkel a - népszabadságok védelmére Amerikát beállították a háborúba? Amikor az-amerikai fiuk fegyverei és nagyszerű haditettei világtörténelmet írnak, ugyanakkor nem lehet, hogy vakságunkban olyan írásokat jegyezzünk, amiknek el nem múló emlékezete Amerika szégyene lesz. Ennek a háborúnak katonai része, dicsőséges része már-már véget ért. És akkor szomorúsággal kell látnunk, hogy a béke máris hogyan hull ki a kezünkből. Miért volt a sok áldozat, miért volt a kiömlött vér? Azért, hogy a zsarnokságnak időnap előtt zöldlámpát mutassunk? Ezt hívják demokráciának, ezt nevezik népszabadságnak? Ezek a diplomáciai tevékenységek csak arra jók, hogy a bizalmat megrendítsék Amerikában, ahová ma még minden nép azért néz, hogy innen kapjon biztatást és életreménységet. Avagy a népek ezen utolsó reménycsillagának a fénye is kialvóban van? Nem gondoljuk, nem hisszük. Az élet él és a koncentrációs táborok világából is kitör az élet vágya. A moszkvai dokumentum olvasásakor két nagy, igen sós könny hullott a szemünkből. De ezeknek a fájdalompréselte könnyeknek a szivárványán át is meglátjuk életünk vizözönének a végét. És eljön Noé galambja, eljön a nagy ígéretek teljesedése. Addig pedig mozogni, dolgozni kell. A moszkvai írásból pedig ki kell törölni az Egyesült Államok nevét, mert az az irás lehet OROSZ írás, de semmiképpen AMERIKAI. BB. * Amerikai Magyar Testvérek! Egy nemes szivü férfiúnak, egy jó amerikai polgárnak, de a magyar nép iránt megértést és szeretet érző nemes léleknek szivünkbe markoló feljajdulását kötelességünknek tartjuk minden jóérzésü testvérünk tudomására hozni. Legyen minden amerikai magyar apostola az igazságnak s akkor 14 millió magyar lélek jövője nem lesz az ördög sáfárjainak prédája. Az Amerikai Magyar Szövetség. Washington, D. C.-«!^_ IV. KÁROLY (Folytatás a 4-ik oldalról) Mielőtt Magyarországból végleg eltávozott, tudomásul vette, de nem fogadta el a nagykövetek sem a magyar nemzetgyűlés határozatát. Ezt irta: "Kijelentem, hogy a magyar nemzetgyűlés határozata, amely száműzetésemet rendeli el, külföldi nyomás eredménye, ennélfogva törvénytelen, hatálytalan alkotmányellenes és a legnyomatékosabb tiltakozásra késztet. Mint Szent István koronájával megkoronázott apostoli király ismét hivatkozom a reám ruházott alkotmányos jogokra”. Önérzetes tiltakozása szólt a nagyköveteknek is, akik bizony más mederbe terelték volna a világ folyását, ha ezt a nemesszivü, békeszerető, békekereső uralkodót nem toloncolták volna ki országából. (Vége) (Befejezés) Gondoljuk csak meg, hogy Földünkön az egyenlítőnél a keringés következtében egy-egy szilárd pont naponkint 40 millió, óránként 1,641,640, percenként 2736 és másodpercenként 45.6 méternyi utat ir le. Képzeljük el mit látnánk például egy emberből, aki ekkora gyorsasággal repülne el előttünk, — semmi se látnánk, legfölebb csak egy színfoltot, •— mint ahogyan a nagy gyorsasággal repülő puskagolyót rém láthatjuk S nemcsak a Föld kering saját tengelye körül, hanem számítani kell a Mars forgására is. Egy-egy tengert, vagy óriási hegyet még megláthatunk és megfigyelhetünk a Marson, de az apró tárgyaknak: élőlényeknek, sőt bármily nagy építményeknek képei a gyors mozgás miatt szükségképpen elmosódnának szemeink előtt. A tudomány még nem tud semmi határozott feleletet adni arra, hogy laknak-e a Marsban értelmes lények, vagy nem? Ez nagyon nehéz probléma —• itt még elméleteket felállítani is nagyon bajos dolog. Nézzük csak például a Földünket. A mi bolygónk kétségtelenül nagyon sokkal régibb, mint az emberi nem; az emberi nem múltja legfeljebb ötvenezer évre tehető, mig a Föld korát a geológusok 360 millió esztendőre számítják. Tehát hétezerkétszázszorta öregebb a Föld, mint az emberi nem. Azaz: ha valami idegen bolygónak a lakója minden ötvenezer évben egyszer ellátogatott volna ide a Földre, csak hétezer kilencszázadik látogatása alkalmával talált volna itt először embereket. E szerint, ha lakható is, csak bizonyos korszakban alkalmas arra, hogy értelmes lények éljenek rajta. Kérdés, hogy a Mars életének, milyen szakában van: lakhatnak-e rajta egyáltalán az emberhez hasonló értelmes lények, vagy valaha régen laktak-e rajta, vagy talán a messze jövőben fognak rajta valaha lakni? E kérdésre feleletet adni nem lehet mindaddig, mig nem ismerjük pontosan azokat a viszonyokat, amelyektől az állati és szellemi élet fejlődése függ. Ma még ezekről a viszonyokról keveset tudunk. Tudjuk, hogy légköre van a Marsnak, az életnek ez a föltétele tehát meg van. A levegő azonban sokkal ritkább a Marson, mint a Földön, körülbelül olyan, mint itt a Földön a tenger színe fölött nyolcezer méter magasságban, a Himalalaja csúcsain. Ebben a légkörben még megélhetne az ember is, egyes szervei azonban idő múltán, generációk múltával némileg megváltoznának. Tudjuk továbbá, hogy a Marsbolygón az égitest közepének vonzóereje háromszorta kisebb, mint itt a Földön. Azaz: hasonló tömeg mellett mindennek háromszorta kisebb a súlya, mint a földön. A Mars-lakónak tehát nincsen szüksége olyan erős csontvázra, mint az embernek, hogy egyenesen járni tudjon, — talán csak hajlékony porcai vannak s izmainak a tömege is bizonyára sokkal kisebb. A Marsban olyan csekély a nehézkedés ereje, hogy akár szirupból is lehetne szobrot önteni: szép egyenesen megállna az is. Ha egy Mars-lakó valaha a Földre kerülne, a Föld vonzó ereje egyszerre megsemmisítené, a Mars-lakó úgy ellapulna itt a Földön, mintha lepréselték volna a Földre. Ez igen egyszerű és kérlelhetetlen természeti törvény. Hogy a Mars-lakók, ha' vannak, minők lehetnek: ez a kérdés néhány fantasztikus Írónak és költőnek a képzeletét is foglalkoztatta már. Hogy a Mars-lakók (mindig ismételjük: ha vannak) feketék, az nagyon valószínű, mert különben ritka levegőjükben a forró napsugarak megperzselnék a bőrüket. Valószínű az is, hogy agyuk hatalmasan fejlett, mert a vérkeringésük ezt a bolygójuk csekélyebb vonzóereje következtében lehetővé tenné. Hogy nagy könnyűségüknél fogva igen könynyen közelednek, az is több mint a költő képzelhet róluk. S e költő közül a legzseniálisabb, Wells, igen hosszú karú, óriási, de nem annyira emberhez, mint inkább pókhoz hasonló lényeknek rajzolja őket a Világok harca c. regényében. A Mars-lakók formája különben nagyon mellékes; a lényeg, a főkérdés, melyre érdekes volna feleletet kapni, az, hogy vannak-e a Marson élőlények s ha vannak: úgy ezek valóban eszes lények-e? SZÍNVALLÁS Szülőhazánk külföldre szakadt "magyarságának” egyik része már mindenfelé szervezkedik, sőt hangját, véleményét hallatja, személyi, tárgyi tekintetben messzemenő követelményeket támaszt, hosszú időre szóló programmot ad. Mondani sem kell, hogy leginkább azok szólalnak meg, akik nem annyira népük szeretete, vagy bizalma folytán remélik a vezetői szerepet személyüknek és programijuknak és akik a törvény, a jog és tiszta múltjuk alapján erre jogosítottak, hanem azok, akik azt remélik, hogy idegen befolysok helyezik őket a polcra és tartják ott, a legjobban érdekeltek kívánsága ellenére. Ezzel szemben nem hallani, nem látni azoknak a megmozdulását, akiknek fáj az a mi odahaza történik, vagy amit vele akarnak végbe vinni, mert szív a szivünkből, vér a vérünkből, egyek velünk érzésben mindenben hát joguk volna, kötelességük volna megszólalni egységes akaratban, az egyság erejénél fogva és egyéniségük miatt mindenkitől respektálva. És nem látjuk sehol, nem halljuk sehol azokat sem, akik a törvény, múltjuk, jellemük, képességeik alapján a vezérség külömböző fokaira lennének hivatottak, holott a tömegek várják a hivatásukat. Az idő halad, a történelem rohan, akik nincsenek jelen a hivatásánál, később hiába mentegetődzenek. Az elindult vonat nem tér vissza az elkésett utasokat felvenni.
