Krónika, 1944 (1. évfolyam, 2-12. szám)
1944-10-15 / 10. szám
1944 október 15. “KRÓNIK A” 3-IK OLDAL RUBY ERZSÉBET ROVATA TMeeiítcs°mg-Mint mikor, a hosszú hideg zord tél után, a tavasz első hírnökét: a gólyahirt látjuk a fagyos, havas földből kibújni, olyan ujjongó, felszabadító örömmel hatott reám a Pedlow-Braek "szeretet csomag akció" vezetőinek értesítése, hogy már megkezdték segítő munkájukat az ó-hazában szenvedő testvéreinkért. Rövid, hivatalos jelentés, hogy a szeretetcsomagok gyűjtő állomásai melyik városokban vannak s hogyan kell a dologban eljárni. De a jelentés sorai között a Charitás mérhetetlen irgalma és segítő keze integet felénk: ■ — Óh adjatok, abból, amit Isten nektek adott! — Sokkal nagyobb hordereje van ennek az akciónak, minthogy azt mi a sötét nyomor árnyékától távol itt a napsugaras jólét hazájában, teljes részleteiben felfoghatnánk. És ez a megmozdulás, felhívás, kérés, a ielkiösmerethez küldött apelláció azt is jelenti, hogy lassan, lassan elérkezik az a megszentelt ünnepnap, amikor a megsanyargatott, Istentől eltávolodott világ, helyére zökkenve újból folytatja azt az utat, amelyet a krisztusi szeretet hirdet a föld minden népeinek. E sorok írója, ki a múlt világháborút szülőhazájában végig szenvedte a magyar nép belső frontjain, ahol a gazdasági háború eltiporta a morált, szeretetet, a részvétet, tudja, hogy mit jelentett ez a szó, "Szeretetcsomag". Olyan fogalom volt ez otthon a kukorica kenyér és rothadt káposzta idejében, mint a pusztában vándorolt Mózes népének a Manna. Akkor még a személyes Isten közvetítők nélkül adott, segített. De ma a csalódott Istent úgy engeszteljük ki, hogy szenvedő embertársaikon segítve, megértjük szigorú és argumentációkat nem tűrő parancsát, hogy: — Az én napom, minden teremtett lényre egyformán süssön! — Hol van az megírva kedves magyar testvéreim, hogy az egyik bőségben dúskáljon, a másik pedig szükséget szenvedve kitermelje a minden idők legborzalmasabb reakcióját, amely nem ösmeri el az egyén, külön lelki világát, hanem az adottságokat csoportosítva, összetömöritve hajszolja a realitás taposó malmába. És hol van az megírva, hogy az egyik verejtékezve keresse kenyerét, a másiknak csak úgy a szájába repül a sültgalamb. Na de nem is erről akarok most beszélni, hanem folytatom, ott ahol elhagytam. Szenvedő testvéreinknek küldött szeretetcsomagok tartalma nemcsak azért csal könnyeket a szemekből, hogy máról-holnapra egy kis segítséget kaptak; — hanem az a tudat, hogy túl az Óperenciás tengeren van egy gazdag ország, ahol nem tudjuk mi a szükség, rettegés, szenvedés és a jólét nem szállt fejünkbe, hanem adunk abból, amit Isten nekünk adott. Gyüjtsetek, rakjatok össze minden elképzelhető dolgot, kedves magyar testvéreim amit otthon örömmel várnak. Akinek nincs már a szülőhazájában hozzátarrozója s a jó Isten itt, a fogadott hazájában, becsületes munkáját és kitartó szorgalmát a jólét biztonságával megáldotta, az a legköze-RLIBY ERZSÉBET lebbi ösmerősének adjon, azzal a megjegyzéssel, hogy ezt egy Amerikában élő, jobb sorsban lévő honfitársa küldi. Küldjétek el testvéri sziveteket a magyar sárkunyhókba, ahol belül penész és tüdővész tombol, de kívül nyílnak még a szagos rezedák, fehér violák, lángoló, sarkantyú virágok. . . Küldjétek el segítő kezeteket, a bogárhátu kis házakba, ahol az angyalkék szemű Julikák és a komoly arcú kis Péterkék ruhácskája rongyos. Piciny lábukon évek óta nincs már cipő, harisnya. Küldjétek meleg takarókat a szalmazsákos vackokra, ahol az összebújt fázó gyerekek egymás testével melengetik a hidegtől elkinzott tagjaikat. Két kézzel adjatok, segítsetek a pusztuló magyar nemzeten, ahol a temetőkben a csecsemők sírjai százával sorakoznak. Az apró fehér sírkeresztek, mint kitárt gyermek kezecskék könyörögnek, hogy ne legyen többé annyi sok törött szárnyú angyal az Ég trónusa körül... Mert a gyermekágyas szülő anyák kenyéren és hagymán élve, emlőjében tápláló tej nem képződhet kicsiny magzatának. A magyar anyakönyv halálozási rovatába 40% a csecsemő halálozás, amely fölér a háborúban elesett veszteségekkel. A halálozás oka legtöbbnyire: Eclampsia. Görcsök, külömböző megnyilvánulásokban, amely sokféle betegségnek a végállomása. Kezdődik neuropáthiával, mert a hiányos táplálás következtében a csöppség szunnyadó lelkében szolgáló idegek már lázadoznak az éhínség ellen. Ezek a pregnáns tünetek a bölcsőtől a sirig kisérik a szegény magyar gyermekeket. És a felnőttek! Sehol a világon úgy nem pusztít a tuberculosis, mint Magyarországon. Ennek egyik fő oka a fertőzésen kívül, a zsúfolt lakás, a nyomor és a tudatlanság. A tápláló dolgokat el kell adniok a szegény termelőknek. A tejből vajat készít a sok gyermekes anya s el kell adni a piacon, hogy sót és petróleumot vehessen. A tojást is el kell adnia, hogy egy kis köténykét vegyen a Julikénak és lajbit a Pistikének. Az egyoldalú táplálkozás hajlamossá teszi legyengült szervezetüket a tüdővészre. A tüdővész elleni akciót a közegészségügy mellett a szociális intézmények is a magukévá tették. De csak az adminisztráció felállításáig jutottak, az aktiv segítség megakadt, mert az erre adott költségvetési összeg, — még pedig jelentős összeg — kellett a háborúra. Az individuálist segítő anyagot ólomgolyóra formázták, ezrek meggyilkolására. Még a múlt világháború után sem tudott feltápászkodni a leszegényedett Magyarország s má,r bele esett a másik háborúba. Elképesztő nyomor volt:az első háború után is, — most ebben a világégésben mi lehet otthon? A múlt háború után a gyermekhalálozási arányszám újból felszökött a legmagasabb százalékra. Keresték, kutatták az okát. Végre megtalálták. Az éhező gyermekágyas anyák szikkadt emlőjére tapadt, éhesen maradt csecsemők, tömegesen pusztultak. A népjóléti minisztérium felhívására minden városban és községben hölgybizottság alakult, amely magára vállalta, hogy esetenként két heti táplálékkal és gyermekruhácskával látja el a szülőnőket. Ak akció váratlanul sikerült. Minden aszszony, aki valamit is jelentett a helyi társadalomban kivette a maga részét ebben a nemzetépitő munkából. Vettek egy öt reteszes, 3 literes ürtartalmu ételhordót s abban küldtek az uriasszonyok mindennap két hétig a gyermekágyas anyának ebédet. Szép sorrendben, minden zökkenés nélkül ment a dolog. Két hétig bőségben élt minden család, ahol újszülött volt. Szivfájditóan szomorú volt, amikor egy fiatal gyermekágyas anya könnyei belehullottak a küldött aranyszínű húslevesbe. Piciny magzatjáért, a halál mesgyéjén járó fiatal anya meggyötört testében percről-percre visszatért az elveszített energia, a szívós, magyar őserő. Már nem kellett hagymát ennie kenyérrel s sovány zsirtalan rántott levest köménymaggal, mert jöttek az irgalmas kezekkel küldött jobbnál jobb ételek. És itt a könnyekig megható dolog, hogy amikor a gyrmekágyas anya reszkető kezével kanalazta a levest, megkérdezte az édesanyját, hogy a beteg ángyikájának tett-e félre abból a finom levesből? Óh te, krisztusi szegénység, mennyi irgalom van benned a másik szegény iránt. És a szomorú arcú napszámos férje elmosolyogta magát, mikor az öt éves kis fia tele szájjal tette a soha nem látott és nem hallott aranygaluskát bor sodóval s azt mondta: — Bárcsak minden héten hozna a gólya egy kis testvérkét, akkor mindig ilyen jókat eszünk. Megtörtént a következő dolog. Kisújszállás, Kenderes községből 4 kilóméternyire fekszik. Ott nem volt még ez a gyermekágyast segítő akció, még pedig hiúsági okokból, amelynek egyik főszereplője a gyógyszerészné és a kántorné volt. Úgy összevesztek az elsőbbségi kérdésben, hogy a segítség befagyott. Pár hónap múlva a nézeteltérések elsimultak, még pedig Vass József népjóléti miniszter személyes beavatkozása folytán s a további segítség minden zökkenés nélkül szépen ment. Az egyik kenderesi család a segítő akció szünete alatt megtudta, hogy Kisújszálláson minden jóval ellátják a szülőnőket. Erre a várandós anya utolsó óráiban négy kilométerre bevánszorgott az ott lakó egyik rokonához, hogy nála szülje meg gyermekét. Két heti időtartamra szóló meleg levesért tette meg ezt az utat a magát ailg vonszoló anya. Ö is kapott naponként finom úri kosztot, olyan bőségesen, hogy a férje mindennap bejött Kenderesről s az étel többi részét mindennap haza vitte, otthon élő négy kis gyermekének. Naponta 8 kilométert tett meg a szegény napszámos, hogy a gyermekeinek étel jusson. Azért Írtam ezt le, hogy fogalmunk legyen az otthoni nyomorról. Mi lehet most, a második világháború alatt? Addig ne beszéljünk civilizációról és «szocializmusról, amig a nép szó-szólóit: Féja Gézákat be börtönözik, mert bátorságuk volt a magyar nép szenvedését leírni. A Horthy kormány börtönözte be Féja Gézát, "Vihar sarok” cimü könyvéért, ahol megrázóan ecsetelte a nyomorgó magyar népet. Féja Géza a börtönben, fájdalmas unalmában elénekelhette: A magyar nép sorsát. Boldog Isten bírja. VÁGJA KI! SZELVÉNY KÜLDJE BE! A KRÓNIKA kiadóhivatalához 307—5th Avenue, New York 16, N. Y. Mellékelek $1.00-t, amelynek fejében kérem a KRÓNIKA cimü képes havilapot egy évig az alanti címre küldeni: Név: ...............................................................................................................:........ Utca .......................................................................................................................... Város................................................................... Állam..............................-....-..... (Csekket, money ordert közönséges levélben, készpénzt CSAK ajánlott levélben küldjön.)
