Krónika, 1944 (1. évfolyam, 2-12. szám)
1944-10-15 / 10. szám
2-IK OLDAL “KRÓNIK A" 1944 október 15. AMERICAN HUNGARIAN MONTHLY KRÓNIKA AMERIKAI MAGYAR HAVILAP Editor —■ SÁNDOR TARCZ — szerkesztő Published every month by “KRÓNIKA” Hungarian Press 307-5TH AVENUE NEW YORK 16, N. Y. SUBSCRIPTION: 'Ji TT ELŐFIZETÉSI DIJ: U. S. of AMERICA and CANADA $1.00 PER YEAR az Egyesült Államokban és Canadában $1.00 EGY ÉVRE PRICE PER COPY - 10c - EGY PÉLDÁNY ÁRA Krónikáskönyv A háború ötödik éve befejeződött. És ha még oly kedyezően is mennek a dolgok, még ha beköszönt az összeomlás is, még akkor sem kerülhetnek vissza a kardok a hüvelybe. Öt esztendős háborúról beszélhetünk, a hatodik minden bizonnyal az utolsó, a be nem fejezett lesz, legalább is az európai hadszíntereken és ezért igazán itt az ideje, hogy a háborúnál sokkal nehezebb, sokkal komplikáltabb békecsinálásról is beszéljenek már, feltéve, hogy állandó békét akarnak. Meg is szólal már boldog és boldogtalan, hallhatjuk a végletekig elnéző, gavallérnak, a mindent elfelejtő embernek a szavát, hallhatjuk a józan megfontolását elveszített bosszuállás hangját is, amely nem lörődik az_ J. : WSCtjbc ZullUn, CS3k ellenfelét is magával huzza oda, mint egykor Dugonics Titusz a törököt. A nagy hangzavarból is messze kihallik a konjunkturisták, olcsó martiromságot szenvedők kívánságai, azokért, akiknek túlzott igényeit még várakozásuknál is jobban teljesítették 1919-ben, abban a hitben, hogy ezzel igazságot szolgálnak, de részben becses szövetségest is. Egyik sem vált valóra, csak annyi, hogy a mai háborúnak igen jelentékeny részben ők a felidézői. Halljuk a tudatosan hamisított, szakszerű propagandával terjesztett történelmet, földrajzt, statisztikát, amelylyel bizonyos igények alátámasztandók és olvassuk, hogy némely világos fők, mint Dorothy Thompson, mily nagy veszélyt látnak akár abban, hogy sok-sok nemzedékre és egész népekre kiterjedő bosszubékét teremtsenek, akár pedig abban, hogy mindent elfelejtsenek, mindent megbocsássanak, amikor ezt sem lehet, ezt sem szabad. Csak egyet nem olvasunk még — minden bizonnyal, akik legjobban tudják, azok ma hadiérdekből még hallgatnak a kérdésről — azt, hogy tulajdonképen mi okozta azt, hogy a világ békéje, gazdasági egyensúlya már jóval Hitler előtt is gyökeresen tönkre volt menve. Nem hallunk arról, hogy a bajok főoka az volt, hogy az országokat, népeket törvényes vezetőiktől mesterségesen fosztották meg és minden igyekezetük, arra irányult, hogy a népek ilyszerü kívánsága megakadályozva legyen. Ezért kerülhettek uralomra oly emberek, oly törekvések, amelyeknek minden mindegy volt, csak egyet akartak: uralkodni tüzön-vizen át, élőkön és halottakon, még ha a világ bele is pusztul. Madeira és Doom, Lequeto és Steenokerckezzel készítették elő a diktátorok útját, sőt még az olasz és spanyol és japán diktatúrát is a törvényes uralom formai, vagy tényleges félredobása révén. Ezért, ha a jövendő békének előfeltételeit vizsgájuk, meg kell alaposan nézni, hogy mik voltak az okai a 19-ik században volt nagyszerű felvirágzásának, mik az okai annak, hogy az első világháború után minden másképp történt? Mik az okai annak, hogy öt évi háborúság még mindig fegyverben találja az emberiség szinejavát és akkor megtalálták a gyógyszert is: helyreáll' •'ni a jogfolytanosságot az egész vonalon és ha emiatt egyesek talán jajveszékelni is fognak, az csak annak lesz a bizonyítéka, hogy az orvosság hasznos, hogy a drasztikus gyógymódra szükség volt. A huszadik század még hátralevő felében az emberiség végre meg kell, hogy szabaduljon attól a félelemtől, hogy bizonyos apró barátságok, de nagy és hazug propaganda révén borravalóul szolgáljon, városa, hazája, nyelve, joga élelmes állampincéreknek. * * A német diktátor ellen sikertelen merényletet követtek el. Akik elkövették, akik érette életüket odaadták, sokkal rokonszenvesebbek előttünk, mint azok, akik ellen elkövették. De mégis, dicséretükre legyen mondva, hogy ők először merték felemelni kezüket, hogy hazájukat a hitleri szégyen alól megmentsék és hogy a háborús vérontásnak véget vessenek. Ők, az úgynevezett régi uralkodóosztály tagjai, a törvényes uralom hívei. Hol voltak a többiek, hol vannak? Hitler mellett egyelőre, ha nem szívből, hát kényszerből, félelemből és ha megérjük azt, hogy még nem tudnak ellene fellázadnia, ha ugyan akarnak, akkor legalább vegyük érdemnek azt, hogy mások igenis megmerték ezt tenni. *• Lapunk nem polemizál más lapokkal, akár tisztességes hangon emlékszenek meg róla, ez is lehetséges tisztességes szándékú embereknél, még ha nincsenek is egy véleményen, akár pedig utszéli hangon, amire sajnos sokkal több a példa manapság. Mégis egy rövid megjegyzést arra, amit egy new yorki heti újság megállapitani vél rólunk. Nevezetesen azt állítja rólunk, hogy reakcionáriusak vagyunk, azonkívül pedig még azt is, hogy történelmet ferdítünk. Nyugodtan álljuk ezeket a megállapításokat. Tényleg reakcionáriusak vagyunk, amennyiben a törvényes uralom visszaállitását kívánjuk, oly uralmat, mint Angliában, oly reakciót mint Hollandiában, Svédországban, oly uralmat, amelyben a törvényes uralkodó népével együtt stabil módon a törvények keretei között mindenki javára egyformán kormányozza az országot, mint valaha boldog békeidőben és bizony mint cégjegyzett reak&ionáriusok, visszariadunk attól, hogy Mussoliniak, Hitlerek, Kun Bélák, szélső bal, vagy szélső jobboldali hamisítatlan demokráciák uralkodjanak fölöttünk. Hiába, ez ami Ízlésünk s ettől nem térünk el. Történelemferdités: Viteazul Mihai birodalom Dacia Decebal, Szent Vaclav, Sztopluk, Dusán cár birodalma, a hozzájuk fűzött légből kapott történelmi eseményekkel, gyorsan főzött földrajzi nevekkel, hozzá még egy pár ugyanazon a konyhán főzött “hiteles” statisztikai adatokkal. Ezek nem ferdítések ugyebár? De Szent István, Nagy Lajos, Mátyás, a törökök kiverése, a Habsburgok által megadott otthon az üldözötteknek, szabad nyelvi és kulturális fejlődésük, mindenféle vagyoni politikai előnyökkel megtetőzve, Mária Terézia, József és a többi, az mind történelemferdités. Hát csak inkább legyünk történelemferditők, mintsem hogy az igazságot oly ferde szemekkel, oly ferde tükörből, de oly vakmerőén nyilt szándékkal szemléljük, mint azok, akik -— állítólag — nem ferdítenek. * Most egynegyedszázadja bevonult egy martalócsereg Budapestre. A mindig megvert román sereg üres zsebekkel, amelyeket azután repedésig megtöltött, vonult be, késő irigységére azoknak a jó szomszédoknak, akik nagy harácsolásból kiestek. Hála azoknak, akik “nem akartak többé katonát látni," hála azoknak, akik még akkor is meggátolták, hogy a törvényes uralkodóház egyik tagja legyen a regens, aki tekintélyénél és kultúrájánál fogva egyesíthette volna az összetört országot. Huszonöt éve ennek, valamivel kevesebb annak, hogy a törvényes uralkodót megakadályozták a visszatérésben és azok, akik ennek a főrészesei voltak, kiabálnak leghangosabban a magyar nemzetre, amely akkor egyebet sem tehetet, mint hogy a győzők feltételeit egy mukkanás nélkül elfogadja. A belső bűnrészesek is megtalálták már rég a hangjukat, megint boldogítanák a népet, amelyet cserbe hagytak, eladtak egykoron. Reméljük, hogy vágyaik nyomtalanul hangzanak el, mert már mindenki tudja, hogy kik ők, mit tettek a múltban, mit várhatni tőlük a jövőben. * Atlantic Charter. Három évvel ezelőtt augusztus közepén a világ kétségkívül legnagyobb, legtapasztaltabb két államférfija klaszszikus rövidséggel megállapodott abban, hogy mit tart a legcélravezetőbbnek, hogy a világ népei ne szenvedjék át újból az addig és azóta átélt csapásokat. Atlantic Charternek nevezik ezt a korszakalkotó okmányt, mely az óceán tiszta vize közepén jött létre, szimbólumául annak, hogy távol van minden földi szennytől és haszonleséstől. Ez a charter, a mi bizalmunk, amely Rooseveltnek, Churchillnak és népeiknek garanciája alá helyezi az emberiség közkincseit és ha visszás hangokat hallunk is, azok csak szánalmas nyivákolások bizonyos falatkákért, amelyeket az Atlantic Charter mennydörgés túl fog harsogni. AZ EMBERISÉG FŐBAJAI Clevelandban ülést tartott a tudományos haladás érdekében működő American Association jfor the Advancement of Science. Az évi összejövetel főszáma a Harvard obszervatórium igazgatójának, Dr. Harlow Shapley egyetemi tanárnak ünnepi előadása volt, Dr. Shapley az emberiség négy legsúlyosabb csapásáról beszélt és ezeket igy sorolta fel: 1. az ismeretlentől való rettegő félelem; 2. az írástudatlanság; 3. az időelőtti véniilés és 4. kultúránk fenyegető egyformásodása. Dr. Shapley azt kívánja, hogy a háború után nyomban kezdjük el az általános harcot, a nagy pusztítást és korai halált okozó főbb betegségek ellen, melyek közül a következő ötöt sorolja fel: 1. rák, 2. elmebetegségek, 3. idegbetegségek, 4. vérkeringést bajok és 5. a légzőszervi betegségek. A betegségek sokkal több emberéletet pusztítanak mint a háborúk — jelezte. Huszonöt évvel ezelőtt, amikor a világháború négy év alatt csaknem tiz millió emberéletet oltott ki, jött az influenza járvány és alig pár hónap alatt, húsz mullió emberélettel végzett. ARGENTINA - A NAZIK MENEDÉKE? Cordell Hull külügyminiszter több Ízben felhívta a közvélemény figyelmét arra, hogy Argentina egyre veszedelmesebb nazi fészekké válik, mert reakciós kormánya titokban mintha segítséget nyújtana a nazik ügynökeinek és számos jel vall arra. hogy a nazik főcinkosai is Argentínában számítanak menedéket találni. Nem szenved kétséget, hogy az amerikai köztársaságok nem nézhetik nyugodtan, hogy a nazizmus ezen a kontinensen is megvethesse lábát. Ha Argentina nem fog biztosítékokat nyújtani, az egyesült nemzetek fénytelenek lesznek szankciókat alkalmazni a megtévedt délamerikai köztársaság ellen, mely a nazik pénzének és ügynökeinek nyilván korrupt önzésből, menekéket kiván teremteni.
