Krónika, 1944 (1. évfolyam, 2-12. szám)

1944-09-15 / 9. szám

12-IK OLDAL KRÓNIKA" 1944 szeptember 15 Orvosi tanácsadó Rovatvezető: Dr. W. E. G. A.—A gyermekkori bénulás (infantile paralysis) okozóit nem ismerjük és arra nézve sincsenek biztos ismereteink, hogy milyen módon terjed a betgség át egyik egyénről a másikra. Dr. O. S. Walter kansasi orvos legutóbbi kutatásai arra engednek következ­tetni, hogy átszármaztatásánál a nyers tej élvezete továbbá házi állatok közelsége nagy szerepet játszanak. Dr. Walter a betegek 86%-ánál nyers tej élvezetét tudta kimutat­ni. A betegeknek ugyancsak magas százalékánál ki tudta deríteni, hogy a páciens lakásában vagy a körül a következő háziállatok vol­tak: kecskék, bárányok, disznók, lovak, tehenek, macskák (48%) kutyák (59%). csirkék (89%), Dr. Walter szerint bolhák és szú­nyogok is szerepet játszanak a betegség átruházásánál. F. R. Ha történtek is oly ku­tatások, melyekről ön olvasott, s amelyek szerint a téli hónapokban fogamzott gyermekek intelligen­sebbek a nyári hónapokban fo­gamzott gyermekeknél, annyi bi­zonyos, hogy a biológusok ezt so­hasem fogják elismerni. Ök meg vannak győződve arról, hogy a lelki tulajdonságok kifejlődésénél sohasem külső szempontok, ha­nem mindig öröklési momentumok irányadók. Egyetlen esetben haj­landók elismerni, hogy a gyer­meknél lelki elváltozásokra vezet­het az a tény, hogy az apa a fo­gamzást megelőzően ittas volt. A pszichiáterek véleménye szerint sokszor ez a magyarázata lelki betegségek kifejlődésének. E. G. W. Igaza van abban, hogy Semmelweiss Ignác, a gyer­mekágyi láz okának hires felfede­zője magyar származású volt. Mint az akkori bécsi, Spath-féle szülészeti klinika tanársegédje, ál­matlan éjszakákat töltött dolgozó­­szobájában, hogy kiderítse annak okát, miért kellett a klinikán nap­nap után annyi sok oly anyának a gyermekágyban elpusztulnia, kit csak pár nappal azelőtt a legjobb egészségben vettek föl az intézet­be. A gyermekágyi láz okára vé­letlenül jött rá Semmelweiss. Fel­tűnt neki, hogy a szomszédos bá­baképző klinikán, melynek nem voltak beosztott orvosnövendékei, egyetlenegy haláleset sem fordult elő a szülés következményeképen. Világos volt ettől fogva előtte, hogy a szülőnőket az orvosnöven­dékek fertőzték meg akkor, ami­kor őket kellő fertőtlenítés nélkül abból a célból vizsgálták meg bel­sőleg. hogy megállapítsák, hogy a szülésnek milyen stádiumában vannak. Igen ám, de a bábaképző klini­kán a bába növendékek is végez­tek a szülőnőkön belső vizsgála­tokat s azokon nem mutatkoztak a fertőzés jelei. A véletlen itt is segítségére jött Semmelweissnak. Barátja, Kolis­­ko professzor, a kórbonctani in­tézet igazgatója, ki néhány nap­pal azelőtt boncolás közben meg­sértette ujját, meghalt hullamér­gezés következtében. Semmel-A megtért bűnös és egyebek HISTORICUS Románia, miután három éven át harcolt a sövetségesek ellen, most lerakta a fegyvereit, illetve, mintha mi sem történt volna, most már "szövetséges” lett, a szövet­ségeseknek kijáró minden erkölcsi előnnyel, illetve, mint mivel hogy Romániáról lévén szó, minden anyagiakkal. Elsősorban pedig Erdéllyel. Románia megtért és miképp az írásban olvashatjuk, egy megtért bűnös többet ér száz igaznál és minden megbocsáttatik neki. Megbocsáttatik az, hogy ez az ország Bulgáriától, Oroszország­tól régbben nagy területeket zsák­mányolt és ezzel azt a két orszá­got elterelte a szövetségesektől egy időre, mert azok Románia te­rületi épségét mindenben garan­tálták. Elfejtődött az is, hogy Ro­mánia ezt a területi garanciát az­tán visszadobta, heves lelkesedés­sel Hitler táborába szegődött — és pedig nemcsak az úgynevezett uralkodó osztály. — hanem a nép is, a papjai is, a katonasága is, intelligenciája elsősorban vala­mennyien heves vasgárdisták és hadat üzent annak az Angliának, Franciaországnak és Amerikának, amelyek ennek az országnak a többi javakon kivül száznégyezer négyzet kilométer ősi magyar föl­det adományoztak, annak megtar­tásában mindenképp támogatták, annak kizsákmánylása és több millió főnyi kisebbsége kegyetlen üldözése és jogfosztása fölött ke­gyesen szemethunytak. Elfelejtődött az is, hogy Orosz­ország végveszélyében a román­ság sietett magának zsákmányol­ni egy nagy darab ősi orosz föl­det és ugyan ki emlékezne arra vissza most már, hogy az angol városokat, angol-amerikai hajókat a német kézre játszott román pet­roleum segítségével pusztították el, az amerikai fiuk ellen intézett weissnak feltűnt, hogy barátja ugyanolyan tünetek között halt meg, mint a gyermekágyi lázban szenvedő asszonyok. Most már minden világos lett előtte: az or­vosnövendékek boncolás után jöt­tek a szülészeti klinikára és a szó legszorosabb értelmében hullamé­reggel oltották be akaratlanul a szülőasszonyokat. Semmelweiss heurékája azonban nem vetett még véget a szörnyű asszonypusztulásnak. Kollégái nem hittek neki. Talán irigyked­tek rá korszakalkotó felfedezése miatt. Tény az, hogy még sok száz asszonynak kellett meghal­nia, mig Semmelweiss elnyerte az elismerést, melyet követett ma­gántanári kinevezése. Lángész és őrültség azonban ugylátszik tény­leg nem állnak távol egymástól: Semmelweiss felváltva,, mániában és melankóliában szenvedett. Egy őrültségi rohamában öngyil­kos lett. Úgy szülőhazája, mint fogadott hazája is rövidesen szob­rot emeltek a nagy felfedező em­lékének, kinek mai napig már a szülőnők százezrei köszönhetik életüket. pusztító tüzelés román olajjal fü­tött német tankokból eredt. Ki gondolna ma már arra, hogy az uj román kabinet egyik minisz­tere Odesszában hivatalos orosz megállapítás szerint kétszázezer embert gyilkoltatott le, vagy hogy amikor Besszarábia és Bukovina zsidóságát állatiasan kiirtották és amikor a román nép Bukarestben, Brassóban s másutt rendezett oly szörnyűséges, minden leírást meg­szégyenítő, fényképekkel bizonyí­tott pogromokat, 1941 elején, hogy a németeknek — igen, a né­meteknek — kellett közbelépni, amit azok nem azért tettek, mint­ha a zsidó áldozatokat sajnálták volna, hanem mert már a saját népükből is gyilkolgatni kezdtek. Oroszország megbocsátotta ha­lottak s most, amikor a kezdettől fogva hűséges, kitartó, harcoló, elvérző Lengyelországtól elakarja venni Lublint, Keletgaliciát, akkor nagylelkűen odaajándékozza Ro­mániának Erdély ama kisebb, sze­gényebb felét, amelyet 1940-ben kénytelen volt visszaadni Ma­gyarországnak. Már halljuk és ol­vassuk, hogy szegény Romániát Magyarország miképp rabolta meg eme "ősi' román területektől és ezzel a csúnya, immorális al­kuval és hazug propagandával szemben csak egyetlen reményünk van: az, hogy a nyugati hatalmak, amelyek ezt's háborút most már kézzelfoghatólag megnyerték, nem azért áldoztak életet, vért, va­gyont több mint öt hosszú éven át, hogy Európa keletén a közbizton­ságát, a történelem és a közélet morálját egyformán fenyegető Nagyrománia jöjjön létre ismét. Bölcs elnökünk Roosevelt, Nagy­­brittánia nagy vezetője, Churchil1, tapasztalt államférfiak, akiket nem lehel földrajzi és történelmi ha­zugságokkal, se pedig protek­ciókkal félrevezetni, ismerix a helyzetet és minden bizonnyal ehhez mérten fogják kiszabni a büntetést is, a jutalmazást is, kinek, kinek érdeme, vagy bűne, vagy hibája szerint. A megtért bárány bőrében éhes farkas rejtőzik. Hihetetlen volna, a világot újabb százesztendőre megmérgezné, ha ez a véreskezü áruló most a dicsőséges amerikai csillagos, vagy angol keresztes lo­bogóba törülné kezeit, mint szö­vetséges hozzájuk dörgölődzve. Még jóval frissebb az emléke cse­lekedeteinek, mintsem hogy a szö­vetségesek ebből a barátságból kérnének, illetve még meg is jutal­maznák érte. * Nincs jugoszláv nemzet, soha­sem volt, nincs csehszlovák nem­zet, még kevésbbé volt és nem volt soha Dákorománia, ezek he­lyett a mesterkélt alakulatok he­lyett Dunamonarchia kell és mivel ezt a sok népből, fajból felekezet­­ből álló területet az eddigi tapasz­talatok szerint csakis a legitim mo­narchia tarthatja békésen egybe, nem annyira az uralkodóháznak, mint az érdekelt népeknek a ja­vára visszaállítandó a Habsburg monarchia, amelynek megdöntése lehetett a programja Mr. Benes­­nek, Mr. Bratianunak, Pasicsnak, a bosszút, világuralmat lihegő pánszláv cárizmusnak, de soha­sem volt szándéka Angliának, az igazi Franciaországnak, Ameriká­nak, amelyek ebben a dinsztiában, joggal a világbéke és a kultúra egyik legerősebb oszlopát látták. Rajtuk áll, hogy felépítsék, raj­tuk áll, hogy állandósítsák a bé­két, de rajtuk áll, hogy az ellenke­zőjét tegyék. Tapasztalataik alap­ján feltételezzük, hogy tudják, hogy mi forog kockán és ezért re­méljük, hogy a Dumbarton-Oaks konferencia ebben az irányban fog bennünket közelebb hozni mind­annyiunk céljához, a világ biztosí­tott, állandó igazságos békéjéhez. Tükör Posta: Mrs. Mary Dunellen, N. J. Levelét köszönjük. Mivel annak tartalma hasonló a többi hozzánk érkezett levelekhez, az önnek adott válaszom a többi ol­vasóinknak, illetve levelekre is szól. írja. hogy kedveli és élvezi a la­punkat s boldogan lép táborunk­ba. Ezt a ragaszkodást örömmel és köszönettel vesszük. Nagy öröm az nekünk, hogy a_ kis városokba is eljut a Krónika, melyet úgy képzelek el, hogy a magot, amit elvetettünk, abból hatalmas, terebélyes tölgyfa nö­vekedik, amelynek lombjain min­­dep egyes levél olyan hűséges magyar asszonyok szive, mint az öné. Kérdésére, hogy a vidékekre küldött lapunk előfizetése több-e mint New Yorkban, — értesítjük, hogy vidékre is évenként 1.00 dollár az előfizetési összeg, mert újabban a postaköltség úgy hely­ben mint vidéken egyforma. A Krónikából nehány példányt küldünk önnek, azzal a kéréssel, hogy szíveskedjék azokat honfi­társnői között szétosztani. Mrs. Wéninger, Trenton, N. J. Levelét köszönjük. Engedje meg, hogy szó szerint leközöljem. "Tisztelettel kérem Szerkesztő Urat, szíveskedjék címemre kül­deni a Krónikát. Mrs. G. adott pár számot, hogy olvasgassam. Őszintén mondom, már 39 éve, hogy Amerikában vagyok és ma­gyar újságokat olvasok, de ennél finomabb és igazabb lapot még nem olvastam, csak odahaza, szép Magyarországon. Nincs tele hir­detésekkel, sem magyar fajtánk rágalmazásaival, mint sok más lapban lehet látni, nap-nap után”. Mrs. Varga, (cimét kérésére nem közöljük) kérdi, hogy a szent Jobbot. István király épségben maradt jobb kezét ma is a királyi várban őrzik-e? Szíveskedjék a Krónika augusztusi számában, a 3-ik oldalon megjelent rövid köz­leményt elolvasni, amelyből meg­tudja, hogy hol van most a szent Jobb. A másik kérdésére pedig, hogy nyaralása alkalmával poison ivytol viszketegséget kapott s most sem múlik el, olvassa el, ugyancsak az említett számban Dr. W. E. orvos tanácsadója ro­vatában az erről irt orvosi közle­ményt. Zsóka asszony.

Next

/
Thumbnails
Contents