Krónika, 1944 (1. évfolyam, 2-12. szám)

1944-09-15 / 9. szám

12-IK OLDAL

KRÓNIKA"

1944 szeptember 15

Orvosi tanácsadó

Rovatvezető: Dr. W. E.

G. A.—A gyermekkori bénulás (infantile paralysis) okozóit nem ismerjük és arra nézve sincsenek biztos ismereteink, hogy milyen módon terjed a betgség át egyik egyénről a másikra. Dr. O. S. Walter kansasi orvos legutóbbi kutatásai arra engednek következtetni, hogy átszármaztatásánál a nyers tej élvezete továbbá házi állatok közelsége nagy szerepet játszanak.

Dr. Walter a betegek 86%-ánál nyers tej élvezetét tudta kimutatni.

A betegeknek ugyancsak magas százalékánál ki tudta deríteni, hogy a páciens lakásában vagy a körül a következő háziállatok voltak: kecskék, bárányok, disznók, lovak, tehenek, macskák (48%) kutyák (59%). csirkék (89%), Dr. Walter szerint bolhák és szúnyogok is szerepet játszanak a betegség átruházásánál.

F. R. Ha történtek is oly kutatások, melyekről ön olvasott, s amelyek szerint a téli hónapokban fogamzott gyermekek intelligensebbek a nyári hónapokban fogamzott gyermekeknél, annyi bizonyos, hogy a biológusok ezt sohasem fogják elismerni. Ök meg vannak győződve arról, hogy a lelki tulajdonságok kifejlődésénél sohasem külső szempontok, hanem mindig öröklési momentumok irányadók. Egyetlen esetben hajlandók elismerni, hogy a gyermeknél lelki elváltozásokra vezethet az a tény, hogy az apa a fogamzást megelőzően ittas volt. A pszichiáterek véleménye szerint sokszor ez a magyarázata lelki betegségek kifejlődésének.

E. G. W. Igaza van abban, hogy Semmelweiss Ignác, a gyermekágyi láz okának hires felfedezője magyar származású volt. Mint az akkori bécsi, Spath-féle szülészeti klinika tanársegédje, álmatlan éjszakákat töltött dolgozószobájában, hogy kiderítse annak okát, miért kellett a klinikán napnap után annyi sok oly anyának a gyermekágyban elpusztulnia, kit csak pár nappal azelőtt a legjobb egészségben vettek föl az intézetbe. A gyermekágyi láz okára véletlenül jött rá Semmelweiss. Feltűnt neki, hogy a szomszédos bábaképző klinikán, melynek nem voltak beosztott orvosnövendékei, egyetlenegy haláleset sem fordult elő a szülés következményeképen. Világos volt ettől fogva előtte, hogy a szülőnőket az orvosnövendékek fertőzték meg akkor, amikor őket kellő fertőtlenítés nélkül abból a célból vizsgálták meg belsőleg. hogy megállapítsák, hogy a szülésnek milyen stádiumában vannak.

Igen ám, de a bábaképző klinikán a bába növendékek is végeztek a szülőnőkön belső vizsgálatokat s azokon nem mutatkoztak a fertőzés jelei.

A véletlen itt is segítségére jött Semmelweissnak. Barátja, Kolisko professzor, a kórbonctani intézet igazgatója, ki néhány nappal azelőtt boncolás közben megsértette ujját, meghalt hullamérgezés következtében. Semmel-A megtért bűnös és egyebek

HISTORICUS

Románia, miután három éven át harcolt a sövetségesek ellen, most lerakta a fegyvereit, illetve, mintha mi sem történt volna, most már "szövetséges” lett, a szövetségeseknek kijáró minden erkölcsi előnnyel, illetve, mint mivel hogy Romániáról lévén szó, minden anyagiakkal. Elsősorban pedig Erdéllyel.

Románia megtért és miképp az írásban olvashatjuk, egy megtért bűnös többet ér száz igaznál és minden megbocsáttatik neki. Megbocsáttatik az, hogy ez az ország Bulgáriától, Oroszországtól régbben nagy területeket zsákmányolt és ezzel azt a két országot elterelte a szövetségesektől egy időre, mert azok Románia területi épségét mindenben garantálták. Elfejtődött az is, hogy Románia ezt a területi garanciát aztán visszadobta, heves lelkesedéssel Hitler táborába szegődött — és pedig nemcsak az úgynevezett uralkodó osztály. — hanem a nép is, a papjai is, a katonasága is, intelligenciája elsősorban valamennyien heves vasgárdisták és hadat üzent annak az Angliának, Franciaországnak és Amerikának, amelyek ennek az országnak a többi javakon kivül száznégyezer négyzet kilométer ősi magyar földet adományoztak, annak megtartásában mindenképp támogatták, annak kizsákmánylása és több millió főnyi kisebbsége kegyetlen üldözése és jogfosztása fölött kegyesen szemethunytak.

Elfelejtődött az is, hogy Oroszország végveszélyében a románság sietett magának zsákmányolni egy nagy darab ősi orosz földet és ugyan ki emlékezne arra vissza most már, hogy az angol városokat, angol-amerikai hajókat a német kézre játszott román petroleum segítségével pusztították el, az amerikai fiuk ellen intézett

weissnak feltűnt, hogy barátja ugyanolyan tünetek között halt meg, mint a gyermekágyi lázban szenvedő asszonyok. Most már minden világos lett előtte: az orvosnövendékek boncolás után jöttek a szülészeti klinikára és a szó legszorosabb értelmében hullaméreggel oltották be akaratlanul a szülőasszonyokat.

Semmelweiss heurékája azonban nem vetett még véget a szörnyű asszonypusztulásnak. Kollégái nem hittek neki. Talán irigykedtek rá korszakalkotó felfedezése miatt. Tény az, hogy még sok száz asszonynak kellett meghalnia, mig Semmelweiss elnyerte az elismerést, melyet követett magántanári kinevezése. Lángész és őrültség azonban ugylátszik tényleg nem állnak távol egymástól: Semmelweiss felváltva,, mániában és melankóliában szenvedett. Egy őrültségi rohamában öngyilkos lett. Úgy szülőhazája, mint fogadott hazája is rövidesen szobrot emeltek a nagy felfedező emlékének, kinek mai napig már a szülőnők százezrei köszönhetik életüket.

pusztító tüzelés román olajjal fütött német tankokból eredt.

Ki gondolna ma már arra, hogy az uj román kabinet egyik minisztere Odesszában hivatalos orosz megállapítás szerint kétszázezer embert gyilkoltatott le, vagy hogy amikor Besszarábia és Bukovina zsidóságát állatiasan kiirtották és amikor a román nép Bukarestben, Brassóban s másutt rendezett oly szörnyűséges, minden leírást megszégyenítő, fényképekkel bizonyított pogromokat, 1941 elején, hogy a németeknek — igen, a németeknek — kellett közbelépni, amit azok nem azért tettek, mintha a zsidó áldozatokat sajnálták volna, hanem mert már a saját népükből is gyilkolgatni kezdtek.

Oroszország megbocsátotta halottak s most, amikor a kezdettől fogva hűséges, kitartó, harcoló, elvérző Lengyelországtól elakarja venni Lublint, Keletgaliciát, akkor nagylelkűen odaajándékozza Romániának Erdély ama kisebb, szegényebb felét, amelyet 1940-ben kénytelen volt visszaadni Magyarországnak. Már halljuk és olvassuk, hogy szegény Romániát Magyarország miképp rabolta meg eme "ősi' román területektől és ezzel a csúnya, immorális alkuval és hazug propagandával szemben csak egyetlen reményünk van: az, hogy a nyugati hatalmak, amelyek ezt's háborút most már kézzelfoghatólag megnyerték, nem azért áldoztak életet, vért, vagyont több mint öt hosszú éven át, hogy Európa keletén a közbiztonságát, a történelem és a közélet morálját egyformán fenyegető Nagyrománia jöjjön létre ismét. Bölcs elnökünk Roosevelt, Nagybrittánia nagy vezetője, Churchil1, tapasztalt államférfiak, akiket nem lehel földrajzi és történelmi hazugságokkal, se pedig protekciókkal félrevezetni, ismerix a helyzetet és minden bizonnyal ehhez mérten fogják kiszabni a büntetést is, a jutalmazást is, kinek, kinek érdeme, vagy bűne, vagy hibája szerint. A megtért bárány bőrében éhes farkas rejtőzik. Hihetetlen volna, a világot újabb százesztendőre megmérgezné, ha ez a véreskezü áruló most a dicsőséges amerikai csillagos, vagy angol keresztes lobogóba törülné kezeit, mint szövetséges hozzájuk dörgölődzve. Még jóval frissebb az emléke cselekedeteinek, mintsem hogy a szövetségesek ebből a barátságból kérnének, illetve még meg is jutalmaznák érte.

*

Nincs jugoszláv nemzet, sohasem volt, nincs csehszlovák nemzet, még kevésbbé volt és nem volt soha Dákorománia, ezek helyett a mesterkélt alakulatok helyett Dunamonarchia kell és mivel ezt a sok népből, fajból felekezetből álló területet az eddigi tapasztalatok szerint csakis a legitim monarchia tarthatja békésen egybe, nem annyira az uralkodóháznak, mint az érdekelt népeknek a javára visszaállítandó a Habsburg

monarchia, amelynek megdöntése lehetett a programja Mr. Benesnek, Mr. Bratianunak, Pasicsnak, a bosszút, világuralmat lihegő pánszláv cárizmusnak, de sohasem volt szándéka Angliának, az igazi Franciaországnak, Amerikának, amelyek ebben a dinsztiában, joggal a világbéke és a kultúra egyik legerősebb oszlopát látták.

Rajtuk áll, hogy felépítsék, rajtuk áll, hogy állandósítsák a békét, de rajtuk áll, hogy az ellenkezőjét tegyék. Tapasztalataik alapján feltételezzük, hogy tudják, hogy mi forog kockán és ezért reméljük, hogy a Dumbarton-Oaks konferencia ebben az irányban fog bennünket közelebb hozni mindannyiunk céljához, a világ biztosított, állandó igazságos békéjéhez.

Tükör

Posta: Mrs. Mary Dunellen, N. J. Levelét köszönjük. Mivel annak tartalma hasonló a többi hozzánk érkezett levelekhez, az önnek adott válaszom a többi olvasóinknak, illetve levelekre is szól.

írja. hogy kedveli és élvezi a lapunkat s boldogan lép táborunkba. Ezt a ragaszkodást örömmel és köszönettel vesszük.

Nagy öröm az nekünk, hogy a_ kis városokba is eljut a Krónika, melyet úgy képzelek el, hogy a magot, amit elvetettünk, abból hatalmas, terebélyes tölgyfa növekedik, amelynek lombjain mindep egyes levél olyan hűséges magyar asszonyok szive, mint az öné.

Kérdésére, hogy a vidékekre küldött lapunk előfizetése több-e mint New Yorkban, — értesítjük, hogy vidékre is évenként 1.00 dollár az előfizetési összeg, mert újabban a postaköltség úgy helyben mint vidéken egyforma.

A Krónikából nehány példányt küldünk önnek, azzal a kéréssel, hogy szíveskedjék azokat honfitársnői között szétosztani.

Mrs. Wéninger, Trenton, N. J. Levelét köszönjük. Engedje meg, hogy szó szerint leközöljem.

"Tisztelettel kérem Szerkesztő Urat, szíveskedjék címemre küldeni a Krónikát. Mrs. G. adott pár számot, hogy olvasgassam. Őszintén mondom, már 39 éve, hogy Amerikában vagyok és magyar újságokat olvasok, de ennél finomabb és igazabb lapot még nem olvastam, csak odahaza, szép Magyarországon. Nincs tele hirdetésekkel, sem magyar fajtánk rágalmazásaival, mint sok más lapban lehet látni, nap-nap után”.

Mrs. Varga, (cimét kérésére nem közöljük) kérdi, hogy a szent Jobbot. István király épségben maradt jobb kezét ma is a királyi várban őrzik-e? Szíveskedjék a Krónika augusztusi számában, a 3-ik oldalon megjelent rövid közleményt elolvasni, amelyből megtudja, hogy hol van most a szent Jobb. A másik kérdésére pedig, hogy nyaralása alkalmával poison ivytol viszketegséget kapott s most sem múlik el, olvassa el, ugyancsak az említett számban Dr. W. E. orvos tanácsadója rovatában az erről irt orvosi közleményt. Zsóka asszony.